1896-os müncheni és párizsi útját követően a budapesti Mintarajztanodában kezdte tanulmányait. 1911-ben ösztöndíjjal dolgozott a szolnoki művészetelepen. 1921-ben Scheiber Hugóval közösen állított ki Bécsben, két évvel később már a német expresszionizmus legjelentősebb kiállítóhelyén, a berlini Sturm Galériában szerepeltek képei. Önálló bemutatkozását követően Herwarth Walden több csoportos kiállítására hívta meg, így 1928-ban az Egyesült Államokban mutatkozhatott be a Sturm művészei között. A KÚT és az UME tagja volt. Az 1930-as években hatása alá került az olasz Novecento és az ennek megfelelő hazai római iskola neoklasszicista irányvonalának, klasszicizáló formajegyekkel gazdagított art deco stílusban festette figurális kompozícióit, melyekkel mind művésztársai, mind pedig a közönség körében nagy sikere volt. Rendszeresen szerepelt a Tamás Galéria időszakos kiállításain. A második világháborúhoz közeledve a faji üldöztetés miatt neki és családjának bujkálnia kellett, felesége és két fiúgyermeke a holokauszt áldozata lett. A II. világháború után korábbi stílusjegyeit ötvözte munkáiban, egyre dekoratívabb lett. 1949 után a művészeti közéletből kirekesztve, magányban halt meg. Anya gyermekkel című festménye a madonna-szimbólum sajátosan értelmezett, modern nagyvárosi környezetbe helyezett ábrázolása. A kép hangulatát mégis az érzelmi mondandó uralja: az elidegenedő nagyváros házrengetegén felülemelkedő anya-gyermek figura, a hűséget jelképező állat szép formája az élet értelmes célját példázza, a kép alapgondolata a humánum, az egymásra utaltság érzése.