A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger és Nyíregyháza után most az ország egyik legnagyobb múltra visszatekintő közintézményébe látogatunk. Miután elég gyakran adunk hírt a Magyar Nemzeti Múzeum programjairól, aktuális ügyeiről, úgy döntöttünk, hogy az intézmény története után sorra látogatjuk azokat a tárakat, amelyek a 3 milliós gyűjteményt gondozzák, és a hozzájuk kapcsolódó kutatásokat elvégzik. Elsőként a nagymúltú Régészeti Tárban, majd a 218 éves múltra visszatekintő Éremtárban, most pedig Központi Adattár és Digitális Képarchívum munkájába nyerünk betekintést.
Az Adattár olyan múzeumi segédgyűjtemény, amely a múzeumban őrzött tárgyakhoz kapcsolódó információk gyűjtőhelye. A szervezeti egység jelenlegi formája 2014-ben alakult ki, jelenleg 10 teljes állású, és egy félállású munkatárs - történész, régész, művészettörténész, adattáros, gyűjteménykezelő, fotós, adminisztrátor, videós - dolgozik.
A szervezeti egység gerincét az úgynevezett Régészeti Adattár alkotja, amely 1951-től kezdte meg működését a Régészeti Osztályon belül, fő feladatként a gyűjteményi nyilvántartást, illetve a hozzájuk kapcsolódó tudományos háttérmunkát határozták meg.
Vértes László régész rajza B. Thomas Editről
Első vezetője, B. Thomas Edit nagy hangsúlyt fektetett régészeti lelőhelyek nyilvántartására. Önálló szervezeti egységként 1953. október 8-tól jött létre, és átvette az időközben megszűnt Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának irat- és kartonanyagát, illetve külön engedéllyel megkezdte a nagy méretarányú térképek beszerzését. Sok energiát emésztett fel továbbá a magángyűjtemények ellenőrzése és a vidéki adattárak patronálása. 1958-ban hozták létre a fotótárat, amely a tárgyról készült felvételeket regisztrálta. Az Adattár ekkor indította útjára a Régészeti Füzetek elnevezésű sorozatát, amelyben különböző szakmunkákat, illetve az adott évre vonatkozó ásatási jelentéseket adták közre, ez utóbbiból 51 kötet látott napvilágot.
Részlet Horváth A. János 1933-as ásatási jelentéséből (Nógrádverőce)
Az 1980-as évek elején – a kor kihívásainak megfelelően – megkezdte működését egy számítógépes csoport is, amelynek az elektronikus nyilvántartás kereteit kellett volna kidolgozni és biztosítani. Az állandó feladatváltozás és a helyhiány miatt az Adattárat Nemzeti Múzeum nagy rekonstrukciója során, 1999-ben a Magyar utca 40. szám alá költöztették. Jelenlegi gyűjtőköre alapvetően a magyarországi vonatkozású ásatási dokumentációkra terjed ki, nyilvántartásba veszi és tárolja az ide beérkező ásatási jelentéseket, az állomány meghaladja 22 ezer tételt. Az első években a települések ABC sorrendjében rendezték az iratokat, 1960-tól azonban a beérkezés sorrendében évek szerinti tagolásban. Külön kezelték a kéziratokat, az X betűvel jelölt állagba régészeti vonatkozású kéziratokat (szakdolgozatok, munkaanyagokat) helyeztek el.
Egy oldal Pusztai Rezső: Baranya vármegye őskori telep és temető helyei c. szakdolgozatából (1950)
Ezen kívül jelentős a hagyatéki gyűjtemény, ahol több neves régész – pl. Érdy János, Rómer Flóris, Dienes István, Fülep Ferenc, Fettich Nándor, Korek József, Cs. Sós Ágnes, Salamon Ágnes, Tompa Ferenc, Vértes László– tudományos és személyes iratai is megtalálhatók és kutathatók.
Rómer Flóris összesítő térképe a Kárpát-medence obszidián leleteiről
Itt őrizzük továbbá az eredeti leltárkönyveket, a kézzel írott jegyzékek megkerülhetetlenek a gyűjtemények története szempontjából.
Az Érem- és Régiségtár leltárkönyvének egyik oldala
A Múzeum múltjának megismerése szempontjából nagyon fontos az intézmény iratanyaga. Az állományt az intézmény fennállásának első két évszázadában széttagoltan kezelték, a főigazgatóságon és az egyes osztályokon őrizték. A Magyar Nemzeti Múzeum 1934-es átszervezése kapcsán a főigazgatósági irattár (1807/8-1934 évkörű) teljes anyaga bekerült a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületébe. Itt semmisült meg aztán az 1945-ben, az ostrom alatt keletkezett tűzben. A régi iktatókönyvek egy része, amely éppen kutatónál volt, ezért nem égett el, az 1956-os levéltári tűz martaléka lett. A Magyar Nemzeti Múzeum központi irattári gyűjteménye az Adattárnak a Magyar utcai múzeumépületbe való beköltözése után jött létre. Először a főigazgatósági irattár került be, majd a megszűnő Középkori Osztályról irattára mellett a múzeum legrégebbi irategyüttese, az Érem-és Régiségtár anyaga. A dokumentumok rávilágítanak az intézmény mindennapi működésére, rendkívül értékes forrásbázist nyújtva a magyar tudomány történetéhez. Fontos adatokat tartalmaz nemcsak közvetlenül a nemzet múzeumára vonatkozóan, hanem a gyűjteményekbe kerülő tárgyakkal kapcsolatosan is, valamint a magyar régészet múltjára és a múzeum egykori jelentős tudósaira nézve pl. Érdy Jánosra, Rómer Flórisra, Hampel Józsefre, Varjú Elemérre stb. Külön egységet alkotnak a kincsleletekre, és az „Atilla-sírjára” vonatkozó bejelentések, amelyek közül több a fantazmagória kategóriájába sorolható.
