A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács után a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum lát vendégül bennünket. Először a múzeum történetéről és a készülő, hipermodern új épületről mesélnek!
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum az egyik legrégebben alapított közlekedési és technikatörténeti múzeum Európában, 1899 óta gyűjti, dolgozza fel és mutatja be a közlekedés-, technika- és ipartörténet tárgyi és dokumentációs emlékeit.
A Közlekedési Múzeum létrehozásának fő szószólója Banovits Kajetán volt. Kitartó munkájának köszönhetően báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter engedélyezte a múzeum alapítását, mely 1899. május 1-jén nyílt meg a látogatók előtt. A gyűjteményt fokozatosan gyarapították, időközben a repülés hazai és külföldi gépei, modelljei is helyet kaptak az épületben. A helyhiány azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, és több terv is született a múzeum bővítésére, valamint arra vonatkozóan, hogy az épületet a Műegyetem mellé telepítsék. A pénzhiány és a két világháború azonban meghiúsította ezen elképzeléseket.
A második világháború vége felé közeledve, 1944-ben két bombatalálat érte a múzeumot, jelentős károkat okozva az épületben és a gyűjteményben. Hosszú évekig bizonytalan volt a gyűjtemény sorsa, noha a lelkes munkatársak mindent megtettek a fennmaradásért. Csak az 1950-es évek végén dőlt el, hogy helyreállítják a romos épületet. A kupolát, bár statikailag nem volt indokolt, lebontották, a múzeumot szerényebb kivitelben, a kor ízlésének megfelelően építették át. Az új Közlekedési Múzeum végül 1966. április 2-án nyitotta meg kapuit.
Az új állandó kiállítás előkészítése azt is jelezte, hogy a múzeum már nem csupán a tárgyak őrzésének szerepét szándékozik ellátni, hanem egyben a közlekedéstörténeti kutatások központjává is kívánt válni. E nemes elhatározás máig fennmaradt, a múzeum ideiglenes, tematikus kiállításaival, kiadványaival időről-időre a legújabb kutatási eredményeket tárja a szakemberek és a nagyközönség elé.
1971-ben a Közlekedési Múzeum országos múzeumi státuszt kapott, a 70-es évektől pedig újabb és újabb tagintézményekkel gyarapodott, majd központi épülete 1987-ben új kiállítási épülettel bővült.
2009-ben született meg a döntés, mely alapján a Közlekedési Múzeum és az Országos Műszaki Múzeum összekapcsolódott, így a magyar ipari és műszaki örökség több jelentős kiállítóhelye egy intézmény szárnyai alá került, létrehozva a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot, melynek égisze alatt tagintézményeink (a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény, az Elektrotechnikai Gyűjtemény, a Műszaki Tanulmánytár, a miskolci Kohászati Gyűjtemény, a várpalotai Vegyészeti Múzeum, valamint a székesfehérvári Alumíniumipari Múzeum) jelenleg is működnek.
2017 decemberében döntött a Kormány az új Közlekedési Múzeum helyszínéről: új otthonunk az egykori Északi Járműjavító területén épülhet meg, Kőbányán, az 1-es és 28-as villamosvonalak találkozásánál. Az üressé vált egykori üzem mintegy 150 éves ipari örökségi értékeit is figyelembe véve, a terület komplex, kulturális és közösségi célú hasznosításával, a dízelmozdony-javító csarnok átépítésével és bővítésével épülhet meg itt az Új Közlekedési Múzeum.
Az előzetes tervek szerint mintegy 30 ezer négyzetméteres múzeumi épületkomplexummal a korábbi városligeti helyszínnél lényegesen nagyobb területen, a nagy járműveink kiállítására is igazán alkalmas, tágas csarnokokban helyet kap a mintegy hetvenezres műtárgy-gyűjtemény. Ezek közt olyan egyedi értékeket őrzünk, mint Európa egyik leggyorsabb, magyar gőzmozdonya, Kandó villanymozdonyai, Budapest egyik első villamosa, a fiumei magyar tengerészet eredeti hajómodelljei, egykori Ford T-modellek, Csonka János első autói, magyar tudósok és alkotók hagyatékai, az Ikarus-buszgyártás öröksége és fontosabb járművei. Ezekkel együtt mintegy 3000 műtárgy kerül majd be az új kiállításba, a tervek szerint összesen 619 jármű lesz megtekinthető az új múzeumkomplexumban.
A területen a múzeum valamennyi funkciója helyet kap, így az új állandó, időszaki és szabadtéri kiállítások mellett több ezer műtárgynak biztosítunk helyet részben látogatható műtárgyraktárakban, és itt kap helyet az Európa legnagyobbjai közé tartozó, közel negyedmillió kötetes közlekedési-műszaki szakkönyvtár a magyar tudósok hagyatékát és a magyar gyárak iratanyagát őrző archívummal, kutatószobákkal, konferenciatermekkel. A múzeum új restaurátorműhelyeket és országos kompetenciaközpontot is létesít a műszaki és közlekedési tárgyak, járművek felújítási, állományvédelmi munkájának háttérbázisaként. Mindezek tartósan biztosítják a szakmai, kiállítási és tudományos munka XXI. századi környezetben történő elvégzését.
