A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca és Győr után most a Mohács 100 éves intézményébe, a Kanizsai Dorottya Múzeumba kalauzoljuk el olvasóinkat! Az intézmény története, gyűjteményei, állandó kiállításai, a múzeumban zajló szemléletváltás bemutatása után, most megisemerhetjük az intézémény vezetőjét, dr. Hasanovic-Kolutácz Andreát.
Az elmúlt két hét MúzeumTrip-cikkeiből egy szerteágazó tevékenységi körrel, gyűjteményi struktúrával rendelkező, megújuló intézmény rajzolódott ki. Milyen szerepet foglal el a múzeum Mohács kulturális életében?
A Kanizsai Dorottya Múzeum (a továbbiakban KDM) Mohács és környékének, illetve a magyarországi horvátok, szerbek, szlovének kulturális értékeit képviselve konstruktívan járul hozzá városa arculatához és jó hírnevéhez. Minden évben nagy sikerrel szervezünk programokat a Múzeumok Éjszakáján, volt már programunk a Múzeumok Őszi Fesztiválján, illetve tavaly csatlakoztunk először az Ars Sacra Fesztiválhoz. Állandó kiállításunk mellett több időszaki kiállítást is rendezünk. Intézményvezetőként azonban természetesen feladatomnak tartom tovább növelni a múzeum ismertségét, elismertségét, súlyát. E feladathalmaz részét képezi a KDM további pozicionálása, társadalmi beágyazottságának erősítése, idegenforgalmi vonzerejének növelése, illetve az intézmény megfeleltetése a 21. századi elvárásoknak. Kollégáimmal együtt azon dolgozunk, hogy a helyiek a múzeumra – kiállítótermi funkcióján túl – közösségi térként is tekintsenek, és rendszeresen használják. Ennek érdekében egyre több, a jeles napokhoz, vagy a városi nagyrendezvényekhez kapcsolódó programot szervezünk, illetve nem múzeumi kezdeményezésű eseményeknek is helyt adunk (pl. könyvbemutatók, kisebb konferenciák, koncertek). Elengedhetetlennek tartom továbbá a múzeum viszonyát szorosabbra fűzni a mohácsi és környékbeli közoktatási intézményekkel. A KDM eddiginél korszerűbb múzeumpedagógiai programjának szeptemberi beindításával kapcsolatban el is indult egy tárgyalássorozat a Mohácsi Tankerületi Központtal, de az egyházi fenntartású iskolákat, és az óvodákat is meg fogjuk keresni ez ügyben.
A város és az ország lakóinak emlékezetében is hasonlóan fontos szerepet játszik a Kanizsai Dorottya Múzeum?
A KDM kulturális emlékezetőrző, helyi identitásképző, lokálpatriotizmust erősítő szerepe azt gondolom, megkérdőjelezhetetlen. A múzeumot az eleink által ránk hagyott tárgyak, és az általuk őrzött történetek teremtették meg. A mi feladatunk ezek megóvása, gyarapítása, és tovább örökítése. A hagyományokhoz való ragaszkodás, és a kulturális emlékezetőrzés nagyon erős Mohácson. Ezt bizonyítja az is, hogy 2023-ban a KDM immár 100 éves fennállását ünnepelheti. 1923-ban alakult meg ugyanis a későbbi múzeum jogelődjének tekinthető, annak gyűjteményét megalapozó II. Lajos Múzeum Egylet. 2026-ban pedig az 1526. évi mohácsi csata 500. évfordulójára fogunk emlékezni.
A mohácsi csata 1926. évi 400. jubileumán nagyszabású ünnepségsorozattal tisztelgett az ország a sorsdöntő ütközet hősi halottai előtt. Az 500. évfordulóhoz közeledve a Kanizsai Dorottya Múzeum lényegi feladata bekapcsolódni a megemlékezésekbe, hiszen a múzeum megalapításakor is döntő mozzanat volt az 1526-os csatával kapcsolatos tárgyi emlékek előkerülése, illetve első igazgatója, Brand Ede is buzgón kereste a mohácsi csata helyét, mint később kiderült, sikertelenül. Emellett elemi érdekünk is e folyamatokba bekapcsolódni, mert ugyan sok múzeumhoz és kollégához képest mi nagyon jó körülmények között dolgozhatunk, azonban reményeim szerint további fejlesztéseket is tudunk majd eszközölni a Mohács 500 kapcsán. A felkészülést mindkét, előbb említett kerek évfordulóra megkezdtük.
Hogyan hat a múzeum mai munkájára, fenntartására, hogy nemzetiségi bázismúzeumként egykor országos funkciót kapott? Mit jelentett ez pontosan?
