A házimozi bevett gyakorlat a mai digitális világban. Naponta „fogyasztunk” otthon filmeket, televíziós sorozatokat és közösségimédia-videókat. A mozi 1895. december 28-án született meg, amikor a Lumière-fivérek első, nyilvános, fizető közönségnek vetítettek filmeket. A mozi kedvelő közönség hamarosan otthoni mozizásra is vágyott.
Az ő kedvükért jött létre a ma már több mint évszázados múltra visszatekintő házimozi. Feltalálása óta számos házimozi-technológia látott napvilágot. Írásom első részében ezek közül, a világhírű Pathé Freres filmvetítőjét – a Pathé KOK 28 MM Cine Projektort – már bemutattuk. A második részben a szintén világhírű feltaláló, Thomas Alva Edison találmányával, az Edison Home Kinetoscope-jával ismerkedhetünk meg.
A Lumière testvérek 1896-ban, vetítőgépük, a Cinématograph népszerűsítésére az Egyesült Államokba is ellátogattak. A moziban rejlő üzleti lehetőségeket hamar felismerve, a közönség meghódításának versenyéből Thomas Alva Edison, a „Menlo Park Varázslója” sem kívánt kimaradni.
Edison már jóval a Lumière testvérek találmánya előtt, 1888-ban készített filmvetítőgépet. A Kinetoscope-nak nevezett készülék (a görög „kineto”, mozdulat és „scope”, nézni szóból) perforált filmszalagot játszott le, de nem vetítőgép volt, a film megtekintését egyszerre csak egy személy számára tette lehetővé. Lumière-ék sikerét látva, a Pathé Frères-hez hasonlóan, 1896 elejére jogot szerzett a Raff & Gammon filmes vállalkozástól, hogy a Charles Francis Jenkins (1867-1934) és Thomas Armat (1866-1948) által megalkotott filmvetítési technológiát, a „Phantoscope” elnevezésű vetítőgépet, saját vállalkozásában „Vitascope” néven gyártsa és forgalmazza.
A készülék sikere ellenére már nem versenyezhetett a Lumiere-testvérek gépével. Feladva a Vitascope forgalmazását, az addig szerzett profitból párhuzamosan folyó projektekbe kezdett. 1897-ben saját vetítési rendszert hozott létre „Projectoscope”, illetve „Projecting Kinetoscope” néven. A 35 milliméteres filmvetítőgép az 1907-1908 években az Egyesült Államok filmprojektor-eladásainak 30 százalékát tette ki.
Edison családias jellegű filmvetítéshez alkalmas készülék megalkotásán is dolgozott. Adolf F. Gall, aki Edison vetítéstechnikai mérnöke volt, tervei alapján készült el az Edison Home Kinetoscope vagy Home Projecting Kinetoscope. A gép szabadalmi kérvényét 1911.október 12-én nyújtották be, az engedélyt 1916. november 14-én kapták meg.
Az Edison Home Kinetoscope két egymástól elkülönülő részből áll, a két egységet tölgyfa alapra szerelték. A gép mechanikáját – filmkapu, filmtovábbító, hajtókar, két egymás mellett elhelyezett vetítő objektív (egy film-, és egy diavetítésre) – magába foglaló része öntvény alapú. Diavetítő objektív azért került a gépbe, mert a 20. század elején a diaképek – elsősorban vallásos témák és utazásokon rögzített felvételek – vetítése a lakosság közép és felső rétegének kedvelt szórakozása volt A gépházon aranybetűs felirat található: „TRADE/”, majd Edison kézírásával „Thomas A. Edison / MARK”.
A vetítőgép lámpaház egysége feketére festett-lakkozott lemezből készült, amely előre, hátra és hosszirányban is mozgatható. A kép élessége a lámpaház előre-hátra mozgatásával, és az objektív a foglalatban történő csúsztatásával szabályozható. A hosszirányú mozgással a fényforrás a mozgókép vagy a dia vetítésére szolgáló objektív mögé állítható. A gép 50×30×20 cm méretű, súlya 6 kg. A tárolására készült erős fémkoffer vetítés alkalmával vagy állványként is szolgál, ennek súlya mintegy 3 kg.
