MúzeumTrip 25. Háborúk régészete – háborúk régészei

Hadtörténeti Múzeum

Hadtörténeti Intézet és Múzeum
2021-03-13 19:42

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. 2021-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ipari örökséget reprezentáló tagintézményeiben kezdtünk, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a békéscsabai Munkácsy Mihány fogadott bennünket. Március első felében a Hadtörténeti Múzeumban időzünk.  A múzeum története után eddig  a Modern Lőfegyver Gyűjteményé, a Fotóarchívumé,  az  Egyenruha és felszerelésgyűjteményé, az  első világháborús állandó kiállításé volt a főszerep. Megmutattuk, hogyan ünnepelhetjük járvány idején vagy rendes időben a múzeummal a március 15-i forradalom győzelmét, most pedig kiderül, miként kapcsolódik össze a hadtörténet a régészettel! 

 

 

[…] a régészeti örökség elemeinek kell tekinteni minden olyan maradványt, tárgyat és az emberi lét bármely más, az elmúlt korokból fennmaradt nyomát, (i) amelyek megőrzése és tanulmányozása segít rekonstruálni az emberiség történetét […].”

Részlet az 149/2000. /VIII. 31./ Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Európa Tanács tagállamai között, 1992. január 16-án kelt, Vallettában aláírt, a régészeti örökség védelméről szóló Európai Egyezmény kihirdetéséről

 

A hadtörténeti régészet az archeológia egy angolszász eredetű ága, amelynek a komplex szemlélete és a módszertana az 1980-as években indult hódító útjára. A hadtörténeti régészet vagy másik nevén a konfliktusrégészet az Amerikai Egyesült Államokban a függetlenségi háború, a polgárháború, illetve az indián háborúk régészetével, Európában az első és a második világháború régészeti kutatásával vette kezdetét. A konfliktusrégészetet ma széles időbeli határok jellemzik, kutatási témái az őskortól a legújabb korig vezetnek.

 

A hadtörténeti régészetet alapvetően az interdiszciplináris kutatási szemlélet és a korszakhatár-nélküliség jellemzi. Módszertana az írásos, képi és tárgyi források együttes vizsgálatára, illetve a terepkutatásokra együttesen épül. (A hadtörténeti régészet legjellemzőbb lelőhely-felderítési módszere a fémkereső műszeres terepbejárás.) Jogi értelemben Magyarországon nem beszélhetünk régészeti leletről, régészeti objektumról vagy régészeti lelőhelyről az 1711. évi korszakhatárt átlépő datálás esetében. Ezen a ponton fontos ugyanakkor megjegyeznünk, hogy számos olyan tudományterület van, így a néprajz, az ipar- és a hadtörténet, amely jelentős mértékben meríthet a régészeti kutatások terepi eredményeiből.

 

 

A hadtörténeti régészet Magyarországon több évtizedes múltra tekint vissza. A témakör első magyar nyelvű bemutatása 2010-ben jelent meg nyomtatásban Csaták néma tanúi címmel Négyesi Lajos tollából. A témakör népszerűségét mi sem jellemezheti jobban, minthogy a Határtalan Régészet című lap 2017-ben külön tematikus számot szentelt a témának. A hadtörténeti régészet első hazai megnyilvánulásai alapvetően civil egyesületek működéséhez köthetőek, intézményi keretei elsőként a Hadtörténeti Múzeumban jöttek létre. A régészet a Hadtörténeti Múzeumban figyelemre méltó előzményekre tekint vissza. A múzeum első vezetője, Aggházy Kamil a hadtudomány egy lehetséges módszereként tekintett az archeológiára: Aggházy maga is folytatott régészeti kutatásokat, például Bartucz Lajossal közösen irányította a tabáni honvéd tömegsír (1849) feltárását és az exhumálás munkálatait 1939-ben.

 

A tabáni honvéd tömegsír (1849) feltárása és exhumálása 1939-ben (HM HIM, Fotóarchívum)

 

A Hadirégészeti Gyűjtemény – a múzeum legfiatalabb gyűjteményeként – 2013-ban került felvételre az intézmény működési szabályzatába. A gyűjtemény változatos korú és változatos tárgycsoporthoz tartozó emlékekből épül fel. A gyűjtemény legnagyobb darabszámú együtteseit a múzeum terepkutatásokból származó tárgyai képezik. A Hadirégészeti Gyűjtemény őrzi például Magyarország legidősebb harckocsi-leletét, egy, a várpalotai lőtéren talált FIAT 3000/B harckocsi páncél-, valamint futóműmaradványait.

 

FIAT 3000/B harckocsi maradványa (HM HIM, Hadirégészeti Gyűjtemény)

 

A Hadtörténeti Múzeum több jelentős terepi kutatást kezdhetett meg az elmúlt években, nem egy vállalkozás, projekt pedig több intézményen átívelő együttműködés révén valósulhatott meg. A Komáromi Klapka György Múzeum, a tatai Kuny Domokos Múzeum, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Hadtörténeti Múzeum közös terepi munkája révén próbafeltárások mentek végbe a Komárom melletti Herkálypusztán levő „ulánus temető” területén 2018–2019-ben. A feltárásoknak köszönhetően sikerült az 1849. évi komáromi kitöréshez köthető, illetve a herkálypusztai cs. kir. sáncok elleni összecsapásban elhullott lovak maradványait rejtő temetési hely részletét feltárni és dokumentálni.