A Kanizsai Dorottya Múzeum szakmai besorolása ’területi múzeum, nemzetiségi bázisintézmény’, gyűjtőterülete Mohács város és a mohácsi járás közigazgatási területe, valamint Magyarország délszláv nemzetiségű területei. 1997. évi CXL. törvény 37/A. § (8) bekezdése egy régebben is létezett, ám jogilag nem definiált új fogalmat iktatott be, a nemzetiségi bázisintézmény fogalmát. Ezek alapján a nemzetiségi bázisintézmény olyan muzeális intézmény, amelynek alapfeladatai körében szerepel a nemzetiségi feladatellátás, vagy amelynek állományában nemzetiségi nyelvű vagy nemzetiségre vonatkozó kulturális javak huszonöt százalékot elérő arányban találhatók. A miniszter az intézményt a működési engedély kiadására irányuló eljárás során – erre irányuló külön kérelem esetén – minősítheti nemzetiségi bázisintézménynek. A nemzetiségi bázisintézmény címmel rendelkező muzeális intézmény közművelődési programjaiban és állandó kiállításában a nemzetiségi kultúrát hangsúlyosan mutatja be. E fogalom a korábbi években is használatban volt – elsősorban a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum (horvát, szerb és szlovén anyag), a tatai Kuny Domokos Múzeumhoz tartozó Német Nemzetiségi Múzeum, valamint a szlovák és román anyagot gondozó békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum vonatkozásában. A 2013. január 1-jén hatályba lépett törvénymódosítás óta négy önkormányzat kezdeményezte, hogy az általa fenntartott muzeális intézményt a miniszter nemzetiségi bázisintézménnyé minősítse (bajai Türr István Múzeum, szentgotthárdi Pável Ágoston Szlovén Nemzetiségi Gyűjtemény, tatai Német Nemzetiségi Kiállítás, mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum). A KDM bázismúzeumi címét a Dr. Sarosácz György – a múzeum egykori igazgatója – által vezetett országos gyűjtőtevékenység alapozta meg. Az 1975-ben elnyert szakmai besorolás eredményeként egy hatalmas kulturális értéket képviselő néprajzi anyag gyűlt össze az intézményben. Ez a profil a mai napig megmaradt, és nyilván a most zajló munkákat, feladatokat is meghatározza.
Múzeumpedagógiai foglalkozás a Kanizsai Dorottya Múzeumban
Mivel jár, hogy UNESCO világörökség lett a busójárás? Nem homályosítja el ez a többi területet?
A mohácsi sokácok egykori farsangi alakoskodó szokása mára – nemzetiségi hovatartozástól függetlenül – a mohácsi identitás meghatározó elemévé vált, az egész város saját kulturális örökségének tartja, és rendkívül büszkén őrzi, ápolja. Az idők folyamán e néphagyomány ugyan sokat változott, de megmaradt, és ’mohácsi busójárás’ néven vált ismertté, illetve került fel az UNESCO „Az Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének” reprezentatív listájára 2009-ben, illetve kapott helyet 2012-ben a Hungarikumok Gyűjteményében. Ez az elismerés nagy megtiszteltetés, de nagy felelősség is, ami a hagyományőrzés módját illeti. A listára való felkerülésnek közvetlen anyagi vonzata nincs, viszont a városmarketingen nyilván sokat lendített. Az elismerésnek köszönhetően e népszokást egyre inkább ismerik a világon, és ma már turisták tízezrei látogatnak el ilyenkor Mohácsra egész Európából, illetve más földrészekről is. Ezért természetesen a város vezetése és lakossága is sokat tesz. Való igaz, hogy a mohácsi hagyományőrzés zászlóshajója a busójárás, azonban mellette egyre több olyan rendezvényt szerveznek a városban, amely a nagyobb tömegeket, és a helyi nemzetiségeket is megmozgatja. Gondolok itt a Vince napi bormustrára, a májusi Nepomuki Szent János ünnepségre, a Szent Miklós malomnapra, a nyári Tamburafesztiválra, a Mohácsi Fogathajtó Versenyre, a Dunai Mosásra (amikor hagyományos eszközökkel nehéz, évszázados asszonyi munka elevenedik meg a folyó partján), az Aratónapra, a Dunamenti Halfesztiválra (a mohácsi németség rendezvénye), a Sokac Babfőző Fesztiválra, a Mohácsi Néptánc-fesztiválra, a Mohácsi Csata Emlékünnepségre, a Szüreti- és Borfesztiválra stb. Azt hiszem ebből is látszik, hogy Mohács nem csak a busókról szól, illetve szinte az év minden hónapjára jut egy nagyrendezvény, így nálunk lehetetlen unatkozni. Intézményvezetőként célom minél több városi nagyprogramhoz csatlakozni valamilyen múzeumi témával, illetve egy a saját szervezésünkben megvalósuló önálló programmal beállni e sorba.
Miként támogatja az önkormányzat, a helyi közösségek az intézményt?
A KDM a megyei múzeumi szervezet megszűnésével, 2013. január 1-jén került Mohács Város Önkormányzatának fenntartása alá. Ezt megelőzően 2012-ben a mohácsi önkormányzat kezdeményezésére a DDOP-2008-4.1.1.D számú, „A pécsi Európa Kulturális Fővárosa 2010 programhoz kapcsolódó regionális fejlesztések megvalósítása” címet viselő beruházás keretében a múzeum egy újonnan tervezett és kivitelezett épületet kapott. Kapcsolatunk a Fenntartóval jó. Az intézmény számára biztosított állami normatívát az önkormányzat jelentős összeggel kiegészíti, így működésünket (egyéb pályázati forrásokkal együtt) finanszírozni tudjuk. Emellett nem materiális javakkal is segíti az intézményt. Pl. a jelentősebb javításokat, felújításokat ők végzik, a nagyobb mennyiségű tárgyak mozgatásához autót, a mohácsi médiában ingyenes megjelenési lehetőségeket biztosítanak stb.
