Beszámoló az ICOM 25-ik, Kiotóban 2019. szeptember 1. és 7. között tartott Közgyűléséről. 3. rész
Az ICOM konfernecia harmadik napján vitaindítójaként a melbourne-i National Gallery of Victoria-ban a közelmúltban monografikus kiállítását nyitó Cai Guo-Qiang „Az én múzeumi éveim című” gondolatébresztő előadásában elméleti kérdéseket vetett fel a kurátorok szerepéről, akik „sámánként” közvetítenek a kortárs művész és a művészettörténet tudománya között.
Közgyűlési határozat a múzeum definícióról
A kiotói ICOM Közgyűlés kétséget kizáró módon legjobban várt pillanata a Közgyűlés szavazása volt az új múzeum definícióról. A szavazást megelőzően a konferencia plenáris ülésén, az ICOFOM bizottsági ülésén, illetve a folyosókon parázs vita folyt a szavazati joggal rendelkező 119 nemzeti bizottság, 30 nemzetközi bizottság és 6 regionális szövetség tagjai között az új múzeumi definíció megalkotásával megbízott bizottság javaslatáról, mely így hangzik:
A múzeumok demokratizáló, befogadó és polifonikus terei a múltakról és a jövőkről folytatott kritikai párbeszédeknek. Elismerve és reagálva a jelen konfliktusaira és kihívásaira, műtárgyakat és példányokat őriznek a társadalom által rájuk ruházott felelősséggel, különféle emlékeket őriznek meg a leendő generációk számára. illetve egyenlő jogokat és egyenlő hozzáférést biztosítanak az örökséghez minden ember számára. A múzeumok nem nyereségorientált szervezetek. Részvételt biztosítanak, átláthatóak és aktívan együttműködnek a különböző közösségekkel és ezek javára, a gyűjtés, megőrzés, kutatás, közvetítés, kiállítás, és a világ alaposabb megismerése érdekében, azzal a céllal, hogy az emberi méltóságot és társadalmi igazságosságot, a globális egyenlőséget és a világszintű jólétet előmozdítsák.[1]
Több nemzeti és nemzetközi bizottság hozzászólása és elhúzódó eljárási viták után a Közgyűlés 70%-os többséggel a definíció elfogadásának az elhalasztása mellett szavazott.
Fotó: Fonyódi Krisztián
Linda Norris, az International Coalition of Sites of Conscience nemzetközi kapcsolatok program igazgatójának későbbi analízise szerint az elutasítás okai a következők voltak:
Sok nemzeti és nemzetközi bizottság kifogásolta, hogy nem volt kellő idő megbeszélni a tagsággal a javaslatot és álláspontot kialakítani a felhatalmazásukkal, hiszen az új javaslatot a Közgyűlés előtt csak 6 héttel köröztették meg.
Sok kritika érte a megfogalmazást. Sokan említették, hogy túl hosszú, hogy nem igazán tudjuk, mit jelent a polifonikus tér kifejezés (többek között Partick Boylan, a kulturális javak jogi védelmének kiemelkedő alakja is ezzel érvelt), mások pedig az oktatás szó megjelenését hiányolták.
Sok európai ország azzal érvelt, hogy a definíció a nemzeti jogszabályuk része lesz, s olyan szavak eltávolítása, mint például „állandó” (értsd: állandó szerkezettel rendelkező), végzetes következményekkel járna a gyakorlatban.
Sokan egyszerűen a változástól féltek, attól, hogy veszítenek az intézményi puvoárból, s a múzeum túl ideologizálttá válik. Ahogy Jette Sandahl mondta: A múzeumban nincs apolitilus tér vagy nézet. A múzeumok mindig át vannak szőve politikával”.
A Közgyűlés óta még túl kevés idő telt el ahhoz, hogy a hogyan tovább kérdésére válaszolni tudjunk.
Reméljük mindenesetre, hogy az ICOM Nemzeti Bizottság aktív részese lesz a közeljövőben minden bizonnyal napirendre kerülő vitának.
[1] Museums are democratising, inclusive and polyphonic spaces for critical dialogue about the pasts and the futures. Acknowledging and addressing the conflicts and challenges of the present, they hold artefacts and specimens in trust for society, safeguard diverse memories for future generations and guarantee equal rights and equal access to heritage for all people.
Museums are not for profit. They are participatory and transparent, and work in active partnership with and for diverse communities to collect, preserve, research, interpret, exhibit, and enhance understandings of the world, aiming to contribute to human dignity and social justice, global equality and planetary wellbeing.
Leadkép: uncatalogedmuseum.blogspot.com
