A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger és Nyíregyháza után most az ország egyik legnagyobb múltra visszatekintő közintézményébe látogatunk. Miután elég gyakran adunk hírt a Magyar Nemzeti Múzeum programjairól, aktuális ügyeiről, úgy döntöttünk, hogy az intézmény története után sorra látogatjuk azokat a tárakat, amelyek a 3 milliós gyűjteményt gondozzák, és a hozzájuk kapcsolódó kutatásokat elvégzik. Elsőként a nagymúltú Régészeti Tárban, majd az Éremtárban, utána Központi Adattár és Digitális Képarchívumban néztünk körül, most pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtára fogadott bennünket.
A Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtára összetétele és nagysága alapján Közép-Európa egyik legjelentősebb régészeti szakkönyvtára. A közel 280 000 kötetet számláló állományt a régészeti és történeti szakirodalom, az 1840 után megjelent szórványperiodika, az 1945 után kiadott múzeumi kiadványok, illetve a műtárgyvédelmi és restaurátori szakirodalom, valamint 100 db CD-ROM és DVD alkotja. A gyűjtemény már az 1802-es alapítástól kezdődően létezett, azonban önálló főosztályként csak 1952-től kezdte el működését. A könyvtár országos feladatkörű, nyilvános, tudományos szakkönyvtár, a beiratkozás minden nagykorú, magyar és külföldi állampolgár számára ingyenes. A használat regisztrációhoz kötött, melyhez fényképes igazolvány (személyi igazolvány, útlevél, diákigazolvány) szükséges. Az olvasó a dokumentumokat helyben olvashatja, a kijelölt állományból kölcsönözni is lehet. Emellett tájékoztatást kaphat más könyvtárak állományáról, és adott esetben könyvtárközi kölcsönzés igénylésére is lehetősége van.
Küldetésünknek tekintjük a kulturális örökséghez tartozó javakkal kapcsolatos információk szabad hozzáférésének biztosítását, mert hisszük, hogy azok múltunk és jelenünk megismerésének pótolhatatlan forrásai, a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség egészének elválaszthatatlan összetevői.
A Régészeti gyűjtemény
A Múzeum fennállásának első 150 évében a kiadványokat az Érem- és Régiségtár valamint a Történeti Tár falain belül őrizték. Könyvtárunk első katalógusát az 1825-ben kiadott Cimeliothecában közölték. Ebben Miller Jakab Ferdinánd 16 osztályba sorolta a mintegy 520 tételes állományt, ezen csoportosítás a 20. század közepéig is fennmaradt. Az 1850-ben készült kézírásos leltárkönyvet Érdy János készítette. A következő adat a könyvtár állományával kapcsolatban, 1875-ből való és innentől kezdődően folyamatosan van kimutatás a beszerzésekről.
A könyvtár a 19. század utolsó harmadában kezdett el fejlődni, ez Hampel Józsefnek, az Érem- és Régiségtár vezetőjének volt köszönhető. Ekkor kapott külön termet a gyűjtemény az épület déli szárnyának első emeletén, a mai régészeti kiállítás területén. A könyvtár fejlődésében – hasonlóan az egész intézményében – törést okozott a két világháború és a gazdasági világválság, elmaradtak a folyóirat rendelések, valamint fontos szakmonográfiákat se tudtak beszerezni a munkatársak.
Az önálló főosztályként való működést Fülep Ferenc főigazgató ideje alatt, 1952-ben kezdte meg. Ennek alapja a különböző részlegeken őrzött szakkönyvek összegyűjtésével kezdődött. Önálló főosztályként a Központi Régészeti Könyvtár nevet kapta. A könyvek összegyűjtése során két részleg kimaradt és mind a mai napig ez így is van, az Éremtár és a Történelmi Képcsarnok kiadványai a főosztályokon maradtak és kézikönyvtárként működnek. A Könyvtár kezdetben a múzeum épület északi szárnyának 2. emeletén működött, miután az Országos Széchényi Könyvtár az 1980-as években felköltözött a Budavári Palotába a Központi Régészeti Könyvtár költözött annak helyére az épület első szintjére, ahol mind a mai napig megtalálható. Ennek köszönhetően a Központi Régészeti Könyvtár az OSZK központi részét kapta meg, vagyis a központi olvasótermet, a tájékoztatót és még a két világháború között épült két háromszintes raktárhelységet.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Központi Könyvtár szervezeti életében komoly változások történtek az 1990-es évtizedben, ugyanis ezekben az években két intézmény is a Nemzeti Múzeum alá rendelték. Ez a két intézmény a Legújabbkori Történeti Múzeum (továbbiakban: LKTM), valamint a korábban a Központi Múzeumi Igazgatóság alá tartozó Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központ. A két korábbi intézmény profiljában különbözőek voltak, mégis fontos szerepet töltöttek be ekkoriban a magyar múzeumi életben és az összevonások következtében talán ésszerű döntés volt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe integrálták ezeket.
Legújabbkori gyűjtemény
A Központi Könyvtár Legújabbkori Gyűjteménye a Legújabbkori Történeti Múzeumon belül jött létre. 1957-ben hozták létre a József nádor téren, melynek alapja egy pártintézmény volt, az 1948-ban alapított Magyar Munkásmozgalmi Intézet múzeumi alosztálya. A gyűjtemény különböző intézményekből gyarapodott, mint például a Nemzeti Múzeumból a fényképtár, vagy az 1948-ban megszűnt Parlamenti Múzeum anyagai is ide kerültek. Mikor lényegében már két történeti múzeum (MNM és LKTM) egymással párhuzamosan működött, az intézmények között a 19. századot húzták meg a gyűjtemények megoszlásában. Ez kihatott a könyvanyag gyűjtésére is.
