A burdos háztól a chacra-ig - A Szabadtéri Néprajzi Múzeum diaszpóra kutatása

MÚZEUMTRIP

Sári Zsolt
2020-04-17 20:00

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Most a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban időzünk, ahol már körbesétáltuk a tájegységeket, bemutattunk egy napokban frissen megjelent adatbázist és egy tervezett kiállítást, az intézmény közelmúltra fókuszáló kutatóprogramját, a készülő Erdély tájegységet, az intézmény társadalmi felelősságvállalása, legutóbb pedig az élő múzeum programjával ismerkedtünk, most mielőtt búcsút vennénk szentendrei állomásunktól, az intézmény egy speciális kutatási területének, a diaszpóra kutatásának jeles eredményeit idézzük fel.

 

Az 1990-es években a Szabadtéri Néprajzi Múzeum több irányú megújulási folyamatot indított el, reagálva nemcsak a szakmai, de a társadalmi kihívásokra és változásokra is. A kutatások tekintetében egyre erősebb lett az életmód különböző aspektusainak vizsgálata, a klasszikus parasztság néprajzi kutatása mellett a mezővárosi társadalom, az iparos rétegek, a marginalizált társadalmi csoportok vizsgálata. A megváltozott körülményeknek köszönhetően már nemcsak a mai Magyarország területe a kutatások földrajzi egysége, hanem a határontúli magyarság, a magyar nyelvterület, illetve a szórványmagyarság és a diaszpóra kutatása is bekerült a Múzeum kutatási koncepciójába. A földrajzi határok kiterjesztése először 1998-ban lett hivatalosan is lehetséges, ekkor került be az Alapító Okiratba, hogy a múzeum kutatási területe, Magyarországon túl a magyar nyelvterület, a határontúli – és a diaszpórában élő magyar közösségek. Ezzel párhuzamosan indultak meg az Erdély épületegyüttes alapkutatásai, amelyek a kétezres évek közepén kapott igazán nagy lendületet, és mára eljutottunk oda, hogy megkezdődhet az épületegyüttes építése is.

 

2012-ben az intézmény küldetését is formáló újszerű kiemelt feladatként került sor a magyar diaszpóra kutatására, nagyrészt a Nemzeti Kulturális Alap Ithaka programjának támogatásával. Fontos társadalmi és szakmai igényt kívántunk kielégíteni azzal, hogy az anyaországtól távol, akár más földrészeken élő magyar közösségeket is kutassunk egy majdani bemutatás lehetőségét szem előtt tartva, egyfajta diaszóra épületegyüttes kialakítására tegyünk kísérletet. Egyedülálló vállalkozás ez a szabadtéri muzeológiában, hiszen ehhez hasonló elgondolás más intézményben nem fogalmazódott meg.

 

Az Észak-Amerikai diaszpóra kutatása a Skanzenben


2012-ben Észak-Amerikában kezdődtek meg az első kutatások Cseri Miklós, Fülemile Ágnes, Kemecsi Lajos és Balogh Balázs, az MTA BTK Néprajzi Kutatóintézetének igazgatója közreműködésével. Ekkor lett kiválasztva és felmérve egy vintondale-i (Pennsylvania, USA) épület.

 

A burdos ház Vintondale-ben. Fotó: Kemecsi Lajos

 

Az épületfelmérést, tárgygyűjtést, néprajzi adatgyűjtést, fotódokumentálást egyaránt tartalmazó komplex projekt eredményeként az amerikai magyar diaszpóra néprajzi kutatásában új szakasz kezdődött és a Múzeum küldetésében is alapvető bővülés következett be. A gyűjtött tárgyak és egyes épületelemek Magyarországra szállítása megalapozta a speciális gyűjteményt. 2012 áprilisában megvásároltuk és Magyarországra szállítottuk az úgynevezett vintondale-i „burdosház” valamint grocery és meat market berendezését.

 

