A Budapesti Corvinus Egyetemen a napokban a magyar múzeumok turisztikai lehetőségeiről beszélgettek a terület régóta meghatározó képviselői. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a kulturális örökség és a múzeumi kínálat fontos szerepet játszhat Magyarország nemzetközi vonzerejének erősítésében. A beszélgetés ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a múzeumok és a turisztikai intézményrendszer együttműködésének több visszatérő kérdése évek óta megoldatlan. Pedig ezeket a problémákat már korábbi kutatások is feltárták, a turisztikai fejlesztéspolitika pedig régóta deklaráltan kiemelt területként kezeli a kulturális turizmust. Akkor valójában mi hiányzik ahhoz, hogy a múzeumok valóban látható és meghatározó szereplőivé váljanak a hazai és nemzetközi turizmusnak? S kardinális kérdés, hogy milyen feltételek mellett szolgálhatja mindez maguknak a múzeumoknak az érdekeit is?
A Budapesti Corvinus Egyetem Mobilitás és Turizmus Központjának 2026. október 21-i Turizmus Fórumán Baán László, a Szépművészeti Múzeum, Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum, valamint Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója beszélgetett Juhász Szabolccsal, a Visit Hungary turizmusszakmai területi vezetőjével. A Czifra Szabolcs által moderált eseményt jelentős érdeklődés kísérte: a szervező Jászberényi Melinda, a Corvinus egyetemi tanára mintegy nyolcvan regisztrálóról számolt be. A közönségben a turizmus és a múzeumi szakma képviselői és az egyetem hallgatói egyaránt jelen voltak.
A beszélgetés egyik visszatérő megállapítása az volt, hogy a magyar múzeumok nemzetközi láthatósága elmarad a bennük rejlő lehetőségektől és értékektől. A gyűjtemények, a kiállítások, a szakmai tudás és több esetben maga a múzeumépület is alkalmas volna arra, hogy önálló turisztikai vonzerőt jelentsen. A hazai és nemzetközi turisztikai kommunikációban azonban a magyarországi múzeumok nem kapnak olyan hangsúlyt, amelyet az intézményvezetők indokoltnak tartanának.
Ennél is érdekesebb, hogy a felvetett problémák jelentős része egyáltalán nem új. A MúzeumCafé 2017-ben megjelent 58., Kulturizmus – Múzeumok és látogatók című száma már közel egy évtizeddel ezelőtt részletesen foglalkozott a múzeumok turisztikai szerepével, a látogatói igények változásával, az élményközpontú bemutatás lehetőségeivel és korlátaival. A tematikus összeállítás nemcsak azt vizsgálta, miként válhatnak a múzeumok turisztikai vonzerővé, hanem azt is, hol húzódik a határ a múzeum és a látványosság között, hogyan őrizhető meg a szakmai hitelesség a turisztikai elvárások mellett, és milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy egy múzeumi fejlesztés egy város vagy térség egészére hatást gyakoroljon. A bilbaói Guggenheim példája a kulturális beruházások és a komplex városfejlesztés összefüggéseire, a Tájak–Korok–Múzeumok mozgalom története a tartósan működő kulturális-turisztikai hálózatok jelentőségére, Puczkó László turisztikai szakemberrel készült interjú pedig a különböző látogatói csoportok megszólításának és a múzeumi történetmesélés megújításának szükségességére világított rá. A közel tíz évvel ezelőtti írásokat újraolvasva különösen feltűnő, hogy az akkor megfogalmazott kérdések jelentős része ma is aktuális. De nem ez az egyetlen példa!
