Már-már hagyománynak mondható, hogy a pécsi Janus Pannonius Múzeum szakemberei konferenciát szerveznek és bemutatják legújabb kutatási eredményeiket. A Laus Pannoniae II. – magyarul Pannónia dicsérete – elnevezésű interdiszciplináris rendezvényt a Csontváry Múzeumban 2024. február 15-én tartották meg, számos fiatal kutató és külsős előadó részvétele mellett.
A hallgatók bepillantást nyerhettek a JPM-ben zajló sokrétű tevékenységekbe, a természettudomány, a régészet, a néprajz, a történelem, a múzeumpedagógia és a restaurálás szemüvegén keresztül. Bemutatkozott a múzeum évkönyve is, melynek idei számában az előadások egy része írott formában is elérhető lesz. Addig is a konferencia online elérhető absztraktkötetét forgathatják az érdeklődő olvasók.
Az előadások sorát köszöntőjével Bertók Gábor igazgató kezdte meg, aki szeretettel üdvözölte a korai órákban egybegyűlt érdeklődőket, kiemelve: önmagában már az jelzi milyen aktív kutatási tevékenység zajlik a múzeum falai között, hogy szűk egy éven belül két konferencia programja is könnyedén megtelt prezentációkkal.
Az intézményvezető ezt követően tartotta meg A Janus Pannonius Múzeum Mohács 500 kutatóprogramja című előadását, ismertetve a mohácsi csata régészeti kutatásának állását, a leletgyűjtés részleteit és a jövőbeli terveket. Néhány kérdés és hozzászólást követően, a konferencia öt szekciója közül az elsővette kezdetét. A Tárgyak és történetük címet viselő blokkban a régészet és a restauráció területén tevékenykedő kollégák kaptak lehetőséget a bemutatkozásra.
1. szekció: Tárgyak és történetük
A szekció kezdetén Majdán Mira (Janus Pannonius Múzeum, Régészeti Osztály) mutatta be előadását a Késő bronzkori urnasírok az Ormánságban címmel. Mint ahogyan elmondta, 2023-ban egy a Dunántúlon épülő szénhidrogén vezeték 40 kilométeres nyomvonalán végezhettek ásatást a múzeum régészei, ahol késő bronzkori leletanyag került elő. A képileg gazdagon szemléltetett előadás az fellelt leletek bemutatására fókuszált.
Ezt követően Talabér Ildikó (Janus Pannonius Múzeum, Régészeti Osztály) vehette magához a szót, Római kori ékszerek Baranyából elnevezésű prezentációjában a közgyűjtemény állományának fém ékszereinek bemutatását végezte el. Az egyes tárgycsoportokat (pl.: hajtű, karperec, gyűrű) külön-külön vette górcső alá és kronologikusan is rendezte őket.
Majd egy hadtörténeti megközelítésű előadás hangzott el Haramza Márk (Janus Pannonius Múzeum, Régészeti Osztály) részéről. A beszédes Csapatnemek és tárgyi emlékeik – Kutatható-e régészeti módszerekkel a mohácsi csata lovassága? című előadásban a csatatérkutatás összetett kérdéseire irányította a figyelmet és a múzeumi gyűjtemény vonatkozó darabjait villantotta fel.
A szekciót Varga Judit (Janus Pannonius Múzeum Restaurátor Osztály) Egy könyvkötőmester által készített glóbuszasztal restaurálása című előadása zárta. Az egyedi műtárgyat – mely a varróasztalok között különleges típust képvisel –, az előadó diplomamunkája részeként restaurálta és most bepillantást engedett a kihívásokkal teli helyreállítási restaurátori folyamatba.
2. szekció: Épített örökségek, természeti kincsek
A rövid diszkussziót és kávészünetet az Épített örökségek, természeti kincsek szekció követte, ahol régészeti, természettudományi és néprajzi előadások hangoztak el. Társszerzős előadásukat Örökpanorámás római kori villa keresi hozzá illő jövőképét címmel közösen mutatta be Szabó Máté (HUN-REN BTK Régészeti Intézet) és Neményi Réka (Janus Pannonius Múzeum, Régészeti Osztály). A Pécs környéki Hosszúhetény területén fekvő villagazdaság kutatásának történetét adták elő, melyen 2018 során ismét ásatást végeztek. A szerencsés módon megmaradt villa társadalmi hasznosíthatóságának lehetséges verzióinak ismertetésével zárták az előadást.
Ezt követően Győrffy-Villám Zsombor (Janus Pannonius Múzeum, Régészeti Osztály) és Péterváry Tamás (MNM Nemzeti, Régészeti Intézet) közös munkáját a JPM kollégája adta elő, mely a Késő római mauzóleum feltárása Nagyvázsonyban címet viselte. A Veszprém vármegyei Nagyvázsony határában fellelhető későrómai mauzóleum roncsolásmentes kutatását 2018 februárja óta végzik a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet és a Laczkó Dezső Múzeum együttműködésében.
