MúzeumTrip 25. „… a Magyar Hadimúzeum … hirdetheti a magyar katona dicső múltját, emlékeztethet elődeink nagy tetteire”

A Hadtörténeti Múzeum története

Hadtörténeti Intézet és Múzeum
2021-03-03 20:00

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. 2021-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ipari örökséget reprezentáló tagintézményeiben kezdtünk, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a békéscsabai Munkácsy Mihány fogadott bennünket. Március első felében a Hadtörténeti Múzeumban időzünk! 

 

 

A budai Várnegyed északnyugati szögletét a várfal mentén kialakított, hangulatos sétányra néző magyar Hadtörténeti Múzeum főhomlokzata uralja; a Kapisztrán tér felé folytatódó, klasszicista épülettömb a magyarországi hadtörténeti kutatás központjául szolgáló múzeumból, kutatóintézetből, levéltárból és könyvtárból álló Hadtörténeti Intézet és Múzeum együttesének ad otthont.

 

A mai Hadtörténeti Múzeum telkének helyén található elavult, XVII. századi épületeket elbontották és 1844-ben új, nagyobb, az uralkodóról Ferdinándnak, magyarul Nándornak elnevezett laktanya építése kezdődött el. Az 1847-re elkészült épületegyüttes egy nyugati – a hajdani Bástyasétányra, a mai Tóth Árpád sétányra néző – szárnyból, valamint egy középtájon hozzá csatlakoztatott, az így kialakuló térre néző, déli szárnyból állt. Az Anjou-sétányra néző északi épületrész csak 1892-ben készült el. A nyugati szárnyat 1926–29 között az oda költöző Hadtörténeti Múzeum céljainak megfelelően átépítették, de az objektum többi része változatlanul kaszárnyaként működött. 

 

Képeslap a Nándor-laktányáról 1922 után

 

A helyreállítási munkák 1947-től folytak, így alkalom nyílott az épületen kisebb homlokzati változtatásokra, átalakításokra, egységesítésre. Az 1848–49-es szabadságharc idejéből származó, a magyar tüzérség belövéseit idéző, a nyugati homlokzatba illesztett ágyúgolyók a helyükön maradtak, a mai napig láthatóak.

Az 1952 után felgyorsult épületrekonstrukció során alakították ki az északi szárny földszintjén azt a két emelet belmagasságú nagytermet, amely ma Márványterem néven reprezentatív rendezvények, olykor nagyobb tereket igénylő kiállítások befogadására szolgál.

 

A magyar Hadtörténelmi Múzeum megteremtésének gondolata az 1867-es kiegyezést követően – a magyar királyi Honvédség megalakulásától fogva – meg-megújuló követelésként jelentkezett a politikai közéletben. Az Osztrák–Magyar Monarchiának ugyanis már volt egy Bécsben működő hadtörténeti múzeuma, a magyar relikviák jó része a bécsi udvari-katonai közgyűjteménybe került.

 

Az első világháború új helyzetet teremtett. A jórészt már a kezdetektől tudatosan összegyűjtött háborús relikviák sokasága, valamint a roppant mennyiségű hadizsákmány elhelyezésére a központi bécsi Heeresgeschichtliches Museum nem volt képes. Hosszabb politikai csatározások után 1918 nyarára az uralkodó – osztrák császárként I., magyar királyként IV. Károly – előzetes hozzájárulásával a Minisztertanács elé került a Budapesten létrehozandó Hadtörténeti Múzeum terve. A háború végnapjaiban, a Monarchia összeomlása idején, a forradalmi helyzetben azonban az elképzelésről végleges döntés már nem született.

 


A Mária Terézia laktanya épülete 1925-ben, a mai Üllői út és Ferenc körút sarkán

 

1918. november közepén a Honvédelmi Minisztérium 1/a osztályának munkatársai – Gabányi János alezredes (később tábornok) és Aggházy Kamil százados (később ezredes) – saját kezdeményezésből megteremtették a Hadtörténelmi Levéltárat, illetve a Hadtörténelmi Múzeumot. A tényleges munka – a Magyar Országos Levéltár épp csak elkészült épületének helyiségeiben – szinte azonnal megindult.

