MúzeumTrip 26. Ezekben a gyűjteményekben dobog a Dornyay Béla Múzeum szíve

Gyűjteménytörténet

Dornyay Béla Múzeum
2021-03-21 20:00

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. 2021-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ipari örökséget reprezentáló tagintézményeiben kezdtünk, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Mihány és a Hadtörténeti Múzeum fogadott bennünket. Március második felében Salgótarjánba utazunk, hogy alaposan megismerjük a Dornyay Béla Múzeumot és a hozzá tartozó Bányászati Kiállítóhelyet. Most három gyűjteménybe nyerünk betekintést.  

 

A Dornyay Béla Múzeum megyei hatókörű városi múzeumként a következő gyűjtőkörökkel rendelkezik:

  • történeti (tárgyi és dokumentum)
  • ipar- és technikatörténeti
  • képzőművészeti
  • irodalomtörténeti
  • numizmatikai
  • régészeti
  • néprajzi

 

Gyűjteményeink közül most a három legjelentősebbet mutatjuk be.

 

A Dornyay Béla Múzeum képzőművészeti gyűjteménye mintegy ötezer darabos. Gyűjtőkörének megfelelően elsődlegesen a hazai kortárs képzőművészet alkotásait gyűjtik, országos és megyei viszonylatban egyaránt. A képzőművészeti gyűjtemény ezen belül több nagyobb egységre bontható. A legnagyobb, és művészettörténeti szemmel legunikálisabbnak tekinthető gyűjteményegysége a közel nyolcszáz darabos Mihályfi-gyűjtemény, mely az 1970-es évek végén került Nógrádba.

Gyűjtőkörének másik fontos profilja a kortárs megyei, illetve a megyéhez kötődő alkotók festményeinek, grafikáinak, plasztikáinak gyűjtése.

A kortárs magyar művészet alkotásai is megtalálhatók a múzeumban. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy évtizedek óta a Dornyay Béla Múzeum rendezi meg a Tavaszi Tárlatot, a kortárs magyar képzőművészeti seregszemlét, és az Országos Rajztriennálét, mely korábban biennálé formájában került megrendezésre. Ebből a nívós anyagból vásárlás és ajándékozás útján bővül a gyűjtemény.

A Képzőművészeti tanulmányi raktárban négy nagyobb egység tekinthető meg a látogatók számára is: a Mihályfi-gyűjtemény, a Balázs János gyűjtemény és a hazai kortárs alkotók gyűjteménye, pl. Földi Péter és Drozsnyik István művei, illetve Gaál István filmrendező fotográfiái.

A Mihályfi Ernő által gyűjtött kollekció 1980-ban került a salgótarjáni múzeumba. Mihályfi Ernő felesége, a Kossuth-díjas reklámgrafikus, Filo, férje halálát követően a Nógrád Megyei Tanácsnak ajánlotta fel megvásárlásra a gyűjtemény egy részét. A megyei tanács a vásárlást követően a múzeumnak adta át. 2006-tól állandó kiállítás jött létre a múzeum képtárában, 2014-ben egy reprezentatív katalógus mutatja be a gyűjteményt. Jelenleg a képtárban folyamatosan megújulva mutatják be az anyagot időszaki kiállítások formájában más-más tematika köré csoportosítva A közel 800 darabos anyagból a ki nem állított műveket a Képzőművészeti tanulmányi raktárban lehet előzetes bejelentkezés alapján megtekinteni.

 

 

 

Mihályfi Ernő, a Nógrád megyei Béren született neves publicista a két világháború közti Budapest kiállítótermeit, galériáit és múzeumait járva biztos szemmel fedezte fel a jövő tehetségeit. Kritikái és kiállítási ismertetői érzékletes képet festenek a kor művészeti életéről, azon belül is a fiatal tehetségekről, bemutatkozásukról. Mihályfi Ernő gyűjteményében legnagyobb arányban a 20. század elejének avantgárd irányzatait képviselők alkotásai találhatók meg, illetve a két világháború közti időszakból származnak, bár az 1940-es, 50-es, 60-as évekből is találunk grafikákat, így Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Czóbel Béla műveit.

A tízes, húszas években a konstruktív-expresszionista irányt követő képzőművészek közül Bortnyik Sándor, Nemes Lampérth József, Kmetty János, Mattis-Teutsch János, Tihanyi Lajos műveit gyűjtötte, a legközelebb azonban hozzá Uitz Béla művészete állt. Uitznak nagyon gazdag anyaga található egyébként a gyűjteményben. Ide sorolható még a Nyolcaktól az expresszionizmusig tartó utat megtevő Kernstok Károly, akinek munkássága indított el művészi pályáján azt a Derkovits Gyulát, akit Mihályfi Ernő a barátjának vallott, s akinek életművéből a gyűjtemény rendkívül szép anyagot őriz.

A korai alkotások közül ki kell emelnünk Mednyánszky László csavargókat, illetve ülő katonát ábrázoló érzékeny vázlatait, Rippl-Rónai József dekoratív grafikáit, kukoricás stílusú festményét, Gulácsy Lajos festményeit és ritkaság számba menő olaszországi utcaképeit, jeleneteit, illetve Mattis-Teutsch János szuggesztív, ragyogó színvilágú tájképeit. Eme alkotások mellett rendkívül értékesek Dési Huber István, Galimberti Sándor, Kmetty János, Czóbel Béla, Fülöp Jenő, Nagy István festményei, melyek bátran sorolhatók a két világháború közti hazai képzőművészet élvonalába.