Öt évvel ezelőtt már tudtuk
A MúzeumokMa 2020 országos kutatásának eredményeit 2021-ben ismertette a Magyar Múzeumok Online. Makranczi Zsolt Múzeumok és a turizmus című elemzése a múzeumvezetői kérdőívek és fókuszcsoportos beszélgetések alapján több olyan ellentmondást mutatott be, amelyek a Corvinuson is előkerültek. A kutatásban részt vevő múzeumigazgatók jelentős többsége már akkor is turisztikai célpontként tekintett saját intézményére. Sok múzeumnak volt együttműködése turisztikai szervezettel vagy vállalkozással, de átlagosan kevesebb mint harmaduk rendelkezett saját turisztikai stratégiával. A fókuszcsoportos beszélgetésekből az is kiderült, hogy a múzeumok több helyen részt vesznek a települési turisztikai kínálat kialakításában, szakmai tudásukkal hozzájárulnak a fejlesztésekhez, a várható előnyök azonban korántsem minden esetben jelennek meg az intézmények működésében. A kutatás különösen fontos megállapítása volt, hogy a múzeumok a turisztikai eredmények javításához intenzívebb térségi marketinget, közös tervezést, összehangolt programszervezést és forrásokat várnak a fenntartóktól, valamint a turisztikai szereplőktől (Makranczi, 2021). A felmérésben 125 főigazgató és igazgató vett részt; az intézménytípusok eltérő válaszadási aránya miatt az eredményeket nem tekinthetjük a teljes múzeumi intézményrendszer minden csoportjára reprezentatívnak (Makranczi, 2020). A vizsgálat ugyanakkor működő helyi együttműködéseket is dokumentált, különösen a turisztikai szervezetekkel és a szállásadókkal való kapcsolattartás területén.
Most, öt évvel később Kemecsi Lajos arról beszélt, hogy a turizmusnak is támogatnia kellene a múzeumokat, nem elegendő egyoldalúan elvárni azok hozzájárulását. Zsigmond Gábor a turisztikai koncepciók és a megvalósítás közötti távolságot érzékeltette, Baán László a közös nemzetközi kommunikáció hiányára hívta fel a figyelmet, Cseri Miklós pedig a szükséges infrastruktúra, a marketingforrások és a munkaerő hiányáról beszélt.
A két helyzet összevetése természetesen nem bizonyítja, hogy öt év alatt semmi sem történt. Az áttekintett nyilvános szakirodalomban nem találtunk a MúzeumokMa vizsgálatával közvetlenül összevethető, ugyanolyan módszertannal megismételt országos múzeumvezetői kutatást. Az viszont figyelemre méltó, hogy a szakmai problémák megfogalmazása és a megoldási javaslatok szinte változatlanok.
Kutatások vannak. Mi történik az eredményeikkel?
A hazai múzeumi és turisztikai kutatások az elmúlt években több szempontból is vizsgálták a látogatói elvárásokat. Nagy Júlia 2023-ban publikált, a 2019 és 2023 között készült országos online kérdőíves felmérésekre épülő tanulmánya például azt mutatta be, hogyan változott a múzeumokkal, várakkal, kastélyokkal és látogatóközpontokkal szembeni elvárásrendszer. Eredményei szerint a látogatók számára egyre fontosabbá válik a teljes térhasználatra épülő, összetett kiállítási élmény (Nagy, 2023). A kérdés már nem egyszerűen az, hány interaktív eszköz található egy kiállításban, hanem az, hogy a bemutatás egésze milyen tapasztalatot kínál.
Jászberényi Melinda és Ginovszky-Bodnár Dorottya 2024-es tanulmánya a gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontban végzett kérdőíves vizsgálat alapján elemezte a látogatói élmény különböző dimenzióit, különös tekintettel az aktív bevonódásra. A kutatás arra is példát ad, hogyan lehet a sokszor általánosságban használt élményfogalmat módszertanilag vizsgálható elemekre bontani. A tanulmány szerzőinek értelmezésében az élmény mérhetősége és az intézményi feladatok összekapcsolása tudományos kérdés is (Jászberényi & Ginovszky-Bodnár, 2024).
