MúzeumTrip 26. Izgalmas régészeti újdonságok Nógrád megyéből

Régészet a Dornyay Béla Múzeumban

Dornyay Béla Múzeum
2021-03-30 20:00

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. 2021-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ipari örökséget reprezentáló tagintézményeiben kezdtünk, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Mihány és a Hadtörténeti Múzeum fogadott bennünket. Március második felében Salgótarjánba utazunk, hogy alaposan megismerjük a Dornyay Béla Múzeumot és a hozzá tartozó Bányászati Kiállítóhelyet. Már három gyűjteménybe betekintést nyertünk, különleges műtárgyak nyomába eredtünk, az elmúlt évek fejlesztéseit vettük sorra, benéztünk a múzeum filmes műhelyébe, most pedig a régészeté a főszerep!

 

Patak, balta 

 

A Dornyay Béla Múzeum régészeti gyűjteménye talán a legfiatalabbak közé tartozik az országban, ugyanis 2013-ben jött létre azzal, hogy a múzeum lett Nógrád megye régészeti feladatellátó intézménye. Ebből kifolyólag a gyűjtemény sem nagy, mintegy 15000 régészeti tárgyat ölel fel, azonban folyamatosan gyarapodik. 2013-tól Bácsmegi Gábor és Zandler Krisztián kezdték el a kialakítását, majd Tóth Balázs folytatta. A gyűjtemény rendszerezését Horváth Tünde végezte el. Jelenleg Bodó Balázs és Tóth Krisztián tevékenykedik a gyűjtemény gyarapításán.

 

Ságújfalu, kocsikerék 

 

A régészeti gyűjteménybe került tárgyak több forrásból származnak. Egyrészt a megyében 2013-tól lezajlott nagyberuházásokhoz kapcsolódó teljes felületű feltárások leletanyaga alkotja. Talán ez jelenti a legnagyobb mennyiséget, hiszen ezekben az esetekben a régészeknek lehetősége nyílik nagy területen betekinteni egy-egy adott település, vagy temető régmúltjába. Nagy területeken pedig sok régészeti jelenség is előkerül, melyekből aztán ugyancsak nagy mennyiségű leletanyag kerül a múzeumba. Egyik 2020 folyamán zajlott teljes felületű feltárásunkból Szécsényből, a ferences templom sekrestyéjéből gyönyörű tárgyak kerültek elő, melyek fontos adatokat szolgáltatnak Szécsény középkori történetéről.

 

Szécsény, detektoros kutatás 

 

Másik fontos forrás a régészeti megfigyelések során előkerülő régészeti jelenségek. Ugyan ezekben az esetekben „csak” egy-két gödröt, vagy sírt kell feltárnunk, mégis előfordul, hogy izgalmas leletek kerülnek elő. 2020 nyarán Ságújfaluban az óvoda felújítását és bővítését kezdték el, melynek során két bronzkori gödör látott napvilágot. Feltárásuk során nemcsak az előkerült kerámiák voltak páratlanok, de az egyik gödör alján talált kerámia kocsikerékmodell gyűjteményünk egyik büszkesége.

 

Szécsény, dokumentálás 

 

A gyűjteménygyarapodás egy – mennyiségében ugyan nem kimagasló, de közösségi szempontból annál fontosabb forrása, az ajándékozás útján a múzeumba került tárgyak. Magyarországon a 19. század második felében megindult a múzeumok alapítása, múzeumbarát körök létrejötte és számos régészeti tárgy került ajándékozás útján eme közintézményekbe. Nincs ez másképp manapság sem, sőt mintha reneszánszát élné. Egyre többen érdeklődnek hazánkban a kultúra és régészet iránt. Ennek köszönhetően a mi gyűjteményünkbe is évről évre kerülnek a nógrádi falvak, városok lakóitól régészeti leletek, melyek révén újabb, eddig ismeretlen lelőhelyeket ismerünk meg.

Azonban fontos és új forrása a leleteknek az ún. közösségi régészet. Olyan amatőr „régészek”, akinek gyakran nagyobb élményt nyújt egy-egy lelet megtalálása, mint magának egy régésznek. Nem célunk itt a fémdetektor használatának bemutatása, vagy akár törvényi hátterének vizsgálata. De azt érdemes leszögezni, ahogy sok embernek hobbija a vadászat, horgászat, így ezeknek az embereknek hobbija nemzeti örökségünk kutatása és megőrzése a köz számára. Eme múzeumi önkénteseink révén több mint 3000 fémtárggyal bővült régészeti gyűjteményünk, melyek nemcsak mennyisége, de minősége is meghaladja klasszikus feltárások fémanyagát.

 

Szécsény, középkori érme, eredeti helyzetben 

 

Legújabb, még áprilisig tartó újszerzeményi kiállításunkban is szerettük volna bemutatni, hogy az önkéntes múzeumi tevékenység bizony nemcsak szükséges, hanem elengedhetetlen a magyar régészet számára.

A kiállításban látható tárgyak alapvetően a korábban említettek közül két "forrásból" származnak. A négy vitrin közül kettőbe a múzeumi régészeti feladatellátáshoz kapcsolódóan megelőző feltárásokból kerültek tárgyak. A szécsényi ferences templom sekrestyéjéből és a salgótarjáni plébániatemplom körüli feltárásból származó késő középkori, kora újkori tárgyak újabb megvilágításba helyezik Szécsény és Salgótarján múltjának apró részletét. Csécséről szintén ásatásból származó rézkori leletek kerültek a kiállításba, melyek közül izgalmasak a csontból készült tűk, árak. A másik két vitrinbe az ún. közösségi régészethez kapcsolódóan előkerült tárgyakat állítottunk ki, melyek szintén főként fémek. Ezek már csak azért is izgalmasak, mert eddig ismeretlen újonnan felfedezett lelőhelyekről származnak. Megtalálható köztük mezőgazdasági vaseszközök, aranyozott ezüst övszerelékek a népvándorlás korából. Bronz és vas dárdahegyek, ruhakapcsolótűk, a késő bronzkor és a vaskor időszakából Szandáról. Különleges lelet egy ezüst liliomos gyűrű egy most felfedezett várból Érsekvadkert határából.

 

Csécse, rézkori tű 

 

Miben rejlik a jelentőségük ezeknek a tárgyaknak? A szécsényi ferences templom gótikus sekrestyéje ritkaságszámba megy az országban, így ennek feltárása is olyan lehetőség volt, mely ritkán adatik meg a szakembereknek. A salgótarjáni leletek eme fiatal város alapítása előtti és korai történetéből mesélnek el részleteket. A csécsei rézkori tárgyak talán az elsők Nógrád megyei viszonylatban. A közösségi régészeti kutatások pedig önmagukért beszélnek. Egyrészt új lelőhelyeket ismertünk meg Magyarország e kevésbé kutatott területéről. Másrészt tudományos értékük is magas, hiszen csak néhány avar kori lelőhely ismert Nógrádból, s az új aranyozott ezüst veretek egy eddig ismeretlen talán központi település meglétére hívják fel a figyelmet. Harmadrészt ezek a fémtárgyak, ahogy az ország vad és hal állománya, nemzeti kincsünk. Hála a régészet iránt érdeklődő múzeumi önkénteseknek ezek a tárgyak nem egy aukciós ház árverésén kötöttek ki, hanem magyar közösségünk részére jóval nagyobb értéket közvetítenek.

 

Leadkép: Érsekvadkert, liliomos ezüstgyűrű