Sorozatunk e részének hőse Leonard „Leo” Ulrich Kamm, a német származású, de Nagy- Britanniában a XIX. és XX. század fordulóján élt és alkotott polihisztor. Kitalált és megvalósított egy példamutató fényképező- és filmfelvevő gépet – közönséges halandóknak.
A házimozizás bevett gyakorlat a mai digitális világban. Naponta fogyasztunk otthon filmeket, televíziós sorozatokat és közösségimédia-videókat. A mozi 1895. december 28-án született meg, amikor a Lumière-fivérek először vetítettek filmeket nyilvánosan, fizető közönségnek. A mozi kedvelő közönség hamarosan otthoni mozizásra is vágyott. Az ő kedvükért jött létre a ma már több mint évszázados múltra visszatekintő házimozi. Feltalálása óta számos házimozi-technológia látott napvilágot. Az alább bemutatott, korai házimozi a „Kammatograph” egy olyan vetítő és egyben felvevő gép, amely a mozgóképet az eddig megismert gépektől eltérő módon rögzíti.
A sorozatunkban eddig megismert filmvetítőgépek, a Pathé KOK 28 MM Cine Projector, és az Edison Home Kinetoscope a 20. század elején általánosan használt cellulóz-nitrát bázisú filmek helyett a tűzbiztos cellulóz-acetát alapanyagú szalagokra rögzített, a Kinora pedig fényképes tárcsákkal hozott létre mozgóképet.
Leonard Ulrich Kamm
A készülék alkotója, Leonard „Leo” Ulrich Kamm 1860. szeptember 11-én született a bajorországi Würzburgban. A villamosmérnöknek tanult Kamm az Egyesült Királyságban telepedett le, és itt is élte le életét († 1926.9.16). 1892-ben Kamm & Co. Ltd. néven Londonban, a Powell Street 27, Cromwell Road címen elektromos cikkek és kameraberendezések gyártására alapított vállalatot. Anyagi helyzete megszilárdulása után, 1897 szeptemberében megházasodott, három gyermeke született.
Üveglemezes képek
A Kammatograph új megoldást alkalmazott: üveglemezre rögzítette a felvételeket. Az első, gyakorlatban is használható üveglemezes fényképezési eljárás Frederic Scott Archer nevéhez kötődik. A szobrász és fényképész Archer 1851-ben publikálta (érdekesség, hogy nem szabadalmaztatta, így találmányából szinte semmit sem profitált) nedves üveglemezre történő képrögzítési módszerét.
Kammatograph-lemez
Az üvegre készült felvételi módszer előrehaladása, a képek élessége, részletgazdagsága, és megfelelő használat és tárolás esetén fennálló időtállóságára alapozva a feltalálók üveglemezre rögzített mozgóképvetítéssel kísérleteztek, ezek közül a legsikeresebb Leonard „Leo” Ulrich Kamm találmánya, a „Kammatograph” volt.
Vállalkozásának épületében bemutatótermek, az irodák és az üzemek voltak elhelyezve. Az elektromos részlegben többek között generátorok, dinamók, kapcsolószerkezetek, flexibilis villanyvezetékek, összecsukható fém gépház, sőt egy ma már alig fellelhető katonai iránytű is készültek.
A kameraberendezések részleg gyártmányai voltak:
műszaki irodák részére grafikus nagyítógépek,
Kamm-féle 35 milliméteres filmvetítő gép,
a cirkónium-dioxid és ittrium-oxid anyagú, platina fűtőtestű Nernst-lámpát és az izzószálas világítótestet ötvöző, nagy fényerejű és hordozható filmprojektor lámpa, a hosszú nevű „KAMA Patent Electric Projecting Lamp for Nernst Filaments”,
vetítő objektívek,
kondenzorlencsék,
és egy olyan, áttetsző anyagból készült vetítővászon, amelyen a vetített film nappali fényben is élvezhetően jelenik meg.
Kamm feltalálta a telexet is
Kamm jelentős sikert ért el a korai távírás területén is. 1895-ben, majd 1900-ban (már, mint javított változatot) szabadalmaztatta az írógéphez hasonló billentyűzetű „Zerograph”-ot, az üzeneteket küldő és fogadó gépet, amely a távírót túlszárnyalva percenként 25 tényleges szót továbbított, és a szöveget – a címzett jelenléte nélkül – automatikusan ki is nyomtatta. Ezért a „Zerograph”-ot az első telexgépnek tekinthetjük. Kamm fent említett gyárának telegráf-címe is „Zerograph, London” volt.
