A sorozat előző részei az alábbi linkeken elérhetőek:
Múzeumi élmények Münchenben I. - Alte Pinakothek
Múzeumi élmények Münchenben II. - Pinakothek der Moderne
...és itt a befejező rész!!!
Bepillantás Albrecht Dürer életébe - hirdette számos szóróanyag a bajor óváros megannyi pontján. Ekkor még átlagos hívómondatnak gondoltam a gyönyörű fachwerkes múzeum szlogenjét, és kívülről megcsodáltam nagylányommal a többszintes későközépkori épület minden részletét.
Belépve a mester házába - ahol 1509 és 1528 között élt - egy tágas fogadótérben találtuk magunkat, ahol a belépőjegyeket lehetett megváltani (felnőtteknek 6 euró, 18 év alatt ingyenes a belépés), ahol hétnyelvű audioguide várta a látogatókat és ahol egy kis oldalteremben megismerhettük a reneszánsz művész életének főbb állomásait és legismertebb alkotásait, azzal a kiegészítéssel, hogy melyik évben keletkezett és ma hol található az eredeti mű.
Az épületet és a kiállításokat egyénileg is be lehetett járni, de bárki csatlakozhatott a mester feleségét eljátszó tárlatvezetőhöz, Agnes Dürerhez. Az ő személyén keresztül is meg lehetett ismerni a középkori mindennapokat, a gyermektelen házaspár közös életét, a rekonstruált műtermeket és a négyszintesház minden szegletét. Élményszerűen mesélt a közönségnek, megmutatta a „férje” fennmaradt festékporait, a prést, amelyen a fa- és rézmetszeteket készítette, a szerszámokat, amelyeket ma már üvegvitrinben tartanak, a ház konyháját és az étkezőt, amelyeket korhű bútorokkal rendeztek be.
Miközben óvatosan lépkedtünk felfelé az ódon falépcsőn, amelyiken elődeink is jártak már, két izgalmas kiállítást találtunk. Az első emeleti Dürer-teremben az itáliai utazásaiból hazahozott színek erejét és a kor jellemző tematikáját láthattuk, vagyis a mester legismertebb alkotásait, de itt van az önarcképeiből is három, amelyek habár másolatok, kis táblácskák jelzik, mely európai múzeumban láthatók az eredetiek. A néző csak ámul azon a részletgazdagságon, ami elé tárul a festményeken, olyan valósághűek a portréi, hogy legszívesebben megérintené az alakokat a fatáblán.
A mester leghíresebb alkotásainak másolata egy csokorban a Dürer-teremben
Dürer vándorévei után forradalmasította a más mesteremberektől tanult fametszést, az addig ismert merev ábrázolást felváltotta a dinamika. Erre kitűnő bizonyítékot láttunk a harmadik emeleti kiállítótérben, ahol lesötétített szobában szúrt fénnyel megvilágított alkotások csalogatták a közönséget. Mindegyik eredeti rézmetszet mellett külön nagyító állt rendelkezésre, hogy akár szakértőként akár kíváncsi látogatóként még tüzetesebben meg tudjuk figyelni azt a bámulatos részletgazdagságot, amellyel a mester dolgozott. Nem csoda, hogy mecénásait is rendre elbűvölte a művészete, és idővel ügyes kézművesből korának ünnepelt és tehetséges művészévé vált.
A múzeumban a modern kor vívmányai is megjelennek, de nem zavaró a jelenlétük, ugyanis ezek az interaktív felületek valahogy belesimulnak az enteriőrbe, és nagyban segítik a megértést. Izgatottan lapoztuk azokat a monitorokat, amelyeken bemutatták, kik voltak Dürer kortársai Itáliában, Németalföldön és francia földön, egy másik monitoron megismerhettük a házaspár középkori szomszédjait, egy harmadikon azokat a használati tárgyakat, amelyekről ma már nem is hallunk. A ház megálmodói ügyesen adnak át ismereteket a meghökkentés módszerével, például feltette a kérdést az okoseszköz, vajon mit keres a Mona Lisa a Dürer-házban? Talán azt, hogy amíg Leonardo da Vinci az egyik leghíresebb művét 1503-ban megfestette, addig Európa másik részén Dürer is megalkotta 1504-ben a leghíresebb rézmetszetét, az Ádám és Évát. De a házban alkalmanként bemutatókat is tartanak és workshopokat is szerveznek, ahol a legügyesebbek kipróbálhatják a rézmetszetkészítés minden csínját-bínját.
A rézmetszet alkotásához elengedhetetlen prés
Felemelő érzés volt a német reneszánsz legkiválóbb mestere házában időt eltölteni, szabályosan éreztük - erős feltételezések szerint magyar gyökerekkel rendelkező - festőművész és grafikus, polihisztor és könyvkiadó jelenlétét a házban. Biztosan állíthatom, hogy itt Nürnbergben bárkinek olyan érzése támad, mintha Dürer éppen csak átszaladt volna a szomszédjához, de hamarosan visszatér óvárosi házába.
Borítóképen:
