Vállas Antal matematikus, egyetemi tanár 1840. augusztus 29-én a Magyar Tudós Társaságnak a Lloyd Palotában tartott ülésén bemutatta az Daguerre fényképészeti eljárását, és a helyszínen két felvételt készítve az eljárás minden részletét is demonstrálta. Ennek tiszteletére augusztus 29-ét a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége, a Magyar Fotóművészek Világszövetsége és 108 szakmai, társadalmi szervezet A Magyar Fotográfia Napjának választotta, melyet első alkalommal 2003-ban ünnepeltünk.
A magyarországi fotográfiai korai történetének kiemelkedő képviselője első magyarnyelvű fényképészeti szakkönyvünk szerzője, a bécsi Teresianumban magyar nyelvet tanító Zimmermann Jakab (1808-1878). Az 1840-ben, Bécsben megjelent munka címe: „Daguerre képei’ elkészítése’ módjának leírása”.
Első magyarországi fényképészünk ismereteink a velencei származású Jacopo Marastoni, magyarosan Marastoni Jakab (1804-1860), aki 1840 júniusában Pesten nyitotta meg a mai Gresham palota helyén lévő műhelyét, bár erről az első az első tudósítás egy évvel későbbről származik.
Tudományos szinten először Jedlik Ányos István (1800-1895) foglalkozott fényképezéssel.A fizikus egyetemi paptanár, a villanymotor („villanydelejes forgony"), a kommutátor egyik fajtája (a higanyvályús áramfordító), az öngerjesztési elv, a dinamó („egysarki villanyindító"), a leideni palackok egyfajta hálózatából felépített nagyfeszültségű tápforrás („villamfeszítő"), egy kiváló minőségű optikai rácsosztó készülék, a szódavíz-gyártás feltalálója egyúttal az első magyar fotóamatőr is.
E minőségében már 1842 szeptemberében Bécsben megvásárolt egy Daguerre rendszerű kamerát, az egyetlen ismert és ebből a korból Magyarországon megmaradt fényképezőgépet, amely ma a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum egyik legbecsesebb régi műtárgya.
A kamerért 229 forintot, egy pesti egyetemi tanár negyedévi jövedelmének megfelelő összeget fizetett, és a következő öt évben 300 forintot költött fényképészeti vegyszerek vásárlására, a későbbiekben a kamerához egy csereobjektívet is beszerzett.
Mi is a Daguerre-féle fényképészeti eljárás?
A dagerrotípia eljárást Louis Jaques Mandé Daguerre francia dekoratőr és panorámafestő találta fel 1837-ben. Ez volt az első, gyakorlatilag használható fényképező-eljárás. Ezüst-jodiddal bevont ezüstlemezre (vagy ezüstözött rézlemezre) felvett, higanygőzzel előhívott, kezdetben egyszerű konyhasó, később nátrium-tioszulfát oldattal rögzített, közvetlen pozitív tükörképet adó eljárás. Kópiák készítésére közvetlenül nem használható. A mai (értsd: analóg) fotóeljárásoknak nem elődje. A felvételeket úgynevezett Daguerre rendszerű kamerával, tulajdonképpen egy speciális kialakítású camera obscurával készítették el.
A találmányon Daguerre 1827-től együtt dolgozott Nicéphore Niepce-szel, majd Niepce 1833. évi halála után fiával Isidore-ral kötött szerződést. A kontraktus szerint a tulajdon rész 60-40 % arányban Daguerreé és Niepce között oszlott meg, valamint a találmányt is Daguerre-ről nevezték el.
A dagerrotípiát Daguerre 1839. január 9-én mutatta be a Francia Akadémián. A francia kormány a találmányt megvásárolta és közkinccsé tette, Daguerrenek és Isidore-nak élethosszan tartó évjáradékot fizetett.