 

 

 

Mária Terézia laktanyában lévő Hadimúzeum kiállításának részletei, 1925

 

A múzeum 1920 júniusában a Mária Terézia laktanya egy részében kapott helyet, mintegy 5400 muzeális tárggyal. A laktanya épülete már a beköltözés idején sem bizonyult a gyűjtemény ideális helyének. A Hadtörténeti Múzeum végső otthona a budai várban lévő Nándor laktanya 1926–29 között átépített, Vérmezőre néző szárnya lett. Az új épületben az első kiállítás csak 1937. május 29-én nyílhatott meg az első kiállítás 36 kiállítóteremben és 260 méternyi folyosón.

 

A hadimúzeum megnyitása 1937. május 29. (június) 

 

A múzeum jelentőségének növekedését mi sem jelzi jobban, mint hogy az 1920–30-as években jelentékeny számú és értékű nemzeti kincs birtokosa lett. Ezek között mérföldkőnek számít a bécsi Heeresgeschichtliches Museum felszámolásából eredő 2000 darabot meghaladó magyar vonatkozású tárgyegyüttes hazakerülése. Ennek átadása a trianoni békeszerződés 177. cikkelye értelmében a Baden bei Wienben 1926. május 28-án az osztrák szövetségi kormánnyal kötött egyezménynek megfelelően zajlott le. Ugyanakkor magánszemélyektől, testületektől származó önzetlen adományok, letétek, vásárlások, kül- és belföldi aukciós vételek révén a múzeum számos kiemelkedő, például 1848–49-es nemzeti ereklyével, a Habsburg-család több tagjának katonai egyenruháival, csapattestektől begyűjtött emlékanyaggal, sőt nagyobb gyűjtemény-együttesekkel is gazdagodott. Ezekben az években építette ki országos gyűjtőhálózatát, kapcsolatait más hazai és külföldi társintézményekkel.

 

A Magyar Nemzeti Múzeummal való kapcsolatunknak sajátos története van. A Hadtörténeti Múzeum „honfoglalása” után a honvédelmi miniszter elrendelte az intézmény és gyűjteményei tíz esztendős tevékenységének felülvizsgálatát. A Nemzeti Múzeum szakembereinek bevonásával elhatárolták 1935 októberében a két intézmény gyűjtőkörét: a hadtörténelmi gyűjtési területek között 1715 lett a határkő, amikor a magyar országgyűlés törvényt hozott az állandó katonaság létrehozásáról. E megegyezés alapján megtörtént az érintett anyagok kölcsönös kicserélése. A Hadimúzeumból elsősorban a nálunk összegyűjtött törökkori tárgyak kerültek átadásra, míg a Nemzeti Múzeumtól főként az l848–49-es szabadságharc értékes relikviáit – köztük például a Görgei Artúr, 1848-as honvéd tábornok hagyatékából származó tárgyakat – kapta meg múzeumunk.

 

A Hadimúzeum plakátja – A Magyar királyi Hadimúzeumot népszerűsítő grafikai plakát 1941-ből. Tervezte Szentneményi Béla százados (1906–1992)

 

A második világháború idején az 1943-as esztendő volt az utolsó, amelyben teljes intenzitással működött a múzeum. 1944 elején megkezdték az értékes darabok csomagolását, és ezeket ez év nyarára ládákban a múzeum pincéjében helyezték el, hét teremnyi kiállítást azonban továbbra is üzemeltettek. Miután a front elérte Magyarországot, a kiemelt nemzeti gyűjtemény megóvása érdekében a honvédelmi miniszter 1944 októberében elrendelte az intézmény személyzetének és muzeális tárgyi anyagának kitelepítését. A menteni kívánt gyűjtemények a Veszprém megyei Doba községhez tartozó somlóvári Erdődy-kastélyig jutottak el.

