A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. 2021-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ipari örökséget reprezentáló tagintézményeiben kezdtünk, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Mihány, a Hadtörténeti Múzeum és a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum fogadott bennünket. Most virtuálisan Kaposvárra utazunk, a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeumba. A múzeum története és kiállításainak megismerése után unikális helyszínre látogatunk, a Deseda-tó partján álló Fekete István Látogatóközpontba. A Néprajzi Gyűjtemény, az Éremgyűjtemény után a Rippl-Rónai Emlékházat és Látogatóközpontot ismerhettük meg. Búcsúzásképp a múzeum igazgatójával, dr. Ábrahám Leventével beszélgetünk.
Mióta vezeti a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumot? Hogyan került biológia-földrajz szakos tanárként erre a területre?
11 éve vezetem igazgatóként a Rippl-Rónai Múzeumot, és a pályámat épp úgy kezdtem, mint minden fiatal, végig járva a ranglétra különböző fokait. Biológia-földrajz szakos tanárként végeztem, és specializálódtam a természettudományi muzeológián belül a zoológiára. Itt szakterületem a recésszárnyú rovarok és lepkék taxonómiai, állatföldrajzi, ökológiai és természetvédelmi vizsgálata.
A pályafutásom első időszakában, még egészen fiatalon az inspirációt a múzeumi elhelyezkedéshez a Bakonyi Természettudományi Múzeum adta, ott már gimnazistaként aktívan részt vettem a múzeum műhelymunkáiban, a Bakonykutatásban. Később a Janus Pannonius Múzeum természettudományi részlegén diákként mélyítettem el az ismereteimet, és tanultam meg a muzeológiai szakma csínját-bínját, és a hobbiként indult érdeklődési terület végül egy életre szóló szerelem lett, és elhivatott szakemberré tett.
A felsőfokú iskolai tanulmányaim befejezése után az épp frissen alakuló kaposvári múzeum természettudományi osztályára kerültem muzeológusnak, majd rövidesen a részleg osztályvezetője lettem. Egy vezetői ciklusban a múzeum igazgatóhelyetteseként irányítottam a szakmai osztályok munkáját. Az eredeti biológia-földrajz tanári végzettségem nagyon jó párosításként bizonyult a természettudományi muzeológusi tevékenységhez, mert végigkísérték a földtani, botanikai, zoológiai ismereteim a munkámat.
Mi most a kutatási területe? Van ideje tudományos kutatóként dolgozni? A tudományos kutatóknak milyen lehetőségeik és eredményeik vannak az intézményben?
Sajnos mióta magasabb vezetői feladatokat is ellátok, a kutatási területemmel kevesebbet tudok foglalkozni, mivel nem csak az intézményi irányítás, hanem az eddig megszerzett ismeretek magasabb szintű átadása is napi teendőim közé tartozik. A MATE Kaposvári Campus-án címzetes egyetemi docensként és tantárgyfelelős oktatóként a természetvédelmi mérnöki képzésben veszek részt 10 éve. A kutatómunkám eredményeiről, ami az utóbbi időben elsősorban új fajok leírására irányult, különféle hazai és külföldi szaklapokban angol nyelven publikálok, emellett 2000 óta rendszeresen szerkesztem és menedzselem a Natura Somogyiensis című folyóiratunk megjelenését, jelenleg a 36. köteten dolgozom már. Kutatómunkám során sikerült bejárnom a fél világot, tanulmányutakon jártam Marokkóban, Ománban, Iránban, Kirgizisztánban, Kínában, vagyis olyan helyeken, ahol a száraz, sivatagos éghajlat által dominált területek vannak, mivel az általam vizsgált csoport elsősorban ezekhez a területekhez kötődik. Ezen kívül számtalan külföldi múzeum természettudományi gyűjteményének identifikációjában vettem részt Finnországtól az Arab Emirátusokig.
Múzeumunk hangyaleső és rablópille gyűjteménye a világ nagy múzeumaival vetekszik. Rendszeresen keresnek meg külföldi tudományos szaklapok lektorálás céljából Új-Zélandtól az Egyesült Államokig.
2 és fél millió tárgyat őriznek a múzeumban, ha jól tudom ez Magyarország három legnagyobb vidéki gyűjteményének egyike. Valóban? Hogy alakult ki Kaposváron ekkora gyűjteményegyüttes?