Schultz Éva és Somodi-Tóth Orsolya a Tripadvisoron megjelent vélemények elemzésével azt tanulmányozta, hogyan érzékelték a belföldi látogatók a magyar múzeumokat a koronavírus-járvány idején. Kutatásuk a budapesti és vidéki intézmények turisztikai pozicionálásához is fontos szempontokat kínált. A vizsgálat a Tripadvisor meghatározott rangsoraiból válogatott intézmények felhasználói véleményeire épült, és a jogilag nem muzeális intézménynek minősülő attrakciók egy részét is tartalmazta (Schultz & Somodi-Tóth, 2021).
Az intézményi működés és a turizmus kapcsolatára már egy friss, 2026-os kutatás is kínál támpontokat. Balogh Bodor Tekla, Jászberényi Melinda és Keller Krisztina 46 múzeumot vizsgált Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a fenntarthatóság kulturális, társadalmi, környezeti és gazdasági dimenzióit együttesen elemezve. A vizsgált intézmények felének nem volt formális fenntarthatósági stratégiája, miközben az oktatási, közösségi és örökségvédelmi tevékenységek erőteljesen jelen voltak. A kutatás a helyi foglalkoztatás és beszerzések gazdasági jelentőségét is kiemelte, és a fejlesztési források, a szakmai képzések, valamint az átgondoltabb intézményi tervezés szükségességére mutatott rá (Balogh Bodor et al., 2026). A vizsgálat két vármegyére korlátozódott, ezért nyilvánvaló módon nem helyettesíti a teljes múzeumi rendszer országos értékelését.
Ezek a vizsgálatok ugyanakkor eltérő kérdésekre válaszolnak, és eltérő módszertani korlátokkal rendelkeznek. Az online kérdőíves kutatásokból nem feltétlenül lehet a teljes magyar lakosságra általánosítani. Egy konkrét múzeumban végzett látogatói vizsgálat eredményei nem írják le automatikusan az egész szektor működését. A Tripadvisor-adatok pedig azok véleményét tükrözik, akik az adott platformon értékelést hagynak, nem valamennyi látogatóét. A két vármegyét vizsgáló kutatás következtetései sem általánosíthatók közvetlenül az ország valamennyi intézménytípusára.
A kutatási eredményekre mégis lehetne építeni. Az áttekintett nyilvános kutatások és stratégiai dokumentumok alapján nem azonosítható olyan, a múzeumok turisztikai szerepére összpontosító, rendszeresen megismételt országos vizsgálat, amely az intézmények gazdasági, társadalmi és muzeológiai eredményeit, valamint a turisztikai együttműködések hatását egységes módszertan szerint követné. Ez nem zárja ki további, nem publikált ágazati elemzések létezését, de a nyilvános ellenőrizhetőséget korlátozza.
A Corvinuson többször szóba került a látogatók alaposabb megismerésének igénye. Ez azonban csak akkor vezethet előrelépéshez, ha tisztázzuk, kit tekintünk kulturális turistának, milyen utazási motivációkat vizsgálunk, és hogyan különítjük el a helyi lakosok, a belföldi kirándulók és a külföldi vendégek igényeit. Baán László nem egyszer arra hívta fel a figyelmet, hogy a belföldi és a nemzetközi múzeumi turizmust másként kell kezelni. A külföldi látogatók nem alkotnak egységes csoportot, és a múzeumokhoz való viszonyukat az érdeklődésük, utazási szokásaik és a rendelkezésükre álló idő egyaránt meghatározza. Mindezek ismeretében különösen fontos kérdés, hogy a turisztikai kutatások eredményei hogyan jutnak el a múzeumokhoz, és milyen intézményi kapacitás áll rendelkezésre a felhasználásukhoz. Kemecsi Lajos a szegmentált és korlátozott jellegű kutatásokkal szemben, a reprezentatív vizsgálatok jelentőségére hívta föl a figyelmet – a múzeumi és turisztikai szféra közös érdekeként hangsúlyozva a megvalósítást.
