A berlini élménybeszámoló korábbi cikkei:
Berlin legújabb múzeuma, a Futurium
Múzeumok hosszú éjszakája Berlinben - Élmények Németországból
Berlinben a történelem az utcán hever. Ezt leginkább a berlini fal esetében éreztem. Nemcsak az East
Side Gallery utcáján végig sétálva kísértett a múlt, s oldotta fel a szorongást a sok színes festmény, hanem hihetetlen látványos volt a város keleti részén, Prenzlauer Bergben található szabadtéri emlékhely is, a Gedenkstätte Berliner Mauer, ahol eredeti helyén 300 méter hosszan még mindig áll a fal. Bevallom, ezen a helyen tudtam meg, hogy a határsávban álló római katolikus templomot 1985-ben(!) robbantották fel, mondván úgysem lesz erre már szükség, hiszen megközelítenisem tudta senki.
Van azonban az egykor hírhedt határátkelő, a Checkpoint Charlie közelében egy épület, ami egy nagyon látványos projekt, a The Berlin Wall - Asisi Panorama helyszíne. Yadegar Asisi Bécsben született építész és képzőművész a világ legnagyobb panorámaképeinek alkotója mutatkozik be itt monumentális művével. Gigantikus méretű műveinek többségét történelmi városképek ihlették, mint az ókori Róma és Pergamon, a középkori Wittenberg, a barokk Drezda, de a természeti szépségek is hatással voltak művészetére, hiszen elrepített minket korábban az amazóniai esőerdő közepébe, a Nagy-korallzátonyhoz és egyenesen a Mount Everest havas hegycsúcsaihoz is.
Berlinben mi más ihlette volna meg a művészt, mint a fal… A látogató egy, a nyugat-berlini Sebastianstrasse-n álló épületből (lépcsőn lehet felmenni a díszletszerű emelvény egyik teraszára) láthatja a monstrumot, előtte a nyugati terület egy részét, valamint a falon túl a keletnémet városrészt. Az időpont egy képzeletbeli dátum, az 1980-as évek egyik szürke őszi napja. A megosztott város nyugati felén élénk élet zajlik (költözködő fiatalok, játszó gyerekek, graffitifestők, bámészkodó turisták), a keletit komornak és kihaltnak ábrázolja. Érdekesség, hogy Yadegar Asisi korábban Berlin mindkét felén élt, így tökéletesen átérzi a hangulatokat, és 1986-ban maga is festett a falra, melynek nyugati oldala szabadon megközelíthető volt, és számos festmény született rajta. Ezt a képet az érintettség miatt Asisi legszemélyesebb panoráma-installációjának tartják. A kiállításmegnyitón ezt nyilatkozta: „A munkálatok ezen a képen öt évig tartottak, az élmények, amelyeket feldolgoztam, életem felét tették ki. Az életemet keleten és nyugaton.”
Az életnagyságú panorámakép 60 méter hosszú és 15 méter magas, felülete 900 m². A fényhatásokkal a művész ügyesen érzékelteti a nappalt és az éjszakát, ez utóbbit például a műszaki zónában (halálsávban) állandóan világító reflektorok fényén keresztül. Az ott töltött idő alatt hol nappali fényben, hol éjszakai megvilágításban láttuk a környéket, így még valóságosabbá vált a kézzel fogható történelem.
A látványon túl hangokat is hall a látogató: Walter Ulbricht keletnémet főtitkár kijelentését, mely szerint „senki nem tervez falat építeni” (1961), John F. Kennedy amerikai elnök híres „Ich bin ein Berliner”-beszédét (1963), Heinz Hoffmann keletnémet hadügyminiszter mondatait, melyben utasította a határőröket, hogy lőjenek a menekülőkre (1966); vagy Erich Honecker keletnémet főtitkár kijelentését, mely szerint a fal „ötven és száz év múlva is állni fog” (1989).
A panoráma melletti helyiségben látható kísérő kiállítás történelmi kontextusba helyezi a látványt. A művész fotókat kapott családi fényképalbumokból, személyes történeteket jegyzett le, berlini szemtanúk elmeséléseit gyűjtötte össze, így a nyolcvan fényképből álló kortárs kiállítás bemutatja a fal építésének, felosztásának és leomlásának történetét egy-egy felvillanó momentumon és illusztráción keresztül. Ezek mellett a fogadótérben a képzőművész vázlatai és rajzai is felfedik a panorámakép készítésének a folyamatát. A záróteremben pedig kisfilmeket tekinthet meg a látogató. „A fal mindkét oldalán” címűben Yadegar Asisi maga szól a közönséghez, s osztja meg gondolatait a megosztottságról, és persze mesél a mű létrejöttéről. Két másik film pedig magánfelvételeket mutat be a fal leomlásának az éjszakájáról, amelyek pillanatait még 2022-ben sem lehet meghatódottság nélkül nézni, s könnyeket csalnak még mindig az ember szemébe.
A szervezők a hivatalos weblapon örömmel adják hírül a közönségnek, hogy éppen a közelmúltban lépte át az egymilliomodik látogatószámot az állandó kiállítás. Valóban impozáns és egyben megrendítő alkotás, csak ajánlani tudom a megtekintését. Akit pedig e beszámoló és a fotók még mindig nem győztek meg, annak álljon itt 15 éves nagylányom reakciója, miután kiléptünk ebből a külön ennek a projektnek épített csarnokból: „Anya, ezt a panorámaképet még órákon át el tudtam volna nézegetni. Ide bármikor visszajöhetünk!”
Gedenkstätte Berliner Mauer
Borítóképen: Asisi Panorama
