Magyar múzeumi szakemberként jól tudjuk, hogy az emlékezet hely(ek)hez kötődik. Állandó és időszaki kiállításainkban múltunk egy-egy szeletére irányítjuk látogatóink figyelmét, kiemelve ezekből a napjainkban is fontosnak tartott tárgyi és szellemi értékeket. Ezen felül egy kortárs múzeum az interakciónak is terepe, ahol a látogatók a múlt emlékein keresztül saját magukhoz és a jelennel tudnak kapcsolódni. Mivel az egyes nemzetek eltérő történelemmel rendelkeznek, az emlékezetnek dedikált tereikben másnak és másképp állítanak emléket.
Külföldi példák és jó gyakorlatok megismeréséből a hazai múzeumi szektor is gyarapodhat. Cikkemben az ausztráliai Melbourne városában található Shrine of Remembrance múzeumot mutatom be, mely az ausztrál nemzeti emlékezet és emlékeztetés egyik legnagyobb volumenű, kiemelt helyszíne.
Tömeg a Shrine of Remembrance környékén az idei ANZAC Day hajnali szertartását követően.
Megalapítás, kezdetek és funkcióbővülés
Melbourne a legnépesebb városa Ausztráliának, lakosainak száma eléri az 5 millió főt. Ezzel összefüggésben földrajzi kiterjedése is lenyűgöző, órákat utazhatunk autónk kényelmében és még mindig Melbourne „falai” között találjuk magunkat. A város magját a magas épületek, felhőkarcolók uralják, de szomszédságukban a múzeumoknak is bőven jutott hely. Centrális helyen több kulturális intézmény is elhelyezkedik; az őslakosok (aboriginal) történetének és művészetének bemutatásával a Koorie Heritage Trust foglalkozik, míg a Yarra-folyó túlpartján – a St. Kilda úton – található az Arts Center Melbourne, a National Gallery of Victoria és a Shrine of Remembrance.
„Ezt az emlékművet a hálás nép azoknak a Victoria-i férfiaknak és nőknek a tiszteletére hozta létre, akik a birodalmat szolgálták az 1914–1918-as nagy háborúban.” – olvashatóak a Shrine of Remembrance – ami Emlékezés Szentélyének is fordítható – keleti falán Sir John Monash tábornok szavai, aki a leginkább kitüntetett tisztje volt Ausztráliának az első világháborús időszakban. Az ausztrál csapatok – nem meglepő módon – az angolok oldalán léptek be a háborúba, 89 000 katonájuk szolgált külföldön, melyből 19 000-en vesztették életüket. Sokat közülük a tengerentúlon, otthonaiktól távol helyeztek végső nyugalomra. Feltehetően a gyászoló családok érzelmeinek is volt köszönhető az a nagyarányú adományozási hullám, mely 1928-ban az emlékhely létrehozását lehetővé tette. Csupán fél év alatt összegyűlt az építkezéshez szükséges tetemes összeg. Több mint 80 tervrajz közül, a háborúból visszatért két volt katona, Philip Hudson és James Wardrop építészek tervei alapján épült fel az impozáns méretű épület, óriási parkkal körülvéve. (Az épület bemutatását lásd bővebben.)
Az 1934-es megnyitáskor eredetileg még csak a nagy háború hőse tiszteletére szentelték a Shrine-t, de Ausztrália további háborús részvételeivel ez megváltozott, pontosabban kibővült. Majd a második világháborús hősök emlékét kezdték el itt is ápolni. Mára már mindazoknak a mementója, akik bátran és önzetlenül a nemzet védelméért, avagy a világon bárhol ausztrálként a békefenntartásért áldozták életüket. Így mára általánosan a katonai hősök, és egyben az ausztrál civil önfeláldozás értékeire is emlékezik, illetve emlékeztet a Shrine, mellyel a nemzeti identitás egyik jelentős pillérét szolgálja.
Érdekesség, hogy például Brisbane-ben is létesítettek emlékhelyet az első világháborúban elhunyt ausztrál katonák számára, ami szintén a Shrine of Remembrance nevet viseli. A Victoria állami emlékhelytől majd 1800 kilométerre fekvő város beszédes ANZAC terén helyezkedik el és ez ténylegesen „csupán” egy emlékcsarnok. Bár ez is mutatós épületnek tekinthető, léptékekkel kisebb és funkciója leginkább az emlékezéshez való helyszín biztosításában merül ki.
