MúzeumTrip! 2675 darabbal kezdték, ma 350 000 műtárgyat őriz a Nemzeti Múzeum Éremtára

GYŰJTEMÉNY

Dr. Pallos Lajos
2020-08-21 07:00

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger és Nyíregyháza után most az ország egyik legnagyobb múltra visszatekintő közintézményébe látogatunk. Miután elég gyakran adunk hírt a Magyar Nemzeti Múzeum programjairól, aktuális ügyeiről, úgy döntöttünk, hogy az intézmény története után sorra látogatjuk azokat a tárakat, amelyek a 3 milliós gyűjteményt gondozzák, és a hozzájuk kapcsolódó kutatásokat elvégzik. Elsőként a nagymúltú Régészeti Tárban, most a 218 éves múltra visszatekintő Éremtárban néztünk körül. 

 

 

A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára őrzi az intézmény egyik alapgyűjteményét. Széchényi Ferenc gróf az 1802. november 25-én keltezett alapítólevelében könyvei, metszetei és térképei mellett a nemzetnek adományozta 2675 darabos éremgyűjteményét is, amely magyar és erdélyi pénzeket, valamint emlékérmeket tartalmazott. Ebből az adományból több mint kétszáz év elteltével az ország legnagyobb éremgyűjteménye lett közel 350 000 műtárggyal.

 

Szirakuzai görög tetradrachma, Kr. e. 5. század. Előlap

 

Az Éremtár egyik sajátossága a múzeumon belül, hogy az alapító hazai vonatkozású éremgyűjteményéből egy egyetemes jellegű numizmatikai tár alakult ki már a 19. század első felében, köszönhetően Kiss Ferenc, Weszerle József és Jankovich Miklós gyűjteményeinek, amelyek jelentős számban tartalmaztak antik érmeket. Az elmúlt két évszázad során a négy nagy meghatározó gyűjteménycsoport – az antik, a magyar és erdélyi pénzek, az emlékérem és a papírpénzgyűjtemény – mellett, illetve ezeken belül számos kisebb-nagyobb gyűjteményi csoport keletkezett, mint például a kínai és a mohamedán pénzek, a jelvények, a kitüntetések, az értékpapírok vagy a pénzverő tövek kollekciója.

 

 

Kisebb számban előfordulnak kezdetleges pénzként használt eszközök, mint Indiából származó tengeri csigák héja, afrikai bronz karperecek, Árpádkori ezüströgök, valamint rendszerváltás után kibocsátott értékpapírok és bankkártyák is. Az éremszekrények sokaságát megtöltő, önmagukban néha talán szerény, de sorozataikban mindenképpen imponáló érmek több ezer év pénztörténetének emlékei. Ez a hatalmas anyag számtalan politika-, társadalom-, gazdaság- és művészettörténeti értéket rejt magában, ennél- fogva a megismerés kiapadhatatlan forrása. Az Éremtár története során gyűjteményei, szakkönyvtára és munkatársai révén a hazai éremtan alapvető tudományos műhelye lett.

 

A múzeum szervezeti keretein belül az éremgyűjtemények először az egységes Érem- és Régiségtár részeként fejlődtek. A 19. század vége felé történtek meg az önállósulás első lépései önálló leltárkönyvekkel és a kizárólagosan csak az éremgyűjteményekkel foglalkozó múzeumőrökkel, amelyek közül az első Réthy László, az egyedülálló középkori magyar éremkorpusz zseniális megalkotója, majd mellette Gohl Ödön, akinek a kárpát-medencei kelta pénzverésben végzett úttörő munkája szerzett nemzetközi hírnevet.

 

 

Az Éremtár az 1920-as években vált szervezetileg teljesen önállóvá, közben hosszabb-rövidebb ideig olyan munkatárak dolgoztak gyűjteményeiben, mint a Réthy munkáját folytató Harsányi László és az antik gyűjteményben pedig Alföldi András, aki később egyetemi karrierje során a hazai és egyetemes ókortudomány egyik legnagyobb alakja lett. 1929-ben került az Éremtárba Huszár Lajos, aki közel negyven éven át a magyar és erdélyi pénzek és a hazai vonatkozású emlékérmek terén párját ritkító teljesítményt mutatott fel meghatározó tudományos jelentőségű könyvek és tanulmányok elkészítésével. Ehhez járult még a nyugdíjba vonulását követő két évtized hasonlóan magasszínvonalú kutatómunkája.

