A koronavírus világjárvány második hullámának a végén, a múzeumok fokozatos újranyitása után indítottam el a Pulszky Társaság MME, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Múzeumi Főosztályának, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szabadtéri Néprazjzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) erkölcsi és gyakorlati támogatásával a Múzeumi munkatársak tevékenysége, munkakörülményei a világjárvány alatt című kérdőíves kutatásomat.[1]
A múzeumvezetőknek és a felsorolt intézmények címlistáin szereplő múzeumi munkatársaknak kiküldött kérdőív 61 zárt és 31 szabadon megválasztható kérdést tartalmazott, érintve a szakmai hátteret, a munkakörülmények és a munkalehetőségek átalakulását, a home office-szal, a digitalizációval, az online tartalomgyártással, a közösségi médiában végzett munkával kapcsolatos szakmai tapasztalatokat. A nagyszámú és részletező kérdéssor lehetővé tette a válaszok ellenőrzését, a különböző tendenciák megragadását, sőt számos ponton lehetőséget adott, hogy a megkérdezettek részletesen is kifejtsék véleményüket az adott kérdéssel.
A kérdőívet 2021. május 24. és július 30. között 389 fő töltötte ki. Sajnálatos technikai malőr miatt 39 fő nem látta a kérdések egy részét, valamint a szerteágazó kérdéskörök miatt a leírásban felhívtuk arra a figyelmet, hogy azok a témakörök, amelyekben a válaszadó nem kompetens, átugorhatók. Így a százalékos adatokat sosem a kérdőívet kitöltő adatközlők összességének, hanem az adott kérdésre adott válaszadók számának függvényében határoztam meg. Az adatelemzés leíró statisztikai módszerrel (MS Excel), valamint az országos múzeumstatisztikával (MúzeumStat) való összehasonlítás alapján történt.[2]. A MOKK munkatrásai a koronavírus világjárvány múzeumokra gyakorolt hatását több kutatásban is vizsgálták. A 2020 áprilisi kérdőívüket 94 fő, a második, 2021. januárit 203 intézmény vezetője töltette ki, eredményeiket többször hasonlítom össze a jelen kutatás adataival, de figyelembe vettem a NEMO hasonló jelentéseit is.
Még ha nem is tekinthető a magyar múzeumi világ szempontjából reprezentatívnak a kutatás, alkalmas arra, hogy bizonyos keretek között következtetéseket vonjunk le. A sorozat első részében a válaszadók körét mutatom be.
1. ábra
Az elemzés során jelentős különbség mutatkozott a munkahelyet jelentő muzeális intézmények szakmai besorolása és földrajzi fekvésének összevetése során. Látszólag az országos múzeumok (35,7%) és a megyei hatókörű múzeumok (26,9%) felülreprezentáltak a kutatásban, épp úgy, mint a budapesti intézmények (47,7%). Ha azonban összevetjük, hogy egy-egy intézménytípusból mennyi van Magyarországon, és azokban hányan dolgoznak, azt látjuk, hogy a kutatásban legmagasabb arányban az országos szakmúzeumok képviselték magukat. Utánuk a legtöbbet a megyei hatókörű városi múzeumok, majd a területi múzeumok dolgozóiról tudhatunk meg, és csak ezt követően jönnek az országos múzeumok munkatársai. Sajnos elenyésző információnk van a közérdekű muzeális kiállítóhelyek alkalmazottainak a tapasztalatairól. (1. és 2. ábra)
2. ábra
Földrajzi eloszlás tekintetében egyértelmű, hogy a budapesti intézmények járvány alatt folytatott munkájáról tájékozódhatunk a legrészletesebben. Érdemes összehasonlítani a 3. ábrán, hogy aránylik egy-egy megye múzeumainak és a kitöltést vállaló munkatársak száma. Míg Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből csaknem ugyanannyi válasz érkezett, az előbbi területen jóval magasabb az intézmények száma. Sajnálatos, hogy Zala megye kivételével a Dél-Dunántúl mennyire alulreprezentált: Tolna megyéből mindössze egy, Somogyból 2, Baranyából 3 kitöltött kérdőív érkezett. A két elemzés azt mutatja, hogy óvatosan kell bánni a kutatás adataival, mert az adatközlők jellemző munkahelyeinek típusa és regionális elhelyezkedése aránytalan az országos intézményrendszer struktúrájához képest.