A turisztikai stratégia ismeri a múzeumokat. De mit kezd velük?
A Magyar Turisztikai Ügynökség Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 – Turizmus 2.0 című dokumentuma a kulturális örökséget a magyar turizmus jelentős erőforrásaként kezeli. A kulturális turizmus belföldi jelentőségéről és egyes múzeumok nemzetközi vonzerejéről a MúzeumokMa 2020 vizsgálata is differenciált képet adott (Magyar Turisztikai Ügynökség, 2021); (Makranczi, 2021). Az Ügynökség marketingstratégiája az élményígéret, az országmárka és a desztinációk egységes kommunikációjának fontosságát hangsúlyozza. Ebben az intézményi együttműködésnek is helye van. A kulturális turizmus támogatása tehát stratégiai szinten régóta megfogalmazott cél (Magyar Turisztikai Ügynökség, é. n.-a).
A Visit Hungary az MTÜ tulajdonosi joggyakorlása alatt álló, különálló szervezet, amely országmarketinggel, üzletfejlesztéssel, kutatásokkal és nemzetközi turisztikai kommunikációval foglalkozik (Magyar Turisztikai Ügynökség, é. n.-b). A stratégiai irányítás, az országmarketing és a múzeumokkal kialakított konkrét partnerségek ezért intézményi felelősségük szerint is elkülönítendők.
A Corvinuson elhangzott intézményvezetői tapasztalatok ugyanakkor azt jelezték, hogy a turisztikai és a múzeumi szakma közötti együttműködés több területen továbbra is személyes kezdeményezésekre, alkalmi egyeztetésekre és egyedi projektekre támaszkodik. E megállapítás nem általánosítható automatikusan a teljes intézményrendszerre.
Kemecsi Lajos például arra hívta fel a figyelmet, hogy a múzeumi kínálatot már a külföldi utazás megtervezésekor el kellene juttatni a potenciális látogatókhoz. Tapasztalatai szerint a turistákkal közvetlenül kapcsolatba kerülő szállodákban, a repülőtéren vagy a dunai hajózás rendszerében sem sikerült a kívánt mértékben megjeleníteni a múzeumi kínálatot. A Néprajzi Múzeum és a Szépművészeti Múzeum részvételével folytatott korábbi turisztikai egyeztetések tapasztalatait is megemlítette.
Balról jobbra: Juhász Szabolcs, Kemecsi Lajos, Czifra Szabolcs, Zsigmond Gábor, Baán László és Cseri Miklós.
Fotó: Berényi Marianna
Cseri Miklós egy korábbi szállodai együttműködés példáján mutatta be, hogy a múzeum saját kezdeményezésére milyen erőfeszítéseket tett a szállodai portások eléréséért, ám a kezdeti aktivitásból nem alakult ki tartós rendszer.
Zsigmond Gábor szerint a magyarországi múzeumok számos esetben rendelkeznek nemzetközileg is vonzó tartalommal, de ez nem jelenik meg kellő súllyal Magyarország turisztikai kínálatának értékesítésében. Megítélése szerint a múzeumok bevonásával készült elképzelések közül több nem jutott el a megvalósításig.
A kérdés tehát túlmutat a közös kampányok hiányán. Ki felel azért, hogy a múzeumok megjelenjenek a turisztikai szolgáltatók kínálatában? Kinek a feladata a nemzetközi célcsoportok meghatározása, az elérési csatornák kialakítása és az eredmények követése? Milyen kötelezettséget vállalnak ebben a turisztikai szervezetek, és mit várnak el a múzeumoktól?
