A raktározás helyzetéről: ICAMT-ICOM-CC-ICMS közös ülés

Mi történt Kiotóban? 6.

Galambos Henriett
2019-10-12 07:00

Beszámoló az ICOM 25-ik, Kiotóban 2019. szeptember 1. és 7. között tartott Közgyűléséről. 6. rész

 

Az első rész itt olvasható

A második rész itt olvasható

A harmadik rész itt olvasható

A negyedik rész itt olvasható

Az ötödik rész itt olvasható

 

A gyűjtemények raktározása témában az építészet- és múzeumi technikákkal foglalkozó ICAMT, a konzerválásra szakosodott ICOM-CC és a múzeumi biztonsági szakembereket tömörítő ICMS szervezett közös szekciót. A rendkívül színvonalas blokkban a fenti nemzetközi bizottságok képviselői osztották meg gondolataikat a tárgyban, hogy milyen tapasztalataik vannak a gyűjtemények tárolása, raktározása, és egyáltalán a tér-menedzsment terén, illetve hogyan csökkentik a kockázatokat a raktározott gyűjtemények vonatkozásában. Ez utóbbi tárgyban az ICOM-CC, az ICAMT, az ICMS kiegészülve a múzeumi gyűjtésre specializálódott COMCOL nemzetközi bizottsággal egy ajánlást kíván előterjeszteni a Közgyűlés számára. Az ajánlás értelmében az előterjesztők arra sürgetik az ICOM szerveit, a kormányzati szerveket, a múzeum igazgatókat, sőt, minden múzeumi szakembert is, hogy világszerte minden lehetséges intézkedést tegyenek meg a raktárakban lévő gyűjteményekre veszélyt jelentő kockázatok csökkentése érdekében.

 

Az ICAMT elnöke, Jean Hilgersom felvezető előadásában a Kunsthaus Zürich, a Kröller-Müller Múzeum és a Bojmans Van Beuningen Múzeum példáin keresztül mutatta be rendkívül szemléletes módon, hogy az említett múzeumok funkcionális tereinek mérete – beleértve a raktárakat – hogyan változott az idők folytán arányaiban a múzeum egész épületéhez képest. Példának okáért a Bojmans Van Beuningen Múzeumban azt láthatjuk, hogy míg a raktárak mérete 1935-ben az épület egészének 3%-át tette ki, addig ez az arány 1972-1991 közötti időszakban 5%-ra, 2003-ban 13%-ra emelkedett, 2021-ig pedig 29%-ra fog növekedni, ezzel messze túllépve az állandó- vagy időszakos kiállítóterek, az üzemi területek, irodák vagy bármely más funkcionális helyiségeknek teljes épülethez viszonyított arányát (!).

Gaël de Guichen, a megelőző konzerválás francia fenegyereke rendkívül magas színvonalú és informatív előadásával fergeteges hangulatot teremtett. A világon nagyságrendileg 55 000 múzeum, ehhez mérten pedig ugyanennyi múzeumi raktár létezik. Ez az 55 000 raktár a világon kb. 500 000 raktárhelyiséget foglal magában, melyek a világ múzeumi gyűjteményeinek 90%-át őrzik. A műtárgyak maximum 10%-a szerepel tehát állandó kiállításokon, 90%-a pedig - tárgyak billiói - nem hozzáférhetőek a látogatók számára. Gaël de Guichen számára mindez evidencia, aki nem tud róla, az vagy nem jó szakértő vagy hazudik. 8 éve, 2011-ben az UNESCO és az ICCROM közös felmérést végzett a raktárak állapotáról, s a végeredmény bizony elrettentő volt: a raktárak 60%-a valamilyen módon problémás, az előadó által mutatott képek szerint igazi „horrorkiállítás”. A raktárakban tárolt gyűjtemények veszélynek vannak kitéve az országtól vagy a kontinenstől függetlenül, Észak-Amerikától, Ázsián, Latin-Amerikán, Afrikán és az Arab államokon keresztül Európáig bezárólag. De hogyan juthattunk eddig a professzionális katasztrófáig? Az említett felmérés alapján a raktárakban lévő gyűjteményeket fenyegető kockázatok oka 3 esetből 1-ben a tisztázatlan felelősségi körök, szintén 3 esetből 1-ben az épület általános rossz állapota, 4 esetből 1-ben a nem létező vagy hiányos dokumentáció, 2 esetből 1-ben a túl sok tárgy. A fenti számok tükrében tehát az 500 000 raktárhelyiségből 200 000-ben megfelelő körülményeket tudnak biztosítani a műtárgyaknak, 300 000-ben pedig nem.

