Nyaralók az olasz tengerparton.
Adler felvétel, Grado, 1914. június 4.
Zselatinos ezüst papír pozitív fénykép
A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger és Nyíregyháza után most az ország egyik legnagyobb múltra visszatekintő közintézményébe látogatunk. Miután elég gyakran adunk hírt a Magyar Nemzeti Múzeum programjairól, aktuális ügyeiről, úgy döntöttünk, hogy az intézmény története után sorra látogatjuk azokat a tárakat, amelyek a 3 milliós gyűjteményt gondozzák, és a hozzájuk kapcsolódó kutatásokat elvégzik. Elsőként a nagymúltú Régészeti Tárban, majd az Éremtárban, utána Központi Adattár és Digitális Képarchívumban, a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtárában, a Történelmi Képcsarnokban néztünk körül. Ma a Történeti Fényképtár lát vendégül bennünket.
Ma hazánk legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye. A Nemzeti Múzeumban a fénykép, mint műtárgy gyűjtése viszonylag későn kezdődött: az első történeti érdekű fotográfia, mindjárt egy egész album, 1859-ben került hozzánk, Rosti Pál ajándékaként. Az általa készített öt album közül ma egy másik példányt őrzünk a múzeum körúti falak között, mert a dedikált kötet - könyv formájára tekintettel – testvérintézményünkben, a Széchényi Könyvtár gyűjteményében található.
A mexikóvárosi San Fernando templom. Mexikóváros, Rosti Pál felvétele, 1857-1858.
Higított albumin papír pozitív fénykép
Az első, gyűjteményi leltárba vett, ma is őrzött fénykép-műtárgyunk egy Kertbeny Károlyt ábrázoló dagerrotípia, amely 1874-ben került a múzeumba. Az elsősorban történelmünk kiemelkedő személyiségeit, eseményeit, helyszíneit ábrázoló festményeket és grafikákat gyűjtő Történelmi Képcsarnok létrehozása fontos lépés volt a fényképeket illetően is, mivel rendszeres gyűjtésük elsőként itt valósult meg, jóllehet a fénykép a festmények és grafikák mellett még évtizedekig csak mellékszereplő maradt.
Már Pulszky Ferenc igazgató is ajándékozott fényképet mint történeti dokumentumot a Történelmi Képcsarnoknak 1889-ben. A 20. század közepén pedig Zichy István gróf igazgató maga is leltározott általa fontosnak tartott fotográfiákat, sőt támogatta, hogy a kortárs politikai élet kiemelkedő szereplőiről a Magyar Filmiroda által készített fényképek a múzeumba kerüljenek. A történeti értékű fényképek gyűjtésének koncepciója mégis csak lassan, hosszú évtizedek során alakult ki.
A Tár gyűjteményei külön egységekre oszlanak: portrék, városképek, eseménytörténeti (magyar és nemzetközi) és viseletképek.
Családi csoportkép, amely az erdélyi származású Birányi István és Kornis Károly műtermében készült Rio de Janeiróban, ahol a két fényképész az 1850-es években egy ideig közös műtermet tartott fenn. Dagerrotípia
A jelző: ”történeti” a nevünkben azt jelenti, hogy a nálunk őrzött fotográfiák elsősorban a magyar történelem képi forrásai, akár hivatásos fotográfusok felvételei, akár amatőrök vagy műkedvelők alkotásai, akár művészi értékűek és/vagy kivitelűek vagy éppen csak egy elkapott fontos, vagy nagyon is hétköznapi pillanat átlagos megörökítései.
Hóvihar a Times Square-en. Ismeretlen fényképész / Wide World Photos, New York, 1937. március 16.
Zselatinos ezüst papírt pozitív fénykép
A második világháború után az elsődlegesnek tartott történeti érdekű gyűjtés mellett a fotótörténeti szempontok figyelembevétele is megjelent mind a gyűjtésben, mind a tudományos feldolgozásban. Ma is ez a két szempont határozza meg a Fényképtár gyűjtőkörét. Gyűjteményünk egyik alapja a Történelmi Képcsarnok fényképtára, a másik alapja az 1957-ben létrehozott Legújabbkori Történeti Múzeum, amely az idők során később több névváltoztatáson is átesett. Az új múzeum immár önálló fényképtára lendületes gyűjtőmunkájának eredményeként neves fényképészektől, például Escher Károlytól, Bojár Sándortól vásárolt fontos felvételeket. 1964-ben a Nemzeti Múzeum Képcsarnokának fényképgyűjteményét egyesítették a Legújabbkori Történeti Múzeum fényképtárával és az új tár az új múzeumban kapott helyet. Az így létrejött immár átfogó gyűjteménnyel rendelkező Fényképtár továbbra is folytatta az egész magyar történelemre és a fotótörténetre vonatkozó gyűjtőmunkát.