 

Lómaradványok az 1849. évi herkálypusztai ütközet helyszínén (fotó: Pórszász Anna)

 

A 2018. évben a Maros Megyei Múzeum (Muzeul Judetean Mures, Marosvásárhely), a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum együttműködése által kezdődött el az 1849. évi segesvári ütközet csatatérrégészeti kutatása. A segesvári erdő és az Ördög-erdő területén folytatott terepkutatásokba 2019-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete is bekapcsolódott. A kutatómunka révén az 1849. évi harcok számos tárgyi emléke (fegyverleletek, ruházati- és felszerelési emlékek, használati tárgyak/személyes tárgyak) kerültek napvilágra

 

Terepbejárás a segesvári erdőben (Maros Megyei Múzeum)

 

A Hadtörténeti Múzeum 2019-ben kezdte meg Magyarország egyetlen, napóleoni háborús csataterének, az 1809. évi kismegyeri összecsapás helyszínének vizsgálatát. A 2019–2020. évi munkálatoknak köszönhetően 170 darab, az összecsapáshoz köthető tárgyat, így fegyverleleteket (gránátrepeszeket, kézilőfegyver-lövedékeket, kézilőfegyver elsütőszerkezetéhez tartozó faragott kovaköveket), ruházati emlékeket (francia ezredgombokat), személyes/használati tárgyakat, pénzérmét és lószerszámot találtak a kutatók.

 

Francia egyenruhagombok a kismegyeri csatatérről (HM HIM, Hadirégészeti Gyűjtemény)

 

A Hadtörténeti Múzeum 2018 és 2019 között a Türr István Múzeummal folytatott próbafeltárást a bajai második világháborús hadifogolytábor területén, továbbá a HM HIM Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóságának közreműködésével a tábor egyik hadifogolytemetőjének szisztematikus (újra)feltárására is sor került. 

 

 

 

 

Egy, a bajai második világháborús hadifogolytáborból származó „sírüvegcse” felnyitása a Hadtörténeti Múzeumban (a képen: Tombor Krisztián restaurátor, HM HIM)

 

A hadtörténeti régészeti kutatások eredményeinek hasznosítása sokrétű lehet. A terepen talált in situ tárgyak és azok összefüggései jelentős mértékben árnyalhatják vagy akár újra is írhatják egy történeti eseményről alkotott képünket. A tárgyi emlékek az írásos és képi forrásokat kiegészítve – teszik kézzelfoghatóvá a múltat. A hadifogolytáborok mindennapjait például megismerhetjük az archív fényképek, a visszaemlékezések és a hadifogoly-emléktárgyak révén, ugyanakkor fontos információkat kaphatunk a helyszínen elveszett, eldobott, majd később eltemetődött tárgyak által is. Példaként említhetünk meg egy, a múzeumnak ajándékozott, az ostffyasszonyfai hadifogolytábor egyik szemétgödréből származó orvosságos/sósborszeszes üvegcsékből, üveg tintatartókból, asztali porcelántöredékekből, szerszámokból, valamint egyéb használati vagy személyes tárgyakból álló együttest.

 

Festett kerámia gyermekjáték (vélelmezhetően egy személyes emlék) az ostffyasszonyfai hadifogolytábor (1915–1918) területéről (HM HIM, Hadirégészeti Gyűjtemény)

 

A terepkutatások egy másik hasznosítási aspektusa az emlékezettörténet, illetve az örökségbarát turizmus felé mutat. A lokális, regionális, illetve a nemzeti történelmi múlt szempontjából fontos helyszínek és események helyi bemutatására nagy igény mutatkozik napjainkban. Egy jelentősebb esemény, vagy a hozzá kapcsolható terepi objektum vagy objektumok pontos lokalizációja, interpretálása és bemutatása nem egyszer nehéz vállalkozás. (Az 1241. évi muhi, illetve az 1526. évi mohácsi csatatér lokalizációja például napjainkig megosztja a kutatást.) Az írásos és képi forrásokon nyugvó alapkutatások, a tájtörténeti vizsgálatok, illetve a terepkutatások jelentős eredményeket és szempontokat nyújthatnak az emlékhelyek kialakításához. A Nagyharsány és Villány települések kezdeményezésére az 1687. évi harsány-hegyi csata mementójaként a nagyharsányi Szoborparkban létrehozott emlékhely fejlesztésének újabb állomásaként a Hadtörténeti Múzeum két, az 1687. évi összecsapás eseményeit és az újabb régészeti kutatásokat adatoló (magyar, angol, német és horvát nyelvű) tájékoztatótábla kialakításában működött közre 2020-ban.

 

A hadtörténeti régészet ma egy innovatív, több társtudományt magába foglaló komplex kutatási terület, amelynek a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmai fórumot is igyekszik biztosítani Magyarországon. A múzeum évkönyvében, A Hadtörténeti Múzeumi Értesítőjében, valamint az intézet folyóiratában, a Hadtörténelmi Közleményekben rendszeresen jelennek meg hadtörténeti régészeti tematikájú szakcikkek, valamint könyv-, kiállítás- és konferenciaismertetések, illetve a Hadtörténeti Múzeum negyedik alkalommal – digitális keretek között – rendezte meg a Háború, régészet és kulturális örökségvédelem című tudományos ülést 2021-ben.