AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2025 díjat október 21-én adják át a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki, esetleg virtuális kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés: 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáztak az elismerésre. A zsűri az előbbi kategóriából 5, az utóbbiból 9 pályázót választott a jelöltek közé. Amíg az eredmény a díjátadó konferencián kiderül, bemutatjuk mind a 14 finalistát. Először ábécé sorrendben a kisebb, majd a nagyobb költségvetésű kiállítást rendező intézmények kerülnek sorra.
Következzen most a 10 millió forint feletti bekerülési költségű pályázók közül az Óbudai Múzeum Egy gyár anatómiája. Az óbudai hajógyárunk története című időszaki kiállítása mely 2027. április 30-ig látható!
Az Óbudai Múzeum új időszaki kiállítása az Óbudai Hajógyár 190 éves történetének és a gyárdolgozóinak kíván emléket állítani, sokrétű megközelítésben, hely- és műszakitörténeti, valamint ipar- és társadalomtörténeti kontextusba ágyazva a dunai hajózás történetében kiemelkedő szerepet betöltő gyár történetét.
Az 1835-ben Gróf Széchenyi István által alapított gyár történetét egészen az 1991-es bezárásáig lehet nyomon követni. A kiállítótérben a kurátorok kronologikus rendben vezetik végig a látogatót a kezdeti időszaktól (1835–1856), az első virágkoron (1856–1914), a háborúk időszakán (1914–1938), a II. világháborún (1938–1945), a szovjet tulajdonba kerülés időszakán át (1945–1953) az utolsó, hanyatló időszakig (1980–1991).
Az egyes egységeken belül a történeti áttekintés mellett külön szerep jut a gyárban különféle pozíciókban dolgozók (többek között John Andrew Masjon gyárigazgató, Tanos Ferenc hajóskapitány, Rötzer Henrik könyvelő, Dombovári Ferenc gyári szakmunkás, Megyeri Károly hajóépítő, hajókovács) és a gyári munkások személyes történeteinek, társasági, közösségi életének bemutatására.
A gyártörténet és a történetmesélés fonalát fényképek és filmfelvételek illusztrálják, melyeket orientálódásképpen egy szellemesen kitalált interaktív idővonal egészíti ki. A horizontálisan mozgatható hajókerék segítségével a hajógyár 1835 és 1991 közötti időszakának legfontosabb eseményei között tudunk navigálni (Hajózzunk az időben!).
A gyártörténet bemutatása ugyanakkor kiegészül egy kortárs művészeti reflexióval, Éles Lóránt (sz. 1989) Osteichthyes című installációja formájában. „A fiktív hajótestet idéző szobor szerkezete, váza és gépi kialakítása a viza felépítésére emlékeztet, a csontozattól az idegrendszert idéző belső csőrendszerig.” (képfelirat)Az installációhoz kapcsolódnak a képzeletbeli tervrajzok, „…melyek a gépészeti felépítmények és az organikus szervezetek hasonlóságát hangsúlyozzák.” (képfelirat)
A tárlathoz a múzeum két külön kiállítóterében is kapcsolódnak tartalmak. A művész munkások, munkás művészet egységben a gyár Dekorációs Osztályán rövid ideig dolgozó Gruber Béla (1936–1963) festményei és grafikái, egy másik kiállítótérben pedig a gyár leghíresebb hajóinak modelljei láthatók.
A kiállítást rendezték: Horváth Péter, Dombovári Márton, Tinku-Szathmáry Balázs
Az Egy gyár anatómiája. Az óbudai hajógyárunk története című kiállítás már a címében is utal arra, hogy a jelen helyi, óbudai közössége sajátjának tekinti a gyárat, amely a közösség múltjának szerves része volt. A tárlat külön kihívása a címben is tükröződő kettős kiállítási koncepció megvalósítása, hiszen az ipartörténeti megközelítés és a személyességet hangsúlyozó, közösségépítő, történetmesélő vonal együttes megjelenése két olyan terület összefűzését jelentik, amelyek a kiállítási tematikák spektrumán meglehetősen távol esnek egymástól.