A Tigris őrs „leletbejelentése”
Szintén izgalmas információkat rejt a Múzeumtörténeti gyűjtemény, amely Burger Alice, a Régészeti Adattár vezetőjének kezdeményezésére alakult 1961-ben. Az 1963-ban indult gyűjteményi leltárkönyv tanúsága szerint tulajdonképpen mindent (alapvetően papíralapú tárgyat) gyűjtött, ami a múzeumra vonatkozott. Itt találhatók a Nemzeti Múzeum éves jelentései és munkatervei (az MNM Irattárában is megvannak ezek), szervezeti szabályzatok. Ezek mellett bekerültek a gyűjteménybe az ICOM ülésekről szóló jelentések és más múzeumokkal kapcsolatos iratok is (pl. Aquincumi Múzeum helyreállítási terve 1952-ből, Tápiószelei Múzeum szervezése 1952, valamint más múzeumok kiállításaira vonatkozó iratok), valamint általános múzeumügyi dokumentumok. A gyűjtemény őrzi a múzeum vendégkönyveit és a kiállításaival kapcsolatos dokumentációt, azaz a kiállítási forgatókönyveket, aprónyomtatványokat (meghívók, szórólapok, leporellók) és egyéb közművelődési programok anyagait. Például a 19. századi vendégkönyvek elemzése társadalomtörténeti szempontból is fontos . Itt kutathatóak a Nemzeti Múzeum történetére vagy pl. a magyar régészetre, a Szent Koronára vonatkozó sajtóanyagok is. A munkatársakat érintő dokumentumok közül érdemes kiemelni az úti jelentéseket, a tudományos minősítéseket, és az előadások kéziratait (különösen sok Fülep Ferenc főigazgatótól és helyettesétől, Korek Józseftől).
Erzsébet királynő látogatása a Szent Koronánál, Fodor István főigazgató vezetésével (1993)
A Történeti Adattár a 20/2002 NKÖM nyilvántartási rendelet értelmében gyűjti és rendszerezi a történeti gyűjtemények adattározási tevékenysége során keletkezett dokumentumokat. Az adattári jelentések értékes információkkal szolgálnak a történeti gyűjtemények tárgyainak intézménybe kerülési körülményeivel kapcsolatban, segítségükkel nyomon lehet követni az összetartozó tárgyak korábbi történetét. A Történeti Adattár őrzi emellett a Nemzeti Múzeumba beolvadt Legújabbkori Történeti Múzeum (korábban Munkásmozgalmi Múzeum) teljes adattárát és a múzeum történetére vonatkozó adattári dokumentumokat, régi kiállítások anyagait és vendégkönyveit. Ez az állomány az utóbbi időben felkeltette a kutatók érdeklődését.
A szervezeti egység neve utal a digitalizálási tevékenységre, amely főként a műtárgy- és eseményfotózást, illetve a képi rögzítést takarja. A reprodukciók magas színvonalon készülnek, számos katalógus és kiadvány bizonyítja a minőségi munkát. A fotós kollégák kreativitása pedig remekül kiváltja az állandó műterem hiányát. A videostúdió anyagaival a látogató főként a kiállítások installációjában találkozhat, de több film megtalálható a YouTube-on; ez utóbbiaknak is köszönhetően az intézmény a karantén idején markánsan jelen tudott lenni a digitális térben.
Az Adattár tudományos munkája igen szerteágazó, a kutatási témák a középkortól kezdve, a cseréppipákon át egészen az 1848-as forradalom emlékezetéig terjednek. A nagyobb terjedelmű könyvek (például itt a Múzeumkert történetéről és itt a vegyesházi királyok Magyarországáról) mellett a munkatársak tevékeny szerepet vállalnak a tudományos eredmények népszerűsítésében, legyen szó akár múzeumkerti sétáról, tematikus tárlatvezetésekről, szakmai beszélgetésekről (lsd. Index cikk többek között Görgei feleségéről szóló beszélgetésről), illetve a különböző fórumokon megjelenő írásokról (lsd. adriai fürdőélet).
Werkfotó a fotós kollégák mindennapjaiból (Kardos Judit, Rosta József)