Vintondale a 20. század elején bányásztelepülés volt. A kutatás során ehhez kapcsolódó interjúk mellett a foglalkozáshoz kötődő tárgyakat is sikerült megszerezni. Többek között ún. „turtlehut”, vagyis egy teknőspáncél-keménységű bőr védősisak, az ehhez képest általánosabban elterjedt bányászsapka vagy a bányászcsákány és a robbanó patronos doboz, illetve bányász ételhordó került a múzeumba. Bagu Balázs, a kutatás középpontjában álló egykori magyar kivándorló nemcsak bányász volt, hanem egy ún. „burdos ház” tulajdonosa is. A „burdos ház”, vagyis a magyarosra ferdített „boarding house” egyfajta panzió volt, amelynek szobáiban a bányában dolgozó férfiak béreltek ágyat. Jellemző volt akkoriban, hogy egy családból a férfiak a gyors pénzszerzés reményében rövid időre tervezték az amerikai munkát, és a keresetből a Magyarországon maradó családjukat támogatták. Az egyedülálló férfiak ezért olyan munkát kerestek, mely nem járt tartós elkötelezettséggel (ilyen munka volt a bányászat), valamint a szállásigényeiket is minimálisra csökkentették. A műszakokban egymást váltó bányászok a burdos ház ágybérleteiben is egymást váltották. A házban egy asszony élt csak, a földszinten, ő tartotta rendben a szobákat és mosta az ágyneműt. A ház földszintjén vegyesbolt és húsbolt is működött.

 

A gazdasági világválság hatására a bányászat rohamos hanyatlásnak indult, az 1920-as évek végén Vintondale-ben is megszűnt a bányászati tevékenység. A fő munkalehetőség megszűnésével a helyhez nem kötött emberek elhagyták a települést, mely így egyik napról a másikra elnéptelenedett, elszegényedett. A boltok nagy része, így a burdos ház vegyesboltja is bezárt. Mindez nagyon rövid idő lefolyása alatt történt. A településen az azóta eltelt idő kevés nyomott hagyott, nem volt újabb felemelkedés, ami indokolta volna az üzlet újranyitását vagy átépítését. A közelmúltban szinte teljesen hiánytalanul megtalálható volt a bolt berendezése az 1920-as évek végi állapotban. Így került elő a bolt adóskártyatartója, benne a kártyákkal, melyeket már soha nem hajtottak be. A múzeumba került adóskártyatartó restaurálása során találtuk meg Bagu Balázs képét, mely kép addig ismeretlen volt a kutatók számára! A boltból a múzeumba került számos tárgy, így például a pénztárgép, mérlegek, de a burdos ház ágyai és egy hintaszék is. A bolt berendezési tárgyai mellett megmaradtak a korabeli árukészlet nem romlandó darabjai is.

 

Adóscédulák a bolt berendezéséből. Fotó: Kemecsi Lajos

 


A bolt csomagolópapírja

 

 

A Dél-Amerikai diaszpóra kutatása a Skanzenben

 

2013-ban Sári Zsolt elkészítette a diaszpóra kutatás, dél-amerikai magyarsághoz kapcsoló második ütemének koncepcióját. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum az argentínai magyarság két csoportját kívánja vizsgálni, kutatni. A ma kb. 40-50 ezresre becsült argentínai magyar közösség több kivándorlási hullám eredményeként alakult ki. A kutatás eleinte két földrajzi egységre fókuszált: az argentínai magyarság háromnegyedét tömörítő Buenos Airesre, és az észak-argentínai Chaco mezőgazdasági területére. A projekt legfőbb célja az argentínai magyar diaszpóra, azon belül is elsősorban a chacoi magyarok közötti néprajzi alapkutatások elvégzése, és egy kiválasztott épület felmérése, megszerzése és a hozzá kapcsolódó tárgyi anyag gyűjtése volt.

 

A chacoi magyarok legnagyobb tömege a két világháború közötti időszakban érkezik meg, egy kisebb része már az I. világháború éveiben (1916-18) megjelenik. A motiváció egyrészt gazdasági, a jobb élet reményében indulnak útnak, másrészt viszont, 1919 után az elcsatolt területek fiatal férfijai az utódállamok hadseregébe való besorozástól való félelem miatt indulnak új hazát találni.

 

Az általunk vizsgált közösség Argentína észak-keleti részén, Chaco tartományban található. Az őshonos népek (guaranik és zobák) mellé a 19-20. század fordulóján érkeztek európai telepesek, köztük németek, olaszok, magyarok, ruszinok, szlovákok, és szerbek. A magyarok leginkább Villa Angéla nevű városban, és Coronel du Graty nevű faluban, illetve a környező tanyavilágban telepedtek le, és utódaik itt élnek ma is.

