A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, Szolnok, a Postamúzeum, Makó és Zenta után visszatérünk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tagintézményeibe. Tavaly már olvashattak a múzeum történetéről és a készülő, hipermodern új épületről, azután az intézmény gyűjteményeibe nyerhettünk beavatást, végig jártuk a tagintézményeket, olvastunk néhány aktuális hírt, majd a virtuális kiállítások után a múzeumpedagógia vizeire eveztünk. Most pedig az ipari örökségen lesz a sor! Elsőként várpalotára a Vegyészeti Múzeumba látogatunk.
Tudta-e, hogy….
Egy kis múzeumtörténet
Egy 1954-ben kibocsátott törvényerejű rendelet alapján, a Művelődésügyi Minisztérium fennhatósága alatt kezdődött meg a műszaki szakmúzeumok szervezése, a hazai műszaki emlékek védelme érdekében. A Vegyészeti Múzeum alapításakor és elhelyezésekor – a többi szakmúzeumhoz hasonlóan – fontos szerepet szántak a gyűjtőkörhöz kapcsolódó ipari, tudományos közegnek. Veszprém megye vegyi iparvállalatai, tudományos kutató helyei és a Veszprémi Vegyipari Egyetem megfelelő bázist biztosítottak az újonnan alakuló Magyar Vegyészeti Múzeum (MVM) számára, amelynek alapításáról 1961-ben döntöttek. Az előkészítő bizottság tagjai – akik mind jeles személyiségei voltak a szakterületnek – elsőként megfogalmazták a gyűjtőkör meghatározásának, a gyűjtésnek, a regisztrálásnak, az őrzésnek stb. módjait. Ezt követően a Magyar Vegyészeti Múzeum Szervező Irodája vette át és kezdte meg az érdemi munkát. A szervező bizottság tevékenységének köszönhetően a Művelődésügyi Minisztérium 1963-ban megadta a MVM előzetes működési engedélyét, amelyben az országos gyűjtőkörű szakmúzeum feladataként a kémiatudományok és a magyar vegyipar műszaki-tudományos emlékeinek gyűjtését, feldolgozását és történeti bemutatását határozták meg. A Szervező Iroda kezdeményezte egy ún. múzeumi összekötői hálózat kiépítését is, amelynek feladata az iparvállalatok és a múzeum közötti kapcsolattartás, a gyűjtőmunka és a védetté nyilvánítás segítése volt.
A szervezést és a gyűjtemény kialakítását, Ötvös Dániel vegyészmérnök koordinálta, aki a múzeum első igazgatója lett. Kezdetben Budapesten, a NIM-ben (Nehézipari Minisztérium, később Ipari Minisztérium) helyezték el a gyűjteményt.
A Szervező Iroda feladata volt a múzeum számára alkalmas épület felkutatása is. A fővárosban olyan kiemelkedő épületet, amely a vegyipar, vagy a kémiatudomány szempontjából megfelelt volna – nem sikerült találni. A területi érintettség okán ekkor merült fel a – helyreállítás szempontjából kezdetleges állapotokat mutató – várpalotai Thury-vár épülete. Ismert, hogy Várpalota az akkori vegyipar egyik legnagyobb vidéki centrumában feküdt. A döntés mellett szóltak továbbá a város kedvező fekvése, jó megközelíthetősége és nem utolsó sorban gazdasági szempontok is. A döntéshozók praktikus lépésnek vélték a múzeum elhelyezésének és az épület-felújítás problémájának összevonását, amely döntés egy máig nyugvópontra nem jutó vitát eredményezett.
A múzeum 1969-ben települt Várpalotára és az ideiglenesen helyreállított helyiségek egy részébe költözött. Egy 1969-es NIM utasítás értelmében a múzeum a Nehézvegyipari Kutató Intézet (NEVIKI) múzeumi osztályaként működött. Annak vezetője egyben a múzeum igazgatója volt. Ezzel kezdődött meg a múzeum, azon belül a könyvtár, a tárgyi raktár kialakítása és a tényleges múzeumi munka, a rendszeres kiállítási tevékenység. Ezzel egy időben pedig folytak a helyreállítási munkálatok, amelyekbe a múzeum dolgozói is kénytelenek voltak belefolyni. A pénzügyi források megteremtéséhez, a tervezési feladatok elvégeztetéséhez a Nehézipari Minisztériumon kívül a műemlékvédelmi intézmények, az iparvállalatok, a várpalotai Városi Tanács és a Nehézvegyipari Kutató Intézet közreműködésére volt szükség. Az épületben 1976-tól a várpalotai szénbányászatnak emléket állító Bányászattörténeti Gyűjtemény is helyet kapott.
