A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. 2021-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ipari örökséget reprezentáló tagintézményeiben kezdtünk, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Mihány és a Hadtörténeti Múzeum fogadott bennünket. Március második felében Salgótarjánba utazunk, hogy alaposan megismerjük a Dornyay Béla Múzeumot és a hozzá tartozó Bányászati Kiállítóhelyet.
A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum és a hozzá tartozó Bányászati Kiállítóhely az ország egyik legszebb megyéjében, a nógrádi Karancs-Medves-vidék festői szépségű környezetében található. Bár gazdaságilag az ország elmaradottabb régiói közé tartozik, a múzeum kollégái kulturális értékmegőrzés szempontjából komoly célt tűztek ki maguk elé: olyan múzeum megvalósításán dolgoznak, amelyet színvonalas kiállítások jellemeznek, nyitott az újdonságra, és egyben látogatóbarát szemlélettel párosul.
A kutató és feldolgozó munka révén sajátos színtere a „valóság és az elmélet" találkozásának. A múzeum dolgozói szeretnék, ha olyan kultúrateremtő, kultúraközvetítő, kultúraegységesítő lenne, amelynek léte Salgótarján városában és térségében a regionális kulturális fejlesztés szempontjából is elengedhetetlenül szükséges. Fáradozásik nem is hiábavalóak: 2020. október 9-én, a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Múzeumi Restart programon Az év múzeuma 2020 díjátadó rendezvényen országosan is rangos elismerésben részesült: megkapta a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének (MVMSZ) különdíját.
Salgótarjánban a múzeum létrejöttének a gondolatát dr. Dornyay Béla, természettudós, régész, középiskolai tanár, helytörténeti kutató vetette fel az 1920-as években. Dornyay Béla, a keszthelyi születésű, eredetileg tanári végzettségű tudós 1923-ban került Salgótarjánba, ahol középiskolai tanárként természetismeretet és földrajzot tanított diákjainak. De ettől sokkal többet is tett, hiszen a salgótarjáni előtt már két múzeum (Liptó Megyei Múzeum és a tatai Kuny Domokos Múzeum) megalapításában is aktív szerepet játszott. Salgótarjánban 1927-ben Horváth László, városi tanácsnokkal közösen felhívást tett közzé egy helyi múzeum létrehozására. Ekkor kezdődött meg a gyűjtés, és a pár év alatt összegyűlt műtárgyakat a városháza három vitrinjében helyezték el a ’30-as évek közepétől.
Hivatalosan csak 1959-ben létesült múzeum a megyeszékhelyen az egykori Szluha-Jankovich Kúriában, mely 1969-től megyei múzeumi központként működött.
1980-ban nagy változás történt a múzeum életében: új, kifejezetten múzeumi célra tervezett épületbe költözött. Érdemes alaposan megfigyelni a Magyar Géza által tervezett épületet, mely 2006-ban műemléki védettséget kapott. A modernista stílusú épület alaprajzán a különböző funkciók - kiállítás, restaurálás, raktározás - elválasztása és kapcsolatuk megteremtése egyaránt megvalósul. A gyalogos térről üvegfalas előcsarnok hívogatja be a látogatót a háromszintes épületbe. A földszinten találjuk a képtárat, a kisgalériát, a multifunkciós előadótermet, a restaurátorműhelyt, a könyvtárat és az irodákat.
Az emeleten elhelyezett kiállítási terek egyenként 360 m2 –esek, felülről világítottak. Itt kapott helyet a Nógrád az újkorban c. állandó kiállítás, az Üvegváros - Öblösüveggyár történeti és üvegművészeti tanulmányi raktár és egy időszaki kiállítások fogadására alkalma tér. A raktárak az alagsorba kerültek. Az épület tömegformálásánál a kiállítási terek kubusai - elszakadva a földszinti "lepényépülettől" - önálló formáikkal hivatottak a belső tartalmat tükrözni. A homlokzaton a közeli mozi épületéhez hasonlóan pécsi pirogránit burkolat jelenik meg.
A múzeum az utóbbi évek több fenntartóváltását követően 2013. január 1-jétől Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatához tartozik. A Dornyay Béla Múzeum intézménye a Bányászati Kiállítóhely is, megyei hatókörű városi múzeumként pedig az alábbi gyűjtőkörökkel rendelkezik: történeti tárgyi és dokumentum, ipar- és technikatörténeti, képzőművészeti, irodalomtörténeti, numizmatikai, régészeti és néprajzi.
