Teljesen véletlenül történt, hogy pontosan egy évre rá, hogy a berlini Múzeumok hosszú éjszakáján néhány közgyűjteményt sikerült megismerni, idén úgy hozta a sors, hogy rokonlátogatásra Bajorországba utaztam a nagylányommal. Amolyan anya-lánya kiruccanást iktattunk be a nyár utolsó napjaira.
Mondanám azt, hogy élveztük a bajor főváros parkjait, utcáit és látványosságait az augusztusi napsütésben, de nagyon nem így történt. Valami megmagyarázhatatlan okból az itthoni negyvenes fokos hőségnek még csak csírája sem volt meg, ugyanis 13 fokos esős, késő őszi időjárásnak megfelelő négy napot töltöttünk Münchenben. Vasárnap lévén - amikor még egy könyvesboltba vagy belvárosi áruházba sem tudtunk bemenekülni a zuhogó eső elől - a múzeumlátogatásra esett a választásunk. Tudtuk jól, ha elérünk a Müncheni Művészeti Negyed (Kunstareal) területére, nagy gondunk nem lehet, hiszen ott egymást érik a közgyűjtemények.
Már messziről látszott, nem vagyunk egyedül, rengeteg család és turista választotta ezt a fajta kikapcsolódást a hétvégére. Az viszont meglepetés volt, amikor kiderült, hogy minden vasárnap 1 euró a felnőtteknek szóló belépőjegy, 18 év alattiaknak pedig ingyenes. Így történt, hogy két nagy múzeumot is sikerült megismernünk 1-1 euróért. Először az Alte Pinakothekba léptünk be. Pénztárak előtt kígyózó sorok fogadtak minket, de hála a precíz előkészületeknek, frappánsan működött a zöld színű karszalagok kiosztása és a kistáskák átvizsgálása. A képtár számos egyedülálló és világhírű festményt tudhat megáénak. Albrecht Dürertől az Önarckép prémes kabátban és a Négy apostol.
Egy másik teremben Rubens-gyűjteményben gyönyörködhet a látogató, de jelen vannak a nagy itáliai mesterek alkotásai is, van itt Giotto, Botticelli, Raffaello, Tiziano és Tintoretto. Ugyancsak itt fogad minket Leonardo kisméretű Madonna a gyermekkel című festménye, amit mindössze huszonegy éves korában festett. A hollandok is képviseltetik magukat Rembrandttal és Franz Halssal, és a spanyol gyűjtemény is mesés: El Greco, Velazquez és Murillo alkotásai gazdagítják a müncheni gyűjteményt. A múzeum óriási, a termek tágasak, mégis otthonosak. Gondosan ügyelnek arra, hogy megfelelő számú ülőalkalmatosság legyen a kiállítóterekben és az átkötő folyosókon, amire nagy szükség van az állandó gyaloglás mellett. Az nagyon tetszett, hogy a padokra azokat a művészeti albumokat helyezik ki közszemlére, amiket aztán megismerve és beleolvasva a MuseumShop-ban meg is vásárolhatja a látogató.
Egy különteremben a gyerekeket szólította meg három múzeumpedagógus, kartonból lehetett készíteni kreatív figurákat. A múzeum egyik különtermében a 19. és 20. századi óriások alkotásai vártak ránk: Vincent van Gogh egyik napraforgója és egy szövőt ábrázoló jelenete, Rodin szobrai, Gauguin tahiti nők egyik változata, Turner tengeri ábrázolása, Manet étkezőjelenete, Cezanne önarcképe és gyümölcstálas csendélete, valamint Klimt Margaret Stonborough-Wittgensteint ábrázoló alkotása.
A termeket bejárva örömmel láttam, hogy szinte mindegyik korosztály képviselteti magát, a néhány hónapos csecsemőtől kezdve a kisiskolások, majd egy generációugrás után a huszonévesek és így tovább egészen az érett felnőtt és az idősek korosztályáig. Igen, a tizenévesek itt is hiányoztak. Egy kezemen meg tudnám számolni, az én tizenhat évesemen túl hányan képviseltették magukat ebből a korosztályból. De vallom azt, hogy a hiányuk csak átmeneti. Majd a modern képtár, gondoltam, talán ott megtaláljuk Dorka generációját! Az Altem Pinakothekból kilépve, esernyőnket felhúzva jobbra vettük az irányt.
(Kulturális kalandunk a Pinakothek der Moderne épületében folytatódott.)
Borítóképen:
