Az időbeli történés kifejezésének vágya a történelmen keresztül főként a képzőművészetekben keresett vizuális megjelenítési formát. Ez a vágy a 19. század közepének elsősorban a fényképészet- és nyomdatechnikában történt fejlődésnek köszönhetően a hagyományos útról letérve, új kifejezési formában, a mozgókép, a mozifilm gyártásban teljesedett ki.
A mozi megszületésének dátuma 1895. december. 28. E napon - melyet a mozi „születésnapjának” hívunk - tartott Louis Jean és fivére, Auguste Lumière saját készítésű filmjeiből az első fizető közönségnek tartott mozgófilmvetítést.
A mozgófilm népszerűvé válásával igen hamar igény jelentkezett saját, amatőr filmek forgatására alkalmas, könnyen kezelhető hordozható készülék gyártására. A filmfelvevőgép típus - a továbbiakban ismertetett kamerák kizárólag némafilm rögzítő szerkezetek, ezért erre külön nem térünk ki - első működőképes példánya az 1908-ban az Andre Debrie vállalkozásában készült, kézihajtású „Parvo” kamera.
Az 1911-ben megjelent „Aeroscope”, a lengyel származású Kazimierz Prószyński találmánya, a filmszalagot már sűrített levegő segítségével továbbította. A londoni Newman & Sincalair gyártotta kamera a következő évtized végéig használatban volt, ekkoriban szorították ki a fényrögzítés-technikában élenjáró cégek, mint a Zeiss-Ikon, Eyemo, Bolex rugómotoros-óraszerkezetes meghajtással működő készülékei.
A filmtovábbítástól függetelenül a korai kézikamerákkal történő sikeres filmrögzítés állandó problémáját jelentette, hogy a képtovábbítás sebessége miatt az egy-egy filmkockára jutó megvilágítási idő a filmezés folyamán azonos, a rögzíteni kívánt téma viszont eltérő fényviszonyokat igényel. Ezért a nyersanyag pontos megvilágítását a fényrekesszel kell szabályozni, azaz a kevésbé fényes területre több, a fényes felületre kevesebb fénynek kell esnie.
A megvilágítási idő önműködő beállításával sokan kísérleteztek, de hasznosítható eredményre a magyar Riszdorfer Ödön jutott. Többéves munka után két megoldást szabadalmaztatott. Az egyikkel gyakorlatilag megvalósította az önműködő rendszert, ahol a fényelem úgy kapcsolódik a pillanatzárral és a felvevőlencse fényrekeszével, hogy azokat változó világítási viszonyok között is vezérli és a téves megvilágítást minden körülmények között kizárja. A másik megoldásnál a fotocellában keletkező áramot nem kell felerősíteni, mert a fényképezőgép fényrekesze (blende) és pillanatzára a lencse köré szerelt fényelem (fotocella) útmutatása alapján kézierővel szabályozható. Az 1930 októberében bejelentett első szabadalmát több is követte.
Riszdorfer Ödön (1893-1944?) jogi tanulmányokat folytatott és hosszú ideig a kereskedelmi pályán működött. A fényképezéssel 1919-ben került közelebbi kapcsolatba, ugyanis a Tanácsköztársaság idején az 1. vörös repülő században teljesített szolgálatot mint tábori megfigyelő. E beosztásában sok légifelvételt készített, és felismervén, hogy a fénykép tökéletessége a helyes megvilágítástól függ, már itt gondolt arra, hogy a tökéletes képek érdekében célszerű lenne a megvilágítást automatizálni.
Öccsével, a saját nevén is bejelentett szabadalmakkal bíró vegyészmérnök Lászlóval (1898-1969) folytatta kutatásait. Budapesten a X. kerületi Hédervári utcában létesített kísérleti laboratóriumukban készültek a találmányok - egy vagy több - működőképes darabjai, majd ezek alapján a hasznosításukra is szerződést kötött.
Riszdorfer 1933-ban szerződést kötött az 1919-ben létesült, és 1928-tól filmes felszereléseket is gyártó EUMIG /Elektrizitate Und Metallwaren Industrie Gesellschaft/-al. Az EUMIG 1931-ben jelentette meg EUMIG P1 filmvetítőjét, a következő évben EUMIG C1 nevű, 9.5 mm-es filmre rögzítő kézi mozgófilm-kameráját.
