EN facebook

Storytelling x MuseumDigit

MŰHELY

2024-09-09 07:00

Májusban egy hosszabb cikket szenteltünk a történetmesélésnek, az angol nyelvből átvett kifejezéssel élve, a storytellingnek – a cikk fókuszában a természetesen a múzeumok és a múzeumi történetmesélés lehetőségei álltak. Bár vitathatatlan, hogy a poszt-covid érában kifejezetten népszerű lett a storytelling, különösen az online platformokat és digitális tartalmakat igénybe vevő történetmesélés, ám maga az elmesélés, a történetmondás műfaja egyidős az emberiséggel.

 

Az OMMIK kincsestárában kutatva számos érdekes, audiovizuális anyagot találunk a témában – nem véletlenül, hiszen 2013 óta összesen tíz MuseumDigit konferenciát rendezhettünk, melyeken a hazai és nemzetközi múzeumi élet nagyjai tartottak előadásokat a múzeumi mindennapokat érintő aktualitásokról, trendekről és újításokról. Mostani cikkünkben négy, kifejezetten a storytellingre koncentráló MuseumDigit előadás tanulságait foglaljuk össze, ám egyúttal arra is biztatjuk a kedves Olvasókat, hogy fedezzenek fel további, a témához kapcsolódó MuseumDigit előadásokat is.

 

2014-ben Kómár Éva A storytelling technológia alkalmazása a digitális kulturális örökség közvetítésében és Egor Yakovlev Storytelling és multimédia előadásai foglalkoztak kiemelten a történetmeséléssel, annak elméleti hátterével, néhány múzeumi szempontból kifejezetten izgalmas fajtájával, valamint a hozzá felhasználható multimédiás felületekkel.

 

Kómár Éva előadásában a storytelling öt izgalmas típusát emelte ki; ezek a digitális, a transzmédia, a lokatív, generatív és az immerzív storytelling. Lássuk, mit is jelentenek ezek! Digitális történetmesélésről akkor beszélünk, amikor különböző, digitálisan hozzáférhető tartalmakat fűzünk össze egy történetté. A transzmédia történetmesélés lényege, hogy egy adott történet több médiumon keresztül is megjelenik, több felületen egyszerre kapcsolódhatunk be ugyanabba a történetbe. (Lásd lejjebb, a #Romanovs100 projekt esetében.) Az immerzív storytelling egyszerre több érzékünkre hatva varázsolja körénk az eseményeket (a múzeumok által használt immerzív platformokról korábban már mi is írtunk), míg a mobil, vagy más néven lokatív storytelling épp fordítva működik, a tényleges helyszínen nyújt többlet információt a felhasználónak, ezzel jelenítve meg a történetet. A generatív storytelling pedig nem más, mint a felhasználói igényekhez alakított, automatikusan generált történetmesélés.

 

Jó példa a lokatív storytellingre a HAJNALI HÁZTETŐK – Irodalmi séta okostelefonra. forrás

 

Egor Yakovlev fent említett előadásában nagy hangsúlyt fektet arra, hogyan találhatjuk meg a számunkra leginkább megfelelő, legköltséghatékonyabb, mégis sokak számára elérhető multimédiás platformokat. Szerinte egy jó történetnek van célja, kihat a befogadó érzelmeire, könnyedén továbbadható és szükséges hozzá egy igazán jó történetmondó. A megfelelő hatás érdekében elengedhetetlen, hogy a történetünk a megfelelő helyen és időben kerüljön megosztásra – legyen ez egy saját fejlesztésű platform, vagy egy bárki számára könnyedén hozzáférhető és jól kezelhető közösségi média felület.

 

A 2020-as, online megrendezett konferencián Ivor Crotty két nemzetközileg elismert projekten keresztül igen szemléletesen mutatta be, mi a sikeres transzmédia történetmesélés titka. A két említett projekt, a #Romanovs100  és a #1917LIVE – míg előbbi, az utolsó orosz cári család történetét bemutató #Romanovs100 négy különböző közösségi média platformot használt, melyhez játékokat és egy, a kiterjesztett valóság technológiát használó könyvet is készítettek, a #1917LIVE kizárólag egy közösségi média felületen, a Twitter-en zajlott. Ivor Crotty előadásában nyolc pontban, nyolc egyszerű tippben összegezte a jó történetmesélés feltételeit.