 

Villa Angelában, Coronel du Gratyban, illetve a környező tanyákon készítettünk interjúkat az ott élő magyar közösség másod-, harmad- és negyedik generációs tagjaival . Az életútinterjúk fókuszában a kivándorlás hátterét, okait kutattuk, majd pedig a letelepedés nehézségeit, az első építkezéseket, az életmód átalakulását, a magyar kulturális elemek megmaradását, megőrzését. A legidősebb nemzedék tagjai közül még páran jól beszélik az anyanyelvet, a középgeneráció tagjai értik, de már csak kevesen beszélik a magyart, míg a fiatalabbak nevükben, és néhány kulturális elemben őrzik őseik magyarságát. A több tízezres magyar közösségnek komoly társadalmi szövete jött létre. Ennek nyoma a még ma is működő magyar egyesület az 1932-ben alapított Villa Angela I. Magyar Egyesület (Sociedad Hungara de Villa Angela). Villa Angela-ban a harmincas évek végén néhány esztendeig magyar nyelvű óvoda és elemi iskola is működött. A kutatást magyar nyelven, angolul, és spanyolul folytattuk, hiszen a különböző nemzedékek tagjaival más és más nyelvi lehetőséget kellett találnunk.

 

Gyűjtés közben Botka Gyula tanyáján. Fotó: Sári Zsolt

 

Kutatásunk egyik legfontosabb eleme a Skanzen számára kiválasztani egy jellegzetes magyar vonásokat mutató épületet, amely Szentendrén reprezentálhatja a chacoi magyarokat. A kiválasztott épület végül az egyik legfontosabb segítőnk, Alejandro Louis Pajor, azaz Pajor Sándor (ma ő Magyarország tiszteletbeli konzulja Villa Angelaban) nagyszülei által épített tanya (chacra) lett. 2014-ben felmértük, majd 2016 tavaszán megvásároltuk és lebontottuk az 1917-ben épített, egykori Pajor-tanyát. 

 

 A Pajor tanya épülete. Fotó: Sári Zsolt

 

Kültéri kemence a Pajor tanyán. Fotó: Sári Zsolt

 A tanya központi épülete egy tornácos (gang), konyha-szoba-szoba-fürdőszoba beosztású, lapos tetős téglafalú lakóház. A portán számos gazdasági- és melléképület található: kültéri kemence, wc, tyúk- és disznóól, kisbolt, feldolgozó, kutak és ciszternák, szekérpajta, és disznóvágó fészer. A lakóház, de a porta valamennyi építménye is a nap és holdjáráshoz, valamint az uralkodó szélirányhoz igazodva épült.


Az épület felmérése, majd megvásárlása és bontása után tárgyakat is gyűjtöttünk, így még a tanyán megtaláltuk a család szekerét, vetőgépet, ekét, amelyek a szentendrei bemutatás részét fogják képezni.

 

A magyar Szent Korona makettje, amelyet különböző ünnepeken használtak Colonel du Graty-ban. Fotó: Sári Zsolt

 

Szekér a Pajor tanyán. Fotó: Sári Zsolt

 

2014-ben szerveztük meg az első kutatóutat, Cseri Miklós és Sári Zsolt két hetet töltött az argentínai magyarok között, majd a második és harmadik ütemre 2016 tavaszán és őszén került sor. A kutatásunk szakértője Zsonda Márk néprajzkutató, aki a magyar állam Körösi Csoma programja keretében már több alkalommal töltött fél-fél évet a chacoi magyarok között. A kapcsolatfelvételben Lukács Csaba újságíró közreműködött. A megvásárolt épületelemek és tárgyak hazaszállítása rengeteg bürokratikus akadályba ütközött, számtalan módon próbáltuk a különböző engedélyeket megszerezni, megfelelő szállítmányozó céget találni, hónapokon, éveken át sikertelenül. A fordulatot Gelényi Csaba nagykövet úr, a buenos aires-i magyar nagykövetség vezetője hozta, aki minden segítséget megadott, hogy megvalósulhasson a tárgyak hazaszállítása. A tárgyak jelenleg Buenos Airesben vannak, a szállítmányozó céh szakemberei fertőtlenítették, tisztították a tárgyakat, megtörtént a csomagolás, jelenleg már konténerben vannak, és várják a hajóra rakodást, és végre elindulhat Európa felé.

 

 

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum diaszpóra kutatása egy később felépítendő épületegyüttes alapkutatásait jelenti. A Skanzen, mint nemzeti közgyűjtemény fontos küldetésének tekinti, hogy az anyaország (magyar és nemzetiségi kultúrája) mellett a határontúli magyarság, illetve a diaszpórában élő magyar közösségeket is vizsgálja, kultúrájukat bemutassa. Ennek fontos részét képezte az észak-amerikai, illetve az argentínai magyarság kutatása. Természetesen folytatjuk a magyar diaszpóra további vizsgálatát Észak- és Nyugat-Európában, Izraelben és Ausztráliában is annak érdekében, hogy minél szélesebb képet tudjunk majd bemutatni Szentendrén.

 

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00