Beszámoló az ICOM 25-ik, Kiotóban 2019. szeptember 1. és 7. között tartott Közgyűléséről. 2. rész
Leadkép: ICOM
A konferencia következő napján a többszörös díjnyertes fotóművész Sebastiao Salgado „Egy brazil amazonasi erdő kezdeményezés” című előadását tudatosan nem a szomorú aktualitással bíró amazonasi esőerdő pusztítás köré építette fel. Bár az erdőirtás tagadhatatlan tény, az Amazonas érintetlenül megmaradt területeinek védelmében és fenntartásában az őslakosok játszanak kulcsszerepet. Sebastiao Salgado fotóival a brazil őserdővel harmóniában élő, az Amazonas szívében élő törzsek életébe nyújt betekintést abban a reményben, hogy sikerül riadót fújnia az Amazonasi esőerdők és annak őslakosai, illetve a természeti és emberi erőforrások védelme érdekében.
Sebastiano Salgado előadását a múzeum definícióról szóló plenáris ülés követte.
Jette Sandahl, az ICOM múzeum definícióval foglalkozó bizottságának (ICOM Standing Committees on the Museum Definition, Prospects and Potentials Committee) elnöke hangsúlyozta, hogy a kapcsolat a múzeumok és az őket körülvevő társadalom között az utóbbi évtizedekben alapjaiban változott meg. A múzeumok egyrészt átalakultak, újrafogalmazták céljaikat, új alapokra helyezték gyakorlataikat, másrészt a társadalom is megváltozott: a múzeumok társadalmi felelősségvállalása tényének szükségképpen meg kell mutatkoznia a múzeumi célok és eljárások terén.
W. Richard West, az Autry Museum of the American West elnöke kifejtette, hogy a múltban a múzeum képe a fejünkben egy temploméhoz volt hasonlatos: most egy episztemológiai váltásra van szükség annak érdekében, hogy a múzeum továbbra is biztonságos hely maradhasson „a kultúrával kapcsolatos nem biztonságos gondolatok” számára.
Nirmal Kishnani fenntartható designt tanít a Szingapúri Nemzeti Egyetemen. Szerinte a fenntarthatóság legnagyobb kritikája az, hogy nem tudjuk meghatározni, mi is az a jó élet.[1] Harari az elképzelt realitásról beszél: a 21. században mindannyian a városi létforma új modelljeiről álmodunk.
George Okello Abungu Cambridge-ben végzett régész, illetve a Kenyai Nemzeti Múzeumok korábbi főigazgatója szerint a kulturális örökség sosem ártatlan vagy semleges. A Francia Köztársaság elnöke Emmanuel Macron kimondta, hogy a gyarmatosítás az emberiség elleni bűncselekmény volt. A nyugati kurátorok még mindig monopolizálják a kutatást ezen a téren, a múzeumok még mindig hasznot húznak a jogellenes műkereskedelemből. Ha mindez lehetséges, a jelenlegi múzeum definíció rossz. Semleges és apolitikus.
Shose Kessi a cape town-i egyetem helyettes dékánja a köztéri művészet erejéről beszélt. A művészet politikai hitvallás. A múlt szimbólumainak új pszichológiai megítélését Sarah Baartman és Cecil John Rhodes köztéri szobrainak elmozdításán keresztül mutatta be. Mindkét szobor jelenleg múzeumi raktárban van, Sarah Baartmanról egyetemi kampuszt neveztek el.
(Sarah Baartman, a hottentotta Vénusz a két afrikai Khoikhoi asszonyok egyike volt, akit az európai szemnek szokatlan terebélyes hátsója miatt a 19-ik századi Európában ijesztgetés céljából közszemlére állítottak ki.
Cecil John Rhodes angol születésű dél-afrikai közgazdász, üzletember, bányamágnás és politikus volt. Rhodes alapította meg a De Beers gyémántvállalatot, amely egykoron a világ nyersgyémánt-kereskedelmének 90%-át bonyolította le, és piaci részesedése napjainkban is meghaladja a 60%-ot. Rhodes a gyarmatosítás megrögzött híve volt.)
Margaret Anderson, a melbourne-i Old Treasury Building igazgatónője szerint a régi múzeum definíció megalkotása óta a világ alapjaiban változott meg. A prezentációjában bemutatott, 2015-ben született kislánynak, Evie-nek, illetve az 1981-ben született anyukájának gyermekként a múzeummal szemben teljesen különböző elvárásai voltak. Az igazgatónő amellett tette le hitvallását, hogy a múzeumok nem semleges terek. Ezt alátámasztandó mutatta be azt a történetet, hogy Ausztráliában egy iskolások által szervezett klímasztrájk pont az ő múzeuma lépcsőiről indult.
Lauran Bonilla-Merchav egyetemi oktató, a Costa Rica-i ICOM elnöke szerint a múzeumoknak az a fő feladata, hogy a bolygónkat élhetőbbé tegyék. A jelenlegi megfogalmazásnál, miszerint „a múzeumok állandó intézmények” sokkal fontosabb az, hogy „a múzeumok a kritikai dialógus helyszínei”. Az állandó szervezetnek egyáltalán nem kellene kulcs elemként szerepelnie a klímaváltozás, rasszizmus, globalizáció és fenntarthatóság korában. Az elnök asszony szerint a múzeumok hozzájárulnak az emberi méltósághoz a társadalmi igazságossághoz és a globális egyenlőséghez.
Mindezek után az ICOFOM az ICOM 26 nemzeti bizottsága és 8 nemzetközi bizottsága nevében aggályait fejezte ki az új múzeum definícióval kapcsolatban. Elismerve azt, hogy szükség van új definícióra, az ICOFOM brazil elnöke Bruno Brulon Soares szerint több időre, több diskurzusra van szükség az eddig rendelkezésre álló (6 hét) időnél. A definíciónak kellőképpen tágnak, de pontosnak is kell lennie. Nem lesz egyszerű ez a folyamat, de a demokrácia gyakorlása nem egyszerű, sok idő kell hozzá. Az új elnök felhívja a figyelmet arra, hogy egy egyszerű igennel vagy nemmel szavazás nem a demokráciához vezető út: ahogy azt a közelmúltban a történelem példái mutatták, sokszor épp a demokrácia ellenkezőjét érik el vele.
Az ICOM US az új definíció elfogadása mellett foglalt állást. Szerinte soha nem fogjuk azt érezni, hogy elég idő volt: az eljárás igenis hatékony és nagyon is alkalmas volt a célnak. A definíció tökéletesen megfelel a jövő múzeumának.
[1] „The big critique of sustainability is the failure to describe what constitutes a good life.”
