Májusban egy hosszabb cikket szenteltünk a történetmesélésnek, az angol nyelvből átvett kifejezéssel élve, a storytellingnek – a cikk fókuszában a természetesen a múzeumok és a múzeumi történetmesélés lehetőségei álltak. Bár vitathatatlan, hogy a poszt-covid érában kifejezetten népszerű lett a storytelling, különösen az online platformokat és digitális tartalmakat igénybe vevő történetmesélés, ám maga az elmesélés, a történetmondás műfaja egyidős az emberiséggel.
Az OMMIK kincsestárában kutatva számos érdekes, audiovizuális anyagot találunk a témában – nem véletlenül, hiszen 2013 óta összesen tíz MuseumDigit konferenciát rendezhettünk, melyeken a hazai és nemzetközi múzeumi élet nagyjai tartottak előadásokat a múzeumi mindennapokat érintő aktualitásokról, trendekről és újításokról. Mostani cikkünkben négy, kifejezetten a storytellingre koncentráló MuseumDigit előadás tanulságait foglaljuk össze, ám egyúttal arra is biztatjuk a kedves Olvasókat, hogy fedezzenek fel további, a témához kapcsolódó MuseumDigit előadásokat is.
2014-ben Kómár Éva A storytelling technológia alkalmazása a digitális kulturális örökség közvetítésében és Egor Yakovlev Storytelling és multimédia előadásai foglalkoztak kiemelten a történetmeséléssel, annak elméleti hátterével, néhány múzeumi szempontból kifejezetten izgalmas fajtájával, valamint a hozzá felhasználható multimédiás felületekkel.
Kómár Éva előadásában a storytelling öt izgalmas típusát emelte ki; ezek a digitális, a transzmédia, a lokatív, generatív és az immerzív storytelling. Lássuk, mit is jelentenek ezek! Digitális történetmesélésről akkor beszélünk, amikor különböző, digitálisan hozzáférhető tartalmakat fűzünk össze egy történetté. A transzmédia történetmesélés lényege, hogy egy adott történet több médiumon keresztül is megjelenik, több felületen egyszerre kapcsolódhatunk be ugyanabba a történetbe. (Lásd lejjebb, a #Romanovs100 projekt esetében.) Az immerzív storytelling egyszerre több érzékünkre hatva varázsolja körénk az eseményeket (a múzeumok által használt immerzív platformokról korábban már mi is írtunk), míg a mobil, vagy más néven lokatív storytelling épp fordítva működik, a tényleges helyszínen nyújt többlet információt a felhasználónak, ezzel jelenítve meg a történetet. A generatív storytelling pedig nem más, mint a felhasználói igényekhez alakított, automatikusan generált történetmesélés.
Jó példa a lokatív storytellingre a HAJNALI HÁZTETŐK – Irodalmi séta okostelefonra. forrás
Egor Yakovlev fent említett előadásában nagy hangsúlyt fektet arra, hogyan találhatjuk meg a számunkra leginkább megfelelő, legköltséghatékonyabb, mégis sokak számára elérhető multimédiás platformokat. Szerinte egy jó történetnek van célja, kihat a befogadó érzelmeire, könnyedén továbbadható és szükséges hozzá egy igazán jó történetmondó. A megfelelő hatás érdekében elengedhetetlen, hogy a történetünk a megfelelő helyen és időben kerüljön megosztásra – legyen ez egy saját fejlesztésű platform, vagy egy bárki számára könnyedén hozzáférhető és jól kezelhető közösségi média felület.
A 2020-as, online megrendezett konferencián Ivor Crotty két nemzetközileg elismert projekten keresztül igen szemléletesen mutatta be, mi a sikeres transzmédia történetmesélés titka. A két említett projekt, a #Romanovs100 és a #1917LIVE – míg előbbi, az utolsó orosz cári család történetét bemutató #Romanovs100 négy különböző közösségi média platformot használt, melyhez játékokat és egy, a kiterjesztett valóság technológiát használó könyvet is készítettek, a #1917LIVE kizárólag egy közösségi média felületen, a Twitter-en zajlott. Ivor Crotty előadásában nyolc pontban, nyolc egyszerű tippben összegezte a jó történetmesélés feltételeit.