Juhász Szabolcs a Visit Hungary részéről a korábbi imázskampányokon túlmutató, célcsoportokra épülő marketing és a desztinációmenedzsment fejlesztésének jelentőségéről beszélt. Kedvező fejleményként említette a fővárossal megindult együttműködést és az előkészítés alatt álló budapesti turisztikai stratégiai munkát. Mindez lehetőséget kínálhat az érdemi párbeszédre, de a sikerét az mutatja majd meg, hogy az elképzelésekből milyen konkrét együttműködések, mérhető eredmények és hosszú távon fenntartható megoldások születnek.
A turizmus haszna nem feltétlenül a múzeumban jelentkezik
A beszélgetés egyik legfontosabb, de kevésbé kibontott kérdése a múzeumok által létrehozott gazdasági és társadalmi érték megoszlása volt. Egy jelentős múzeum hozzájárulhat a város vagy a térség vonzerejéhez, növelheti az ott-tartózkodás idejét, forgalmat generálhat a szálláshelyeken, éttermekben és más szolgáltatóknál. Az ebből keletkező gazdasági haszon jelentős része azonban nem feltétlenül a múzeum bevételeiben jelenik meg. Cseri Miklós a tájházak társadalmi és gazdasági szerepével kapcsolatban az externális hasznok jelentőségére utalt. A megközelítés a turisztikai együttműködések egészére alkalmazható. Egy múzeum gazdasági értéke nem azonos a jegybevételeivel, társadalmi értéke pedig még ennél is összetettebb.
A turisztikai kereslet növekedése ugyanakkor többletfeladatokat is jelent az intézményeknek. A hosszabb nyitvatartás, a többnyelvű kommunikáció, a látogatói infrastruktúra működtetése, a csoportok fogadása vagy a kiállítások intenzívebb használata mind erőforrásokat igényel. Cseri Miklós éppen erre az összefüggésre hívta fel a figyelmet, amikor hangsúlyozta, hogy az izgalmas programkínálat önmagában nem elegendő. A látogatók színvonalas fogadásához megfelelő infrastruktúra és személyzet is szükséges. A magyar múzeumok jelentős részének azonban komoly nehézséget okoz a fejlesztésekhez szükséges források és munkaerő biztosítása.
A turisztikai fejlesztések értékelésekor ezért nemcsak azt kellene vizsgálni, mennyi új látogató érkezett egy intézménybe, hanem azt is, milyen többletkiadások keletkeztek, hogyan alakult a fenntarthatóság, és a térségi gazdasági haszonból mennyi jutott vissza a múzeum működésének támogatására.
Sok adat keletkezik, de mit mérünk valójában?
Az elmúlt évek egyik fontos változása, hogy a turisztikai attrakcióként működő, jegyet kiállító muzeális intézmények egy része is bekerült a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ (NTAK) rendszeres adatszolgáltatási körébe. Fontos megkülönböztetni a regisztrációt és a forgalmi adatszolgáltatást: az előbbi az érintett attrakciók számára általános kötelezettség, az utóbbi a jogszabályban meghatározott bevételi feltételekhez kötődik; a 12 millió forintot meg nem haladó releváns éves nettó jegyárbevétel esetén nincs rendszeres forgalmi adatszolgáltatási kötelezettség (NTAK, é. n.). Az NTAK a jegyforgalomról, a látogatások időbeli alakulásáról, bizonyos látogatói jellemzőkről és a bevételekről gyűjt adatokat. Ez hasznos kiindulópont lehet az adatvezérelt turisztikai tervezéshez.
A múzeumi teljesítmény értékeléséhez azonban önmagában kevés.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2025-ben 11,18 millió múzeumi látogatást regisztráltak Magyarországon, lényegében ugyanannyit, mint 2024-ben (KSH, 2026a). A látogatottság ismét megközelítette a járvány előtti szintet, de az adatokból nem következik, hogy a növekedés milyen arányban köszönhető turisztikai fejlesztéseknek, új kiállításoknak, a belföldi közönség aktivitásának vagy a járvány utáni helyreállásnak. A látogatások száma ráadásul nem azonos az egyedi látogatók számával. A múzeumba érkező külföldi látogató sem feltétlenül turista, ahogyan a magyarországi lakcímmel rendelkező látogatók között is lehetnek belföldi turisták.