Ugyancsak fenntartásokkal lehet következtetéseket levonni az egész magyar intézményrendszerre vonatkozóan a munkavállalók végzettsége és szakterülete szempontjából. A válaszadók kora egyenletesen oszlott el: 11,1 százalék a húszas, 28 százalék a harmincas, 31,4 százalék a negyvenes, 28,3 százalék az 50-es, 60-as éveiben járt, de 4 fő 24 év alatti munkatárs is vállalta a kitöltéssel járó munkát. Az adatközlők többsége (68,9%) nő volt, továbbá felsőfokú végzettséggel rendelkezett. 72,3 százalék egyetemi vagy főiskolai diplomával, 15,4 százalék tudományos fokozattal, 11,7 százalék érettségivel, két fő szakképesítéssel bírt. Mivel országosan- a MúzeumStat 2019-es adatai alapján - a múzeumi alkalmazottak mindössze 40 százaléka felsőfokú végzettségű szakalkalmazott, így a kutatásban mindenképp felülreprezentált ez a réteg.
3. ábra
Ha azonban azt vesszük, hogy a kérdőívet 87,7 százalékban diplomások, jellemzően szakalkalmazottak töltötték ki, már más a helyzet. A MúzeumStat adatai szerint 2019-ben országosan a diplomás szakalkalmazottak 46 százaléka muzeológus, 18 százaléka múzeumpedagógus vagy közművelődési szakember, 8 százaléka restaurátor, 1 százaléka informatikus, 4 százaléka könyvtáros volt, 23 százalékuk egyéb foglalkozást űzött. A kérdőív kitöltőinek több mint a fele (51,4%) muzeológus, negyede (26,6%) közművelődési munkatárs (múzeumpedagógus, tárlatvezető, rendezvényszervező), ötöde (21%) adminisztrációs, gazdasági jellegű feladatokat lát el. 15,7 százalékuk végez az intézményben kreatív feladatokat (grafika, kiállításrendezés), kommunikációval, marketinggel az adatközlők, 14,3 százaléka, restaurálással, állományvédelemmel 9,7 százalék foglakozott.
A kérdéstípus megengedte, hogy a kitöltők akár több területet is megjelöljenek, tudván, a kisebb intézmények így tudnak egyszerre minden feladatkört ellátni. Így a kitöltők feladatai között ott a menedzsment, a gazdasági, jogi, műszaki feladatok, a gyűjteménykezelés, kutatószolgálat, adminisztráció, régésztechnikusi, preparátori tevékenység, de vállalták a válaszadást olyanok is, akik takarítóként, teremőrként, pénztárosként, a múzeumshop munkatársaként vagy sofőrként dolgoznak. A kutatásból összességében kirajzolódik az a sokszínűség, amely a múzeumi kollektívákra jellemző.
Azt is megvizsgáltuk, milyen szakterületet képviselnek, milyen fajta feladatokat látnak el a válaszadó muzeológusok. Többségük a történelem, a régészet, majd a művészettörténet, az adattár-nyilvántartási terület, majd a néprajz, a természettudomány művelői közül érkezett, de nem hiányoztak a válaszadók közül a műszaki tudományok, az irodalomtörténet, az ipar-és designtörténet, a numizmatika, a zenetörténet, a színháztörténet, az építésztörténet képviselői sem. A válaszadók fele a járvány előtt végzett kiállításrendezéssel kapcsolatos kurátori feladatokat, 43,2 százalékuk felel múzeumi gyűjteményért. Mindkét adat arra mutat, hogy bár a kutatásban megjelenik valamennyi múzeumi szakterület, az eredmények hangsúlyosabban tükrözik a diplomás, kurátori feladatokkal is megbízott, gyűjteményi felelősséggel rendelkező muzeológusok tapasztalatait.
JÖN: Az otthoni munkavégzés lehetősége!
[1] Külön meg szeretném köszönni Kassai Hajnalnak, az EMMI főosztályvezetőjének, Antal Józsefnek, a Magyar Múzeumok Online szerkesztőjének, Bereczki Ibolyának, a Pulszky Társaság elnökének és Lónárt Adriennek, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársának a segítséget. A kérdéssor kibővítésében még Róka Enikő, a BTM Fővárosi Képtár vezetője, Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum muzeológusa, Szikra Renáta, a Kassák Múzeum szakembere és Tóthné Pásztor Ágota, a balmazújvárosi Semsey Andor Múzeum több feladatkörben dolgozó néprajzkutatója, Varga Lujza a Magyar Nemzeti Múzeum kabinetfőnöke is adott ötleteket.
[2] Az elemzés elvégzésekor a MúzeumStat 2019-es adatai voltak a legfrissebbek, ezeket használtam.