Felvonuló díszegység útban a Shrine felé a 2024-es ANZAC Day keretén belül.
Megemlékezések, ünnepségek helyszíne
A Melbourne-i Shrine azonban nem csupán csarnok, amit a nevéből feltételezhetnénk, hanem ezen felül időszaki és állandó kiállításokat is felmutató komplex intézmény. Emellett van még egy kiemelt funkciója: helyszínt ad a legkülönfélébb megemlékezéseknek. Ezek közül a magyarság körében minden bizonnyal az április 25-én megrendezett ANZAC Day a legismertebb, mely lényegében az ausztrál nemzeti ünnepnek tekinthető. Hagyományosan Victoria állam központi megemlékezésének helyszínét a Shrine adja, itt tartják meg a hajnali megemlékezést (Dawn service) és a városközpontból induló felvonulás (Melbourne March) is ide fut be.
Piros pipacsot szokás aznap kitűzni a kabátra, hasonlóan ahhoz, ahogyan itthon a kokárdával tesszük március 15-én. Az idei rendezvényen is több tízezer ember gyűlt össze a Shrine körül, akik közül rengetegen tették tiszteletüket az intézmény falain belül is, hogy hozzátartozóiknak, vagy a névtelen hősöknek virágot helyezzenek el az emlékhely központjában. Már önmagában ez is elárulja, hogy igen jól megépített és felszerelt épület, amit grandiózus park vesz körül. Az idei ünnepélyről részletes videóriport készült, melybe érdemes belenézni és megfigyelni a Shrine területének felhasználását:
Az ANZAC Day egy kiemelt ünnep; minden bizonnyal ekkor éri el a legnagyobb látogatói létszámot a kiállítás, de ezen kívül is akárhányszor felkerestem a Shrine-t, minden alkalommal népes embercsoport töltötte be az épületet és környékét. A látogatók különféle motivációkkal érkeznek, kezdve a turistákkal, akiket az ausztrál történelem megismerésén felül az ingyenes kiállítás és az épület tetejéről nyíló pazar kilátás vonz ide. Iskolai csoportok mellett a baráti társaságok is gyakori vendégek. A Shrine azonban nem elégszik meg a spontán szerveződő látogatók fogadásával, tudatosan dolgozik a társadalom minél szélesebb rétegeinek megszólításán. Ez könnyedén tetten érhető az intézmény aktív social média felületén, melynek követésével számos jó gyakorlat felfedezhető, eltanulható. Szembetűnő az a sok energia, melyet a partneri együttműködések kialakítására és fenntartására fordítanak a különböző civil és katonai hagyományőrző egyesületekkel. Ennek köszönhetően nincs olyan hét, hogy valamilyen megemlékezést, konferenciát, workshopot vagy emlékrendezvényt ne tartanának a Shrine-ban. Legutóbb a Montevideo Maru 1942-es elsüllyedésére emlékeztek – és kínálták fel a megemlékezés lehetőségét a társadalom tagjainak – melyben 1054 ember vesztette életét, és melyet Ausztrália legsúlyosabb tengeri katasztrófájaként tartanak számon.
A múzeum látogatóközpontjába érkezőket kitüntetések szépen elrendezett sorai fogadják.
A kiállítás
Több mint 800 történelmi tárgyat, műalkotást és interaktív multimédiás eszközt felvonultató tárlat várja a látogatók tömegeit a Shrine-ban, melynek megtekintéséhez alsó hangon 1,5 óra ajánlott. A kiállítótér óriási, mely szükséges is ahhoz, hogy az elmúlt több mint 100 év háborús története bemutathatóvá váljék. Kronologikusan épül fel a kiállítás, az Ausztráliát érintő első katonai konfliktusok tárgyalásával kezdve időrendben halad végig a 20. századi eseményeken és egészen napjaink valóságáig kalauzolja el a látogatót, nagy teret szentelve a békefenntartó missziók bemutatására. Egyértelműen van tagolva a kiállítás, ahol az egyes történelmi szituációk elkülönülve jelennek meg elégséges, ám nem túlzottan sok magyarázó szöveggel.