Ha valóban a múzeumok turisztikai szerepét akarjuk megismerni, ennél összetettebb adatokra van szükség. Tudnunk kellene, milyen szerepet játszott a múzeum az utazási döntésben, honnan érkezett a látogató, mennyi időt töltött az intézményben és a településen, illetve milyen más szolgáltatásokat vett igénybe. A múzeumi kutatásnak ráadásul olyan kérdéseket is vizsgálnia kell, amelyek közvetlenül nem alakíthatók forgalmi mutatókká. Milyen tudást szerzett a látogató? Változott-e a bemutatott közösségekhez vagy történeti kérdésekhez való viszonya? Hozzájárult-e a látogatás a kulturális örökség megértéséhez?
A turisztikai és múzeumi adatgyűjtés összehangolása ezért fontosabb volna, mint az egyre nagyobb mennyiségű, de különböző céllal gyűjtött adatok puszta felhalmozása.
Budapest nem azonos a magyar múzeumi rendszerrel
A kerekasztal egyik visszatérő témája a főváros nemzetközi pozíciója volt. Ez érthető: a nagy országos múzeumok, jelentős időszaki kiállítások és a turisztikai infrastruktúra számottevő része Budapesten koncentrálódik. A KSH szerint 2025-ben a fővárosban 5,144 millió múzeumi látogatást regisztráltak, az országos látogatásszám 46,0 százalékát (KSH, 2026a); (KSH, 2026b). Baán László hangsúlyozta, hogy a magyar múzeumok jelentős részének elsősorban a hazai közönségre kell építenie, míg a nemzetközi érdeklődés felkeltése másfajta együttműködéseket és kommunikációt igényel.
A budapesti múzeumok helyzete azonban nem vetíthető rá automatikusan a vidéki intézményekre.
A Skanzen, a vidéki városi múzeumok, a tájházak, a régészeti bemutatóhelyek vagy a kisebb szakgyűjtemények eltérő turisztikai környezetben működnek. Van, ahol az intézmény valóban önálló utazási célpont. Máshol egy település kulturális kínálatának része, megint máshol mindenekelőtt a helyi közösség számára jelent nélkülözhetetlen intézményt. A MúzeumokMa 2020 kutatás 2021-ben közzétett elemzése rámutatott arra, hogy a nem kiemelt turisztikai térségekben működő, megkérdezett múzeumok közül többen alig érzékelték a turizmusból származó előnyöket (Makranczi, 2021). A turisztikai infrastruktúra hiányát pedig az intézmények önmagukban nem képesek pótolni.
Ezért a múzeumok turisztikai fejlesztésében sem alkalmazható egységes recept. Egy nemzetközi látogatókat fogadó nagyvárosi múzeumnak másra van szüksége, mint egy térségi hálózatban működő tájháznak vagy egy kisvárosi gyűjteménynek. Utóbbiak esetében a belföldi turizmus, a helyi közösségek és az oktatási kapcsolatok erősítése legalább olyan jelentős eredmény lehet, mint a külföldi látogatók számának növelése.
Mit jelent az élmény a múzeumban?
A kerekasztal címében szereplő turisztikai élmény fogalmát is érdemes közelebbről megvizsgálni. A turisztikai marketingben az élmény elsősorban a látogatói döntést befolyásoló, kommunikálható értékígéretként jelenik meg. A múzeumban azonban az élmény a tudáshoz, a kulturális örökséghez, az értelmezéshez és a személyes reflexióhoz is kapcsolódik. A két megközelítés nem zárja ki egymást, de a céljaik és az eredményességi kritériumaik eltérhetnek.