Mahagóni dobozba született
A Kammatographra, akkor még „Improvements in apparatus for photographing and exhibiting cinema to graphic pictures" (megközelítőleg „Filmfelvételek elkészítésére és bemutatására alkalmas készülékek fejlesztése”) címmel 1898. március 3-án nyújtotta be szabadalmi igényét, amelyet 1898. december 3-án, GB189806515 szabadalmi jelzeten meg is kapott.
A Kammatographot 1900-tól sorozatban gyártották. Az elsősorban amatőr fényképészek számára készült, kézi hajtású berendezés mozgó tárgyról üveglapra, spirálvonalban elhelyezkedő 350-550 fényképet készített. Így a spirális adatrögzítés egyik előfutárának tekinthető. (Megjegyzendő, hogy a mai Blu-ray lemezeken is spirálban helyezkedik el az adat.)
Mivel a készülék üveglemezről vetített, a London megyei tanács a mozgóképvetítő gépekre kiadott rendeletei nem vonatkoztak, mert a lámpás vetítés kategóriájába tartozó gép nem jelentett tűzveszélyt.
Az üveglemezes megoldás kiküszöbölte az addig használt cellulóz-nitrát (az Egyesült Királyságban „xylonite” néven forgalmazott) filmek használatából adódó olyan nehézségeket, mint a filmvetítő apparátus költségei, a film előhívásának és reprodukálásának nehézségei, a korai kopásnak és elhasználódásnak való kitettség, és nem utolsósorban a rendeletben legnagyobb jelentőségű tűzveszély. A celluloid-nitrát filmszalagot egy hagyományos, 12 hüvelyk (30.48 cm) átmérőjű, emulzióval bevont, fogazott fémgyűrűbe rögzített, kerek üveglap helyettesíti. Ez a korong teljesen mentes minden kopástól, mert a rögzítésen kívül semmi nem ér hozzá, és ha nem törik el, egy életen át kitart.
A Kammatograph-lemez közelről
A Kammatograph fényképezőgép és projektor is egyben, így nincs szükség két készülék használatára, amelyek közül az egyik a fényképek készítésére, a másik a megjelenítésükre szolgál. A pillanatfelvételeket készítő kamerával egyetlen lemezre több száz különböző fotót rögzíthetünk. Egyúttal olyan eszköz, amely lehetővé teszi a saját felvételek nagyítását bármilyen más eszköz nélkül.
A termékek
A L. Kamm & Co. kétféle készüléket gyártott. A készülékek méretben és árban azonosak voltak. Abban különböztek, hogy az egyik 550 fényképből álló sorozatot készítve ~45 másodperces mozgóképet vetíthetett, míg a másik szerkezet 350 fényképből álló sorozatot rögzített ~30 másodperc vetítési idővel. A lejátszandó mozgóképek sokkal gyorsabban cserélhetőek voltak, mint a film, és visszatekercselésre sem volt szükség. A 350-es sorozat elsősorban olyan emberek és tárgyak csoportjainak fényképezésére szolgált, ahol nagyméretű képekre volt szükség.
A Kammatograph mérete 39×36×8.5 cm, súlya 4,32 kg. A készülék háza a legjobb spanyol mahagónifából készült, amelyet kiváló minőségű, bőrt imitáló vízhatlan anyaggal borítottak. A mechanika anyaga vörösréz (ón és cink ötvözet,„gun metal”), a képek váltása alatt a fényt takaró, és a vetítőfelület csillogását meggátló fényzáró forgótárcsa, a „pilla”, alumíniumból készült.
A felvevő és vetítő objektívként is használható 1 hüvelykes (2,54 cm-es) fókusztávolságú és 5,6 fényerejű lencséjét Petzval József formulája alapján a Voigtländer & Sohn cég kifejezetten a Kammatographoz készítette. Az emulzióval bevont üveg korongokat a warwicki Austin-Edwards műhelyben gyártották. A pozitív és negatív lemezeket 6 db-os kiszerelésben árusították.
A lemezek fényérzékeny rétegének minden más emulzióval szembeni fölénye abban rejlik, hogy a negatívokhoz hasonlóan hidrokinonnal vagy a szokásos Pyro-Soda előhívóval előhívhatók, és az ilyen előhívó gazdag, meleg, bársonyos tónusokat eredményez, amely „pontosan megfelel a filmes munkához, finom átmenetekkel az árnyékokban, és érzékeny rajzolatokkal erős fényben.” (Catalogue of the Kammatograph acccessories & specialities, London, L. Kamm & Co., s.d.)