 

Maximianus Herculius (Kr. u. 286–305, 305–308, 310) római császár arany medalionja, Kr. u. 300 körül. Előlap

 

 

Az Éremtár legfontosabb gyűjteményi egységei számokban kifejezve is megmutatják jelentőségüket. Az antik pénzek gyűjteménye több mint 80 000 darabot számlál. Ebben a Kárpát-medencében egykor élt kelta népek pénzei közel 6000 darabos egységet alkotnak. Ennek az egységnek jelentős tudományos értéke, hogy az érmek többségének a lelőhelye ismert, ennélfogva ez a gyűjtemény kiemelkedően fontos a közép-európai kelták történetének a kutatásában. A görög pénzek gyűjteménye a szisztematikus fejlesztésnek köszönhetően közel 10 000 darabot számlál, amelyben a görög földön készült pénzek mellett az antik görög és hellenisztikus érmeknek Spanyolországtól Indiáig terjedő területének minden jelentős csoportját képviseli egy-egy sorozat. A római pénzgyűjtemény közel 70 000 érmet tartalmaz, amelyből mintegy 4000 darab köztársaság kori, míg az anyag nagyobb része császárkori pénz. A római császárok aranyából több mint 800 darabot őriz a tár. A római éremgyűjtemény a különféle történeti kutatások bő forrása. Különös szerepük van a hazánk területén előkerült érmeknek, amelyek a pannóniai pénzforgalom vizsgálatához nyújtanak támpontokat. A bizánci pénzek gyűjteménye közel 3000 darabból áll. A kollekció többsége hazánk területén régészeti leletként került elő. A bizánci pénzek másik érdekessége, hogy többségük arany, közte a legértékesebb egység is, a több mint 1700 darab szikáncsi lelet.

 

 

Az Éremtár legjelentősebb egységét a magyar pénztörténet emlékei alkotják. A magyar és erdélyi fémpénzeknek a gyűjteménye mintegy 70 000 darabot számlál, amelynek egy részét, valamivel közel 30 000 darabot leletenként együtt tartva őrzünk. Ebből a hatalmas gyűjteményből valamivel több mint 3000 az aranypénzek száma, ami különösen nagy értéke a tárnak. Ez a kollekció a magyar pénzverés kezdetétől napjainkig sehol másutt nem található gazdagságban mutatja be a magyar állam és az Erdélyi Fejedelemség pénztörténetének emlékeit, elsősorban a különböző kibocsátású pénzeket, de az egyes kibocsátások tervezeteit, próbavereteit és a verőtöveket is.

 

Szent István (997–1038) LANCEA REGIS típusú ezüstpénze. Előlap

 

A magyar pénztörténet részét képezi a tár viszonylag későn, csak a századfordulón kialakult papírpénz-gyűjteménye is, amelyeknek a száma mára túlhaladta a 30 000 darabot. Az anyag túlnyomó része a 18. század utolsó harmadában Magyarországon forgalomba került, Bécsben készült pénzjegyektől kezdve a Kossuth-bankókon át az új bankjegyeinkig bezárólag, hazai vonatkozású papírpénzekből áll. A kollekció a hivatalos pénzjegyek mellett szükségpénzeket és pénzhelyettesítő jegyeket is tartalmaz, mellettük olyan hungaricumokkal, mint az 1848–49-es szabadságharc emigrációjának kibocsátásai, vagy az I. világháborús orosz hadifogolytáborok szükségpénzei. A hazai értékpapírok kollekciója (részvények, kötvények, záloglevelek, üzletrészek, sorsjegyek és váltók) mintegy 4500 darabra tehető. A numizmatika e fiatal hajtását szinte csaknem kizárólag hazai, illetve magyar vonatkozású papírok képviselik a gyűjteményben.

 

Két forintos Kossuth-bankó. Az első Magyarországon gyártott bankjegy, 1848.