Az ipari miniszter a 1982-es rendeletében a Magyar Vegyészeti Múzeumot jelölte ki központi múzeumként a vegyipari műszaki emlékek gyűjtésére.
A Múzeum a több mint öt évtized alatt különböző működési formák során át tudta biztosítani folyamatos működését, többek között 1991-től alapítványi formában is. A jelen működést is meghatározó lépés volt, hogy 2007. augusztus 1-jétől megkaptuk a csatlakozási engedélyt az Országos Műszaki Múzeumhoz, annak ötödik filiáléjaként, OMM Vegyészeti Múzeuma néven. A működési feltételek megváltozása mellett a korábban fenntartó múzeumi alapítvány megmaradt, és tovább folytatta múzeumtámogató tevékenységét. Az akkori centralizálási törekvések eredményeként az Országos Műszaki Múzeum és a Közlekedési Múzeum összevonásából 2008 végén létrejött és Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum néven működik a központi intézményünk. Az MMKM Vegyészeti Múzeumaként folytatódhatott a várpalotai filiálé története.
A Thury-vár jelentős – múzeumunkra is befolyásoló hatással bíró átalakítása 2011-ben fejeződött be. A korábbi feltételekkel, az időközben elavulttá vált állandó kiállításokkal már nem lehetett tovább működni, ezért 2013-re, a múzeum működésének 50 éves jubileumára múzeumot támogató alapítvány jelentős támogatásával az állandó kiállítások teljes felújításáról született döntés.
A megújult kiállítások
Az anyagot 4 teremben, a vár második emeletén lehet megtekinteni. A látogató elsőként a nagyterembe lép be, ahol a magyar kémia és vegyipar története mutatkozik be. Ezt a kerettörténetet egészítik ki a vegyipar különböző ágazatainak az ismertetésére kialakított szigetek. Ezeknek információs és tárgyi anyaga olyan témákkal foglalkoznak, mint a festékipar, a mezőgazdasági kémia, a mindennapok kémiája, vagy háztartásvegyipar, robbanóanyag-gyártás, kőolaj-feldolgozó ipar, műanyag- és gumiipar, szikvízgyártás, gázgyártás. A terem két szemközti fő falán egy impozáns mérlegkiállítás, vele átellenben pedig egy nagyméretű gobelin látható, amely „A vegyipar allegóriája” címet viseli. Van még a teremben egy nagyképernyős televízió, amelyen gyártörténeti filmeket tekinthet meg az érdeklődő. Látható még a teremben a gyógyszergyártás eszközeit és egy elektronmikroszkópokat bemutató blokk is. Az egyik kisteremben a kémiai laboratórium eszközei láthatók, a következőben a vegyipar és a számítástechnika kapcsolódásáról kaphat információkat a látogató. Az utolsó kisteremben egy alkimista kemence és az alkímia történetének rövid ismertetése látható. Továbbá nagyméretű maketteken a XVIII. – XIX. sz. vegyi termékeinek előállításával, erőátviteli modellekkel, valamint a gyufagyártás történetével ismerkedhetnek meg a látogatók.
Az elkészült állandó kiállításaink lehetővé teszik, hogy a vegyészet, a kémia iránt érdeklődő közönség igényes keretek között szerezzen információt erről a műszaki szakterületről. Kiállításainkkal az információterjesztésen túl ennek a nagyon fontos iparágnak a népszerűsítése, a jövő generációinak a tudományterületre való orientálása is a célunk. Ezt a célunkat erősítik múzeumpedagógiai programjaink is, mint az évente megrendezésre kerülő környezetvédelmi vetélkedő és az alkimista tábor is. A Vegyészszakszervezet segítségével egy saját profilt hoztunk létre a facebook-on a múzeum népszerűsítése érdekében, mely oldalt a vírus helyzet adta keretek között is számos új tartalommal töltünk fel folyamatosan. Többek között megy egy posztsorozat az állandó kiállítások részletes bemutatására „Ismerkedés a Vegyészeti Múzeum állandó kiállításaival” címmel, ahol a téma iránt érdeklődők sok hasznos ismeretet találhatnak.