Az eljárás
A képek rögzítése a Kammatograph-fal a fényképezőgéphez hasonló módon történik. A fényérzékeny zselatinnal bevont üvegkorongot a gép fénybiztos kamrájába helyezik úgy, hogy az emulzióval kezelt felület kerüljön közvetlenül az objektív elé. A felvételkor történő szakaszos, ugyanakkor spirál formában történő (a hanglemezéhez hasonló) mozgást speciális fogaskerékhajtások valósítják meg. A kamerának az objektívvel ellentétes oldalán számláló mutatja a még lehetséges expozíciók számát.
Az exponált lemezről sötétkamrában fotónegatívot készítenek, amelyről tetszés szerinti, kontaktmásolással létrehozott pozitív készíthető. A képek vetítésekor a lemez emulzióval nem kezelt oldala kerül közvetlenül az objektív elé. A teleszkópos mozgatású lencserendszert teljes terjedelmében ki kell húzni, a felvételkor használt háromszög alakú fényzáró forgótárcsát a géphez mellékelt, trapéz lyukakkal ellátott kör alakúra kell cserélni (ami mindössze pár percet vesz igénybe). A képek átvilágításához az L.Kamm& Co. gyártotta karbid-, elektromos-, vagy ívfénylámpát a készüléktől mintegy 6-7 hüvelyk (~15-18 cm) távolságra kell elhelyezni. A Kammatograph vetítési távolsága 6 méter, így a vetítővászonra 1,8 méteres négyzet alakú kép vetíthető, amely az Austin-Edwards emulziónak köszönhetően a celluloidfilmnél jobb minőségű.
Egy Kammatograph készülék 6 font 10 pennybe került. Ha az amatőrfilmes a készüléket tripoddal (háromlábú állvánnyal), vetítőlámpával, és a felvételekhez szükséges kiegészítőkkel (előhívó kerettel, előhívó tálcával, tisztítóeszközökkel) együtt kívánta megvásárolni, úgy 11 font 10 pennyt fizetett. A készülékhez a L. Kamm & Co. különböző méretű vetítővásznakat („Opaque Screens” néven), vízmentes, vállra akasztható hordtáskát, a fényforrásokhoz hordládát is forgalmazott.
Nem múlt el nyomtalanul
Bár az üvegkorongra rögzített felvételek száma korlátozott volt, és a rögzített képek nem voltak szerkeszthetők, a készülék jelentős hatást gyakorolt a filmtechnikára. William Norman Lascelles Davidson (1871-1944) és Benjamin Jumeaux (1852- ?) az 1900-as évek elején Kammatograph alkalmazásával két színszűrős színeskép megalkotásán is kísérleteztek. Munkájuk inspirálta George Albert Smith (1864-1959) találmányát, a Kinemacolort, az első, kereskedelmileg sikeres színes mozgófilm-eljárást.
Henderina Victoria Scott (1862-1929) botanikus, úttörőként, a szobahárs nyílásáról a Kammatograph-fal 12 korongra lassított (sajnos ma már nem fellelhető) felvételeket készített. Scottot a készülék tudományos célra történő optimalizálásában az L. Kamm & Co.segítette.
Jelenleg a muzeális gyűjtemények számos évszázados, amatőr felvételeket rögzítő Kammatograph-lemezt őriznek, amelyek múltunk mindennapi életének még fel nem tárt részleteinek forrásai lehetnek.
Felhasznált irodalom:
https://historictech.com/product/kamms-patent-projector-lamp-c-1906/
https://www.worthpoint.com/worthopedia/vintage-wwi-military-compass-kamm-co-246701476
http://www.cineressources.net/consultationPdf/web/o000/299.pdf
https://historictech.com/product/kamms-patent-projector-lamp-c-1906/
https://x.com/search?q=Kammatograph&src=typeahead_click
https://www.filmvorfuehrer.de/topic/37504-kammatograph-film-in-scheibenform/page/3/
https://www.antikeychop.com/kamms-zerograph
https://www.victorian-cinema.net/machines#kammatograph
https://lux.org.uk/work/phx-x-is-for-xylonite/
https://thebioscope.net/2008/02/03/colourful-stories-no-5-the-brighton-school/
