AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2025 díjat október 21-én adják át a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki, esetleg virtuális kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés: 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáztak az elismerésre. A zsűri az előbbi kategóriából 5, az utóbbiból 9 pályázót választott a jelöltek közé. Amíg az eredmény a díjátadó konferencián kiderül, bemutatjuk mind a 14 finalistát. Először ábécé sorrendben a kisebb, majd a nagyobb költségvetésű kiállítást rendező intézmények kerülnek sorra.
Következzen most a 10 millió forint alatti bekerülési költségű pályázók közül a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum Üdvözlet Rimaszombatból című időszaki kiállítása, mely 2025. szeptember 21-ig látható!
Északnak tartunk a 2-es főúton. Elhagyjuk a rétsági körforgalmat, közeledünk Balassagyarmathoz, ahhoz a városhoz, ahonnan a hős vasutasok anno kiverték azt a szabadcsapatot, amelyiknek a békediktátumot meghaladóan a városra fájt a foga.
Tovább haladunk a csitári hegyek alatt Szécsényen át Losoncnak, ahol keletre fordulunk Rimaszombat, az egykori Gömör-Kishont vármegye központja felé. Miért is? Mert hívást kaptunk a várostól, a Gömör-Kishonti Múzeumtól időszaki kiállításuk (2025. 05.17. - 2025.09.21.) megtekintésére.
"Üdvözlet Rimaszombatból" - Tompa Mihály és Blaha Lujza szülővárosából, Petőfi táblabíróságának helyszínéről.
Itt állunk már a főtéren Tompa Mihály szobránál, aki Petőfi és Arany árnyékában is és vallottan is költőóriásunk. Az épület recepcióján barátsággal fogadnak és irányítanak.
A közös múltba tekintő kiállítás ez a múzeum két termében. Üdvözletek helyi manufaktúrákban készített képeslapokkal, a város történelmi épületeiről, köztereiről, magyar, tót, német, zsidó lakosainak és a környékbelieknek mindennapi forgatagáról.
Hiteles üzenet ez a kiegyezést követő boldog békeidőkből - világégések kataklizmáin átütően 1945-ig számlálva az időt, a közös történelmet, 1890-1918, 1919-1945 közötti csoportosításban. Nem lehet erről a kiállításról az ábrázolt történelmi idő értelmezése, tanúságtétele nélkül beszélni. Hogy is van ez?
Ha valaki olvasta már a közös haza szülöttének, Mikszáth Kálmánnak szeretettől áthatott könyvét a "Tót atyafiak"-ról, ha ismeri hazai településneveinek befogadó készségét, hogy honfitársaink sokasága - köztük egyik legnagyobb költőnk Tóth Árpád - büszkén viselte családnevét, hogy e kiállítás grafikusa Adrienn Tóth, akkor komolyan gondolhatja-e valaki, hogy sértő lehet-e a nevükben foglalt érték.
Az etnográfiai, nyelvi azonosításban a tótokat mi nevezzük így egyedül a világon, így az oroszokat, németeket, lengyeleket, taljánokat, így Bécset, Pozsonyt, Majlandot egy nyelv idiómájából következő, felhang nélküli természetességgel.
Kifogásolható lehet-e bárki számára, ha a hazát jelentő történelmi Magyarország főrendi arisztokratái, a felvidéki Thurzók, családi asztalnál a saját anyanyelvükön értekeztek, több nyelven is fogadták vendégeiket. Nos, ez a kiállítás kétnyelvűségével határozott, egyértelmű állítás a közös sors természetéről.
A kiállított képeslapok juratus dr. Igor Mikita magángyűjteményéből válogatottak.
Gazdagok lennénk e gyűjtemény bemutatása nélkül? Bizonyosan szegényebbek. Ez a kiállítás a történelem néhány évtizedes korszakának autentikus megjelenítése, megidézése. Történelmi, társadalmi, politikai sajtóhírek keretein belül láthatjuk a közösség együttélését, a gazdaság, az ipar, a kereskedelem, a technika, a nyomdászat, a fotótechnika fejlődését.
A gyűjteményi tárgyak az idők változását dokumentálják. A kiállítást végigkísérik, mintegy kommentálják a kétnyelven feliratozott tablók, bemutatva a történelmi tényeket, a városi élet sokszínűségét.
A képeslapok a "lapozható" üvegfelületeken mindkét oldalukat felfedik, és néhányuk a recepciónál kapott tablettel hangos híradóvá, kinagyított, mozgó életképpé varázsolható.
Megismerhetjük itt a város vezető polgárait, a Rábely nyomdász és könyvkereskedő család generációit, Lévai Izsó könyv- és papírkereskedését, kirakatában Fábry János napi két alkalommal rendszeresített meteorológiai jelentésével.
Láthatók üzleti portálok - kereskedések, a kirakatban a rendszeresen megjelenő napilapok, folyóiratok, íróasztal írógéppel és kellékeivel, a Gömör-Kishonti hetilap címnyomtatója, a közélet és a köznapiság színessége.
A kiállítási installációk köztes tereit életképek töltik meg színes sokféleségben.
Dombornyomású kiskockakő utcaburkolat, fiatal nő színezett vesszőfonású, árnyékolható babakocsival, kortársa elegáns, korhű öltözetben köztéri padon szemlélődve, kisfiú biciklivel, öntöttvas postaláda, postás férfi kincstári válltáskával, kadét és katona panoptikum, hirdetőoszlop közügyeket ismertető, színházi programokat beharangozó plakátokkal, háborút, vészkorszakot idéző felszólításokkal, utasításokkal ...
A kiállításrendezéshez kapcsolódva ki kell emeljem a "hangos" képeslapok informatív újszerűségét, az üzenőfalat az öntapadós "post it" jegyzetlapok megkapó sokaságával, az elismerés egyöntetűségét, a támogató sajtóvisszhangot, a kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai rendezvényeket, a kreatív kézműves hétvégéket, várostörténeti sétákat, a vásárolható prospektusok és hűtőmágnesek sokféleségét.
Különösképpen ötletes a 7-10 éveseknek szóló, izgalmas feladványokkal, rejtvényekkel közreadott kutatófüzet.
Az a város, az a múzeum, amelyik ilyen őszinteséggel, leplezetlenséggel képes történelmét szemléltetni, az jelentős lépést tesz közös történelmi érzékenységünk, sérelmeink reális értékeléséhez, a közös engesztelődéshez. Segítségül hívom Bartók Bélának a szomszédnépek néplelkének rokonságára, a népzenét és néptáncot illető megállapítását, amely szerint ezek csupán dialektusai egymásnak.
Van tehát történelmünkből eredeztetett, gazdag, sokszínű közös nevezőnk, teherbíró alapunk az építkezéshez.
A kiállítás megtekintését minden korosztály számára és a zsűri figyelmébe ajánlom.
Vajh, miért nem kötelező olvasmányok országainkban Mikszáth Kálmán, vagy Erdélyt illetően gróf Bánffy Miklós értő, váteszi, válogatott írásai?
A cikk szerzője Ybl-díjas építész.
