AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2025 díjat október 21-én adják át a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki, esetleg virtuális kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés: 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáztak az elismerésre. A zsűri az előbbi kategóriából 5, az utóbbiból 9 pályázót választott a jelöltek közé. Amíg az eredmény a díjátadó konferencián kiderül, bemutatjuk mind a 14 finalistát. Először ábécé sorrendben a kisebb, majd a nagyobb költségvetésű kiállítást rendező intézmények kerülnek sorra.
Következzen most a 10 millió forint feletti bekerülési költségű pályázók közül a Kecskeméti Katona József Múzeum Egy eltűnt nép nyomában. Az avarok élete a Duna-Tisza közén című időszaki kiállítása, mely 2025. december 14-ig látható!
Egy eltűnt nép felfedezése. Avarok. E népnév hallatán egészen mostanáig még a magyar történelem, s a Kárpát-medence régészete iránt az átlagosnál jobban érdeklődő múzeumlátogató is jobbára valamiféle köztes állomásra gondolhatott: egy talán velünk valamilyen szinten rokonságban álló, de mindenképpen a magyar honfoglalást megelőzően itt élt népcsoportra, akikről sokat sejtettünk, de keveset tudtunk. Egészen mostanáig…
A kecskeméti Cifrapalotában 2024. november 8-án nyílt és 2025. december 14-ig látható, Egy eltűnt nép nyomában. Avarok élete a Duna-Tisza közén című tárlat gazdag tényanyaga révén számos fehér foltot tüntet el a tudásunkból. S miközben új ásatási, történettudományi, archeogenetikai ismeretet ad át, egyben bemutatja azt is, hogy ez a mostanáig titokzatosnak tűnő nép is egyéni sorsú fiatalokból és idősekből, kisebb és nagyobb közösségeikben a kor színvonalán gazdálkodó és élő férfiakból és nőkből, magas szinten alkotó, innovatív mesterekből és bátor katonákból, vagyis hús-vér emberekből állt. Ez a megszemélyesítés talán a Kecskeméti Múzeum nagyszabású régészeti kiállításának – sok erőssége közül is – a legfőbb hozadéka.
A 317 m2-en, öt teremben a magyar honfoglalás előtti időszakot, a Duna-Tisza közi avarság VI - IX. századi történetét és életét bemutató tárlat a legújabb kutatások és az előkerült kvalitásos és tipikus leletek révén egy új, a közelmúltig legnagyobb részt a föld alatt rejtőző világot tár a látogató elé. Kitűnően használja ki azt a helyi, egyszeri és megismételhetetlen adottságot, amit a város környéki nagy beruházások, gyárépítések és útfejlesztések előkészítéseként kötelező régészeti feltárás mint tudományos „kincsmentő” előörs jelentett az utóbbi években.
A tárlat alapkoncepciója szerint lelőhelytől lelőhelyre vezeti végig a látogatót az alföldi lelőhelyek tárgyai és rekonstrukciói között. E múzeumi földrajzi körút azonban szerencsére jóval több egyszerű lajstromnál. A kiállítás rendezői tudatosan törekszenek arra, hogy minden egyes ásatási helyszín egyben egy önálló történet is legyen. Hol egy korabeli véres, kettős gyilkossággal végződött tragédia, hol egy finoman kidolgozott ékszeregyüttes viselőjének vélhetően rövid élete szolgáltat megjegyezhető, akár napok, hetek múltán is felidézhető „sztorit” a néző számára.
Az egyes állomások azonban nem elszigetelt egységek, mert összekapcsolja azokat több tudatos szerkesztői megoldás. Ilyen a kiállítás fekete-arany alapszíne, amely a föld és a benne rejtőző ékszer színének kettősségére, kontrasztjára, ugyanakkor komplementer jellegére építve elegáns és egyedi külsőt ad a tereknek és a tárlóknak egyaránt. De ilyenek az újból és újból felbukkanó kulcsmotívumok, szimbólumok is, amelyekre hol vadászni kell, hol kiemelten felhívják a figyelmet, de mintegy rímként mindig felbukkannak a tárlat során.
S nem hiányozhat az igazi hírértékű tárgyegyüttes sem: a több, mint tucatnyi temető anyagának és eredményeinek ismertetése mellett az eddig feltárt avar települések közül a legnagyobb felületű, Kecskemét-Déli iparterületén végzett megelőző ásatások során napvilágot látott tudományos szenzációként elkönyvelt komplexum is ezen a kiállításon kerül először bemutatásra.
A szervezők vállalása szerint a nagy számú és gazdag leletanyagot számos hiteles rekonstrukció kell, hogy közérthetővé tegye. Ez sikerül is, legyen szó a kisebb használati tárgyaktól egészen az avar lakóház láttatásáig. A kiállítás azoknak is sok újdonsággal szolgál, akik az antropológiai és a genetikai kutatások iránt részletesebben is érdeklődnek: a nekik szóló tablók, természettudományos alapú leírások azonban úgy illeszkednek a tárlat egészéhez, hogy könnyen kikerülhetők, átugorhatók legyenek azok számára, akiknek ez a mélységű szakmai háttér már sok lenne.
A fiatalabb korosztály figyelmének fenntartása egy kedves kislány, Avarka feladata: ő vezeti végig a gyerekeket játékos és szórakoztató feladatok segítségével öt termen át. Talán az ő szerepeltetése lehetne még gyakoribb, még tudatosabb, hiszen – legalábbis felnőttként, így egy kicsit kívülállóként úgy tűnik – ő hol hangsúlyosabban van jelen, hol pedig a háttérbe húzódva; de ki tudja, lehet, hogy egy 8-10 éves szemével nézve ennyi gyermeki kalauzolás bőven elegendő is?
Nyomozós játék Avarkával
A tárlat célja az alkotói szerint az, hogy „egyszerre tanítson és szórakoztasson, ámulatba ejtsen és meghökkentsen”. A vállalás legnagyobb részben sikerül is. Az avarok így, bár eltűntek, de Kecskeméten most előkerültek, s élményszerű, mély nyomot hagynak az emlékezetünkben.
