A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. 2021-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ipari örökséget reprezentáló tagintézményeiben kezdtünk, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a békéscsabai Munkácsy Mihány fogadott bennünket. Március első felében a Hadtörténeti Múzeumban időzünk. A múzeum története után eddig a Modern Lőfegyver Gyűjteményé, a Fotóarchívumé, az első világháborús állandó kiállításé volt a főszerep. Megmutattuk, hogyan ünnepelhetjük járvány idején vagy rendes időben a múzeummal a március 15-i forradalom győzelmét, most pedig egy kiállítás kulisszatitkai következnek!
A Hadtörténeti Múzeum „Piavétól a Donig, a Dontól a Dunáig” című állandó kiállítása Magyarország 1918–1945 közötti katonai történetét mutatja be. A kiállítás megújítására szakmai és technikai okokból került sor, szükségessé vált a kiállítás tartalmi és műszaki megújítása annak érdekében, hogy az 1918–1921 közötti sorsfordító történelmi eseményeket – azok centenáriuma kapcsán – látványosabb, élményközpontúbb, az oktatás számára is eredményesebb módon tárhassuk a látogatók elé. Az érintett történelmi korszakra a 100. évforduló-sorozat során a Múzeum több kiállítással és kiadvánnyal emlékezett, amelyek sorába szervesen illeszkedik a tárlat megújítása.
A felújítás lehetőséget biztosított arra, hogy modernebb módszertannal, technikai eszközökkel és az eredeti kiállítás megnyitása óta elmúlt évek gyűjteményi gyarapodásainak bemutatásával szemléltethessük a látogatók számára az első világháború utáni politikai és társadalmi változásokat, a Kárpát-medencei katonai konfliktusok és a Trianoni békeszerződés hatásait Magyarország történetére és haderejére.
A Székely hadosztály katonája / Tábori sapka gyalogsági ágyús jelvénnyel és a Székely Hadosztály sapkajelvényével
A kiállítás felújított első része új installációt kapott. Új padozat, falburkolat és tárlók készültek. A tárlók a folyosórészen az eddigieknél kisebbek és téglalap helyett háromszög alapúak lettek, így szélesedő részükben elférnek az egyenruhákat bemutató bábuk, ugyanakkor keskenyedő részükben jobban megszemlélhetők a kisebb tárgyak, dokumentumok. A cél érdekében a tematikus bontást is képviselő vitrinek egyik oldalán kiemelt műtárgyakat magukba foglaló kis tárlók, illetve az adott témákhoz kapcsolódó idézetek is helyet kaptak, ez a metodika az első világháborús kiállításban már „bevált”, tájékozódó csomópontokat adva a látogató kezébe a történelem követéséhez.
Szintén a látványos korszakolást szolgálja az a három boltív, amely a korszak politikai és katonai változásait érzékeltetendő laktanyakapukat szimbolizál, az adott rendszerre utaló táblákkal/feliratokkal. Az eseménydús korszak légkörének hatásosabb érzékeltetésére hivatottak az imitált hirdetőoszlopok, amelyek a korabeli utcai nyilvánosság témáját hangsúlyozva, plakát- és falragasz-másolatok segítségével illusztrálják az eseményeket.
Az 1918–1921 közötti időszak magyar történelmét formáló személyeket ismertetik meg a látogatókkal látványos módon azok a falfelületeken elhelyezett tablók, amelyek Kratochvil Károly, Harry Hill Bandholtz, Guido Romanelli, Stromfeld Aurél, Lehár Antal, Horthy Miklós alakjait jelenítik meg. A folyosó padozatán megjelenő grafikai elemek különböző színekkel és a jelentős eseményeket összefoglaló rövid szövegekkel nyújtanak fogódzót, egyfajta idővonalat.
A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének gyalogos katonája
A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének századparancsnoka / Századparancsnoki „sofőr”sapka, a Vörös Hadsereg parancsnoki állománya részére (A sapka a leadképen is látható!)
A folyosó tárlói az alábbi témaköröket mutatják be:
Az olaszországi Csehszlovák Légió tisztjének kalapja. A felvidéki hadjáratban főleg az egykori itáliai légió alakulatai harcoltak a magyar csapatok ellen
Az első teremben a Nemzeti Hadseregből létrejött Magyar Királyi Honvédség korai időszakára és az 1921. év eseményeire (Lajtabánság, soproni népszavazás, Károly király visszatérési kísérletei) vonatkozó, illetve a trianoni békeszerződéshez és következményeihez köthető műtárgyak, dokumentumok kerülnek bemutatásra. A terem közepén elhelyezett érintőképernyőn, illetve a falra szerelt képernyőn digitális tartalmak segítségével követhető az 1918–1921 közötti időszak katonai és köztörténete. Ehhez már elkészült egy tematikus animációs film, és a Magyar Nemzeti Filmarchívummal közös szakmai munka eredményeként válogatott archív filmanyag (az „Est” eddig nem publikált híradófelvételei) is segíti a korszak jobb és könnyebb megismerését.