Jedlik Daguerre-Giroux-féle fényképezőgépe (a kamera készítóje és forgalmazója Alphonse Giroux, Daguerre sógora volt) gyakorlatilag két, egymásban elcsúsztatható fadoboz, melynek homlokoldali nyílásába cserélhető felvevőlencsék helyezhetők, hátoldala pedig egy mattüveges lenyitható ajtó (szerepe szerint képkereső és képélesség-beállító). Ez utóbbi helyére kell, a beállítást követően, a felvételre előkészített (fényérzékenyített) lemezt behelyezni.
A kameraváz fából készült asztalosipari módszerekkel. Kívülről látható felületei barnára pácoltak, belső felületei feketére festettek. Az egymásban elcsúszó dobozok funkciója egyrészt a fényzáró kamra megvalósítása, másrészt a képélesség durva beállítása. Ezen kívül hordozzák az objektívet, valamint a készülék kezelőszerveit és a felvétel nyersanyagát.
A kamera objektív nélküli mérete 215x250x255 mm, súlya 1,51 kg. Használatával 10x15 cm és 13x18 cm képméretű felvételeket lehetett készíteni.
A készülékhez kettő, cserélhető objektív tartozik, mindkettő fából esztergált de nem egyforma közgyűrűre van rászerelve, melyek famenetes csavarkötéssel rögzíthetők a vázhoz.
A méretében nagyobb objektív a kamerával egyidőben készült, egyszerű meniszkusz-lencse (esetleg Chevalier-féle „óakromát”), amely sárgaréz foglalatában a rekesz mögött kapott helyet. Az objektív szabad nyílásának, tehát annak a területnek, amelyen keresztül a fény fizikailag is képes áthatolni - átmérője 39 mm, gyújtótávolsága 380 mm., fényerőssége 1:25, befoglaló maximális mérete 121x225 mm, súlya 0,47 kg.
A foglalat elülső részén, a 15,5 mm átmérőjű lyukdiafragma előtt, egy, a központi zár szerepét betöltő, elfordítható kis fémajtó található. A foglalat felirata: No 66 Daguerreotyp; Prokesch Wien; Windmühle No 46. Az objektív készítője, Wenzel Prokesch a 19. század első felének neves optomechanikai gyártója és forgalmazója volt, halála után a Windmühle, Kothgasse 46. szám alatti cégét 1861-től az 1834-től vele dolgozó Karl Fritsch vette át.
A méretében kisebb objektív két évvel későbbről származhat, valószínűleg akromát (a színtorzulást, legtöbbször a kék és vörös összeolvadását korrigáló) lencse, amely fogasléces lencsekihúzóval ellátott sárgaréz foglalatban van elhelyezve.
A foglalaton feliratok vagy optikai adatok nem találhatók. Az objektív szabad nyílásának átmérője 39 mm, gyújtótávolsága 260 mm, fényerőssége 1:22, befoglaló mérete 121x90 mm, súlya 0,4 kg.
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárában kiállított Jedlik Ányos fényképezőgép „a népművelési miniszter által védetté nyilvánított műszaki emlék".
Felhasznált irodalom:
Buday Árpád: Fotolexikon, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963
Fejér Zoltán: Petzvaltól a Pajtásig: a magyar fényképezőgép-gyártás története, 1839–1966,. HOGyF Editio, Budapest, 2003, 51 oldal
Fejér Zoltán: Négy név - száz év fototechnika-történet, Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1997 - ISBN 963-16-1391-7
Fejér Zoltán: Jedlik Ányos fényképezőgépe, I.m: Műértő 2016. szeptember
Szilágyi Gábor: Daguerre, Gondolat, Budapest, 1987
Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve - A fényképezés kultúrtörténete, Typotex Kiadó, 2011
Vidra József: Jedlik Ányos fényképezőgépe, I.m : Élet és Tudomány, 2007. augusztus 31.
Zimmermann Jakab: Daguerre képei’ elkészítése’ módjának leírása - az Országos Műszaki Múzeum faximile kiadása, felelős kiadó : Dr. Szabadváry Ferenc, Vác, 1984
