A koronavírus világjárvány második hullámának a végén, a múzeumok fokozatos újranyitása után indult el a Múzeumi munkatársak tevékenysége, munkakörülményei a világjárvány alatt című kérdőíves kutatás. A kérdőívet 2021. május 24. és július 30. között 389 fő töltötte ki. A válaszaik alapján készült jelentést folytatásokban közöljük.
A NEMO 2021. januári kutatási jelentése kiemelte, hogy a látóterébe került 600 múzeum 93 százaléka fokozta online jelenlétét, 75 százaléka növelte közösségi média tevékenységét, 53 százaléka új videótartalmakat hozott lére a többi online tevékenység mellett. Ez a drasztikus emelkedés alapvetően hatott az intézmény munkafolyamataira, hiszen valaki(k)nek elő kellett állítani ezt a mennyiségű tartalmat. A nemzetközi felmérés szerint ugyanakkor csak a múzeumok 7 százaléka vett fel olyan új alkalmazottat, akinek kifejezetten az volt a feladata, hogy részt vegyen az online kampányok lebonyolításában. A gazdasági nehézségekkel küzdő intézmények inkább a meglévő munkatársak feladatköreit strukturálták át, azaz olyan munkatársak kezdtek el webes tartalomgyártással foglalkozni, akik korábban ezt nem tették. A tendencia Magyarországon is hasonló volt, a MOKK 2021. januári jelentése szerint a megkérdezett intézmények 56,2 százaléka fejlesztett digitális tartalmakat a járvány kezdete óta, meglévő munkatársaikkal.
A múzeumi munkatársak körében végzett kutatásom is igazolja, hogy jelentős mértékben nőtt azoknak a száma, akik alapvetően előzmény, előzetes felkészülés nélkül online tartalomgyártással, online felületek kezelésével kezdtek el foglalkozni. A járvány alatt az adatközlők 35,5 százaléka rendszeresen, 29,4 százalék alkalmanként kezelte intézményi online felületet, 68,6 százalékuk pedig online tartalmat is készített. Összességében 10,6 százalékkal több kolléga munkája kapcsolódott a járvány idején, a múzeumok zárvatartása alatt az intézményi online felületek kezeléséhez. Viszont a járvány előtti képest csupán 3,5 százalékkal csökkent azok száma, akik egyáltalán nem vállaltak ilyen jellegű feladatot. Ez azt jelenti, hogy azok vették kézbe a területet, akik korábban már alkalomszerűen végeztek ilyen feladatot, erre utal a kategóriában látható csökkenés is.
A múzeumok eredményes online szerepvállalása mellett gyakran elsiklunk afölött, hogy a múzeumi nyilvánosság mekkora terhet rótt azokra a kollegákra, akik korábban nem láttak el ilyen feladatokat. A nagyobb létszámmal dolgozó országos, valamint a megyei múzeumok egy részében már hosszabb ideje foglalkoztatnak olyan szakembereket, akik kifejezetten múzeumi kommunikációra, a közösségi média és a webes megjelenésekre specializálódtak. A kisebb intézményekben azonban ez hihetetlen nehézségeket okozott.
Az alábbiakban egy olyan kelet-magyarországi területi múzeum 40-es, tudományos fokozattal bíró szakemberének csöppet sem egyedi beszámolóját idézem, akinek frissen szerzett tapasztalataival, kézzel fogható eredményeivel egyébként országosan is sikerült intézménye iránt felkelteni a figyelmet. A szubjektív szövegben kifejezetten fontos elem, hogy a kezdetben otthoni internetkapcsolattal, okostelefonnal sem rendelkező szakember, miként vonódik be, hogy érez rá az online kapcsolattartás lehetőségeire, és hogyan jut el az online szakmai események, jövőben is megőrizendő világához.
„A mi múzeumunkban 2019 novemberétől nem volt betöltve az informatikus álláshely. A honlapot sem lehetett frissíteni. Ráadásul a múzeum Facebook-oldalát is egy másik telephelyre áthelyezett közművelődési munkatárs kezelte, ha volt ideje. Emiatt intézményünk nem tudta az online felületen érdemben növelni a szerepét. Szerencse, hogy 2020 februárjában eldőlt, hogy a […]- hagyaték múzeumunkba kerül, így "jól jött", hogy a zárt kapuk mellett, a kis létszámú múzeumunk dolgozói a múzeumi nyitva tartás biztosítása helyett a szakmai munka nem kevésbé fontos részeire (pl. gyűjteményi munka, tudományos munka) koncentrálhassanak. Munkánk nyilvánosság felé közvetítésében jelentős előrelépést jelentett a városi TV újraindítása, akik szívesen mutatták be, elsősorban a helyi érdeklődők számára a "színfalak" mögött végzett munkát.
A közösségi média eddig nem játszott fontos szerepet a munkámban, mindig is a személyes múzeumi élményre helyeztem a hangsúlyt. Saját otthonomban nem is volt internet elérés. A digitális oktatás kihívásaival való szembekerülés azonban engem is rávitt, hogy előbb a hálózatelérést biztosítsam otthon, majd okostelefont vegyek, végül Facebook- fiókot csináljak, s szerencsére igen hamar sok kultúra iránt érdeklődő, és kulturális területen dolgozó ismerősöm lett. Visszagondolva az elmúlt évre, látom, hogy egyre nagyobb szerepet szántam a munkámhoz szorosan vagy akár kevésbé szorosan kapcsolódó bejegyzéseknek. A szűk egy év arról győzött meg, hogy az általam fontosnak tartott személyességet az online múzeumi felületeken is érdemes és lehet érvényesíteni.
A szakmában senki sem számított arra, hogy milyen nagy hangsúlyt kap az online jelenlét munkánkban. Ha felkészültebbek lettünk volna, a kultúra e területe talán jobban jön ki a járványhelyzettel kapcsolatos nehézségekből. Szomorú, hogy hosszútávú értékőrző és értékteremtő munkánkat 2-3 hónap zárt ajtó mögött végzett munka alatt, néhányan feleslegesnek látják. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy munkánk hozzáférhetővé tétele kapcsán nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a múzeumok nagy szakmai tudást és tapasztalatot és sok-sok évig tartó kiegyensúlyozott feldolgozó munkát igénylő területeinek megbecsülése is. Talán kis létszámú szakmai fórumokon lehetne ismertetni, bemutatni elsőként a munkát. Jól vizsgáztak ebből a szempontból az online konferenciák, meetingek. Egy kis múzeumban a szakmai alkalmazott is a nyitvatartás biztosításában dolgozik, akár munkaideje felében is! Nagyon nehéz megoldani, feszültségekhez vezet, hogy a szakmai munkához szervesen hozzátartozó szakmai továbbképzéseken, konzultációkon, konferenciákon részt tudjon venni. Az év során online tartott ilyen rendezvények elérésének lehetősége biztató irány.”
