A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2025. október 21-én adta át Az Év Kiállítása 2025 díjakat, a zsűri által legjobbnak ítélt Kecskeméti Katona József Múzeumnak, a budapesti Néprajzi Múzeumnak és a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteménynek. A Társaság által 2010-ben alapított, évente adományozott kitüntetés célja, hogy a muzeális intézmények kiállításainak újszerűségét, a közönséggel való kapcsolatteremtő és kommunikációs képességét, tudományos felkészültségét és kreativitását elismerje. Így történt ez idén is: jelölti címekkel, dicsérő oklevelekkel, külön- és fődíjakkal kerülnek a figyelem központjába az év kiemelkedő teljesítményei. A múzeumi szakma egyik legbensőségesebb és egyik legkülönlegesebb ünnepét Belső források, kreativitás, társadalmi hasznosság címmel, a nap folyatásaként, szakmai konferencia követi, egészíti ki, emeli át a hétköznapok gyakorlatába.
„Jó érzés várakozni valami ünnepi, különleges eseményre. Az időt viszont nem lehet siettetni. Mindennap valami apró öröm ér minket. De ha az összes meglepetést egyszerre bontanánk ki, az elrontaná a játékot.” Tóth Krisztina író szavai érzékenyen simogatják egybe az elmúlt hetek történéseit, mikor is Az Év Kiállítása 2025 díj kapcsán, a zsűri által a finalista mezőnybe választott 14 pályázó portréját a Magyar Múzeumok online platformja egymás után rajzolta meg cikkekel, méltató írásokkal, inspirált gondolatépítményekkel, mondatfüzérekkel, emléktárcákkal. Szép pillanatok azok, amikor alkotásokat alkotásokkal méltatnak olyan – leginkább - szakmabéliek, akiknek nagy része ráadásul a zsűri munkáját is támogatja, így tehát írásaikkal minden esetben az adott intézményt és annak szóban forgó, nevezett kiállítását hiteles szavakkal, megérlelt gondolatokkal, értő és érző magyarázatokkal emelik fel, mutatják körbe, kérnek számára figyelmet, csendet, tiszteletet. Akár a dominósor, melyet, ha megdöntünk az egyik oldalon, a földig-földre-földbehajlás végigfut a kígyón, mint egy áramütés, mint egy égi suhintás, éppen úgy követ meghajlást meghajlás, esetünkben a nevezett és díjazott múzeumok és kiállításaik előtt csakúgy, mint az őket méltató kritikusok előtt. Tóth Krisztina után szabadon: jó érzés várakozni egy különleges pillanatra, pláne, hogy a pillanathoz apró örömök, apró lépcsőfokok vezettek minket, pazar kiállítások sorában, remek múzeumok karéjában, odaadó szakemberek elkötelezett munkájának nyomában, betűk, szavak, mondatok, ihletett hasonlatok, szakmai meglátások kerengőjében. Hogy végül itt álljunk, tudással, információval, érzésekkel felvértezve, készen állva az ünnepre, a Pulszky Társaság kínálta komplex élményre: megtapsolni minden jelöltet és köszönteni minden díjazottat, mint régi ismerőst, akiknek arcát, vonásait nem feledjük, akiknek különlegességét nem vitatjuk, akinek sorspillanatait feljegyezni igyekszünk - az utókornak.
A rangos elismerésért, mely a kreativitást, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességet egyaránt dicséri, idén két kategóriában folyt a megmérettetés: 10 millió forint alatti, illetve feletti bekerülési költségű válogatások pályáztak, és a zsűri végül az előbbi kategóriából 5, az utóbbiból 9 pályázót választott a jelöltek közé. A díjátadó ünnepségen Kalla Zsuzsa, a házigazda intézmény, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szende László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának főosztályvezetője mondott beszédet, őket követte az esemény lelke, motorja, katalizátora, Bereczki Ibolya, a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület elnöke, és Katona Júlia művészettörténész, Az Év Kiállítása bíráló bizottságának elnöke, majd Szende László, Kalla Zsuzsa, Katona Júlia és Bereczki Ibolya átadta az elismeréseket, melyek a múzeumi szakma számára, ilyenkor ősszel, a részvétel, a felkészültség, a minőség visszaigazolását jelentik, amolyan biztos zsinórmérték gyanánt. (A zsűri tagjairól és a pályázókról itt olvashat, a jelöltek kiállításait pedig a www.magyarmuzemok.hu Az év kiállítása rovatában ismerheti meg.)
Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény: Bogáncs és liliom - Magdolnák virágai
A 10 millió forint bekerülési költség alatti kategóriában az Az Év Kiállítása 2025 elismerést a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény Bogáncs és liliom – Magdolnák virágai című időszaki kiállítása nyerte el, egy keresztény ikonográfiai téma interaktív módon, gazdag tartalommal, egyedi installációkkal történő bemutatásért. A finom áthallások, érzékeny szimbólumrendszerek mentén megalkotott tárlatról Gózon Ákos tudományos és kulturális újságíró „A bűnbánat félhomályában tett utazás” címén írt, mely barangolás „a kevés fény és a sok, nagyra növő árnyék” birodalmában „a bűn teljes sötétségéből a megtisztulás világosságba vezető átmeneti állapotban” .... „a csend, a meditáció, a magunkba tekintés” lehetőségét kínálja a látogatóknak.
A 10 millió forint bekerülési költség feletti kategóriában Az Év Kiállítása 2025 elismerést megosztva nyerte el két múzeum. A díjban osztozott: a Kecskeméti Katona József Múzeum Egy eltűnt nép nyomában. Az avarok élete a Duna-Tisza közén című időszaki kiállítása, valamint a Néprajzi Múzeum Székelyek – Örökség-mintázatok című időszaki kiállítása.
Kecskeméti Katona József Múzeum: Egy eltűnt nép nyomában. Az avarok élete a Duna-Tisza közén
A Kecskeméti Katona József Múzeum: Egy eltűnt nép nyomában. Az avarok élete a Duna-Tisza közén című, az utóbbi évek friss régészeti és archeogenetikai kutatásait körültekintő szakmai alapossággal, a széles közönség számára élvezetesen, látványosan bemutató, a különböző látogatói generációkat közérthetően megszólító, tárgyi anyagban és leletekben gazdag időszaki kiállításának legnagyobb ereje talán a megszemélyesítés. Azazhogy miközben új ásatási és történettudományi ismereteket ad át, egyben bemutatja azt is, hogy ez a mostanáig titokzatosnak tűnő nép is egyéni sorsú fiatalokból és idősekből, férfiakból és nőkből, mesterekből és katonákból, vagyis hús-vér emberekből állt. A nagyszabású tárlat kapcsán szintén Gózon Ákos tolla volt az iránytűnk, akinek köszönhetően átélhettük mi is, hogy az „avarok ... bár eltűntek, de Kecskeméten most előkerültek, s élményszerű, mély nyomot hagynak az emlékezetünkben”.
A Néprajzi Múzeum: Székelyek – Örökség-mintázatok című, a határon túli magyar kulturális értékeket széles szakmai összefogással megjelenítő, a székely népi kultúrát intenzíven, látványosan és dinamikusan bemutató időszaki kiállításáért részesült Az Év Kiállítása 2025 megosztott díjban. Az elismerés messze több, mint egy magas szintű szakmai dícséret: a székelyföldi múzeumok kiemelkedő gyűjteményi anyagának és a hozzájuk kapcsolódó történeteknek határokon átívelő bemutatása egyedülálló legújabb kori múzeumi történetünkben, olyan vállalás, mely egyszerre gyökerezik múltunkban, ver fészket a jelenben és kémleli a jövőt. Külön ünnep, hogy a tárlat székelyföldi változata éppen ma délután nyílik meg a Székely Nemzeti Múzeumban, Sepsiszentgyörgyön. A vendégkiállítás „hét nagy témakörön és 100 fotón keresztül éppen 77 történetet, mesél el - 77 apró univerzumot, 77 Kárpát-medencei sorsfonalat, 77 emberálmot ... 77 életmesét, mely szeretni tanított, emlékezni, időkapszulákban a jövőnek üzenni” – olvashattuk korábban a székelyföldi múzeumok gyűjteményéből létesült kiállításról a méltató írást.