1945-ben a sorozatos bombázások, majd a fővárosban s különösen a Várnegyedért vívott harcok során a múzeum épülete súlyos károkat szenvedett. Délnyugati sarkát földig rombolták, a tetőszerkezet háromnegyede elpusztult. A megmaradt részek is használhatatlanná váltak, jórészt maguk alá temették mindazt, aminek evakuálására nem került sor. 1945. május 15-től a Magyar Hadimúzeum, majd 1946. szeptembertől 1947 márciusáig a Honvéd Múzeum nevet viselte az intézmény.

 

A Honvéd Múzeum megnyitására készült homlozatdíszítés terve, 1949

 

A Hadtörténeti Múzeum csupán Budavár visszavívásának századik évfordulóján, 1949. május 21-én nyithatta meg saját épületének kapuit a nyilvánosság előtt.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelete létrehozta az állami tulajdonú nemzeti múzeumokat, valamint az állam által fenntartott közületi múzeumok hálózatát; utóbbiak közé szakmúzeumként a Hadimúzeum is bekerült. A továbbiakban a kiállítási tematikát egyértelműen a politikai elvárások szabták meg. Az 1963. évi 9. számú Elnöki Tanácsi törvényerejű rendelet a Hadtörténeti Múzeumot országos hatáskörű intézménnyé emelte.

Az 1963–64-ben létrehozott Haditechnikai Park központi helyen, a Hadtörténeti Múzeum udvarán generációk számára emlékezetes módon mutatta be haditechnikai eszközeit: harckocsikat, repülőgépeket, lokátorokat, lövegeket.

 

Haditechnikai Park a Hadtörténeti Múzeum udvarán

 

1986-tól egyre közelebb került a megvalósuláshoz a műemlék épület rekonstrukciója, valamint a padlástér beépítése és egy modern épületrésszel való bővítése. Ehhez az udvart ki kellett üríteni: költözött a Haditechnikai Park. Ezt a biztató folyamatot akasztotta meg az előkészítő munkálatok során az intézmény udvarán – a várnak e részén egyébként kuriózumnak számító – XIII. századi, IV. Béla király idején épített budai városfal és patkótorony, valamint egyéb régészeti leletek megtalálása. A feltárás miatt a rekonstrukciós munka elhalasztódott, majd anyagiak híján végképp elmaradt.

 

Cságoly Ferenc építész által készített rekonstrukciós terv 1986 júniusából

 

Az 1989-es rendszerváltás alapkövetelménnyé tette állandó kiállításaink megújítását. 2005 májusától folyamatosan nyíltak és nyílnak a „Magyarország katonai története” című állandó kiállítások különböző történeti korszakokhoz kapcsolódó fejezetei. 2014 tavaszán nyitotta kapuit a Hadtörténeti Múzeum tagintézménye a Pákozdi Csata Emlékkiállítás és 2017-ben, a Múzeumok Éjszakáján nyílt meg a Fegyvertörténeti Látványraktár.

 

Fegyvertár 

 

A Hadtörténeti Múzeum udvarán az időjárásra kevésbé érzékeny tüzérségi harceszközök – ágyúcsövek, elsősorban a XVIII. századból – is bemutatásra kerülnek, talán a legérdekesebb az a 36 mázsa súlyú, tekintélyes méretű, „Hosszú Hasszán”-nak becézett bronz török lövegcső, amely Budán készült, s valószínűleg szereplője volt a 145 évig tartó török megszállás alól 1686 őszén a várost és várat sikeresen felszabadító harcoknak. A műtárgy a múzeum tőszomszédságában, az Esztergomi-rondella föld-feltöltéséből került elő 1935-ben, a Görgei-szobor alapozásakor.

 

 250 éves török ágyúóriás a Várban 1935. január 

 

 

A MúzeumTrip 2020-ban Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, Szolnok, a Postamúzeum, Makó és Zenta intézményeiben járt.

kiállítás, múzeumtörténet, programajánló, történelem
2018-03-07 11:50
múzeumtörténet, téma
2017-11-17 11:00