Edison a Home Kinetoscope tulajdonosai számára gazdaságosra kívánta redukálni a költségeket, ezért egyedi megoldásként – az ekkoriban piacra került Pathé KOK-hoz hasonlóan – acetát bázisú, nem gyúlékony filmet használt. (Ennek demonstrálására a mester egy fotón égő cigarettával a kezében vizsgál egy ilyen filmszalagot!) A 22 mm széles filmszalagra három sávban rögzítették a filmet, a filmet a továbbítás számára a három képsort elválasztó két sávban perforálták. A képmező mérete mindössze 5,1×3,9 mm. Az első sáv vetítésekor a filmtovábbító mechanika alaphelyzetben áll, az ezt követő filmsáv vetítésekor a filmtovábbító mechanikát az objektív elé kell csúsztatni.
A készülékre nem szereltek fényzáró forgó redőnyt („pillát”) nem szereltek, kapott viszont automatikus tűzvédő zárat. Ez, ha a kézi hajtású film megakadt, vagy a kívánt 16 kép/másodperc sebesség alá lassult, a fényforrás és a film közé esett, így megakadályozta a film sérülését. Előfordult, hogy a redőny nem emelkedett fel teljesen, ekkor bosszantó vibrálást okozott a vetítőernyőn, ha viszont nem megfelelően esett le, akkor beégett vagy torz képkockákat eredményezhetett.
A vásárló a kis képmező miatt a vetítéshez igénytől függően három fényforrásból és három vetítő objektívből választhatott. A „Baby Arc”, azaz kisméretű, elektromos ívfényt kibocsátó lámpához áramforrástól (egyen- vagy váltóáramtól) függően változtatható ellenállás, más néven reosztát, vagy transzformátor közbeiktatása volt szükséges.
A képeken szereplő, az MMKM Tanulmánytárában őrzött 74.74.31.1. leltári számú készülék ívfény világítású, a lámpaház hátsó falán találhatók az ívfény beállítást szabályozó karok.
Két további lehetőségként cirkónium-dioxidból és ittrium-oxidból álló, egy platina fűtőtest hevítette vékony csövek rendszere, az izzólámpa újszerű formája, a Nernst-lámpa, és/vagy kisméretű acetilén égő állt rendelkezésre. A fényforrások fénykibocsátása jelentősen különbözött, a legerősebb fényű az ívlámpa volt.
A fényforrásoknak megfelelően három, Bausch & Lomb gyártmányú A, B és C betűkkel jelölt vetítő objektívet kínáltak, a jelölések a hosszú fókuszt, a normál és a széles látószöget jelentik. Az objektíveket sorozatszámmal is ellátták (gépünk objektívjei a 4709 és 9959 számúak). A legtöbb otthoni vetítésre a B objektívet és – a gép használati utasítása szerint – a 3 méter távolságban 45×60 cm, 9 méter távolságban 137×182 cm tiszta, fényerős képet vetítő ívlámpát ajánlották. A Home Kinetoscope a mozgókép-vetítés mellett speciális miniatűr diaképeket is vetít, egy kb. 3 x 10 cm. nagyságú dián két sorban tíz, mintegy 11 × 15 mm-es kép volt. A mini diakép vetítéshez a lámpaházat áthelyezték, hogy összhangba hozzák a mozgóképet vetítő lencse mellé szerelt sztereoptikon objektívvel.
Az Edison Home Kinetoscope-hoz a filmeket és a diákat az Edison Studio szállította. A filmkatalógus alapján a filmeket 8 kategóriába sorolták: 70 vígjáték, 34 dráma, 31 gyártás, ipari, technológia, műszaki témájú, 44 útibeszámoló és természetfilm, és 8 oktatófilm. A legtöbb alkotás a Edison Studio gyártmánya volt. Edisonék az eredetileg 35 mm-es filmszalagra készült filmeket kopírozták át a Home Kinetoscope számára.