Néprajzi Múzeum: Székelyek - Örökség-mintázatok
A következő, további magas elismerést a dicsérő oklevelek jelentették. A 10 millió forint alatti kategóriában ezek a következők voltak: a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum Üdvözlet Rimaszombatból című, egy letűnt kor képi emlékeit autentikusan, interaktívan megjelenítő időszaki kiállítása, melyről Mányi István Ybl-díjas építész azt írta: „az a múzeum, amelyik ilyen őszinteséggel, leplezetlenséggel képes történelmét szemléltetni, az jelentős lépést tesz közös történelmi érzékenységünk, sérelmeink reális értékeléséhez, a közös engesztelődéshez”, majd azt is, hogy van tehát „történelmünkből eredeztetett, gazdag, sokszínű közös nevezőnk, teherbíró alapunk az építkezéshez”.
A 10 millió forint feletti kategóriában ugyancsak dicsérő oklevelet kapott még a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Újjászületünk! Csereyné – 200 című, a múzeum alapítójának elkötelezett gyűjtőtevékenységét innovatívan megjelenítő, letisztult vizuális élményt nyújtó állandó kiállításáért, mely – a róla készült méltatás szerint – olyan hely lett, „ahol az előttünk járó híres asszonyok mintája immár nem nosztalgiázás, nem önigazolás és főként nem leegyszerűsítése korszakoknak, körülményeknek, kiemelkedő sorsoknak és vállalásoknak... ahol az erős női princípium ünneplése különleges alkalom, fontos hittétel szabad gondolkodásunkban.”
Székely Nemzeti Múzeum: Újjászületünk! - Csereyné 200
Ugyanebben a kategóriában részesült dicsérő oklevélben a dunavecsei Petőfi Emlékház Kis lak áll a nagy Duna mentében című állandó kiállítása okán, amely a költő Dunavecséhez köthető életszakaszát magas színvonalon, a személyes és történelmi szálakat hangulatosan egybefonva jeleníti meg. A tárlat erőssége Gózon Ákos szerint: „a párhuzamos történetek tudatos és gondos egymás mellett építése; valamint a XIX. századi mindennapoknak és az azokból ihletet merítő ifjú költő zseni néhány hónapnyi életszakaszának hiteles és színes bemutatása”.
2024-ben ismerte el először a Pulszky Társaság azokat az intézményeket különdíjjal, amelyek teljesítménye egy-egy speciális szempontból hosszútávon is inspiráló lehet. A 2025-ös ünnepen a fenntarthatósági és állományvédelmi szempontokat legjobban tükröző kiállítás kategóriában elismerést kapott a budapesti MNMKK – Petőfi Irodalmi Múzeum A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei című egyedi és innovatív tematikájú tárlatának rendezése és építése során alkalmazott, fenntarthatósági elemeket is tartalmazó, a hosszú távú megőrzést biztosító állományvédelmi szempontok használatáért. Mint olvashattuk a Magyar Múzeumok online méltatásai között: „a tárgyak elsuttogták történeteiket, hol szellemesen, hol szentimentálisan, hol botladozva, hol könnyek között, hol pedig szikáran, akár egy négysoros” ... „úgy meséltek gazdáikról, azok érzéseiről, szokásairól, emlékeiről, vágyairól, alkotásairól, mely szókincs és személyes érintettség bármely író tollát aranyba vonta volna”.
MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum: A tárgyak társasága - Írók gyűjteményei
Az Év Kiállítása 2025 másik különdíja a legjobb eredeti mondanivaló kategóriában a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központhoz érkezett, a Tanulni a természettől? – Botanika című, erőteljesen a jövőbe tekintő, rendkívül látványos elemekkel és jól komponált tipográfiával szerkesztett, közös gondolkodásra invitáló időszaki kiállításáért. Megható és elgondolkodtató volt olvasni a különleges portfólió kapcsán egy remek kiállításrendező rezüméját, Mihalkov György sorait, aki ilyesféle hangulatokkal ajándékozott meg minket: „Ahogy a vibráló hőség elmossa a határokat a valóság és a látomás között, úgy mosódik össze egy adott területen a táj a kollektív emlékezettel. A számos elemből álló installáció a természet ellenállóképességét és fajok közti kapcsolatot mutatja be, azt a rendszert, amelynek az ember, a hagyományok is szerves részét képezik.”
A Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében jelölti címek is gazdáikra találtak, így a 10 millió forint alatti kategóriában a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ El nem mesélt történetek – Vidéki Múzeumok Képzőművészeti Gyűjteményei (1989–2024) című időszaki kiállítása részesült elismerésben, mely a vidéki múzeumokat úgy mutatta be, mint amely válogatás „saját történetük elmesélőit teszi meg főszereplőkké. És hogyan lehet szebben, érzékenyebben, sokrétűbben mesélni, mint művészek alkotásaival, akik végül Latinovits Zoltánt idézve „életük sűrű-vérű, sűrű-idejű hosszában mondják el a rájuk bízott mondatot”.
MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ: El nem mesélt történetek - Vidéki Múzeumok Képzőművészeti Gyűjteményei (1989-2024)
Szintén ebben a kategóriában kapott jelölti oklevelet a budapesti MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve című időszaki kiállítása, melyet szintén Mihalkov György az alábbi figyelemfelkeltő sorokkal pozícionált: „A művész harmincadik születésnapja alkalmából, minden addigi konvencióval szakító, portrésorozatot készített Révai Ilka. A világhíres fotók nem a tekintet erejével, hanem a szokatlan beállítással és a vonások közvetlen ábrázolásával mutatják meg az embert”, és azzal zárta méltatását, hogy: „egy klasszikus fotó-életműkiállítás, amelyet látványosan és szellemesen egészített ki a kortárs fikció”.
A 10 millió forint bekerülési költség feletti kategóriában Az Év Kiállítása 2025 jelöltje oklevelet kapott a budapesti Óbudai Múzeum Egy gyár anatómiája. Az óbudai hajógyárunk története című időszaki kiállítása. A tárlat kapcsán Katona Júlia művészettörténész írása kalauzolt minket, aki szerint a válogatás külön kihívása a címben is szereplő kettősség izgalma volt, nevezetesen „az ipartörténeti megközelítés és a személyességet hangsúlyozó, közösségépítő, történetmesélő vonal együttes megjelenése”.
A jelölti oklevélben részesülők között a következő a sorban a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Egy múzeum tekintete. A Szent István Király Múzeum első 150 éve – „…a közönség használatára” című időszaki kiállítása volt, melyről Janotka Mónika művelődésszervező mesélt nekünk: „A tárgyak nem csupán önmagukat képviselik: egyedi érdekességeik mellett mindegyikhez háttértörténet, sőt, némelyikhez rejtély is tapad” ... ”Egy komplex, interaktív és gondolkodtató utazást kínál, ahol a megszokott kronológia helyett a kurátori asszociációk és az újszerű bemutatási módok kapnak főszerepet”.
Janus Pannonius Múzeum: A hely szelleme - Genius Loci
A pécsi Janus Pannonius Múzeum A hely szelleme – Genius Loci című állandó kiállítása is jelölti elismerésben részesült, mi pedig az érzékeny meghatározottság kapcsán többek között így barangolhattunk a tárlat gondolatiságában: „...szépen körülírja azt a különleges és összetett érzést, mely egyszerre jelent hazaszeretetet, emberi kapcsolatokat, ambíciókat, reményeket, kollektív emlékeket, juhnyájat a horizonton, falevelek súgását a fiatal őszben, apró virágot a járdarepedésben, lopott csókot a verandán, esőáztatta, roskadt bánatot a temető padján”.
A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum A nógrádi emberek az évszázadok sodrában – A salgótarjáni iparvidék története című állandó kiállítás zárja a sort a jelölti díjazottak között – persze nem minőségi értelemben: „A palóc kofaasszony, a kaftános zsidó, hátizsák Auschwitz-ból, Bártfai Józsefnek a sortűzben átlőtt inge, portrék, sportfelszerelések, sportsikerek és filmbejátszás a Pipis-hegyi országzászló avatásáról” – írta róla Mányi István, aztán valahol így folytatta: „A legvidámabb barakk kísérőjelenségei: a kocsma, söntés, a csempészet, a csövezés, a szubkultúra, a nógrádi emberek élni akaró városának lüktetése.”
Márai Sándor azt írta: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” Ilyesféle rendhagyás a mai nap, ilyen rendhagyás a díjazottak egyként egybefonó öröme, és ilyen rendhagyás a Pulszky Társaság érzékeny odafigyelése, hogy mindenki kapjon teret, szót, tapsot, érintett reflexiót, mindenki kapjon lehetőséget. Mi pedig: várakozhassunk, díszbe öltözhessünk, kifelé és befelé figyelhessünk. Ünnepelhessünk egészen. Most éppen Az Év Kiállítása 2025 okán.
Eseményfotók: Incze László / Néprajzi Múzeum
További képek forrása: Pulszky Társaság
