A napokban jött ki a nyomdából a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvének 2024-es száma, mely már online is elérhető. Igen gazdag az idei termés; természettudomány, régészeti, történeti, néprajzi és múzeumpedagógiai témájú tanulmányok sokasága várja a kíváncsi olvasókat, több mint 300 oldalnyi terjedelemben.
Bronzkori urnasírok, vármegyei elitkutatás, érzelmi élet az állatmenhelyeken, barlangkutatás és botanikai gyermekjátékok. Ez csupán néhány hívószó a Pécs-Baranya történetével foglalkozó, egy tucatnyinál is több tanulmányt felsorakoztató lapszámból. Nem csupán a Janus Pannonius Múzeum kollégái ragadtak tollat, számos külső kutató, egyetemi hallgató és doktorandusz is lehetőséget kapott kutatási témájának bemutatására.
A múzeumi folyóirat letisztult borítójának részlete
Mint ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Janus Pannonius Múzeumban február közepén rendezték meg a Laus Pannoniae II. című interdiszciplináris konferenciát. Az intézmény aktuális projektjeiről, éppen zajló kutatásokról számoltak be a kollégák, illetve több helytörténettel foglalkozó fiatal kutató és külsős előadó is prezentálta eredményeit. Az elhangzott előadásokat számos szerző írásos formába szerkesztette össze és megjelentette a múzeum évkönyvének idei lapszámában, mely a múzeum honlapján teljes terjedelemben ingyenesen elérhető.
Az évkönyv története és jelene
Termetes múltra tekinthet vissza a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, hiszenmár több mint egy évszázada jelenik meg nyomtatásban. Még 1908-ban a Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület indította el a mai folyóirat elődjét, mint a szervezet első tudományos periodikáját. A kezdetben „Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület” Értesítője címet viselő kiadvány az évtizedek alatt kisebb névváltoztatásokon ment keresztül, ahogyan változott a fenntartó intézmény neve. 1956-tól kezdve állandósult a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve megnevezés, mely jól megragadja a folyóirat célját.
Alapvetően a múzeumi szakemberek tudományos tevékenységének köszönhetően beérő gyümölcsöket, azaz tanulmányokat gyűjt össze. Ám emellett a régió történetével, múzeumi gyűjteményi állománnyal kapcsolatos cikkeket is befogad közlésre. A Pécs-Baranya területén zajló múzeumi kutatások műhelyeként közreadja a történeti, a természettudományi, a néprajzi, a régészeti, a művészettörténeti és muzeológiai területről származó legfrissebb eredményeket.
A megújulás és a fejlődés is jellemzője az évkönyvnek. Ezt mutatja például, hogy az utóbbi időszakban napvilágot látó közlemények között megnövekedett a restaurátori és múzeumpedagógiai ihletettségű írások száma. Megújult és fiatalosabb, könnyedebb megjelenést kapott a kiadvány, de tavaly óta DOI-számokkal is ellátják a cikkeket és a múzeum honlapján elérhetővé váltak az Open Access szemléletnek megfelelően a korábbi lapszámok digitális verziói.
A 2024-es évkönyv megjelenését a Petőfi Kulturális Ügynökség Tudományos folyóiratok működési támogatása című pályázata támogatta.
A lapszámban megemlített hóbogyó (Symphoricarpos albus) termése, mely az idei címlap inspirációjául szolgált
Csemegézés a tartalomból
Kezdésként igazi lokális érdekességről olvashatunk Békésné Gábor Katalin gombakutató cikkében, mely a Mészkedvelő nyílt sziklagyepek gombavilágának kutatása a Szársomlyón címet viseli. A Nagyharsány és Villány között elnyúló hegyen, az öt éve zajló kutatás alatt 76 gombafajt sikerült fellelni és feljegyezni, melyek között megtalálható védett, ritka és kihalással fenyegetett gombafaj is.
A természettudományi tanulmányok közül a következőt Dénes Andrea botanikus főmuzeológus jegyzi, A botanikai gyermekjátékok növényei. Etnobotanikai áttekintés címmel. A múzeum kollégája az archív adatokat online adatgyűjtéssel egészítette ki, hogy összesítse a gyermekjátékokhoz hagyományosan felhasznált vad- és kultúrnövényeket. Ezzel a módszerrel több mint 100 növényfajt sikerült összesíteni, amit játékként esetlegjátékok alapanyagaként használtak.
Rónaki László élete, munkássága, és tudományos hagyatéka (1932–2019) témában egy többszerzős cikk jelent meg az évkönyvben, Morvai Anita – Kisbenedek Tibor – Kraft János – Haász József – Gábor Olivér szerzők tollából. Rónaki László életét mutatják be, akinek több évtizedes barlangászati és hidrogeológiai kutatásainak szakmai hagyatéka az elmúlt időszakban került a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának Adattárába.
Nem marad hoppon az az olvasó sem, aki a régészet iránt érdeklődik, hiszen rá vár Majdán Mira régész Késő bronzkori urnasírok az Ormánságban című gazdagon illusztrált tanulmánya. 2023 során Baranyában egy szénhidrogén vezeték szakfelügyeletét látták el a JPM kollégái és ennek során késő bronzkori urnasírokat tártak fel. Ezen keresztül a térség bronzkori régészeti topográfiáját is nagymértékben sikerült pontosítani.