 

A raktárhelyzet történeti bemutatását Gaël de Guichen a Nemzetek Szövetségének 1934-ben megrendezett, a múzeumok első nemzetközi konferenciáján kezdte, ahol a gyűjteményeket elhelyezésük szerint a kiállítótérre, a tanulmányi gyűjteményre és a raktárra osztották, a közönség, a kutatók és az utóbbit csak a legelvetemültebb „felfedezők” számára. E három helyiség olyan volt, mint a Paradicsom, a Purgatórium és a raktárak… nos azokat a Pokolhoz hasonlították.

 

34 évvel később, 1968-ban az UNESCO elevenítette fel ezt a témát, 1976-ban pedig az ICOM megrendezte az első nemzetközi konferenciát a Smithonian-ben az ICOM legendás alakja, Paul Perrot kezdeményezésére. Az ominózus konferencián az alábbi – híressé vált – megállapítást tették: A raktár minősége nem függ attól, hogy fejlett vagy fejlődő államban van-e, hiszen vannak fejlett múzeumok fejlődő országokban és alulfejlett múzeumok fejlett országokban. És – ugyanabban a múzeumban is vannak fejlettebb és kevésbé fejlett szervezeti egységek.

A témát felölelő első kézikönyv, mely Múzeumi gyűjtemények raktározása (Museum Collection Storage) címmel jelent meg 1979-ben, fő megállapításai közé tartozik, hogy a raktározás kérdése soha nem kapott kellő figyelmet a történelem során, holott valószínűleg több kár keletkezett a múzeumi gyűjteményekben a nem megfelelő raktározásból kifolyólag, mint bármilyen más okból (!).

 

1983-ban az ICOM elhalasztotta a döntéshozatalt egy, kifejezetten a raktározás kérdésének szentelt nemzetközi bizottság létrehozása vonatkozásában – e nemzetközi bizottság az ismételten előterjesztett kezdeményezések ellenére a mai napig sem jött létre. A folyamat eddigi utolsó mérföldköve a korábban már említett ICCROM-UNESCO közös felmérés 2011-ben, mely felmérésben 136 ország 1490 intézménytől érkező válaszát dolgozták fel.[1] A felmérést alapul véve dolgozta ki az UNESCO és az ICCROM a RE-ORG nevű programot[2], mely forradalmi eszköztár a múzeumi raktárak átszervezésére. A RE-ORG 4 szektorban javasol módszert az átszervezésre: a menedzsment, az épület, a gyűjtemények, illetve a bútorok/ felszerelések terén.

 

Vernon Rapley 10 éve a Victoria&Albert Múzeum kulturális örökség védelmi és biztonsági igazgatója, a brit kormány tanácsadója kulturális örökségvédelmi ügyekben. Vernon Rapley a múzeumi biztonsággal foglalkozó valamennyi nemzeti (Exhibition Road BRF, London Museum Security Group, Spyder Committee, National Museum Security Group) vagy nemzetközi szervezet (Security of Major Museums Europe Group – SOMME, ICOM ICMS) elismert szakértője. A múzeumi éveit megelőzően 24 évig volt a Scotland Yard detektívje, illetve a képzőművészeti és régészeti tárgyakkal foglalkozó szervezeti egység vezetője. Hozzáférés vagy kockázat? című előadásában röviden bemutatta az évente mintegy 240 rendezvénynek helyt adó patinás intézményt. A Victoria&Albert Múzeum jelenleg futó, V&A East Collection and Research Centre elnevezésű mega-projektje keretében a következő néhány évben mintegy 250 000 tárgyat, 1000 levéltári anyagot és 350 000 könyvet fognak költözésre előkészíteni a jelenlegi tárolási helyükről, a Blythe House-ból az új, kifejezetten e tárgyak tárolására épülő Gyűjteményi és Kutató Központba, a Stratford's Queen Elizabeth Olympic Parkba. A V&A East előreláthatólag 2023 tavaszán/nyarán nyílik meg a közönség számára.

