A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács után a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum lát vendégül bennünket. Először a múzeum történetéről és a készülő, hipermodern új épületről olvashattak, most az intézmény gyűjteményeibe nyerhetünk beavatást.
A Közlekedési Múzeum 1896-os alapítása, illetve 1899-es megnyitása óta folyamatosan gyűjti a magyar nemzeti közlekedéstörténet tárgyi és dokumentális emlékeit. Kezdetben a vasúti tárgyak gyűjtése volt előtérben, ugyanakkor a múzeum 120 éves története során a közlekedés más ágainak emlékeit is nagy számban sikerült megőriznünk.
Vasúti közlekedés tárgyi gyűjteménye
A több mint 120 esztendős Közlekedési Múzeum legnagyobb darabszámú tárgyi gyűjteménye, közel 6000 műtárggyal. A gyűjtemény leglátványosabb darabjai természetesen a Múzeum nagyjárművei, a vidéki vasútállomosokon kiállított szobormozdonyok, vasúti személy- és teherkocsik és más vontatott járművek. Az eredeti nagyjárművek állománya meghaladja a 100 darabot, jelentős részük a Magyar Vasúttörténeti Parkban került kiállításra.
A vasúti gyűjtemény meghatározó része a világviszonylatban is ritkaságnak számító, mintegy 125 darabos, nagyméretű 1:5-ös vasúti modellgyűjtemény, melyben találhatóak szerkocsis és szertartályos mozdonyok, személy-, teher-, tartály- és kalauzkocsik, valamint pályafenntartási eszközök modelljei is.
Hajózás tárgyi gyűjteménye
A közel 1500 tárgyat számláló gyűjtemény gyűjtési fókuszát a magyar folyami és tengeri vitorlás- és gőzhajózás adja. Az 1896-os alapítású eredeti hajózási gyűjtemény 1944 után szinte teljes mértékben megsemmisült, a kevés megmaradt - döntően tengeri vitorlás - hajómodell képezi a gyűjtemény legértékesebb, egyben legrégibb részét. A kollekció gerincét a mintegy 300 darab hajómodell alkotja, de a gyűjtemény része egy eredeti jármű, az 1913-as építésű Kossuth Múzeumhajó és a Földkerülő Szent Jupát vitorlás is. Kiemelt értékkel bír a gyűjteményben a fiumei Adria Tengerhajózási Rt. századfordulón használt társasági lobogója.
Légiközlekedési és Űrhajózási Gyűjtemény
A királyi Közlekedési Múzeum gyűjteményén belül a magyarországi géprepülési kísérletek szárnypróbálgatásait (1909-től) követően rövid időn belül létrehozták az aviatikai szakcsoportot; az első valós méretű repülőgépek Zsélyi Aladár és Horváth Ernő eredeti rákosmezei konstrukcióinak hiteles újjáépített példányai lettek. A gyűjtemény mai anyaga is zömében a polgári repülés emlékeit őrzi, de a szakterület ágazatainak összefonódása következtében a katonai repülés emlékei gazdagítják az állományt – például az egyik legértékesebb eredeti légijárművünk, az Aszódi Lloyd világrekordokat elért gép is ezek sorába tartozik.
A II. világháború előtt már jelentős számú kiállított tárgy képviselte az akkori idők és a nem is oly távoli múlt aviatikájának színvonalát, majd múzeumunk 1971-ben külön tárgyi szakcsoportot állított fel az űrhajózási anyag részére is. 1981 óta a Szojuz-35 űrhajó visszatérő (parancsnoki) egysége is a gyűjteményünket gazdagítja. Az űrkutatásban részt vállaló magyar intézmények, szervezetek közreműködése segítségével több sikeres magyar űrkutatási eszköz, műszer is leltárunkba kerülhetett.
A múzeum főépületében a repüléssel kapcsolatos kiállítási részleg a nyolcvanas évek elejére „kinőtte” a számára hasznosítható területet, az egyre bővülő aviatikai anyag egy teljesen különálló helyszínre, az átépített Petőfi Csarnok (volt Iparcsarnok) kiállítási terébe költözött át.
1990 májusától a repüléstörténeti gyűjtemény közforgalomban üzemeltetett - méreteik okán a Csarnokban be nem mutatható - eredeti légijárművei a Ferihegyi közforgalmi repülőtér területén kialakított szabadtéri kiállítás részeként váltak látogathatóvá. A terület, elnevezés és az üzemeltető idővel változott – ma az Aeropark Budapest néven ismert helyszínen hat repülőgép és egy forgószárnyas légijármű tartozik a gyűjteményünkhöz.