A kiállítás egyik termének részlete, mely szemlélteti a tárlat jellegét és a bemutatott tárgyak sokrétűségét.
A közkinccsé tett tárgyak kétségtelenül a sokrétűség szempontja alapján lettek válogatva, és ebből adódóan igen változatosan demonstrálják a tárgyalt témát. Csupán néhány helyen alakul ki kavalkád a tárgyak tengerében, ahol talán jobb lett volna a kevesebb néha több elvét alkalmazni. Viszont a multimédiás eszközök tekintetében sehol sem estek a kurátorok a ló túloldalára. Ez nem azt jelenti, hogy ne használnák minden témánál a modern technikát. Digitális terepasztal, érintőképernyős felület, monitorok és fejhallgatók mind-mind megtalálhatóak a tárlat során elszórva, de nem ezek állnak a középpontban és mindenhol a történetmesélést szolgálják. Az interakció mellett az emlékeztetés és emlékállítás eszközei is ezek. Erre a kiállítás középső részén elhelyezkedő digitális Második világháborús dicsőségfal az egyik legjobb példa. A falra projektált képen lassan, kőbe vésve kúsznak tovább azoknak a nevei, akiket a második világháború során Victoria államban soroztak be. Ugyanott – aki szeretne – rákereshet egy érintőképernyős felületen, hogy hozzátartozói közül kik szolgáltak akkoriban a katonaságnál. De ami igazán érdekes: ez a digitális emlékhely lehetőséget biztosít fizikailag is leróni a kegyeletet. Itt lehet elhelyezni a már említett szimbólumot, a piros pipacsot, melyet a bejáratnál lehet megvásárolni.
A Shrine bejáratánál beszerezhető piros pipacsok. Az intézmény nem árulja a megemlékezéseken használt szimbólumot, hanem adományt gyűjt velük.
A digitális dicsőségfalhoz tartozó érintőképernyő kezdőképe. Az eszköz környezetében – az erre kijelölt helyen – halmokban állnak a piros kis virágok.
Mint minden ausztrál múzeum, így a Shrine is nagy hangsúlyt fektet a női sorsok és az őslakosok történetének ismertetésére, akikre szintén hatottak a háborúk és úgy a frontvonalban, mint a hátországban szerepet vállaltak a szükséghelyzetek megoldásában. Női sorsok bemutatásával a kiállításon folyamatosan találkozik a látogató, míg az őslakosok szerepvállalása inkább említés szintjén jelenik meg, illetve egy kisebb rész foglalkozik csak vele. Magyar múzeumlátogatói szemmel elsőre kissé szokatlannak tűnhet a reprezentáció ezen mértéke, mert a hazai kiállításokban a nők és a kisebbségek bemutatásának szempontja ennél jóval kevésbé érvényesül.
Az állandó kiállítás egy pontján időszaki kiállításon keresztül vezet át a látogató útja. Évente több alkalommal cserélik le e kis egység témáját, mely látogatásomkor éppen a katonai egyenruha civil öltözködésre gyakorolt hatásait mutatta be.
Feltűnően jól bánik a kiállítás a tárgyak kiemelésével, melyek közül hoznék is néhány példát.Az 1945-től napjainkig tartó konfliktusok és békefenntartás egységnél láthatunk a padlószintbe süllyesztett aknákat, melyek segítenek átérezni a modern háborúban résztvevő katonák és civilek kihívásait. Ez a megoldás vonzza a látogatók széles rétegeit, sokan elidőznek ennél a résznél. Talán a legbravúrosabb megoldás az első világháborús teremben elhelyezett mentőcsónak, mely méretei ellenére is körbejárható és dominálja a teret. A csónak nevezetessége, hogy a Devanha gőzösről származik és a Gallipoli partraszállásnál is jelen volt.
A Gallipoli partraszállásnál használt mentőcsónak, mely a kiállításban elhelyezett egyik legimpozánsabb műtárgy. Installációja azt a hatást kelti, mintha jelenleg is a víz felszínén lebegne.
Háborús kiállítás gyerekeknek?