 

Ami a biztonsági igazgatót meglehetős aggodalommal tölti el, az az intézményvezetés, az építészek és a kurátorok abbéli közös koncepciója, hogy az új Gyűjteményi és Kutató Központ „a múzeum shop elvét” fogja tükrözni, ezáltal teljes mértékben ellentétesen irányba fog hatni a biztonsági szempontokkal. A látogatókat a színfalak mögötti kirándulásra invitálják, melynek során felfedezhetik, hogyan és miért szerzeményezték a műtárgyakat, hogyan kezelik, kutatják és tárolják őket és „hogyan segítenek értelmet adni a múltnak, jelennek és jövőnek”. Az új Központot, mely generációk óta először hoz ki kincseket a raktárból látogatók számára, a new yorki székhelyű Diller Scofidio + Renfro tervezi.

 

Vernon Rapley előadását egy érdekes statisztikai kimutatással fejezte be: ha a V&A eddigi mutatóit nézzük, elmondható, hogy:

50 000 látogatóból 1 szenved sérülést

175 000 látogatóból 1 lesz bűncselekmény áldozata

130 000 látogatóból 1 okoz véletlen sérülést egy műtárgyban

11 500 000 látogatóból 1 lop el egy műtárgyat

215 000 000 000 látogatóból 1 hal meg a V&A-ben terrorista támadás következtében.

 

A konferencia egyik szakmai csúcsát jelentő szekció utolsó előadója Kiem-Lian The, a TorrnendPartners[3] projekt menedzsere, jogi stratégia alkotója volt.

 

Kiem-Lian The az Amersfoortban épülő (mely terület tulajdonjogát 2018 májusában az önkormányzat átadta a Rijksmuseumnak) Holland Gyűjteményi Központ (CollectieCentrum Nederland – CC NL) elnevezésű projektet mutatta be. A Központot előreláthatólag 2020-ban adják át, melyben mintegy 675 000, állandó kiállításon nem szereplő műtárgyat fognak őrizni három állami intézmény, a Paleis Het Loo, a Holland Open Air Museum, a Rijksmuseum és a Holland Kulturális Örökség Ügynökség gyűjteményeiből. Az érintett intézmények raktárai jelenleg nem felelnek meg a modern gyűjtemény menedzsment kívánalmainak. Az új és minden fenntarthatósági követelményeknek megfelelő épület a lehető legjobb körülményeket fogja kínálni a nemzeti gyűjtemények kezelésére és konzerválására, a hatékonyság, a tudás-megosztás és hozzáférés elveit teljes mértékben kielégítő módon. Mindezen túl a CC NL a gyűjtemények mobilitását is elő fogja segíteni: a múzeumok közvetlenül kölcsönözhetnek a gyűjteményi központtól. A CC NL diákok és kutatók számára tanulmányozási- és kutatóközpontként is fog működni.

 

2011 kezdetén született meg az elképzelés a résztevő intézmények részéről, hogy közös raktárépületet kellene létrehozniuk a hatékonyság és a kontroll növelése érdekében. Ettől az évtől kezdődött egy mai napig is tartó felderítési időszak, melynek során raktárokat látogattak végig Európában (Ribe, Dánia; Vejle, Dánia; Affoltern, Svájc; Glasgow, Egyesült Királyság stb.), hogy a legjobb gyakorlatokat megtalálják, jó és rossz tapasztalataikról meghallgassák a kollégákat, és tudást és szakértelmet cserélhessenek workshopok és brainstorming során. Erre a fázisra egy állandó folyamatként tekintenek, hogy tanuljanak és fejlődjenek.

 

2012-2013-ban jött el a pillanat, hogy az Oktatási-, Kulturális és Tudományos Minisztériumtól megkapták a támogatást a projekt elkezdéséhez. Világos volt, hogy nem pusztán egy épületet, hanem egy szervezetet is létre kell hozni. A feladat adott volt: közös erőfeszítéssel összegyűjteni a résztvevő intézmények hatalmas tudását és tapasztalatát, illetve gondosan megformálni a szervezeti, funkcionális és technikai körvonalakat.

 

2013-ban megrendelték az előtanulmányt (brief) a Holland Kulturális Örökség Ügynökségtől, 2013-2015 folyamán pedig kifejlesztették az üzleti tervet. Ennek során a gyűjtemények által támasztott követelményeket ellenőrizhető tervezési adatokká konvertálták. A „brief” kellőképpen részletes és kiállja az idő próbáját. Ez jelenti azt a szükséges alapot, melytől nagyban függ a megvalósíthatóság és költségszámítás. A fenntarthatóság vonatkozásában a projekt menedzserek a BREEAM minősítési rendszer „kitűnő (excellent)” fokozatát célozták meg, de végül a projekt a legjobb, „kiemelkedő (outstanding)” fokozatot kapta meg.

