AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2025 díjat október 21-én adják át a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki, esetleg virtuális kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés: 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáztak az elismerésre. A zsűri az előbbi kategóriából 5, az utóbbiból 9 pályázót választott a jelöltek közé. Amíg az eredmény a díjátadó konferencián kiderül, bemutatjuk mind a 14 finalistát. Először ábécé sorrendben a kisebb, majd a nagyobb költségvetésű kiállítást rendező intézmények kerültek sorra.
Végül következzen a 10 millió forint feletti bekerülési költségű pályázók közül a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Egy múzeum tekintete. A Szent István Király Múzeum első 150 éve – „…a közönség használatára” című időszaki kiállítása!
Egy múzeum tekintete címmel, a székesfehérvári Csók István Képtárban látható a Szent István Király Múzeum alapításának 150. évfordulójára rendezett kiállítás, ami a kiválasztott műtárgyakat újraértelmezve, új kontextusba helyezve, jelentős események és meghatározó személyiségek bemutatásán keresztül idézi fel az elmúlt másfél évszázad történetét. A tárlat még november 9-ig látogatható.
A hatalmas fogadócsarnokba belépve, rögtön nagyméretű, falra vetített animációs film fogadja a látogatókat, amely szellemesen mutatja be az intézmény keletkezéstörténetét. A videó főhőse egy i.e. 2000-ből származó bronzkori kőbalta, aki (?) a viszontagságos indulást, az egyik székesfehérvári épületből a másikba való költözködést próbálja épségben átvészelni, majd nem mindennapi tárlatvezetőként szegődik mellénk, többször is megjelenve látogatásunk során.
Az animáció mellett, két oldalt a falakon idővonal foglalja össze az intézmény 1873-tól napjainkig tartó történetének legfontosabb mérföldköveit. Az egyes gyűjteményeket érintő történések külön színkódolást kaptak a könnyebb áttekinthetőség érdekében.
Az alapítók bemutatása sem hagyományos módon történik, két könyvtári kartotékszekrény fiókjainak kihúzásával indíthatjuk el az adott személyhez kapcsolódó életrajzi adatokat és fotókat tartalmazó vetítést.
A vendégkönyv — ami jellemzően a kiállítások állandó, utolsóként felbukkanó szereplője — most izgalmasan feldolgozva, digitális formában kerül elő. Egy érintőképernyőn több mint 300 bejegyzést lapozhatunk át, így bepillantást nyerhetünk a múzeumlátogatók évtizedek során megörökített reflexióiba. Sőt, kereshetünk is a bejegyzések között kategóriák szerint (például ismert személyek beírásai, kritikák, kreatív szövegek vagy rajzok) válogatva.
A kiállítás második szintjéhez vezető lépcsősor mellett régi plakátokat böngészhetünk. Emellett, az intézmény eddigi igazgatóinak nevét is olvashatjuk a falakon, azoknak a személyeknek állítva emléket, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a múzeum megünnepelhette ezt a jubileumot.
A lépcsősor tetejére érve végre valóságosan is találkozhatunk a már megismert főhőssel: egy másolat formájában kézbe foghatjuk az animációban látott kőbaltát. Mellette az 1910-es leltári bejegyzés is látható, ami bizonyítja, hogy nem véletlenül ő lett a kiállítás kiindulópontja, a bronzkori lelet valóban a múzeum leltárkönyvének első, 1-es számmal bejegyzett tárgya volt.
A kurátorok a kronologikus elrendezés helyett egy sokkal izgalmasabb megoldást választottak: az emberi és a múzeumi élet párhuzamai mentén 18 központi fogalom köré csoportosították azokat a tárgyakat, amelyekkel az intézmény történetét illusztrálni szerették volna. E hívószavakkal egy látványos, összefoglaló Fogalomfalon találkozhatunk.
A látogatók ezután a számozást követve vagy tetszés szerinti sorrendben fedezhetik fel a szavakhoz kapcsolódó, tárlókban elhelyezett látnivalókat. Garantáltan mindenki talál magának izgalmas, mélyebb betekintést kínáló csemegét. A tárgyak nem csupán önmagukat képviselik: egyedi érdekességeik mellett mindegyikhez háttértörténet, sőt, némelyikhez rejtély is tapad, emelett az adományozókról, kutatókról is megtudhatunk érdekességeket. Az elemek egymáshoz való kapcsolódása és új kontextusba helyezése révén a látogatóban is új összefüggések, friss gondolatok születhetnek.
A kiállításban szereplő feliratok jól olvashatóak, a tárlókban az egyes tárgyakhoz tartozó magyarázó szövegeket szürke és fekete betűkkel, homályosított háttér előtt helyezték el. Ez a megoldás segít elkerülni azt a gyakori problémát, amikor a látogató a csillogó üvegfelületen tükröződő fényt próbálja kizárni az olvasás közben.
A kiállítás eklektikus, kaleidoszkópszerű látványa még tovább fokozódik, amint belépünk a tárlat másik fő egységébe, az úgynevezett Tárgybeszéd-fal installációba. A nevezetes kőbalta formájából, anyagából, korából és funkciójából kiinduló, kurátori asszociációkra épülő láncolatba 150 tárgyat válogattak be, amely szám szimbolikusan rímel a múzeum elmúlt 150 évére.
Az egyes műtárgyakat finom vonalak kapcsolják össze, melyek útvonalát végigkövethetjük, de bármikor válthatunk, egy másik irányba elindulva több lehetséges végponthoz juthatunk el. Az installáció egy teoretikus labirintus érzetét kelti, ahol a felfedezés örömének köszönhetően, egymáshoz látszólag nem kapcsolódó dolgok közötti összefüggések megtalálása a látogatóra van bízva.
A két fő blokkon kívül, néhány statisztikai adat is kiemelt helyet kapott, ahol megtudhatjuk például, hogy hány igazgató, látogató, kiállítás, dokumentum vagy műtárgy fémjelzi a múzeum történetét.
A Sajtófalon a korábbi kiállításokról megjelent cikkek mozaikját böngészhetjük át. Emellett, egy képes beszámoló keretében, azt is nyomon követhetjük, hogy a kurátorok milyen lépésekben tervezték és valósították meg ezt a nagyszabású tárlatot.
Az Egy múzeum tekintete című kiállítás egy komplex, interaktív és gondolkodtató utazást kínál, ahol a megszokott kronológia helyett a kurátori asszociációk és az újszerű bemutatási módok kapnak főszerepet. A bronzkori kőbaltától a digitális vendégkönyvig, a tárgyak egyedi történeteik és egymással való szimbolikus kapcsolatuk révén teszik átélhetővé a Szent István Király Múzeum elmúlt 150 évét, összesen 450 műtárgy segítségével.