Ezután a konferencia figyelmét egy pécsi témára koncentrálta Tóth Zsolt (Janus Pannonius Múzeum, Régészeti Osztály) előadása, melyet A pécsi Dóm téren végzett 2016. és 2018. évi régészeti kutatások eredményei munkacímmel tartott meg. Az előadó a régészeti terület fontossága kapcsán elmondta, hogy a környék mivel a város fejlődésének magja, így a település legösszetettebb régészeti lelőhelyének számít. Az előadáson keresztül a kutatástörténet részleteibe is bepillanthatott a hallgatóság.
Az osztályközi összefogás kereteiben megvalósuló kutatás eredményeit Kisbenedek Tibor (Janus Pannonius Múzeum, Természettörténeti Osztály) adta elő, „Karszt-barlang-kutatás” időszakos kiállítás bemutatása című PPT-jével kísérve. Az életét barlangászatnak szentelő Rónaki László hagyatéka még 2021-ben került be a múzeumba, melyből kiállítás is készült. A hallgatóság a baranyai barlangkutatás egy szakaszának meghatározó alakjáról és hagyatékáról szerezhetett ismereteket.
E szekció prezentációinak sorát Kurucz Réka (Janus Pannonius Múzeum, Néprajzi Osztály) néprajzos előadása zárta. A készülő doktori disszertáció eredményeire a „Békesség tanyája” – Kisüzemi szőlők a Villányi borvidék nyugati felén című előadásban hívta fel a figyelmet. Ismertette, hogy a kollektivizálásból kimaradt szőlőterületek, a tudás- és tulajdonfolytonosság színtereiként léteztek tovább és számos esetben a paraszti identitást megőrző helyként maradtak meg tulajdonosaik számára.
Élénk párbeszéd alakult ki az ebédszünetet megelőzően, ám végül az előadók és a résztvevők is az ízletes ebéd mellett folytatták az eszmecserét, melyet a pécsi Kosár Közösség tagjai tálaltak fel. Ez alkalommal kizárólag helyi termelők finomságai kerültek az asztalra.
3. szekció: Életutak és közösségek
A délután folyamán, kiemelten a harmadik szekcióban nagyobb szerepet kaptak a külsős kutatók, akik Pécs-Baranya történetével és/vagy a múzeumi forrásokat felhasználva keresik válaszukat kutatói kérdéseikre. A történeti fókuszú prezentációk sorát Kovács Dániel László (Pécsi Tudományegyetem, Interdiszciplináris Doktori Iskola) kezdte meg Számít-e ki volt Igmándy Antal? A történeti biográfia és a mentalitástörténet kontextualizáló szerepe a vármegyei elitkutatásokban elnevezésű előadásával. Az előadó rámutatott: néha muszáj leszűkítenünk a látókörünket ahhoz hogy megértsük a teljes képet. Éppen ezért van értelme a történeti biográfiát alkalmazni a vármegyei elitkutatások vonatkozásában. Ennek során az egyéni életutakból kiderül melyek voltak sajátos vonások, illetve melyek tekinthetőek a teljes hivatalnoki mező jellegzetes állomásainak.
Az előző előadáshoz szorosan kapcsolódó prezentációját Pintér Tamás (MNL Baranya Vármegyei Levéltára)tartotta meg, Karrierutak, trendek és stratégiák a reformkori baranyai tisztikar központi hivatalaiban címmel. Kezdetben a tisztikar fogalmának meghatározására tért ki, majd a jól felosztott és illusztrált bemutatóban a központi hivatalnokok karrierútját tárta fel, statisztikai adatokra alapozva, rámutatva a korabeli trendekre. A közönség számára az is világossá vált, hogy a központi hivatal – a járási hivatalokkal szemben – sokkal kevésbé számított belépési pontnak a hivatalnoki karrierek szempontjából.
A szekció ismételten az egyéni életutak felé fordult, Vörös Zsolt (Pécsi Tudományegyetem, Történelem MA) Pécs szerb megszállása Visy László naplójának tükrében munkacímű előadásával. A befolyásos család sarja, Visy László a pécsi-baranyai elitmultipozicionális tagjaként, a város szerb megszállása alatt (1918–1921) a magyar ellenállás arca, kiemelt alakja lett. Visy naplója – melyből az előadó számos idézetet vonultatott fel – egy egyedülálló ego-dokumentum, mely a korszak eseményeit és sajátosságait is jól megvilágítja.
A szekció előadásai között Getto Katalin (Janus Pannonius Múzeum, Képző- és Iparművészeti Osztály) Breuer Marcell és a Janus Pannonius Múzeum kapcsolata című prezentációjával képviselte a JPM-et. A történeti témák között egy friss projekt beszámolóját hallgathatták meg a résztvevők. 2023. november 10. és 2024. január 14. között rendezték meg a Hiány és emlékezet Breuer Marcell emlékkiállítást. A nemzetközi hírnevet kivívó pécsi származású Breuer és a múzeum között már a szocialista időszak alatt elindult egyfajta kapcsolatfelvétel, sőt korábban az önálló múzeum ötlete is felmerült.