Kemecsi Lajos például azt a nagyon is gyakorlati kérdést vetette fel, hogyan igazodhat egy audioguide hossza a turistacsoportok szoros időbeosztásához. A probléma ismerős: a látogató rendelkezésére álló idő korlátozott, a muzeológiai tartalom viszont gyakran összetett.
Az alkalmazkodás szükséges lehet, de nem mindegy, milyen szakmai döntések árán történik. A rövidebb szöveg vagy a többféle mélységben elérhető interpretáció előrelépést is jelenthet. Ha azonban kizárólag a gyors fogyaszthatóság határozza meg a bemutatást, fontos összefüggések veszhetnek el.
A 2022-ben elfogadott ICOM-múzeumdefiníció a múzeumokat a társadalom szolgálatában álló, kutató, gyűjtő, megőrző és értelmező intézményekként határozza meg. Kiemeli a hozzáférhetőséget, a befogadást, a közösségi részvételt és a fenntarthatóságot is (ICOM, 2022). Ebből következően a múzeum sikeressége nem ítélhető meg kizárólag az eladott jegyek, a vendégéjszakák vagy az egy főre jutó turisztikai költés alapján. A múzeumoktól joggal várható el, hogy megismerjék látogatóikat, érthetően és vonzóan kommunikáljanak, valamint bekapcsolódjanak környezetük kulturális és gazdasági életébe. Ugyanakkor a turisztikai szereplőktől is elvárható, hogy figyelembe vegyék a múzeumok tudományos, közgyűjteményi és társadalmi feladatait. A múzeumi és turisztikai szempontok összehangolásának muzeológiai következményei a kerekasztalon kevésbé kerültek előtérbe. A szakmai autonómia, a kiszámítható finanszírozás és a közösségi feladatok kérdését az ICOM Magyarország 2026-os vitaindítója is hangsúlyozza (ICOM Magyarország, 2026).
Kiknek kellene részt venniük a közös gondolkodásban?
A Corvinuson rendezett kerekasztal fontos alkalmat teremtett arra, hogy a nagy országos múzeumok vezetői és a turisztikai szakma képviselője közvetlenül beszéljenek a közös feladatokról. Ugyanakkor a meghívott vitapartnerek között kizárólag férfi vezetők szerepeltek, és a múzeumi oldalt is a legnagyobb országos intézmények képviselték. A közös gondolkodás következő szakaszában érdemes volna a kisebb múzeumokat, a különböző fenntartású intézményeket, valamint a kurátori, múzeumpedagógiai, kommunikációs és látogatókapcsolati területek szakembereit is bevonni. A turisztikai lehetőségek differenciált feltárásához a vidéki intézmények működési feltételeinek közvetlen vizsgálata is szükséges.
A múzeumok turisztikai jelenléte ugyanis nem csak a főigazgatói és turisztikai vezetői egyeztetéseken múlik. A működő együttműködésekhez a napi intézményi gyakorlat és a látogatók tapasztalatainak ismerete is szükséges.
Öt év után ideje volna az eredményeket is számonkérni
A beszélgetés alapján a magyar múzeumok és a turisztikai szakma együttműködésének fejlesztése nem új célkitűzés. A visszatérő nehézségek régóta ismertek, a kutatások több részletüket feltárták, és a stratégiai dokumentumokban is megjelenik a kulturális turizmus jelentősége.
A következő lépés ezért nem feltétlenül egy újabb általános stratégia megfogalmazása volna. Érdemes lenne először áttekinteni, milyen konkrét együttműködések alakultak ki az elmúlt öt évben, milyen forrásokat fordítottak múzeumokat érintő turisztikai fejlesztésekre, milyen eredményeket hoztak ezek, és milyen intézményi költségekkel jártak. Ugyanilyen fontos volna megismerni azokat a kezdeményezéseket is, amelyek elindultak, de nem bizonyultak fenntarthatónak. Erre épülhetne egy, a múzeumi és turisztikai szakma részvételével kialakított közös program, amelyben nemcsak a látogatószám-növelés, hanem a kutatás, a nemzetközi láthatóság, a térségi együttműködés, a szakmai kapacitásfejlesztés és a múzeumok társadalmi feladatellátása is helyet kap.
