AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2025 díjat október 21-én adják át a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki, esetleg virtuális kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés: 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáztak az elismerésre. A zsűri az előbbi kategóriából 5, az utóbbiból 9 pályázót választott a jelöltek közé. Amíg az eredmény a díjátadó konferencián kiderül, bemutatjuk mind a 14 finalistát. Először ábécé sorrendben a kisebb, majd a nagyobb költségvetésű kiállítást rendező intézmények kerülnek sorra. A 10 millió forint feletti bekerülési költségű pályázók közül következzen most a Janus Pannonius Múzeum A hely szelleme – Genius Loci című állandó kiállítása!
„Az otthon egy érzelmi állapot, egy hely a képzeletünkben, ahol a biztonság, a kötődés, a valahova tartozás, a védettség érzése és személyes emlékeink lakoznak.” Thomas Moore szépen körülírja azt a különleges és összetett érzést, mely egyszerre jelent hazaszeretet, emberi kapcsolatokat, ambíciókat, reményeket, kollektív emlékeket, juhnyájat a horizonton, falevelek súgását a fiatal őszben, apró virágot a járdarepedésben, lopott csókot a verandán, esőáztatta, roskadt bánatot a temető padján. Kötődést leginkább mindenhez, ami szívünkhöz kedves helyeken emberré tett minket, vagy még többé is, emberarcú angyalokká, mert valaha, régen bizonnyal azok voltunk mind, és helyeinken, otthonainkban néha, pár pillanatra azokká válhatunk. Mert ahogyan Herczeg Ágnes tájépítész mondja: „A hely nemcsak az, ahol a dolgok vannak. Két egyforma hely éppúgy nincs, mint megismétlődő pillanat. A hely, ahová születünk, a hely, ahol felnövünk, a hely, ahol élünk, a hely ahová elzarándokolunk, a hely ahová visszatérünk, a hely, ahol otthon vagyunk, a hely, ahol szabadok vagyunk.”
A Janus Pannonius Múzeum Pécs központjában álló, felújított épületében A hely szelleme - Genius Loci című állandó kiállítás hasonló törekvéssel kívánja a hely atmoszféráját megidézni, szellemi és tárgyi örökségen keresztül, pécsi és baranyai történetek mentén, szerethető, otthonosságot idéző miliőben. A régióban egyedülálló válogatás olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy mitől érzik magukat pécsinek vagy baranyainak a helyiek, vagy hogy a távol élőknek vajon mi jut eszükbe a mecsekaljai városról és az ország legdélebbi vármegyéjéről. Az őskortól napjainkig újszerű módon felépülő tárlat a lokális történeteket, a régészet, a helytörténet és a néprajz gyűjtőköréből fűzi gazdag, tündöklő láncba, tizenegy teremmel, jellegzetes helyszínekkel, kulcsfontosságú eseményekkel, korszakalkotó géniuszokkal, álmodókkal, hétköznapi hősökkel, zsenikkel – utóbbiak teljes életnagyságban, színészek által megszemélyesítve fogadnak minket az elegáns kiállítótérben, ezáltal a szemtanú beavatottságával kínálva meg a látogatókat. A múzeum kiemelkedő leletanyagát az innovatív megoldásokkal ötvöző állandó kiállítás egyszerre erősíti a pécsi, baranyai összetartozás könnyesszép adottságait, a helyi identitás múltba kapaszkodó gyökerezettségét, a kulturális sokszínűség jóleső változatosságát, a turisták számára pedig felmutatja a régió jelentőségét, a térség szépségét, kulturális és történelmi gazdagságát, semmilyen más helyhez nem hasonlítható hangulatát.
A kiállítás a múzeum közel másfél milliós gyűjteményére épül, de bemutat olyan friss leleteket, mint a babarci késő avar kori aranyleletek, vagy az elmúlt 20 évben, az ókeresztény sírkamráknál végzett ásatásokból származó leletek, valamint felvonultat számos, eddig raktárban őrzött műtárgyat, ezáltal felmutatva a múzeum több évtizedes gyűjtő- és kutatómunkájának eredményeit. Az épület felső szintjét elfoglaló kiállítás tizenegy terme interdiszciplináris módon szerveződik: az első négy alapvetően régészeti, a második négy történeti, az utolsó három pedig társadalomtörténeti (néprajzi) gyűjteményi- és tudásanyagra építve igyekszik megragadni Pécs és Baranya vármegye esszenciáját. A közösségi emlékezetre építő, 21. századi, inspiráló tér kulturális találkozóhelyként is funkcionál, az intézmény „nyitott múzeum" jellegét erősítendő, a muzeológusok által rendezett állandó tárlatot a földszinten a közösségi muzeológia és a társadalmasítás jegyében létrehozott, „mélyfúrásként” működő időszaki kiállítások támogatják meg, miáltal párbeszéd születik a szakértői megfogalmazás és a közösségi narratívák között.