 

Az előadó kiemelte, hogy Hollandiában az állami projekteket általában maga az állam bonyolítja le. A megrendelő általában az állam nevében eljáró Central Government Real Estate Agency. A végfelhasználók nem vehetnek részt a projektben: a projektet a „számukra” készítik, nem „velük”. Annak vizsgálata viszont fokozottan napirendre kell, hogy kerüljön a jövőben, hogy a kulturális célú pénzeszközöket hogyan lehet még hatékonyabban elkölteni.

2015 közepén a CC NL Partners-t kérték fel a koordinációra: ez a szervezet teljesen független az Állami Ügynökségtől, a Rijksmuseum pedig mint fejlesztő/leendő tulajdonos/bérbeadó szerepel. A CC NL projekt szervezetében minden partner minden szinten részt vesz annak érdekében, hogy az input és az eredmény garantált legyen. Az igazgatási bizottságban kapnak helyet az érintett intézmények igazgatói, döntéseiket konszenzusos alapon, egyhangúlag hozzák. A szervezet fejlesztésre és az épületre két al-projektet hoztak létre: a szervezet vonatkozásában a Belső Bútorzat és Szervezet Projektet (Project Interior Furnishings and Organization - Project I&O), az épület vonatkozásában pedig a Design és Épület Projektet (Project Design and Construct – Project - D&C). Az előbbiben teljes mértékben a saját alkalmazottak szakértelmére hagyatkoztak, az utóbbiban pedig külső konzulensekre, designerekre, stb.

A tervtől a megvalósulásig vezető út tekintetében az eredetileg tervezett „fej”, „nyak” és „test” építészeti tagolás manifesztálódott a térben, szimmetrikus kialakítást nyert az épület. Kívül és belül sok üveg felületet használtak. Az egész épület egy méterrel épül a föld felett, a raktárak pedig négy emeletet foglalnak el.

 

Az építési munkálatok jelen pillanatban a tervek szerint, zökkenőmentesen zajlanak, az átadás tervezett határideje 2020 második negyedéve. A paraméterek, melyeket az üzleti tervben rögzítettek, elég rugalmasnak bizonyultak ahhoz, hogy változás esetén sem legyenek kihatással az üzleti tervre. Összességében elmondhatjuk, hogy ha a projekt szíve az ellenőrzések és egyensúlyok rendszerén alapul, a munkálatok és a költségek folyamatos ellenőrzésével és legfőképpen azzal, hogy a megfelelő emberek vannak a megfelelő helyeken, minden működőképes.

Mindeközben az érintett intézmények hatalmas műveleteket bonyolítanak le annak érdekében, hogy a gyűjteményeket a CC NL-be szállíthassák, közös szabályokat és irányelveket hoznak létre a konzerválás alapvető állapota, a QR kódokkal ellátás, csomagolás stb. terén.

 

A TorrendPartner előadói hangsúlyozták, hogy sok döntés, amit a múzeum épület vagy a szervezet vonatkozásában hoznak, a műveleti kockázatok csökkentésére fókuszál, Ugyanakkor általában túl sok a kockázat, kevés a pénzeszköz. Annak érdekében, hogy a maximális eredményt érjék el a limitált pénzügyi források ellenére, a TorrendPartners egy Múzeumi Kockázat Menedzsment modellt dolgozott ki, mely lehetővé teszi, hogy a múzeumot vagy a gyűjteményt érintő valamennyi veszélyforrást elemezzék – külön hangsúlyt helyezve a gyűjtemény menedzsmentre. Az épületnek, a különböző installációknak és az múzeumi szervezetnek teljesen egymásra hangoltan kell működniük a maximális hatékonyság érdekében. A gyűjteményre leselkedő kockázatokat azonosítani és elemezni kell, hogy meghatározhassuk a megfelelő – a legnagyobb hatást elérő – intézkedéseket, illetve ezen intézkedések költségeit.

A Kiotóban megtartott ICOM Közgyűlésen elhangzott harmadik nagy raktárépítési projektet Jesper Stub Johnsen a Dán Nemzeti Múzeum igazgató-helyettese mutatta be. Az új raktárépület átadásának tervezett ideje 2021 novembere.