Az Ormánságban feltárt 39. számú urnasír felszedés előtti képe
A történeti publikációk közül az első Borjáti Balázs doktorandusz (Pécsi Tudományegyetem, Interdiszciplináris Doktori Iskola) tollának köszönhetően került az évkönyvbe. Egy eltűnt közösség nyomában. A szigetvári zsidóság öröksége a 21. században címet viselő szövegből többek között megtudható, hogy Szigetváron a 18. századtól kezdődően jelentős zsidó közösség élt. A holokauszt következményeinek dacára a városképet manapság is meghatározzák az izraelitákhoz kötődő épületek, melyeket alaposan bemutat a szerző.
A vármegyei elitkutatás hívószó jegyében készült el a soron következő két tanulmány. Kovács Dániel László doktorandusz (Pécsi Tudományegyetem, Interdiszciplináris Doktori Iskola) a 18.századi Somogy vármegyei tisztikarral foglalkozik Számít-e ki volt Igmándy Antal? A történeti biográfia és a mentalitástörténet kontextualizáló szerepe a vármegyei elitkutatásokban nevet viselő közleményében. Szintén a témánál maradva, ám Baranyára szorítkozóan következik Pintér Tamás segédlevéltáros (MNL Baranya Vármegyei Levéltára) Karrierutak, trendek és stratégiák a reformkori baranyai tisztikar központi hivatalaiban című tanulmánya. Az említett két tanulmányt érdemes egymás után közvetlenül elolvasni és rajtuk keresztül jobban megismerni a 18. századi dél-dunántúli hivatalviselési tendenciákat.
Sírkövek a szigetvári zsidó temető északnyugati részében
Helyet kapott az évkönyvben egy interjú, melyet Várdai Levente történész muzeológus készített el Tillai Auréllal. Az országosan is ismert, Kossuth-díjas karnaggyal folytatott beszélgetésből a pécsi cserkészet 20. századi történetének alig ismert fejezeteibe kaphat betekintést az olvasó.
A történeti tematikájú friss publikációk sorát Vörös Zsolt történészhallgató (Pécsi Tudományegyetem) Pécs szerb megszállása Visy László naplójának tükrében című cikke zárja, melyben a több 100 évvel ezelőtti megyeszékhely történetének érdekes fejezetébe kalauzolja el az olvasókat. Írásában egy különleges ego-dokumentumot, Visy László városi főispán naplójának az 1918 és 1921 közötti időszakra vonatkozó kötetét veszi górcső alá.
Hagyományosan, így most is olvashatóak néprajzi kutatási eredmények a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében. Bajkó Bence díjazott selyemfestő A mázolt selyem - alapanyag történeti és technológiai áttekintése című írása nyitja meg a sort. E tanulmányban a szerző rámutat, hogy a mázolt selyem először a szerb népviseletben jelent meg, majd nyomon követi hogyan került onnan Magyarországra, és miként vált a viseletek szerves részévé.
Piros-fehér-zöld színek kutatását végzi Bálizs Beáta néprajzos muzeológus és most A népszokások zöldágától a döntéshozók zöldasztaláig. A magyar trikolór harmadik színe a 18-19. századi tárgyi kultúrában című tanulmányában a zöld nemzeti színné válásának izgalmas története után ered.
Zöldmázas cserépedények a JPM Néprajzi Gyűjteményéből
Pécsnél maradva egy társadalmilag fontos intézmény hétköznapjaiba kalauzolja el az olvasókat Bartók Zoltán doktorandusz (Pécsi Tudományegyetem, Interdiszciplináris Doktori Iskola).„Én nem búcsúzom: a kutya egy munkaeszköz”: érzelmi és gondozói attitűdök egy pécsi állatmenhelyen nevet viselő értékes tanulmányában, a menhelykomplex érzelmi életét térképezi fel, mely képekkel és interjú részletekkel is színesítve várja az olvasókat.
Két múzeumpedagógus fogott össze a mecsekalji múzeumból; Hoffmanné Toldi Ildikó és Somody-Vadvári Katalin, hogy összegezze új, kamaszokat megszólító múzeumpedagógiai programjukat. A Jövő látogatója. Komplex interdiszciplináris és készségfejlesztő múzeumpedagógiai foglalkozás a JPM Modern Magyar Képtárában címet viselő közleményben a gyakorlati tapasztalatok mellett előkerül az ICOM új múzeumi definíciója is mint a tervezéshez felhasznált referenciapont.
Ráhangolódás közben a múzeumpedagógiai program elején
A kiadvány utolsó felvonását képezi Tillai Gábor történész, kulturális menedzser Repülés a kultúra egén című publikációja. A figyelemfelkeltő címet viselő múzeumandragógiai ihletettségű szöveg lényegében a Tájak-Korok-Múzeumok mozgalom keretében, 35 éve megalakult pécsi múzeumbaráti közösség változatos életét, történetét és programjait mutatja be.
Mivel az aratni való sok, a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve a jövőben is szívesen fogadja a Pécs-Baranya történetével foglalkozó kutatási beszámolókat, a múzeumi tudományterületek bármelyikéről. A 2025-ös lapszám felhívása várhatóan ősszel jelenik meg, ám addig is lehet jelentkezni és egyeztetni a szerkesztőséggel.
A szerző a JPM történész muzeológusa.
Borítóképen:
A Rónaki László emlékkiállítás, melyben a barlangász sziluettje is látható (jobbra)