A kerekasztal résztvevőinek megszólalásai a szerző helyszíni jegyzetei alapján, nem szó szerinti idézetként jelennek meg. A szakirodalmi, statisztikai és intézményi állításokhoz a szövegben külön forráshivatkozások kapcsolódnak.
Irodalomjegyzék
Balogh Bodor, T., Jászberényi, M., & Keller, K. (2026). Museums as catalysts for sustainable cultural tourism: Insights from Hungary. Muzeológia a kultúrne dedičstvo, 14(2), 29–49. https://doi.org/mkd.2026.14.2.3
Budapesti Corvinus Egyetem. (2026, október 2.). Múzeumok szerepe a turisztikai élményben – Turizmus Fórum eseménysorozat. https://www.uni-corvinus.hu/post/event/muzeumok-szerepe-a-turisztikai-elmenyben-turizmus-forum-esemenysorozat/
ICOM. (2022, augusztus 24.). Museum definition. https://icom.museum/en/resources/standards-guidelines/museum-definition/
ICOM Magyarország. (2026, április 24.). Kihívások és elvárások a magyar múzeumi rendszerrel kapcsolatban. https://www.icomhungary.hu/hu/kihivasok-es-elvarasok-magyar-muzeumi-rendszerrel-kapcsolatban
Jászberényi, M., & Ginovszky-Bodnár, D. (2024). Analysis of visitor experience in Hungarian museum context using the PLS-SEM algorithm. Muzeológia a kultúrne dedičstvo, 12(4), 43–71. https://doi.org/mkd.2024.12.4.3
Központi Statisztikai Hivatal. (2026a). 16.1.1.8. Muzeális intézmények [Statisztikai tábla]. https://www.ksh.hu/stadat_files/ksp/hu/ksp0008.html
Központi Statisztikai Hivatal. (2026b). 16.1.2.1. Muzeális intézmények megye és régió szerint [Statisztikai tábla]. https://www.ksh.hu/stadat_files/ksp/hu/ksp0019.html
Magyar Turisztikai Ügynökség. (2021). Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 – Turizmus 2.0. https://mtu.gov.hu/cikkek/strategia/
Magyar Turisztikai Ügynökség. (é. n.-a). Marketingstratégia. https://mtu.gov.hu/cikkek/marketingstrategia-15/
Magyar Turisztikai Ügynökség. (é. n.-b). Portfólió. https://mtu.gov.hu/cikkek/portfolio/
Makranczi, Z. (2020, december 2.). Bevezetés – a MúzeumokMa 2020 kutatás módszertana, a részt vevők köre. Magyar Múzeumok. https://magyarmuzeumok.hu/cikk/bevezetes-a-muzeumokma-2020-kutatas-modszertana-a-reszt-vevok-kore
Makranczi, Z. (2021, április 7.). Múzeumok és a turizmus. Magyar Múzeumok. https://magyarmuzeumok.hu/cikk/muzeumok-es-a-turizmus
Nagy, J. (2023). A magyarországi látogatói elvárások változásai a múzeumokkal, látogatóközpontokkal, vár- és kastélykiállításokkal szemben (2019–2023). Tudásmenedzsment, 24(2. különszám), 35–46. https://doi.org/TM.2023.24.K2.6
Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ. (é. n.). Attrakció. https://info.ntak.hu/attrakcio
Schultz, É., & Somodi-Tóth, O. (2021). A magyarországi múzeumok mint attrakciók a Tripadvisor belföldi látogatói véleményeinek tükrében a koronavírus idején. Turisztikai és Vidékfejlesztési Tanulmányok, 6(4), 79–100. https://doi.org/TVT.2021.06.04.06