A múzeumunk gyűjteménye valamivel több, mint 2,5 millió, ez hazánkban az egyik legnagyobb vidéki gyűjtemények egyike. Ha a térképre nézünk, rögtön láthatjuk az okát is, hiszen Somogy megye területe akkora, mint Tolna és Baranya megye területe együttvéve. Gyűjteményi anyagunk nagy része, kb. 1,5 millió régészeti, mint minden más megyei hatókörű múzeumban, majd ezt követi a több, mint fél milliós természettudományi, történeti, néprajzi és képzőművészeti anyag. A gyűjteményi anyagunk legnagyobb intenzitással a 2000-es évek elején gyarapodott. Ez adódott abból, hogy ekkor végeztük a Somogy megyét átszelő autópályához kapcsolódó régészeti feltárásokat. Ez az óriási gyűjteményi anyag jelen pillanatban sajnos zsúfolt raktárakban a feldolgozását várja. Mindig arra biztatom a múzeumba szakmai gyakorlatra jelentkező PhD hallgatókat, hogy utazzanak és kutassanak a hazai gyűjtemények között, ismerjék meg a különféle régészeti korok, kultúrák elterjedését és szintetizálják az ismereteiket.
Idén 10 esztendeje, hogy a kiállítások egy részének otthont adó Vármegyeházába visszaköltözött a megyei önkormányzat., és közösen használják az 1828 – 1832 között elkészült épületet. Hogyan alakult áta múzeum térhasználata a változás után? Milyen épületek adnak otthont a műtárgyaknak, a kiállításoknak és a munkatársaknak?
A múzeum nagymennyiségű anyagának az elhelyezése kb. évszázados probléma, ugyanis intézményünknek soha nem volt önálló, múzeumi célra épített vagy kijelölt épülete. Ugyan 1914-ben megszülettek a múzeum elhelyezésének a tervei egy kultúrpalota képében, de az I. világháború ezeket az elképzeléseket szertefoszlatta. Így a múzeum törvényszéken, iskolában, önkormányzati épületekben többfelé kapott helyet. 1984-ben az egykori megyei tanács épületének muzeális célú hasznosításával a városközpontban turisztikailag frekventált helyen kapott elhelyezést. A 2010-es közigazgatási átalakulása során a megyei önkormányzat visszaköltözött az egykori patinás épületébe, amelyet napjainkban közösen hasznosítunk kiállítási és közigazgatási célra. Reményeink szerint, talán még ebben az évben uniós támogatással elindul a volt levéltár épületének felújítása, és hamarosan a múzeum új adminisztratív és kultúraközvetítő centruma válhat a felújított épületből, ami régen vármegyeháza és börtön is volt, később levéltárként és múzeumépületként is funkcionált.
Az előttünk álló fejlesztésekből következik, hogy a múzeum elhelyezés fennálló problémái nem halaszthatók újabb 100 évre. Pályázatokat készítettünk elő a gyűjtemények szakszerű raktározására a 2021-2028 uniós ciklusra, valamint a korszerű múzeumok infrastruktúrájának megteremtésére, elsősorban a gyűjtemények digitalizálása területén, amelynek különös jelentőséget adott a mostani COVID-helyzet.
A múzeum szakterületenként – régészet, néprajz, természettudomány, képzőművészet – állandó kiállításokkal is rendelkezik. Ezek didaktikus felépítésűek, de a kor követelményeinek megfelelően interaktivitásuk fokozandó. Különösen hiányzik egy új állandó régészeti kiállítás, ami bemutatja Somogy megye múltját.
A múzeum működtetésében van még a Szentjakabi Bencés Apátság és Romkert kiállítóhely, amelynek rekonstrukciója talán ebben az évben elkezdődik.
Milyen fejlesztések voltak az elmúlt években a múzeumban? Miket terveznek?
Az elmúlt években két új kiállítási látogatóközpontot avathattunk, tradicionálisan talán országszerte a legismertebb a Rippl-Rónai név kaposvári kötődése. A Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont bemutatja az európai hírű művész legszebb festményeiből készült kiállítást a Róma villában, valamint az új látogatóközpontban a művész kevésbé ismert iparművészeti munkásságát bemutató tárlat is. Egész évben csodálatos a villa parkja, tavasszal 20 ezer nárcisz pompázik a gyepszőnyegen. Minden évszakban élmény a látogatás.
Intézményünk kiállítási területein mégis a Fekete István Látogatóközpont fogadja a legtöbb látogatót, hiszen itt nem csak kiállítással, hanem teljesen új szemlélettel, komplex turisztikai szolgáltatással – csónakbérlési, kerékpározási, valamint elektromos sétahajózási lehetőségekkel – várjuk a Dunántúl leghosszabb mesterséges tava mellett a látogatókat. Talán ma Magyarországon az egyetlen múzeum vagyunk, amely sikeresen üzemeltet sétahajót.