A kiállításban feldolgozott háborús témák összetettek és többnyire egyáltalán nem vidámak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gyerekek és fiatalok számára ne lenne látogatható a Shrine. Hovatovább igen kiváló módszereket alkalmazva azt a hatást is elérik, hogy a gyerekek örömmel vannak jelen a kiállításban és sokat tanulnak. Bizton állíthatom, hogy Ausztráliában elvárás a muzeális intézményekkel szemben, hogy látogathatóvá és befogadhatóvá tegyék a gyermekek számára is a tárlatokat. Ám az egyik legjobb gyakorlatot a Shrine falai között figyelhettem meg. Elérhetőek például – rögzítenem kell: ingyenesen – a gyerekeknek szóló Shrine Kids című foglalkoztató füzetek. A jó minőségű, félbehajtott A4-es papíralapú feladatlapok arra hívják a legkisebbeket, hogy térkép alapján keressék meg a kiállítás egy-egy kiemelt részét, érdekes tárgyait. Emellett kreatív és elgondolkodtató kérdéseket kínálnak a legfiatalabbaknak. Látogatásaim alkalmával két ilyen füzet volt elérhetőTapasztalj, Tanulj, Emlékezz! (Experience Learn Remember) és Felfedezni, Feltárni és Emlékezni! (Explore Discover Remember) alcímekkel, mely jól mutatja milyen attitűddel fordulnak a jövő látogatói felé az intézmény múzeumpedagógusai.
Gyerekeknek szóló foglalkoztató füzetek címoldalai.
Az egyik ingyenesen elérhető foglalkoztatófüzet belső oldalai.
A kiállításban járva-kelve derékmagasságban pasztellszínű körök találhatóak „elszórva”, bennük egy-egy felvetéssel, melyek a gyerekeknek szólnak. Az éppen nehezebben emészthető részeknél ezeken keresztül segítik a témához és a kiemelt tárgyakhoz való kapcsolódást. Valóban olyan kérdéseket vetnek fel, melyek érdeklik a gyerekeket, esetleg arra irányítja a figyelmüket, hogy milyen lehetett régebben fiatalnak lenni. A kérdések megválaszolásához gyakran bele kell olvasni a kihelyezett szövegekbe, esetleg szülő vagy felnőtt kísérő segítségét feltételezik. Többször tapasztaltam, hogy ezek a kérdések hosszabb párbeszédeket generáltak például nagyszülő és unoka között. Néhány magyarra fordított példa következzen ezek közül:
Végül, ami a gyerekek megszólítását illeti, az állandó kiállításnak a vége felé található egy egység, melyet kimondottan nekik dedikáltak. A tárlók – melyekben a háború hatását tárgyalják a gyerekkora – lényegesen alacsonyabbak, körülöttük érinthető tárgyak, kreatív játéklehetőségek és babzsákok várják a megpihenni és játszani vágyó csemetéket.
Példa a gyermekeket megszólító és foglalkoztató kérdésekre a „gyereksarok” közelében, ahol babzsákfotelek és színezők is elérhetőek.
Összegzés
Hazaszeretet és önfeláldozás. Ez a két üzenet fogja kézen és kíséri végig a Shrine of Remembrance-t felkereső látogatókat. Ezek az értékek végig érvényesülnek a számos időszakot feldolgozó tárlatban, így biztosítva a koherenciát. A Shrine emlékeztet arra, hogy sokan adták életüket Ausztráliáért a különböző háborúk és a békefenntartás során. A felvonultatott tárgyak között folyamatos interakcióba kerülnek a látogatók a múlttal, és sokan felteszik maguknak a kérdést: én mit tehetek a jelenben a hazámért? Ez a történelmi emlékhely a kiállítás működtetésén felül további lehetőségeket biztosít a múlt alaposabb megértéséhez. Számos rendezvényt szervez, mellyel megszólítja a civil társadalom különböző csoportjait és felkínálja a mélyebb bevonódás lehetőségét a jól működő önkéntesi hálózattal. Ezekből a jó gyakorlatokból a világ másik felén, Magyarországon működő múzeumok is gyarapodhatnak.
A cikk összeállítását a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíja tette lehetővé.
A szerző a pécsi Janus Pannonius Múzeum történész muzeológusa.
Borítókép: A Shrine of Remembrance épületének homlokzata Melbourne-ben.