Gépjármű gyűjtemény és annak részgyűjteményei
Személygépkocsi és közúti teherszállítás tárgyi gyűjteménye
A gépjármű közlekedési gyűjteményt a múzeum szakosodásával egyidőben hozták létre, napjainkra a részgyűjteménybe közel 100 személygépjármű és 300 tárgyi emlék került. A gyűjtemény legrégebbi járműve az első hazai postai csomagszállító gépkocsi, egy 1898-as Peugeot típus. Kiemelkedő, Európában egyedülálló gyűjteményi darab továbbá a XIX. század végén gyártott négyüléses Tatra Nesselsdorfer, Pentelényi János prototípus autója, a Pente 600-as, a Csonka János tervezte típusok, a Ford T-modell, valamint a hétüléses, legendás Maybach Zeppelin.
Motoros és kerékpáros közlekedés tárgyi gyűjteménye
A részgyűjteményben közel 200 motorkerékpár és kerékpár, valamint további mintegy 300, a kétkerekű közlekedéshez kapcsolódó tárgyi emlék található. A kollekció meghatározó járművei az I. világháború előtt gyártott Puch típusok, a hazai Méray, Weiss-Manfréd, Csepel motor- és kerékpárok, továbbá a sokak által ismert Pannónia és Danuvia típusok.
Autóbusz és trolibusz közlekedés tárgyi gyűjteménye
A vaskerekes járművektől eltérően eddig nem tartoztak a Múzeum fő gyűjtései közé a városi közlekedés gumikerekű részének tárgyi emlékei. Míg Magyarország egyik legnagyobb ipari márkája az Ikarus buszcsalád volt, addig a Múzeum gyűjteményébe korábban csupán egyetlen Ikarus 556 típusú autóbusz került, néhány vonatkozó alkatrésszel és utastájékoztatási elemmel. 2016-tól kezdődően a Múzeum önerőből, magánszemélyekkel és a régiós közlekedési társaságokkal összefogásban gyűjtött be több Ikarus autóbuszt. E gyűjtésekből kiemelkedik az Ikarus 66.62, vagy becenevén „Faros” típus, mely az első nagy darabszámban gyártott hazai típus volt, továbbá az Ikarus-EAG E94G típus, melyből mindösszesen 8 példány készült és formaterve 1994-ben Miniszterelnöki különdíjat kapott.
A trolibuszok vonatkozásában jelenleg két eredeti jármű szerepel a Múzeum kollekciójában. Az autóbusz és trolibusz részgyűjtemény darabszáma a többi tárgyi emlékkel és modellel együtt jelenleg közel 300 darabos.
Villamosközlekedés tárgyi gyűjteménye
Budapesten 1889 óta működik állandó jelleggel normál nyomtávolságú közúti villamosvasút. E korai időszakból több fontos tárgyi emlékkel rendelkezünk, így például a korabeli alsóvezetékes pályaelemek, áramszedők, sínminták mellett a későbbi fapados korszakból villamoskocsi ülésekkel és különféle járműalkatrészekkel, villamosvezetői kontrollerekkel, valamint vontatómotorokkal. Kiemelkedik ezek közül az a Schlick gyártású alsóvezetékes villamos motorkocsi, melyet restaurálást követően szeretnénk eredeti, alsóvezetékes üzemben bemutatni. Emblematikus darab továbbá a Múzeum legrégibb városi közlekedési eszköze, egy 1884-es debreceni helyi vasúti pótkocsi, egy miskolci villamos szerelvény egy motor- és két pótkocsival, valamint a szegedi villamosüzem Schlick – Nicholson gyártású, lant áramszedős motorkocsija.
A Múzeum fontos célnak tartja, hogy bemutassa Budapest jellegzetes közút vasúti járműveit is: az első nagy darabszámban gyártott csuklós villamost (FVV CSM4 – „Bengáli”), a több mint fél évszázados üzem alatt az utcakép részévé vált UV típust, egy 1000-es kéttengelyes villamost, továbbá a napjainkban kivonásra kerülő Ganz csuklós villamos típust.
A XXI. században a digitalizációval sorra tűnnek el a korábbi fizikai viszonylatjelző- és utastájékoztató táblák, a megállókban elhelyezett térképek, menetrendek. Ezek begyűjtését szintén kiemelkedően fontosnak tartjuk.
Metró közlekedés tárgyi gyűjteménye
Budapesten 1896. május 2-től közlekedik az európai kontinens első földalatti vasútja. Ennek az eredeti, felhagyott forgalmi alagútjában a Közlekedési Múzeum javaslatára, a BKV-val együttműködésben és közös üzemeltetésben nyílt meg a Deák téri Földalatti Vasúti Múzeum. A metróüzem első időszakából több eredeti tárgyi emlék – így például az 1-es pályaszámú, fém-, illetve a 19-es pályaszámú faburkolatú hattyúnyakas motorkocsik – kerültek gyűjteményünkbe. A megközelítőleg 200 darabos részgyűjtemény terveink szerint tovább bővül majd: a nemrégiben kivonásra került, eredeti orosz gyártású metrókocsik egy-egy típusával, továbbá az M3 metróvonal korszerűsítésével egyidőben annak eredeti állomási és utastájékoztatási elemeivel.