Múzeumunk a kiállítási palettáján nem feledkezik meg egyetlen korcsoportról és érdeklődési területről sem. A nyugdíjasok körében népszerűek a képzőművészeti tárlataink, a gyerekek körében pedig a természettudományi múzeumpedagógiai foglalkozások a legvonzóbbak, ugyanúgy, mint a népszokásokat bemutató programjaink, múzeumpedagógiai füzeteink.
Néhány évvel ezelőtt útjára indítottuk úgynevezett nagyrendezvényeinket is – tavasszal a Nárcisz Ünnep a Rippl-Rónai Emlékházban, május végén a Rippl-Rónai Fesztivál, június végén a Múzeumok Éjszakája, nyár közepén a Desedai Piknik, ősz elején az Ostrea Peregrina – Élet a középkorban címmel, és a sort ősszel a Múzeumok Őszi Fesztiváljával zárjuk. Rendszeresen tartunk ismeretterjesztő előadásokat a legkülönfélébb szakterületeken Múzeumi Esték, és Desedai Panoráma címmel. Ezekhez immár törzsvendégek csatlakoznak rendszeresen. Kiváló szakmai és műszaki ismeretekkel rendelkező kollégáim folyamatosan fejlesztik a virtuális térben lévő jelenlétünket és elérhetőségünket. A honlapunkon minden állandó kiállításunk digitálisan megtekinthető. Múzeumunk Facebook-oldalán a rendszeresen közzétett információk és a kulturális palettán betöltött missziónk nagyon hatékonyak, amellett, hogy jelen vagyunk az Instagrammon és a média különböző területein (helyi tévék, rádiók, nyomtatott és online újságok).
Hogyan birkózott meg a múzeum a koronavírus következményeivel?
2020 márciusában bennünket is sokkoltak az eddigi megszokott, szinte rutinszerűen végzett munkánkban a koronavírus okozta új kihívások. Sajnos az elmúlt időszakban rá kellett ébrednünk arra, hogy társadalmi szinten a korábbi tevékenységünk nem lesz tartható, a látogatóink irányába új csatornákat kellett keresnünk, amit a korábbi évek sikeres pályázati eredményeinek is köszönhetünk. Így a pandémia alatt megújítottuk a desedai Fekete István Látogatóközpont állandó kiállítását, jelenleg folyamatban van a Rippl-Rónai Ödön állandó képzőművészeti kiállítás felújítása, nagy mennyiségű munkaerőt csoportosítottunk át a digitalizálásra, valamint szervezetileg létrehoztunk egy digitalizációs munkacsoportot. Bár munkaerő hiányában vagyunk, és valószínűleg a COVID-helyzet okozta gazdasági visszaesés nem fogja lehetővé tenni a nyugdíjba ment szakalkalmazottaink pótlását, de a külső munkatársi rendszer bővítésével, önkéntesek bevonásával, a közfoglalkoztatás lehetőségeinek jobb kihasználásával az elmúlt évet elsősorban a gyűjteményi munka identifikációja, leltározás, vagyonvédelem, restaurálás irányába növeltük, miközben várjuk az újra nyitást is. Rekordszámú múzeumpedagógiai füzetet állítottunk elő az újonnan kidolgozott foglalkozásainkhoz. Mindamellett, hogy több tudományos igényű folyóiratot (A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei, Natura Somogyiensis) és könyvet adtunk ki, munkatársaink folyamatosan számos jószolgálati társadalmi tevékenységben is részt vesznek, pl. rászorulóknak ebédet hordanak ki, a kórház parkolóban őrzési feladatokat biztosítanak.
Mivel várják a közönséget az újranyitás után?
A reménybeli újra nyitás akár napokon belül itt lehet, melynek során végre megnyithatjuk a felújított desedai látogatóközpontunkat, a megújított Az otthon melege című történeti kiállításunkat. Új helyre, az időközben megnyitott Kaposvári Arénába, költöztettük a sporttörténeti kiállításunkat, és nyári nyitással készülünk egy sajátos néprajzi, szociológiai bemutatóval Alkohol és társadalom címmel. Emellett az utolsó simításokat végezzük a Somogyország vadászati kincsei című az Egy a természettel - Vadászati és Természeti Világkiállításhoz kapcsolódó kiállításon. Emellett elkészültek a terveink a korábbi éveknek megfelelően a diákok nyári táboroztatására. Három helyszínen több száz diák fogadására készítettünk elő izgalmas programokat, múzeumpedagógiai foglalkozásokat.
Nagyon várjuk, hogy az életünk a régi megszokott kerékvágásba ismét visszatérjen, még akkor is, ha számtalan óvintézkedést be kell tartanunk. Bízunk abban, hogy a múzeum a jövőben is élmény marad minden látogatónak.