E blokk előadásainak sorát Borjáti Balázs (Pécsi Tudományegyetem, Interdiszciplináris Doktori Iskola)Egy eltűnt közösség nyomában. A szigetvári zsidóság öröksége a 21. században című bemutatója zárta. Van-e még nyoma Szigetváron a zsidóságnak? – tette fel a kérdést előadása elején az előadó. A prezentáció során egyértelművé vált a válasz: a város magán viseli az izraelita közösség nyomait, mely elsősorban az épületekben ölt testet. Az érintett épületeket vonultatta fel az előadó, rámutatva a mementóként fennmaradt zsidó temetőre.
4. szekció: Múzeumi projektek
Az érdekes kérdésekből kialakult párbeszédet, majd a kávészünetet követően Szabó Ernő (HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet) A pécsi Római Kőtár újrarendezése előadására került sor. A Magyar Géniusz Program keretében a JPM új kiállítást rendez a Széchenyi téri épületben. A hozzá tartozó udvaron elvégezték a Római Kőtár rendezését, így a megtisztított kőemlékek impozáns látványa fogadja majd a látogatókat. A projekt keretében a kőtár tematikusabb rendezést kapott és az újbóli válogatás következtében a töredékes elemek helyett a monumentálisabb darabok lakják be a megújult teret.
Müller Judit (Janus Pannonius Múzeum, Történeti Osztály) Parajmos 80 című előadása elején elmondta, hogy a múzeumoknak a kollektív emlékezetben kiemelt feladatuk van. A JPM-ben éppen 10 éve nyílt meg az állandó roma holokauszt kiállítás, az országban egyedülálló módon. A prezentáció a kiállítás történetét ismertette, melynek aktualitását az ismételt emlékév is adta.
A múzeumi projekteket felvonultató szekció zárásaként Várdai Levente (Janus Pannonius Múzeum, Történeti Osztály)A Janus Pannonius Múzeum Évkönyvének bemutatása című előadására került sor. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve egy nagy múltra visszatekintő MTA „A” besorolású tudományos folyóirat, elsődlegesen a múzeumi szakemberek tevékenységének nyomán keletkező közleményeket gyűjti és közli, illetve a régió történetével, múzeumi gyűjteményi állománnyal kapcsolatos kutatási eredményeket fogad be közlésre. Az előadás a periodika legújabb számát és a készülő kötet tartalomjegyzékét is ismertette.
5. szekció: Munkahely és érzelem
A záró szekció előadásainak sorát Hoffmanné Toldi Ildikó (Janus Pannonius Múzeum, Közművelődési és Múzeumpedagógiai Osztály) és Somody-Vadvári Kata (Janus Pannonius Múzeum, Közművelődési és Múzeumpedagógiai Osztály) Lázadás a nyolcakkal. Kamaszokkal múzeumban című prezentációja nyitotta meg. A kamaszokat megszólító, és a Modern Magyar Képtárban zajló új múzeumpedagógiai foglalkozásukat mutatták be. Az előadásban az ICOM új múzeumi definíciója is előkerült, a múzeum mint non-formális tanulási tér jellegét és a reflexiós funkció szükségességét hangsúlyozták.
Végül Bartók Zoltán (Pécsi Tudományegyetem, Interdiszciplináris Doktori Iskola) „Én nem búcsúzom: a kutya egy munkaeszköz.” Érzelmi élet és gondozói attitűdök egy pécsi állatmenhelyen néprajzi megközelítésű prezentációja zárta az előadások sorát. Prezentációjában bemutatta doktori kutatási témáját, melyet egy pécsi állatmenhelyen folytat. A menhelyek komplex érzelmi életét tárta fel – melyeket képekkel és interjú részletekkel is színesített – rámutatva, hogy ezek az intézmények milyen fontos társadalmi feladatot végeznek.
Zárszóként a szervezők megköszönték az előadóknak és a hallgatóságnak az aktív részvételt. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy az intézmény falai között zajló tevékenységekről és kutatásokról érdemes beszámolni konferencia keretein belül is. Ezáltal nem csak egymást ismerhetik meg jobban a kollégák, de társadalmilag hasznos munkájuk láthatóságát is növelhetik. Ráadásul a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvébe is lehetőséget kapnak az előadók a publikációra. A Janus Pannonius Múzeum a továbbiakban is tervezi megrendezni éves konferenciáját, a soron következő, Laus Pannoniae III. 2025-ben valósulhat majd meg.
Várdai Levente
történész muzeológus
Fotók: Füzi István/JPM