Mint ahogy a LKTM 1959. évi évkönyvében is szerepel, az intézmény gyűjtőköre a legújabbkori magyar történelem általános történeti, gazdasági és kulturális emlékeit gyűjtötte, különös tekintettel a magyar munkásmozgalom, a magyar kommunista párt történetére vonatkozó anyagokra.
A LKTM 1966 július 1-től működött Magyar Munkásmozgalmi Múzeum néven. Az átalakulásnak köszönhetően már megjelent az intézmény Gyűjteményi Osztályán belül a könyvtáros státusz is, annak ellenére, hogy a könyvtár 1955-től önálló egység volt az osztályon belül, majd az 1970-es évektől a könyvtári és adattári osztály keretében működött tovább. A Gyűjteményi Osztály feladata volt a munkásmozgalmi emlékek korszakok szerinti történő komplex gyűjtése, tudományos feldolgozása, kiállítási tématervek, forgatókönyvek készítése, egyéb tudományos és népművelési feladatok elvégzése. Ebből is látszik, hogy az ekkor a könyvtárában dolgozó kollégák hatásköre nem csupán a klasszikus értelembe vett könyvtárosi munkakörre terjedt ki, hanem még muzeológus feladatokat is elláttak, ezért titulusukat ebben az intézményben is inkább így jelölték.
A múzeum 1967 második felében a József nádor térről Budára az I. kerületi Szentháromság utca 2. számú ingatlanba költözött, a budai várpalota déli szárnyába költöző BTM helyére, majd 1974-ben beköltöztek a Budavári palota épületébe, ahol végső otthona volt a múzeumnak egészen 1989-es megszűnéséig.
A könyvtár jellegét és profilját a múzeum szakmai vezetése adta meg, mely szerint a könyvtár könyvgyűjtemény jelleget kapott, melynek értelmében a teljesség igénye nélkül a legújabbkori történelem és történeti muzeológia hazai kiadványait és a múzeumi munkához szükséges egyéb szakirodalmat 1848-tól (ma már 1711-től) egészen napjainkig. Ugyanekkor a könyvtár muzeális gyűjteményi jelleggel gyűjti, raktározza és kezeli a múzeum gyűjtési körébe tartozó kiadványokat, politikai munkákat, szervezetek történetét, történelmi eseményeket bemutató és feltáró munkákat, szervezetek könyvtáraiból származó könyveket, kiemelkedő közéleti személyeségek által írt és a tulajdonukban volt, vagy nekik dedikált példányokat. Ennek értelmében a legújabbkori gyűjtemény a következő egységekre oszlik: könyvek, rendszeresen járó egyes napilapok, folyóiratok, egyedi újság- és folyóirat példányok – ún. csonka vagy szorványperiodika gyűjtemény – mely elsősorban kiállítási céllal kerültek a könyvtárba.
Az évtizedek folyamán a szorgos gyűjtésnek köszönhetően olyan kuriózumok találhatóak a gyűjteményben, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre Helyünk és sorsunk Európában című munkájának 1941-es példánya, melyet Horthy Miklósnak dedikált és a kenderesi könyvtár exlibrisét tartalmazza, az 1849. évi függetlenségi nyilatkozat, Radnóti Miklós dedikált kötetei. A gyűjtemény számos hagyatékot is őriz, közülük kiemelkedő Károlyi Mihályé.
Műtárgyvédelmi gyűjtemény
Ezen külön gyűjtemény kialakulása nem egy múzeumhoz köthető, mint a másik kettőé, hanem egy oktatási központhoz, a ma Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központként nevet viselő intézményhez.
A Műtárgyvédelmi gyűjtemény a könyvtár gyűjteményei közül a legfiatalabb, sőt a múzeumi szféra nem tudományos szakirodalmát, hanem az intézmény egy másik fontos területének bibliográfiáját öleli fel, ez pedig a restaurátori munka folyamatait segíti.
A könyvtár története a Központi Muzeológiai Technológiai Csoport alapításáig nyúlik vissza, amely 1960-ban alakult meg és a további története is követi az átszervezéseket, ennek ellenére a könyvtár folyamatosan működött és gyarapodott. A csoport a könyvtárral együtt 1968 és 1973 között a Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai és Technológiai Osztályaként működött tovább, és 1974-ben megalakult a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ, ezt követően a könyvtár ennek a központi könyvtára lett. 1982-ben az MRMK a könyvtárral együtt visszakerült a KMI-hez. 1991-ben a KMI megszűnt, s ekkor a könyvtár a MNM-hoz került. 1991-1996 között az addigi telephelyen a Könyves Kálmán körúton maradt, majd az állomány egy része a MNM épületébe költözött.
A gyűjtemény állománya a régészeti leletek és múzeumi tárgyak restaurálását, a különböző szintű restaurátorképzést és muzeológusi munkát segítik elő. A könyvtár jelentős fordításgyűjteménnyel rendelkezik, őrzi a főiskolai restaurátori diplomamunkákat, melyek a képzéshez nyújtanak közvetlen segítséget, ezért az oktatáshoz szükséges kézikönyvtári állománnyal együtt a Könyves Kálmán úti részlegen maradt.