Szerinte akkor igazán jó egy történet, ha:
Brad Dunn szintén ebben az évben volt vendégünk, előadásában pedig kifejezetten a múzeumi történetmesélés és a múzeumi történetek kerültek fókuszba. Dunn szerint a történetmesélés egyenesen a múzeumok túlélésének záloga lehet; a storytelling ugyanis nemcsak a tudásátadás hatékony eszköze, de fontos szerepet játszhat újabb és újabb látogatói rétegek bevonásában és az intézmény hírnevének emelésében is. Ehhez fontos, hogy az intézmények hitelesek maradjanak és a látványos, vagy akár mókás tartalmak esetében is tudományosan pontos adatokkal dolgozzanak.
Strandolók lelethatározója a Michigen-tavi kövekhez és fosszíliákhoz
forrás: Field Museum
Dunn 2020-ban még a chicagói Field Museum munkatársaként mutatta be a konferencia résztvevőinek, melyek az intézmény legnépszerűbb közösségi média tartalmai és hogy ezek hogyan válhatnak a múzeumi történetmesélés eszközeivé. Múzeumok, meséljétek el a történeteiteket! című előadásában kiemelte, mennyire fontos megtalálni azokat a témákat, melyek valóban foglalkoztatják nemcsak a már meglévő látogatóikat, de mindazokat, akiket szeretnének az intézmény falai közé csábítani. A szakember példaként többször is megemlítette azt a képes lelethatározót, melyet a Michigan-tó partján található kövek és fosszíliák azonosításához készítettek.
A határozó mellett a Field Museum másik nagy közönségkedvence SUE, a T-Rex. SUE nem csupán csontváz formában van jelen az intézményben - a múzeum dolgozói egy felfújható jelmez segítségével életre keltették SUE-t, aki gyakorta megjelenik a különböző közösségi média felületeken. Sőt, SUE-nak saját X (Twitter) profilja is van, ahol minden olyan tartalom megjelenhet, ami túl játékos, vagy éppen provokatív lenne az intézmény hivatalos csatornái számára.
SUE, a T-Rex bejegyzései az X-en forrás
A mókázáson túl természetesen más módja is van, hogy a múzeumi tartalmak magával ragadók legyenek. Ha sikerül eltalálni a tudomány és a történet megfelelő arányait, úgy a hosszabb blogbejegyzések vagy a terepbejárásokon készített kisfilmek is izgalmas és „könnyen fogyasztható” tudománykommunikációs eszközök lehetnek. Csakúgy, mint az örök kedvenc behind the scenes, azaz a színfalak mögötti tartalmak; legyen szó akár arról, mi történik éjjel a múzeum falai között, akár arról, milyen előkészületeket igényel egy kiállítás, ötlettől a megvalósításig.
A fentiek tanulságait összefoglalva elmondhatjuk, hogy van néhány egyszerű alapszabály, amit mindenképp érdemes szem előtt tartani a sikeres történetmesélés érdekében:
Elsőként szükséges egy jó történet, melyekben szerencsére minden múzeum és kulturális intézmény bővelkedik.
Nagyon fontos, hogy legyen egy jól körülhatárolt célcsoportunk, akiket szeretnénk megszólítani a történetünkkel. Önmagában a megszólítás azonban kevés, meg is kell tartani a figyelmet és az érdeklődést biztosítsuk számukra a lehetőséget a kapcsolódásra, korábbi ismereteik elmélyítésére.
És végül, de nem utolsó sorban, elengedhetetlen, hogy ezt a két szempontot mérlegelve válasszuk meg a történetmesélés módját, eszközeit: figyeljünk oda a nyelvezetre, az igénybe vett módszerekre, technológiákra, valamint az átadni kívánt információ minőségére és mennyiségére is.
Storytellingre fel!
Ivor Crotty nyolc egyszerű tippje a jó történetmeséléshez
Jó szívvel ajánljuk figyelmükbe az Előző konferenciák menüpontot, ahol további, a storytellinghez, a digitális kulturális örökség közvetítéséhez, annak kreatív felhasználásához és megőrzéséhez kapcsolódó előadást találnak. Bízunk benne, hogy nemsokára mi is újabb történetekkel szolgálhatunk az idei, 11. MuseumDigit konferencia kapcsán!