A Genius Loci kiállításon laza kronológiai sorrendben tizenegy, emblematikus pécsi vagy baranyai helyszín követi egymást, melyek, akár a termek tematikus történeteinek hívószavai, további apró emberi és kollektív emlékezetmemoárt bontanak ki szemünk előtt, és minden mesét, sorsfonalat, időablakot egy-egy közös elem fűzi egyetlen koherens narratívává. A helyszínek bemutatása az ókori Sopianae-ban indul, majd a középkori földesúri székhely, a Püspökvár falai között barangolhatunk. Ezt követően a magyar történelem kiemelkedő jelentőségű eseményét, a mohácsi csatát idézi meg a tárlat, majd a török kori Pécs világa vár minket az Irem kertje teremben. A város új- és legújabbkori történetét a Főtér terem nyitja, bemutatva Pécs központi intézményeit, a hódoltság végétől a szabad királyi városi rang elnyeréséig és az azt követő polgári fejlődésig. Innen a Tettye-völgybe ereszkedünk, ahol a céhes keretektől az ipari forradalomig követhetjük végig a helyi gazdaságtörténeti folyamatokat. A Tündérváros terem az 1907-es országos kiállítással és vásárral az ipari vállalkozások vívmányait állítja középpontba, majd Baranya más vidékeire vezet utunk: a Duna terem a Dunagőzhajózási Társaság hajózási- és szénbányászati tevékenységét mutatja be, míg az Ormánság világában az ártéri gazdálkodást láthatjuk és a folyószabályozások drámai társadalmi következményeit. A katolikus Mária-kultusz baranyai búcsújáróhelyeit követően az időutazás végül a pécsváradi leányvásár hagyományával zárul, mely ma fesztiválként él tovább, hidat képezve múlt és jelen között.
A kiállítás tehát nagyvonalú, nagyot álmodó és nagyban gondolkodó, eme attitűd kapcsán igazi innováció, ahogyan a „géniuszok" életnagyságú e-posztereken, színészek által megszemélyesített történelmi karakterekként lépnek elénk és szegődnek kísérőinkké a vándorúton, melynek során tarisznyánk nem hogy apadna, de inkább egyre gömbölyödik, mind több kincs, tudás, személyes megélés, rácsodálkozás telíti, hogy már szinte azt gondolnánk, nem bír többet, szétfeslik, de mintha az értelem és érzelem a végtelenbe nyújtanák a körülöttük feszülő teret, így hát teremről teremre többek leszünk, többre vágyunk, többet kapunk. Rögtön az elején Janus Pannonius, a múzeum névadója ad útmutatást, elmosva múlt és jelen között minden határt, ledöntve minden falat, egyszersmind megalapozva egy olyan intellektuális kalandot, melynek keretét egy 125 esemény szegélyezte idővonal adja.
A minden szempontból hozzáférhető és hasznosítható kiállítás három gyűjteményi osztály (régészeti, történeti, néprajzi) kutatómunkáját egyetlen átfogó, együtt pulzáló narratívává szintetizálja, lehetőséget teremtve aktuális kutatási eredmények bemutatására, mint a Mohács 500 projekt keretében zajló önkéntes fémkeresős csatatérkutatás és a sátorhelyi tömegsírok feltárásának eredményei, Johann Eilingsfeld dunai hajóskapitány fotóhagyatékának feldolgozása, vagy az a levéltári forrás, amely Kodolányi János Földindulás című drámájának valós hátterét igazolja. Mindehhez szubjektív tárlatvezetések, tudományos kerekasztal-beszélgetések csatlakoznak, megteremtve egy dinamikus, mindenkihez szóló, többszólamban gondolkodó, be-el és magába fogadó közösségi helyet, ahol, ha van hozzá affinitásunk, lefejthetjük a rétegeket, akár a hagyma héját, és haladhatunk befelé, a hely szelleme felé, kollektív identitásunk központi magja felé.
A színekkel tagolt Genius Loci kiállítás többrétegű múzeumi élmény, ahol múlt, jelen, jövő nyújt kezet egymásnak. Tizenegy terem, mely nem csupán azt bizonyítja, jó Baranya megyében élni, jó Pécsett és a környező falvakban otthon lenni, hanem azt is, hogy Thomas Moore szavai nyomán a biztonság, a kötődés, a valahova tartozás, a védettség, az emlékezet helye mindez - falevelek súgásával a fiatal őszben, apró virággal a járdarepedésben, lopott csókkal a verandán, esőáztatta, roskadt bánattal a temető padján. „A hely, ahová születünk – mondja Herczeg Ágnes - a hely, ahol felnövünk, a hely, ahol élünk, a hely ahová elzarándokolunk, a hely ahová visszatérünk, a hely, ahol otthon vagyunk, a hely, ahol szabadok vagyunk.”