A múzeum történeti tárgyi gyűjteménye Nógrád megye 19-20. századi történetének tárgyi emlékeit őrzi. Jelenleg közel 15 000 db tárgyat tartalmaz. A gyűjtemény túlnyomó részét - a múzeum gyűjtőkörének megfelelően - a szénbányászatra és a nagyiparra, az ipari és bányamunkásság életmódjára vonatkozó műtárgyak alkotják a munkaeszközöktől a gyáripari termékeken át a kolónialakások és a panellakások berendezéséig. Alapításától kezdve jelentős részét képezik a gyűjteménynek a politikatörténet tárgyi emlékei. Az utóbbi években jelentős gyarapodás keletkezett a bányászat és bányamentés, illetve első világháborúval kapcsolatos tárgyak bekerülése révén.
A történeti dokumentációs gyűjtemény több gyűjteményegységre tagolódik. A dokumentumtár, a plakát- és röplapgyűjtemény, a brosúra gyűjtemény, a fényképtár, a fotó-negatív tár, a képeslevelezőlap-gyűjtemény, a film- és hangtár tárgyai képezik a dokumentációs gyűjteményt. Politikatörténeti profiluknak megfelelően jelentős a múzeum sajtótörténeti emlékanyaga, valamint az igazolványtár. A gyűjteményben összesen több mint 70. 000 műtárgy található, melyek az elmúlt százötven esztendő megyei történelmének máshol nem fellelhető, komplett írott és képi dokumentációs anyagát képezik.
A képzőművészeti gyűjteményben elsősorban a hazai kortárs képzőművészet alkotásai találhatók meg. A legnagyobb és művészettörténeti szemmel legunikálisabbnak tekinthető gyűjteményegység a közel nyolcszáz darabos Mihályfi-gyűjtemény, mely az 1970-es évek végén került Nógrádba és olyan jeles alkotók műveit tartalmazza, mint Rippl Rónai József, Czóbel Béla, Derkovits Gyula, Márffy Ödön, stb. A múzeum gyűjtőkörének másik fontos profilja a kortárs megyei, illetve a megyéhez kötődő alkotók festményeinek, grafikáinak, plasztikáinak gyűjtése. Kiemelkedő az a hatalmas fotógyűjtemény, mely Gaál István Kossuth-díjas filmrendező teljes fotóanyagát (8000 darab) öleli fel. Ennek kimagasló értéke az, hogy Gaál István teljes életét és munkásságát tartalmazza. A felbecsülhetetlen értékű anyagot a filmrendező lánya ajándékozta múzeum számára 2019-ben.
Az irodalomtörténeti gyűjteményben Bérczy Károly mellett Ferenczy Teréz, Lisznyai Kálmán, Komjáthy Jenő, de a szécsényi kötődésű Krúdyak és Krúdy Gyula hagyatéka is megtalálható lánya, Krúdy Zsuzsa ajándéka által. Különösen jelentősnek tartjuk Balázs János anyagát, melyet komplexnek is nevezhetünk, hiszen festményei, grafikái mellett a múzeum őrzi vallomásos prózai írásait, verseit kézirat formájában. Múzeumpedagógiai kínálat egyik legkeresettebb foglalkozása Balázs János irodalmi hagyatékára épülő „Mítikus lényeim” című foglalkozás.
A Dornyay Béla Múzeum legújabb szakága a régészet. Gyűjtőköre Nógrád megye területére terjed ki.
A néprajzi gyűjtemény 2013-tól létezik a salgótarjáni múzeumban. Gyűjtőterülete a történeti Nógrád megye, gyűjtőköre pedig alapvetően a nógrádi iparvidék, Salgótarján és környékének 19-20. századi, félig urbanizált környezetében (kétlaki életmód) használt néprajzi emlékeire terjed ki. A gyűjtemény az utóbbi években ajándékozás és vásárlás során dinamikusan gyarapszik.
Az elkövetkező napokban ezeket a gyűjteményeket, kiállításokat, a hozzájuk kapcsolódó munkát ismerhetjük meg alaposabban. Tartsanak velünk!
A MúzeumTrip 2020-ban Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, Szolnok, a Postamúzeum, Makó és Zenta intézményeiben járt.