 

Szerinte akkor igazán jó egy történet, ha:

  1. Választ ad egy konkrét kérdésre
  2. Emberi történeteket mesél el
  3. Tanulásra, további ismeretek megszerzésére ösztönzi a hallgatóságot
  4. Edukatív, alkalmas a tényleges tárgyi ismeret átadására
  5. Minden szempontból önazonos, a célközönségnek és az alkalmazott csatornának egyaránt megfelelő hangon szólal meg
  6. Innovatív, improvizatív és játékos
  7. Nagyra értékeli a közösséget és közös munkára ösztönöz
  8. Társadalmilag hasznos

 

 

Brad Dunn szintén ebben az évben volt vendégünk, előadásában pedig kifejezetten a múzeumi történetmesélés és a múzeumi történetek kerültek fókuszba. Dunn szerint a történetmesélés egyenesen a múzeumok túlélésének záloga lehet; a storytelling ugyanis nemcsak a tudásátadás hatékony eszköze, de fontos szerepet játszhat újabb és újabb látogatói rétegek bevonásában és az intézmény hírnevének emelésében is. Ehhez fontos, hogy az intézmények hitelesek maradjanak és a látványos, vagy akár mókás tartalmak esetében is tudományosan pontos adatokkal dolgozzanak.

 

Strandolók lelethatározója a Michigen-tavi kövekhez és fosszíliákhoz

forrás: Field Museum

 

Dunn 2020-ban még a chicagói Field Museum munkatársaként mutatta be a konferencia résztvevőinek, melyek az intézmény legnépszerűbb közösségi média tartalmai és hogy ezek hogyan válhatnak a múzeumi történetmesélés eszközeivé. Múzeumok, meséljétek el a történeteiteket! című előadásában kiemelte, mennyire fontos megtalálni azokat a témákat, melyek valóban foglalkoztatják nemcsak a már meglévő látogatóikat, de mindazokat, akiket szeretnének az intézmény falai közé csábítani. A szakember példaként többször is megemlítette azt a képes lelethatározót, melyet a Michigan-tó partján található kövek és fosszíliák azonosításához készítettek.

 

A határozó mellett a Field Museum másik nagy közönségkedvence SUE, a T-Rex. SUE nem csupán csontváz formában van jelen az intézményben - a múzeum dolgozói egy felfújható jelmez segítségével életre keltették SUE-t, aki gyakorta megjelenik a különböző közösségi média felületeken. Sőt, SUE-nak saját X (Twitter) profilja is van, ahol minden olyan tartalom megjelenhet, ami túl játékos, vagy éppen provokatív lenne az intézmény hivatalos csatornái számára.

 

SUE, a T-Rex bejegyzései az X-en forrás

 

A mókázáson túl természetesen más módja is van, hogy a múzeumi tartalmak magával ragadók legyenek. Ha sikerül eltalálni a tudomány és a történet megfelelő arányait, úgy a hosszabb blogbejegyzések vagy a terepbejárásokon készített kisfilmek is izgalmas és „könnyen fogyasztható” tudománykommunikációs eszközök lehetnek. Csakúgy, mint az örök kedvenc behind the scenes, azaz a színfalak mögötti tartalmak; legyen szó akár arról, mi történik éjjel a múzeum falai között, akár arról, milyen előkészületeket igényel egy kiállítás, ötlettől a megvalósításig.

 

A fentiek tanulságait összefoglalva elmondhatjuk, hogy van néhány egyszerű alapszabály, amit mindenképp érdemes szem előtt tartani a sikeres történetmesélés érdekében:

Elsőként szükséges egy jó történet, melyekben szerencsére minden múzeum és kulturális intézmény bővelkedik.

Nagyon fontos, hogy legyen egy jól körülhatárolt célcsoportunk, akiket szeretnénk megszólítani a történetünkkel. Önmagában a megszólítás azonban kevés, meg is kell tartani a figyelmet és az érdeklődést biztosítsuk számukra a lehetőséget a kapcsolódásra, korábbi ismereteik elmélyítésére.

 

És végül, de nem utolsó sorban, elengedhetetlen, hogy ezt a két szempontot mérlegelve válasszuk meg a történetmesélés módját, eszközeit: figyeljünk oda a nyelvezetre, az igénybe vett módszerekre, technológiákra, valamint az átadni kívánt információ minőségére és mennyiségére is.

Storytellingre fel!

 

Ivor Crotty nyolc egyszerű tippje a jó történetmeséléshez

forrás 

 

Jó szívvel ajánljuk figyelmükbe az Előző konferenciák menüpontot, ahol további, a storytellinghez, a digitális kulturális örökség közvetítéséhez, annak kreatív felhasználásához és megőrzéséhez kapcsolódó előadást találnak. Bízunk benne, hogy nemsokára mi is újabb történetekkel szolgálhatunk az idei, 11. MuseumDigit konferencia kapcsán!

fénykép, kiállítás, látogató, MetaMúzeum, #muzeumokajovoert, téma
2024-07-29 07:00