 

Biztonsági kockázatok a múzeumban. ICMS – off site meeting Kobe

 

Az ICMS off-site meetingjén Raymond de Jong, a Rijksmuseum biztonsági vezetője röviden bemutatta a szervezetet: a nagy múltú holland intézmény 2,5 millió látogató tervez fogadni idén, 650 fő munkavállalót foglalkoztatnak Amsterdamban és Lelystdban 1 fő épületben, 6 irodaépületben és egy raktárban (Lelystad), mely 2021-ben még egy új raktárral bővül Amersfoortban. Szervezetileg a biztonsági vezető közvetlenül a gazdasági és üzemeltetési igazgató alá tartozik. A biztonsági vezetőhöz kapcsolódó szervezeti egységek a működési menedzser, a biztonsági mérnökségi menedzser, a munkatervezési menedzser és a központi kontroll rendszer menedzsere (PP10BV). A biztonsági vezető küldetése az élet (fizikai biztonság, elsősegély és emberek evakuálása), a kulturális örökség (9 ágens, mely a műtárgyromlást előidézi, vészhelyzet esetén a gyűjteményben történő segítségnyújtás, műtárgyak evakuálása) és a Rijksmuseum működési folyamatainak (kockázatok – tűz, áramkimaradás, vandalizmus, beavatkozás, krízis menedzsment) védelme.

 

A biztonsági kockázatok alapvetően két részre oszthatók: a természet (árvíz, földrengés, tájfun) és az ember (gyújtogatás, lopás, erőszak) által okozta veszélyhelyzetekre.

 

A kockázatcsökkentés fizikai módszerei közé tartozik a hozzáférés szabályozása, az intelligens épület, a biztonsági ellenállás, a biztonsági mérnökség, az épület menedzsment, az irodai IT. A szervezeti módszerek a proaktív kockázat elemzés, a megfelelő munkakörnyezet (hostmanship), az inkluzivitás és a nyílt információs források.

A proaktív kockázat értékelés elve alapján biztonsági gyűrűket javasol létrehozni a holland szakember, melynek legbelső körében a deviáns magatartás mielőbbi felismerése a cél. Ezután kell dönteni a kívánatos válaszlépésről, végül cselekedni, a külső körben tehát a kockázat kiiktatása van megjelölve. A proaktív kockázat értékelés tehát a megfigyelés, a gondolkodás és a cselekvés szentháromságán alapul.

 

A kockázat menedzsment arra késztet minket, hogy gondoljuk végig a lehetséges kockázatokat és elemezzük őket egy meghatározott hely, egy meghatározott kultúra és idő vonatkozásában. A cél tehát pl. az öt legnagyobb kockázat beazonosítása, melyet a fizikai és technikai intézkedések megtétele követ, ezután jön az aktiválás és végrehajtás, majd a gyakorlás és képzés fázisa. A Rijksmuseum a közeljövőben a már létező rendszerek összekötésével a fizikai biztonsági információ menedzsmentet szeretné megvalósítani (Physical Security Information Management - PSIM), egy olyan rendszert, mely egy helyen kezeli a különböző alkalmazásokból származó releváns információt és képes automatikusan válaszlépéseket kezdeményezni.

 

Kép: 

https://www.cepezed.nl/messages/618-minister-van-engelshoven-verricht-eerste-bouwhandeling-cc-nl

 

 

[1] https://www.iccrom.org/wp-content/uploads/RE-ORG-StorageSurveyResults_English.pdf

[2] http://re-org.info/

[3] A ToorendPartners egy független, múzeumokkal, színházakkal és egyéb művészeti intézményekkel foglalkozó tanácsadó cég. Egy korábbi projektje során az volt a feladata, hogy kockázat analízist és értékelést végezzen a Rijksmuseum épületének a felújítás után a múzeum tulajdonába adásával kapcsolatos elképzelésről. 2017-től a ToornendPartners teljes stratégiát dolgozott ki az üzemeltetésre és az épületmenedzsmentre. Ennek során valamennyi, az épületmenedzsmenttel és üzemeltetéssel járó feladat be lett építve az intézményi struktúrába. A TorrendPartners rendszeresen ellenőrzi a működést, jelentést készít az üzemeltetés minőségéről és a szervezet hatékonyságáról, illetve ellenőrzi a kulcs teljesítmény indikátorokat, mely magában foglalja a tanácsadást is a téren, hogy hogyan növelhető a hatékonyság annak érdekében, hogy az épület és a szervezet minőségét a lehető legmagasabb szinten tartsák.

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00