Az új múzeumépület terveinek elkészítésére 2019-ben nemzetközi tervpályázat keretein belül került kiválasztásra a New York-i Diller Scofidio+Renfro építésziroda. Nevükhöz fűződik többek között a hajdani magasvasúti hálózat megújításával létrehozott városi közpark, a New York-i High Line kialakítása, amely a teljes környék rehabilitációjának elindítójává és világszerte ismert rozsdaövezet-megújítási mintaberuházássá vált. A New York-i iroda terve 2019. őszén 15. Média Építészeti Díja Nagyberuházások Különdíját is elnyerte.
Az új múzeum a korábbinál kétszer nagyobb állandó kiállítással, egy barnamezős terület átfogó - vasúti megállóhely fejlesztést is magába foglaló - rehabilitációjával, új közösségi tereivel és új minőségi zöldfelületeivel az egész városrész megújulásának katalizátora lehet. A beruházás kiterjed a vasúti megállóra, a közúti kapcsolatokra, új nosztalgiavillamosok számára készülő végállomásra: ezáltal egy olyan új, nemzetközi színvonalú, családbarát desztináció jöhet létre, amely a környék további fejlődését is elősegíti.
A projekt segítségével nemcsak Európa egyik legrégebbi, 1899-ben alapított közlekedési múzeuma talál végleges otthonra ezen a területen, hanem a teljes városrészt érintő komplex fejlesztés valósul meg, amelynek keretében egyszerre születik új közlekedési csomópont és közösségi tér, a korábban elhanyagolt terület revitalizációjával új városközpont jöhet létre. A beruházás Európa egyik legnagyobb barnamezős fejlesztésének számít, amely véglegesen és világszínvonalon biztosíthatja e páratlan ipari örökségi helyszín jövőjét.
Múzeumi élet
Amíg az Új Közlekedési Múzeum megépülésére várunk, addig is értékes munka zajlik intézményünkben. Tagintézményeink és kiállítóhelyeink szerte az országban várják a látogatókat. Újabb és újabb feladatokon és programokon keresztül folytatjuk az aktív értékmentést, hogy gyermekeink is találkozhassanak azzal a tudással, ami a múlt gyökereitől vezet a jövő innovációi felé.
Ebben a szellemiségben 2016. óta a kiemelt figyelmet fordítunk a legendás Ikarus autóbuszgyár legnépszerűbb modelljeink gyűjtésére. Már 22 darabból álló (busz és trolibusz összesen) “Ikarus-flotta” várja új otthonát, melyből az Ikarus 66-os, “Faros” modell restaurálását a tavalyi évben fejeztük be.
Az elmúlt években számos egyéb jármű és műtárgy újul és újult meg restaurátoraink kitartó munkájának segítségével, úgy, mint a Unic gépkocsi, az Aponyi hintó, egy LI2 repülőgép, Farkas Bertalan űrruhája, és idei terveink szerint, támogatóink adó 1 %-ának felajánlásai nyomán egy NSU motorkerékpár is visszanyerheti eredeti külsejét.
A Fortepannal kötött együttműködésnek köszönhetően több ezer fotót tettünk elérhetővé Archívumunk különleges gyűjteményéből, miközben folyamatosan kutatjuk a technikatörténetben jelentős szerepet játszó családi gyűjteményeket, aktívak vagyunk ezek feltárásában és a nagyközönség felé nyitó kommunikációjában is.
A többgenerációs mérnökfamília, a Korbuly család közreműködésével indítottuk el első virtuális kiállításunkat, ezzel egy olyan digitális tárlatot dolgoztunk ki, amely egy adott témát körüljárva, azt érdekesen, XXI. századi formában interpretálja a nagyközönségnek. Virtuális kiállításaink száma egyre nő, a munka a korábbi hónapok különleges időszaka alatt sem akadt meg, éppenséggel új lendületet kapott ezáltal.
Az átmenet éveiben is fontosnak tartjuk, hogy találkozhassunk közönségünkkel. Rendszeresen csatlakozunk országos rendezvényekhez, ott vagyunk a Sziget Fesztiválon, részt veszünk a Design Héten, Múzeumok Őszi Fesztiválján, Múzeumok Éjszakáján, Kutatók Éjszakáján.
Tagintézményeink úgyszintén részesei az országos kezdeményezéseknek, de helyi környezetben is igen aktívak, folyamatosan szervezik programjaikat, jelentős szerepet betöltve a lokális tudományos és kulturális életben és oktatásban.
Kiadványaink a különböző célközönségek érdeklődési körét figyelembe véve készülnek el. Múzeumpedagógusaink munkája a fiatalokat és a családokat célozza: ennek köszönhetően a családok részére egy játékos kalandlapot készítettünk Körúti kalandok címmel, és a Térfoglaló városfelfedező sétalap is igazi szórakozást nyújt Budapest felfedezésére. Az elmúlt időszakban, a karantén idején honlapunkon is koncentráltan, egy új gyűjtőoldalon jelenhettek meg a digitális múzeumpedagógiai aktivitások.
Múzeumunk megújult tudományos folyóirata, és átalakulásának zászlóshajója, a Közlekedés- és Technikatörténeti Szemle, tanulmányaival a közlekedés- és ipartörténet iránt érdeklődőknek nyújt értékes és érdekes olvasmányélményt. A tavalyi év végén a színvonalas kiadvány második száma jelenhetett meg, és a háttérben már folyik a következő szám előkészítése is.
Múzeumunk célja, hogy alkalmazkodva a jelen kihívásaihoz, az interaktivitás lehetőségeit is figyelembe véve, folyamatosan azért dolgozhassunk, hogy a jövő generációi is aktív részesei lehessenek múltunk és jelenünk közlekedési- és ipartörténeti értékeinek és emlékeinek.