A filmek vásárolhatók vagy kölcsönözhetők voltak. A tekercsek ára 2,5-20$, kölcsönzési díja 30¢-1$ között mozgott. Úgy tűnik, az árat egyedül a film hossza határozta meg (másképp nehezen érthető, hogy az „Elephants at Work in India” című, helyszínen forgatott film ára 2,50$, míg az USA-ban készült, „The patent housekeeper” filmé 10$ volt. Ha a mozi-amatőr cserélni kívánta a megvásárolt filmet, akkor a készülékhez 5$-ért kuponkönyvet vásárolt. A már megnézett filmet elküldte Edison cégének (az Edison Incorporatednek, Orange, New Jersey), és kiválasztotta, hogy milyen, a film kategóriájában tartozó alkotást szeretne megnézi, az elküldött tekercshez pedig mellékelte a cseredíj fedezéséhez szükséges számú, a könyvben található kupont. A diaképek darabja 50¢ volt, ezeket csak vásárolni lehetett.
Az Edison Home Kinetoscope-ot 1912-től árusították, a gép ára fényforrástól és vetítőlencsétől függően 65 és 97,50 dollár között változott. Edison nagy reményekkel tekintett valójában soha be nem indult vállalkozására. A kudarcnak több oka is volt. Edison, mivel ekkor már sikeres fonográfüzletének köszönhetően értékesítési ügynökök és kereskedők jelentős hálózatával rendelkezett, úgy gondolta, hogy örömmel fogadják majd a Menlo Park legújabb termékét, ezért a Home Kinetoscope számára saját marketingprogramot nem indított. Reménykedett abban is, hogy gépe több különálló csoport számára is vonzó lesz, amit a projektor használati utasításának borítóján jól látható szöveg is bizonyít: „Mozgóképek otthonra, iskoláknak, YMCA kluboknak stb.”
A fogyasztói ellenállás legfőbb tényezője a gép ára volt, a kereskedők is erre panaszkodtak. 1914-ben az ívlámpával és B lencsével felszerelt projektort ára 86$ volt. Ha ehhez hozzáadjuk egy 10$-os (középáras) filmet, és cseréhez szükséges 5$ értékű kupon-könyvet, máris 101$-t fizettünk. Ez az összeg ma, 2025-ben 3187 dollárt érne…
Egy ilyen ár kézenfekvően sokak számára akadály volt, kivéve a nagyon jómódúakat. A korai daraboknál volt néhány panasz a felvevő orsó és a képkapu működési problémáira is, ezeket a későbbi szállítások során javították. Az ívlámpa is ijesztő lehetett első alkalommal, de kezelése könnyen elsajátítható volt. Üzemeltetés közben a forgatási irány és sebesség betartása, a film objektív felé való elcsúsztatása sem volt ördöngösség.
1914-re a Home Kinetoscope projekt leállt. Egy 1915-ben készült könyvelés kimutatta, hogy a 4686 legyártott gépből (az MMKM példányának gyári száma 1701) csak mintegy 500-at adtak el a vevőknek. Gépek százai kerültek vissza külföldi kereskedőktől; több százan soha nem hagyták el az edisoni raktárakat.
Felhasznált irodalom:
Alan D. Kattel : The Edison Home Kinetoscope and Its Films és ugyanő : Edison Home Kinetoscope (22 mm.) A List of Films and Sources - I.m :The Moving Image: The Journal of the Association of Moving Image Archivists, Vol. 2, No. 2 (FALL 2002), pp. 121-136
Edison Motion Picture Equipment Chronology: https://web.archive.org/web/20061106172027/http://www.silentmovies.com/edison/chronology/edison.html
Powerhouse Museum: https://powerhouse.com.au/
https://www.uschefnerarchive.com/project/edisons-home-kinetoscope/
https://web.archive.org/web/20061106172027/http://www.silentmovies.com/edison/chronology/edison.html
https://www.hagley.org/librarynews/edison-home-kinetoscope-movies
https://www.finatopia.com/calculator/inflation/101/1914?to=2025