 

Az emlékérem-gyűjtemény első darabjai Széchényi adományával kerültek be, így ez a gyűjteményi egység kezdettől az Éremtár meghatározó és rendkívül becses része. Jelenleg 45 000 darabra tehető ez az állomány, amelynek többsége magyar vonatkozású, de az egyetemes éremművészet kiemelkedőbb periódusaihoz és alkotóihoz tartozó kisebb sorozatokat is tartalmaz, mint például az itáliai és a német reneszánsz, vagy a francia szecesszió érmei. A magyar anyagon belül is kiemelkednek a körmöcbányai verde alkotóihoz köthető érmek. A 16. századtól a 20. század elejéig Körmöcbányán készült magyar történeti emlékérmek egész sora gazdagítja a gyűjteményt. Az osztrák, magyar és erdélyi történeti érmek mellett kifejezetten művelődéstörténeti szempontokból érdekes sorozatok, mint barátság, keresztelő, házasság, személyi, orvosi, iskolai, szabadkőműves, sport- és Szent György-érmek képeznek jelentősebb egységeket.

 

 

Az egyházi érmek körében a legteljesebb csoportot a pápai érmek nemzetközi vonatkozásban is számottevő több mint 3500 darabja alkotja, de a biblikus, a zarándok, valamint a templomokhoz és kegyhelyekhez kapcsolódó kegyérmek száma is együttesen több ezerre tehető. A gyűjtemény ezenkívül a 19–20. századi hazai éremművészet jelesebb alkotóitól is őriz kisebb sorozatokat. Ebben a kollekcióban közel 700 darab aranyból készült érem és plakett található.                 

 

A kitüntetés-gyűjtemény a 19. század utolsó harmadától formálódó, hosszasan fejlődő egysége az Éremtárnak. Jelenleg több mint 2000 darabból áll, köszönhetően az utolsó negyedszázad gyarapodásának. A gyűjtemény egyik felét a szinte teljesnek mondható Habsburg-kori és 20. századi hazai vonatkozású rendjelek és kitüntetések alkotják, benne számos kiemelkedő történeti személy anyagával. A másik felét a külföldi kitüntetések országok szerint csoportosított egységei alkotják, amelyeknek egy része ugyancsak valamely hazánkfiának: államelnöknek, miniszternek, diplomatának, katonának vagy művésznek való adományozás által jutott a múzeumba. A nemzetközi viszonylatban is értékes kollekció jó néhány ritkaságot tartalmaz.

 

A Szent István Rend drágaköves jelvénye. A rendalapító Mária Terézia királynő saját példánya, 1764.

 

A jelvénygyűjtemény az Éremtár fiatalabb, csak a századforduló idején formálódó egysége. Jelenleg valamivel több mint 20 000 darabra tehető az állománya. A döntően hazai vonatkozású gyűjtemény jelentősebb egységei a 19--20. századi politikai, az I. világháborús, a vöröskereszt, a dalegyleti, az iskolai és a szocialista korszakhoz kapcsolódó kiváló dolgozó és törzsgárda jelvények. A különféle társadalmi mozgalmak és egyletek jelvényei a legújabb kori magyar történelem érdekes emlékei a mindennapi élet, a civil szféra területéről.

 

A bárcák és a zsetonok gyűjteménye az egyik legvegyesebb numizmatikai egysége az Éremtárnak. A középkori ún. szerecsenfejes érmektől kezdve a tantuszokig (telefonérme) a középkortól kezdve napjainkig mindenféle anyag megtalálható ebben a kollekcióban. Ez az egység főként bányapénzekből, robot- és ebbárcákból, játékpénzekből, üzemekben és vendéglőkben használt zsetonokból áll. Ugyanakkor a magyar történelem számos érdekes 19. századi emlékét, mint a lófuttatási jegyeket, vagy a lánchídi bárcákat őrzi kisebb, de annál értékesebb sorozatokban. A kollekció többségét ugyan magyar darabok alkotják, de a kisebbik felében nagy számban előfordul külföldi anyag, főleg osztrák, német, francia és olasz játékpénzek és zsetonok. Ez a gyűjtemény közel 6500 darabot tartalmaz.

 

Az Éremtár anyaga kezdettől fogva bemutatásra került a múzeum különféle régiségeivel együtt, sőt egy rövid ideig, – 1933 és 1944 között – a tárnak önálló pénztörténeti kiállítása is volt. Jelenleg az állandó régészeti és történeti kiállítás részeként numizmatikai gyűjteményeink értékesebb darabjaiból közel ezer látható.  

 

 

Leadkép: Az Osztrák-Magyar Bank 20 koronás bankjegyének magyar nyelvű oldala, 1907.

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00