1935-ben került forgalomba, az EUMIG C2, a Riszdorfer Ödön tervei alapján készült, első, beépített fénymérős, kézi filmfelvevőgép. Itt jegyzendő meg, hogy a cég 1937-ben 8 mm-es kamerát készített EUMIG C3 néven, majd egy évvel később piacra dobta az első elektromosmotor hajtotta kézi filmfelvevőgépet, az EUMIG C4-et.
Visszatérve az EUMIG C2-re, a készülék az EUMIG C1 kameráihoz hasonlóan fekete bakelit anyagú, vaskos, doboz forma. Mérete: 13 x 12.5 x 6.3 cm, súlya 1.75 kg.
A gép frontális lapjára, bal felől, szeléncellás fénymérő került. A fényviszonyok beállítása félautomata; a szeléncella által mért mennyiséget a gép „célzó-keresztes” képkeresőjében mutató jelzi. Az operatőr, anélkül, hogy a filmezést megszakítaná, a jobbra elhelyezett objektíven a filmszalagra beérkező fénymennyiséget szabályozó blendét a megfelelő értékre állítja. A mutató egyben jelzi, ha a felvételhez elégtelen a fénymennyiség, vagy, ha túlexponálás történhet. Utóbbi esetben az objektívre a fényképen is látható fényszűrőt kell illeszteni.
Riszdorfer célja volt a teljes automatizálás, az adott technikai körülmények között (a tranzisztort csak 1948-ban szabadalmaztatták) ezt csak a készülék méretének jelentős növelésével, és kézikamera jellegének elvesztésével valósíthatta volna meg.
A speciális, a készülékhez készített, fénybiztos filmkazettában a Pathé-fivérek által 1922-ben forgalomban hozott 9.5 mm széles filmszalag fut. A filmkazetta lehetővé teszi a filmkazetta napfényben történő betöltését. A felhúzható óraszerkezetes filmtovábbító a szalagot a nemzetközi standardnak megfelelően 16 kép/másodperc sebességgel továbbítja. A film lefutását a gép oldalán lévő tárcsa jelzi (de halljuk azt a rugószerkezet surrogásából is). A gépben négy Scheiner illetve DIN szabványban megadott fényérzékenységű film használható, de lehetséges a típusok közötti beállítás is. A megfelelő beállítás a kamera filmkazettának is helyet adó részében, kapcsoló segítségével történik. A gép kioldást késleltető szerkezetével saját kép - „szelfi” - is rögzíthető, lehetőség van egy „filmkocka” felvételére is.
Az itt bemutatott, No:4730 gyári számú EUMIG C2 kézikamera optikája R. Meyer Görlitz, Kino Plasmat, F: 1.5, f=2 cm D.R.P. /1.5 fényerő és 2 cm fókusztávolság/, az objektív gyári száma No:584244.
A készüléket Meyer-Trioplan F: 2.8., f=2 cm. objektívvel is készítették. A két objektív között eltérés egyszerűen fogalmazva: azonos távolságokból különböző rekeszeléssel történhetnek a felvételek.
A készülékhez 4 db fénybiztos kazetta, 2 db fényszűrő, és 1 db kockázókar is tartozik.
Riszdorfer Ödön számos találmányával, 23 hazai, és több mint 110 külföldi szabadalommal, forradalmasította a fényképezőgép és filmipart. A legnagyobb cégek kötöttek vele szerződést, hogy tervei szerint gyártsák fényrögzítő eszközeiket, így a rochesteri Eastman-Kodak, a Bosch, a Voigtländer vagy a magyar GAMMA.
A jogász-feltaláló sorsát rejtély övezi. A háború végén Sopronból, családját visszahagyva, teendőit intézve visszatért Budapestre, és Buda ostroma alatt nyomtalanul eltűnt.
Az EUMIG-nak 1980-ban még 3000 alkalmazottja volt, ez évben hozta forgalomba első hangosfilmes kameráit. A következő évben szinte rekordgyorsasággal jelentkeztek komoly pénzügyi problémái. 1982-ben beszüntette működését, a márkanevet 1989-ben a majna frankfurti Rothenberger GmbH szerezte meg.
Felhasznált irodalom:
Fejér Zoltán: Petzvaltól a Pajtásig: a magyar fényképezőgép-gyártás története, 1839–1966,. HOGyF Editio, Budapest, 2003, 51 oldal
Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958).
EUMIG használati utasítás
