A MúzeumTrip sok más város után március második felében Salgótarjánba utazott, hogy alaposan megismerjük a Dornyay Béla Múzeumot és a hozzá tartozó Bányászati Kiállítóhelyet. Már három gyűjteménybe betekintést nyertünk, különleges műtárgyak nyomába eredtünk, az elmúlt évek fejlesztéseit vettük sorra, betekintést nyertünk a filmes műhelybe, interjút készítettünk Shah Gabriella igazgatóval. Közben ért bennünket a hír, hogy az intézmény elvesztette egyik kiváló kollegáját, Sótér Tibort. Tőle búcsúzunk.
Sótér Tibor (1962-2021)
Nagyhét szerdáján feketeség, sötétség, döbbenet és értetlenség szakadt a múzeumunkra. Az életvidám, életerős, az életet szerető, a természettel együtt élő, lélegző kollégánk legyözettetett. Sótér Tibor több, mint harminc évig dolgozott a Dornyay Béla Múzeumban mint gépjárművezető és mint hangulatfelelős.
Az elmúlt napokban lélegeztetőgépen volt. Ismerjük a túlélési statisztikákat, racionális fejjel nem sok jóra lehetett számítani. Tibi esetében azonban ez sem tűnt legyőzhetetlen akadálynak, ő garantáltan azon kevesek között lesz, aki biztosan le tud jönni róla … Ő egyszerűen nem halhat meg – gondoltuk és hittük. Csak magunk, vagyis a múzeum dolgozói nevében írhatunk, akik tudjuk, mit jelentett személye számunkra, és mit a múzeum számára. Szokták mondani, hogy nincsenek pótolhatatlan emberek. Ez rosszhiszemű tévedés. Tibi munkaköri szerepét tökéletesen betöltötte, bár ezzel semmit sem mondtunk. Hozzá bármikor, bármivel lehetett fordulni. Együtt élt a múzeummal. Ő mindig mindenkiről gondoskodott. Minden nap. Vagy tettekkel, vagy szavakkal.
Bejártuk vele az országot, s nem volt olyan hely, ahol nem lett volna barátja, ismerőse. A társaság középpontja volt, mindig jókedvet csempészett a hétköznapjainkba. Vele még összeveszni sem lehetett. Egyedül a konok vírus volt képes harcba szállni vele. Legyőzte? Sajnos, igen! Mert még azzal sem vitázott…
Üresség. Ezt fogjuk érezni, hosszú-hosszú ideig a múzeumban, hiszen ő töltötte azt meg élettel. A szomorúságig és gyászig szinte el sem jutottunk, mert felfoghatatlan a távozása. Sótér (szótér - megváltó) névvel a nagyhéten meghalni? Mi ez, ha nem szimbólum. Csak egyszer sikerüljön megfejteni, hogy mit jelenthet ez? Köszönjük Tibinek, hogy ennyi éven át együtt dolgozhattunk vele, tanulhattunk tőle szakmát, optimizmust. És hogy a barátai lehettünk.