Az elkövetkező évtizedekben jelentősen gyarapodott a gyűjtemény. A történeti és fotótörténeti szempontból egyaránt értéket képviselő hagyatékok (Izabella főhercegnő, Rózsa László, Langer Klára) mellett ismert fotográfusoktól vásárolt papírképeket és negatívokat. A régi fotográfiák akkor megélénkülő piacán a Bizományi Áruház Vállalat üzleteiből, az antikváriumokból, a használtcikk piacról, majd 1980-tól az OFOTÉRT égisze alatt szervezett aukciókról elsősorban fotótörténeti értékek, ritka, korai technikai eljárásokkal készült darabok: dagerrotípiák, fotókerámiák, kromotípiák és más különlegességek kerültek a gyűjteménybe.
Női viselet – lépcsőn üldögélő két nő, 1910 körül. Ismeretlen felvétele. Autokrom
Ekkor, illetve a rendszerváltáskor kerültek a gyűjteményünkbe és lettek külön gyűjteményeink a Lapkiadó Vállalat, Képzőművészeti Kiadó, a Népszabadság, az Esti Hírlap anyagai, s több fotográfus hagyaték.
Sallai Imre, Fürst Sándor, Schönherz Zoltán, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre hamvainak temetése a Kerepesi temetőben. Kádár János, Péter Gábor, Nógrádi Sándor, Kiss Károly vállukon viszik az egyik koporsót. Budapest, 1946. augusztus 9. Toronyi és Tolnai felvétele az Új Szó („A Vörös Hadsereg lapja Magyarország lakossága számára”) című újság megbízásából.
Zselatinos ezüst papír pozitív fénykép
Több további adminisztratív átszervezés, költöztetés után (amelyek azonban a gyűjtési koncepciót nem érintették), 1995-től újra a Magyar Nemzeti Múzeum önálló táraként működünk, s 1997-ben fizikailag is visszatértek a fotográfiák a patinás központi épületbe. Ma több mint 200 ezer egyedileg nyilvántartott és többszázezer kataszteri listákból kutatható fényképet – pozitívokat és negatívokat őrünk. Digitális adatbázisunkban a képek mintegy negyede kutatható a múzeumban, míg a múzeumi nyilvános adatbázisban már majdnem a tizede.
Az Élmunkás (Lehel) piac. Wormser Antal felvétele, Budapest, 1968. szeptember. Cellulóz-acetát negatív
A fényképpel, mint múzeumi tárggyal és mint történeti forrással kapcsolatos tudnivalók csak az utóbbi néhány évtizedben kezdtek rendszerezett ismeretté összeállni. A Fényképtár alapként szolgált és szolgál ma is az ismeretek továbbadására. A munkatársak évtizedek óta részt vállalnak a fotómuzeológusi, a fotó- és technikatörténeti ismeretek tovább adásában. A Történeti Fényképtár műhely, ahol a gyűjtemény gondozása mellett alkotó és kutatómunka folyik, amint ezt a munkatársak által elsősorban a gyűjtemény anyagából összeállított kötetek és a történeti forrásként használt fényképekről szóló doktori disszertációk tanúsítják.
A fénykép viszonylag új jövevény a műtárgyak, ezen belül a képes ábrázolások világában, s lassan az analóg fotográfia korának végével ugyanolyan érdekes és ismeretlen tárgy is lesz a múzeumi tárlatokon, mint egy-egy régebbi korból származó kézzel fogható tárgy. A telefonok és a számítógépek digitális, elillanó képvilágában sokan csodálkoznak rá egy-egy megfogható, mára különlegessé vált, kevéssé ismert technikával készült fényképtárgyra. Érdekes élményt jelent a fényképek iránt érdeklődőknek, hogy a fényképeknek nemcsak képi tartalmuk, hanem tárgyi valójuk, élettörténetük mennyi ismeretlen történetet tár fel.
A Történeti Fényképtár raktára. Ormos József felvétele
Fényképeinket a nyilvántartásba vételt követően kiadványainkból, illetve a kutató szolgálaton keresztül ismerhetik meg a kutatók, felhasználók. Legutóbb megjelent, gyűjteményünk darabjait bemutató kiadványunk a Nemzeti Múzeum honlapjáról teljes egészében letölthető pdf formátumban. Emellett és egyre nagyobb arányban a múzeum digitális adatbázisa kínál böngészési, keresési lehetőséget mind a kutatóknak, mind a történelem iránt érdeklődőknek.