Fogatolt közlekedés tárgyi gyűjteménye
A fogatolt közlekedést bemutató kollekció a Múzeum legkésőbb kialakult gyűjteménye, így az összetétele meglehetősen változatos. A megközelítőleg 100 járművet és mintegy 300 kisebb műtárgyat felölelő gyűjteményben a XIX. század elejétől a XX. század első feléig találhatók műtárgyak. Az eredeti járművek összetétele változatos, a magyar fogatolt járműgyártás teljes egészét felöleli mind a nagyipart, mind pedig a kisipart illetően. A gyűjtemény kiemelkedő darabjai: a millennium évében készített országházi díszhintó, a vidék egykoron meghatározó típusai, a Görbe szekér és a „Kocsi” kocsi, továbbá egy különlegesség, egy ún. Japán típusú gyaloghintó.
Egyéb műtárgyak gyűjteményei
Az egyéb műtárgyak gyűjteményében három részgyűjteményt különböztetünk meg: numizmatikai gyűjtemény (érmék, plakettek, jelvények), képzőművészeti gyűjtemény, relikvia gyűjtemény.
A numizmatikai gyűjtemény a Múzeum egyik legnagyobb darabszámú gyűjteménye, közel 5000 darab műtárgy található benne. Az évtizedek során az Intézmény igyekezett minden közlekedéshez kapcsolódó érmet, plakettet, jelvényt begyűjteni. Jelen vannak az évfordulókra megjelent vagy megrendelt darabok, a különböző gyárak, üzemek plakettjei, az autóversenyek, repülőversenyek, érmei. Kiemelkedően gazdag a kerékpáros kultúrát képviselő érmek, díjak gyűjteménycsoportja. Igen értékesek a vasút hőskorát idéző emlékérmek, vagy a nagy közlekedési munkálatokhoz kötődő emlékérmek. A klasszikus darabok mellett a modernebb, a XX. század második felét képviselő művészek munkái is megtalálhatók gyűjteményünkben.
A relikvia gyűjtemény közel félszáz tárgya között több avatási szalag, neves személyek bútorai, továbbá gobelinek is találhatóak, melyek további gyarapítása fontos cél számunkra.
A múzeum képzőművészeti anyagát 1999-ben hozták létre a már meglévő képtári képek állományából. A múzeumban a nem tárgyi gyűjtemények anyagának gyűjtési elve a közlekedési motívum jelenléte. Festmények, grafikák, metszetek és szobrok egyaránt előfordulnak a gyűjteményben, melyből kiemelkednek a közlekedés nagyjait ábrázoló portrék, olajfestmények.
Archívum
A múzeum archívuma rendkívül gazdag, változatos és sokrétű, valóságos kincsesbánya egy technika-történeti kutató számára. Az archívumi gyűjtemények a nagyközönség elől sincsenek elzárva, gyűjteményünk bárki számára hozzáférhető. Múzeumunk – számos híres külföldi műszaki múzeummal ellentétben – nem egyoldalúan a technika fejlődését igyekezett bemutatni, hanem a hazai közlekedés művelődéstörténeti szerepét: az átformálódó tájat és benne a környezetét építő, a technikát a maga javára fordító embert. A közlekedési eszközök tökéletesedése mellett érzékeltetni akarták az utazás hasznát, értelmét, gyönyörűségét is – ez a törekvés máig jellemzi intézményünket.
Képtárunk folyamatosan bővül, a múzeum kezdettől fogva gyűjtötte a fényképeket. Állandó fotós nem dolgozott a múzeumban, a felvételekkel és a képek elkészítésével neves fényképészeket bíztak meg. A képtár kiegészítője, sok tekintetben folytatója az igen értékes negatívtár; a kettő együtt tartalmazza a múzeum teljes képgyűjteményét (de számos akvarell és olajfestmény is gyarapítja gyűjteményünket).
Az archívum egyik jellegzetes és fontos gyűjteményi csoportja a közel négyezer darabból álló térképtár, mely a képtárhoz hasonlóan egyidős magával a múzeummal. Szintén kiemelkedő helyet foglal el az okmánytár. Mint megnevezéséből is kitűnik, azok az iratok kapnak helyet e gyűjteménycsoportban, amelyek okmányszerű hitelességgel tanúskodnak egy-egy közlekedéstörténeti eseményről, valamely közlekedési ágazat fejlődésének szakaszairól, illetve egy személy életpályájának állomásairól, vagy éppen egy közlekedési eszköz pályafutásának történetéről. A plakátgyűjtemény, illetve a képes levelezőlap gyűjtemény az archívum képtárának jellegzetes különgyűjteményei, de találunk prospektus-gyűjteményt, aprónyomtatványtárat, kézirattárat, hangszalag- és hanglemez-gyűjteményt, műszaki rajztárat, alkatrészkatalógus-gyűjteményt, valamint műszaki rajzalbumgyűjteményt is.