„Az elrejtett hadsereg – A trianoni békeszerződés hatása a magyar haderőre” című, 5:41 perc időtartamú animációs film bemutatja a trianoni béke magyar haderőre gyakorolt közvetlen hatását. A film központi üzenete, hogy a békeszerződések nem titkolt célja volt a magyar haderőt alkalmatlanná tenni nemcsak a támadó, de a védekező háborúra is, a rendelkezéseket azonban a magyar katonai vezetés, ahol csak tudta, kijátszotta. Bár a „rejtés” sok esetben sikeres volt és valóban jelentős mennyiségű lőszert és fegyverzetet sikerült megőrizni, a magyar királyi Honvédség felszereltsége még így is nagyban alul múlta a szomszédos haderőkét. Az animációs film magyar és angol nyelvű változatban is elkészült.
A filmeket támogató digitális tartalmak – játékok (kvízjáték, kirakó, térképes játék, totó) kidolgozása; kronológia; kép- és műtárgy galéria – elsősorban a fiatalabb generációkat célozzák, de minden érdeklődő látogató megtalálhatja a képernyőkön a „magáét”, elmélyedhet a kiállítás történeti hátterében a virtuális tér nyújtotta lehetőségek segítségével.
A terem első és második harmada közötti „Trianon-kapu” a békeszerződés által az országra gyakorolt sokkhatást, illetve az ország területi, demográfiai és katonai veszteségeit szemlélteti plasztikusan. Az átjárón áthaladva az önállóvá vált ország és hadseregének újjáépítését követhetjük nyomon és mivel „minden szentnek maga felé hajlik a keze”, nem mulasztottuk el bemutatni intézményünk jogelődei, az 1918-ban megalakult M. kir. Hadtörténelmi Levéltár és M. kir. Hadtörténelmi Múzeum emlékezetét.
A felújított kiállítás célja valamennyi látogatói csoport (felnőttek, gyermekek, magyarok és külföldiek) számára élményközpontúan, különleges műtárgyanyagon keresztül bemutatni Magyarország 1918–1921 közötti katonai történetét, a hazai és nemzetközi politikai események hatásait a magyar haderőre, valamint a látványelemek és a multimédiás eszközök segítségével, oktatási célokat is szem előtt tartva, a múzeumi gyűjtemények és kompetenciák segítségével hiteles ismeretekhez juttatni a látogatókat.
A 2020. évi világjárvány miatt a kiállítás megnyitására mindeddig nem kerülhetett sor, reméljük tavasszal vagy legkésőbb nyáron (a Múzeumok Éjszakáján) erre is sor kerülhet végre!
Harry Hill Bandholtz dandártábornok sapkája. Az amerikai tábornok mentette meg a a Nemzeti Múzeum kincseit a rekviráló román hadseregtől
A kiállítás anyagában értelemszerűen jelentős mennyiségű tárggyal képviselteti magát a múzeum Egyenruha és Felszerelés Gyűjteménye. A gyűjtemény mintegy 30.000 darab egyedi tárgyával Magyarország jelentős múzeumi viseleti gyűjteményei közé tartozik. A tárgyak túlnyomó többsége textília, kisebb része bőr- fém- és műanyag-nemű, illetve természetesen kombinált alapanyagú műtárgyak is bőséggel előfordulnak. Az általános gyűjtési, megőrzési és feldolgozási teendők mellett a gyűjtemény kiemelt feladata a mindenkori magyar hadseregek korszakos tárgyainak – lehetőség szerinti minél teljesebb körű – összegyűjtése és tudományos szempontú kutatása. E feladat korántsem könnyű, hiszen sok cikk – éppen azért, mert a kortársak nem találták múzeumi megőrzésre érdemesnek, vagy egyszerűen elhasználták – ma már beszerezhetetlen, s néha az egykor százezer-számra gyártott tömegtermékek a legkevésbé elérhetőek. Egy jellegzetes példa az 1948 M honvédségi alumínium szappantartó, melyből a gyűjtemény jelenleg egyetlen (!) példánnyal rendelkezik. A múzeum gyűjtőkörét és gyűjtési céljait tekintve természetesnek tűnik, hogy a műtárgyak döntő többsége magyar és csak kisebb hányada külföldi eredetű. A külföldi anyag részben – az aktuális politikai háttérnek megfelelően – a mindenkori nemzetközi kapcsolatoknak, részben személyes adományoknak köszönhető. A Magyarországon akkreditált katonai attasék közül többen – távozásuk előtt – ruhatáruk egy részét a múzeumnak ajándékozták, de került a gyűjteménybe lett határőr-tiszti egyenruha is egy STANAG-nyelvtanfolyam emlékeként. A gyűjtemény tárgyainak kor szerinti megoszlását tekintve azt láthatjuk, hogy a XIX. századot megelőző korokból csak egy-két tárgyat találunk, a XIX. század közepéig tartó korszakból már néhány tucatnyit – amelyek közül a legfontosabbak az 1848/49-es forradalom és szabadságharchoz köthető relikviák –, majd a XIX–XX. század fordulójáról már jóval többet. Szinte teljesnek a második világháborús, majd pedig a Magyar Néphadsereg korszakának ruházata és felszerelése mondható, bár ezekre a gyűjteményrészekre is jellemző, hogy legénységi anyagokból sokkal kevesebb maradt fenn, hiszen azokat újra és újra kiadták használatra, míg a saját tulajdonú tiszti ruházat az egykori viselő, vagy utóbb családja tulajdonában maradt. Az 1918 előtti anyag jelentős része az Aggházy Kamil ezredes által vezetett múzeum két világháború közötti gyűjtőmunkájának eredménye – sajnos e munka eredményeit a második világháborús pusztítás szinte megsemmisítette. Az 1918–1945 közötti korszak anyaga az 1950-es évek kincstári selejtezéseinek (a háború után összegyűjtött és tárolt ruházati és felszerelési cikkeket 1957-ben selejtezték ki véglegesen, ekkor sok mindent átadtak a múzeum részére) és az 1970–80-as évek szisztematikus gyűjtőmunkájának köszönhető. A néphadseregi és honvédségi gyűjteményrészt pedig a haderő mindenkori ruházati ellátó szerveivel megvalósuló jó kapcsolat alapozta meg. Ez a kapcsolat kölcsönös, hiszen az illetékes gyűjteményvezetők gyakran vesznek részt a haderő viseleti rendszerének fejlesztésében tanácsadóként, illetve 2012 óta a gyűjteményvezető a Csapathagyomány Munkacsoport állandó tagja.
A Nemzeti Hadsereg tisztje (gyalogos hadnagy)
A Nemzeti Hadsereg tisztjének tábori sapkája, a korszak jellegzetes jelvényeivel: „darutoll”, nemzeti színű rózsa, pajzs-jelvény, Bocskai-süvegdísz
A Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg tiszti társasági sapkája, 1920–1926
A gyűjtemény hiányait főként a háborús pusztítás okozta. Az ostrom és az evakuáció során a háború előtti gazdag anyag a töredékére (egyes becslések szerint mintegy 80%-os veszteség érte a gyűjteményt) olvadt, pedig a második világháború előtti uniformis-gyűjtemény reprezentativitásával is kitűnt a hazai közgyűjtemények sorából. A badeni egyezmény keretében a húszas években I. Ferenc József és Rudolf trónörökös, illetve több magyar honos magas rangú katona egyenruhája és iparművészeti jelentőségű díszegyenruhák kerültek a gyűjteménybe. Értékes XVIII–XIX. századi anyagot adott át a Nemzeti Múzeum, többek között Görgei Artúr altábornagy és Damjanich János tábornok ruhadarabjait – előbbi nevezetes „vörös hacukája” a gyűjtemény kiemelkedő eszmei értékű tárgyai közé számított. Hivatalos átadás keretében érkeztek a múzeumba teljes öltözetek a Koronaőrség és a Darabonttestőrség 1918 előtti viseletéből. Jelentős mennyiségű anyag érkezett az első világháború után fölszámolt egykori ezredmúzeumokból, illetve civil személyek adományaként is nagy számban kerültek első világháborús relikviák a gyűjteménybe. A külkapcsolatok is élénkek voltak, teljes egyenruhákat küldött a német, a bolgár, a török, az észt és a finn hadimúzeum is az 1930-as években. A pusztítás ellenére a gyűjtemény ma is számos ereklye jellegű tárgyat őriz nemzeti történelmünk kimagasló személyiségektől. Kiss Ernő és Guyon Richárd 48-as honvédtábornoki atillái mellett Fejérváry Géza testőrkapitány, majd miniszterelnök mentéje és atillája, Hazay Samu honvédelmi miniszter waffenrockja, Lakatos Géza miniszterelnök teljes egyenruhája, Vörös János vezérezredes ruhadarabjai, illetve a Néphadsereg korszakából például Csémi Károly vezérkari főnök vagy Oláh István honvédelmi miniszter ruhatára.