 

 

A Dornyay Béla Múzeum történeti tárgyi gyűjteménye Nógrád megye 19-20. századi történetének tárgyi emlékeit őrzi. Jelenleg közel 12 000 db tárgyat tartalmaz. A gyűjtemény túlnyomó részét – a múzeum gyűjtőkörének megfelelően – a szénbányászatra és a nagyiparra, az ipari és bányamunkásság életmódjára vonatkozó műtárgyak alkotják a munkaeszközöktől a gyáripari termékeken át a kolónialakások és a panellakások berendezéséig.

A gyűjtemény mennyiségében és minőségében is meghatározó alapját, gerincét az ún. ipartörténeti emlékek adják. Ilyenek a salgótarjáni és nógrádi üzemekben, gyárakban gyártott és használt, illetve a bányákban használt munkaeszközök, szerszámok, termékek. A munkaeszközök között megtalálhatók a szén- és kőbányászok legalapvetőbb szerszámai, az üvegipari, vasipari szakmunkások szerszámai. Ezen belül is külön gyűjteményi csoportot alkotnak a salgótarjáni üzemek termékei. A Salgótarjáni Acélgyár szekértengelyek, mezőgazdasági szerszámok, szegek, drót és Salgó Dexion-polc alkatrészek által jelenik meg.

A tűzhelygyárat vasalók, darálók, konyhamérlegek, tűzhelyek, kályhák képviselik. A több ezer darabos üveggyűjtemény számára, amelynek nagy része a Salgótarjáni Öblösüveggyár termékeiből áll, Üvegváros néven tanulmányi raktárt hozott létre a múzeum.

 

 

A történeti tárgyi gyűjteményen belül kiemelkedő egységet képeznek a bútorok, berendezési tárgyak. Egyedülállóak a salgótarjáni bánya- és gyári kolónialakásokból származó bútorok, háztartási eszközök.

A gyűjteményen belül jelentős értéket képviselnek a sporttörténeti emlékek, különös tekintettel az SBTC gyűjteményre. Különlegesek az 1920-ban alapított egyesület legnépszerűbb és legsikeresebb szakosztályának , a labdarúgásnak az emlékei. Közülük is kiemelkednek a Corinthian Vándordíj, az ötszörös Vidék legjobbja csapatának tablóképei, korszakfelidézőek az 1940-60-as évek nemzetközi túráinak emlékei.

Alapításától kezdve jelentős részét képezik a gyűjteménynek a politikatörténet tárgyi emlékei.  Párt és egyesületi zászlók, üzemi és versenyzászlók, vándorzászlók tanúskodnak erről kiemelten az 1950-es évekre. Zászlógyűjteményünk kiemelkedő darabja a Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegylet díszzászlója.

 

 

Az irodalomtörténeti gyűjtemény gerincét a helyi irodalmárok kéziratai teszik ki. A gyűjteményben található a festőként is ismert Balázs János teljes irodalmi hagyatéka, amely több ezer oldalnyi kézzel vagy géppel írott vers. Ezen kívül itt találhatóak a reformkor jeles irodalmárának, Bérczy Károlynak a kötetben soha meg nem jelent, mindössze folyóiratokban publikált versei, egy kiadatlan fiatalkori drámája, egy kiadatlan novellája, egy elkezdett, de be nem fejezett regényének első két fejezete, valamint néhány naplótöredéke. Ezen kívül a gyűjtemény részét képezi még két Madách Imrétől származó levél, és az író két fiatalkori rajza, továbbá a tragikus sorsú költőnő, Ferenczi Teréz egy versének kézirata is.

Gerelyes Endre középiskolai füzete valójában több iskolai füzetből kitépett lapok gyűjteménye, melyek némelyike négyzetrácsos, némelyike vonalas, de minden lap a középiskolás Gerelyes Endrétől származik. Ezen lapokon különböző szövegek olvashatóak, például egy parodisztikus, jogi csűrcsavaros nyelven megírt felirat a felsőházhoz, amelyben a Gerelyes Endre által vezetett diákság dupla adag fagylaltot követel, és az erre adott, szintén parodisztikus elutasító határozat, vagy például egy képregény, amelyben a később ökölvívóként is ismert Gerelyes egy bokszmeccsről számol be a III.B osztály tanulói és mindenféle számtani feladványok között. De található a lapok között egy versciklus is, amely ugyanazt a hétköznapi témát dolgozza fel parodisztikus módon különböző (pl. óvodás, klasszikus, lírai, fenyegető) stílusokban.

Széchenyi István Bérczy Károlynak dedikált értekezésének címe Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül. Az értekezés az 1848. évi pozsonyi országgyűlésre készült mint törvényjavaslat. Ezután kinyomtatták néhány példányban, és ezek közül egyet Széchenyi saját kezűleg dedikált Bérczy Károlynak. Bérczy egyébként saját maga is részt vett a pozsonyi országgyűlésen mint Széchenyi fogalmazója, és valószínűleg neki is szerepe volt a szóban forgó törvényjavaslat megszövegezésében. Ezért is különleges ez a munka, mivel a hivatalnok Bérczy Károly keze nyomát viseli magán, miközben összességében mégis Széchenyi gondolatait hordozza.

 

képzőművészet, #muzeumozzaszobadbol, múzeumpedagógia, pedagógus, tanulás, virtuális
2020-12-10 07:00
MúzeumTrip, múzeumtörténet
2021-03-19 20:00