A helyi közösségek még nem „szoktak rá” a múzeumra, őket mindenképp érzékenyíteni kell a KDM irányába. Jelenleg egy történelemszakkör, és egy mentálhigiéniás klub működik rendszeresen nálunk. Terveink között szerepel egy múzeumbaráti kör, valamint egy önkéntesekből álló társaság létrehozása. Az önkéntesek közreműködhetnének pl. a nagyobb rendezvényeink szervezésében és lebonyolításában, a kiállítások őrzésében, a piackutatásban, stb.
Részlet a Kanizsai Dorottya Múzeum állandó kiállításából
Te mióta vezeted?
2017. szeptember 1-jével kezdtem el az intézményben dolgozni etnográfus, történész muzeológusként. Az előző igazgató, Dr. Ferkov Jakab 2019. november 8-án nyugállományba vonult, azóta megbízott, illetve 2020. január 1-je óta kinevezett igazgatóként irányítom a múzeumot.
Hogy kezdtél el itt dolgozni?
2005-ben végeztem a Pécsi Tudományegyetemen Történelem, és Néprajz – Kulturális Antropológia szakokon. A diplomák megszerzése előtti évben egy mohácsi középiskolában voltam óraadó tanár történelemből, amit őszintén szólva annyira nem élveztem. Egyszer munkába menet megállítottam az utcán a múzeum igazgatóját, Ferkov Jakabot (akit korábbról ismertem valamelyest), az után érdeklődve, van-e lehetőség az intézményben elhelyezkedni. A KDM épp a leépítések időszakát élte, így a dologból akkor nem lett semmi, de a kapcsolatot továbbra is tartottuk, tudtunk egymás szakmai életéről, előremeneteléről. 2005 szeptemberétől a Pécsi Tudományegyetemen Földtudományok Doktori Iskolájának nappali tagozatos hallgatója lettem, 2009-től pedig az Egyetem Rektori Hivatalának Pályázati Osztályán (később Igazgatóságán) helyezkedtem el. A gyermekeim megszületése után viszont mindenképp Mohácson szerettem volna dolgozni, Jakab pedig nyugdíjba készült, és kereste az utódját. 2017 őszén – a körülmények szerencsés alakulásának, Ferkov Jakab támogatásának, illetve a város akkori polgármesterének köszönhetően – sikerült a múzeumba bekerülnöm.
Hányan dolgoztok az intézményben?
Ahhoz, hogy egy intézmény jól működjön, nem elég a megfelelő múzeumi tér, vagy egy sikeres kiállítás. A múzeumot működtető dinamikus, kreatív csapat és a jó menedzsment legalább ennyire lényeges. Ez utóbbi feladata felmérni, hol tart jelenleg az intézmény, és milyen állomásokon keresztül, hová szeretne eljutni. Én is itt tartok jelenleg.
A múzeumban nyolcan vagyunk állományban, egyik kollégánk részmunkaidőben dolgozik. Egy ilyen kisebb intézményben, mint a miénk, a feladatok összetettek, sokszor mindenki mindent csinál. Úgy érzem, végre kezd összeállni egy jól működő csapat, mindenki hozzá tud tenni valamit a közös célok eléréséhez. Balog István és Husz Zoltán gyűjteménykezelő-raktáros feladatokat látnak el, Trábert Andrea múzeumi könyvtáros és gyűjteménykezelő tartós távolléten van. Az ő helyettesítésére került státuszra a korábbi közfoglalkoztatottak közül Frank Zsuzsanna, aki eddig adatrögzítő feladatokat látott el. Molnár Józsefné pénztáros-teremőrként dolgozik. A múzeum mindennapi működésén és az alapfeladat-ellátásban nagyot lendített Apró Brigitta múzeumpedagógus és adminisztrátor, Müller Eszter közönségkapcsolati munkatárs, valamint Bosnyák Éva Mirjana néprajzos muzeológus felvétele az idei év elején. Az önkormányzat állományába tartozva ugyan, de helyileg a KDM-ben végez adminisztrációs feladatokat Appl Mária. Emellett két közfoglalkoztatott hely vár jelenleg betöltésre, de az ideális az lenne, ha ehelyett még egy történész, és egy restaurátor is dolgozna az intézményben.
Milyen tudományos munka folyik?
A KDM munkatársai elsősorban gyűjteményi munkát végeznek, kiállításokat rendeznek, programokat szerveznek, de természetesen publikálunk is. Legutóbb az MTA Kiválósági Együttműködési Programjának „Mohács 1526–2026: Rekonstrukció és emlékezet” című (az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem együttműködésében megvalósuló) projektjében vettem részt, melyben 1526 helyét és szerepét vizsgáltam a mohácsi identitás kialakulásában. Ezt a témát etnográfusként és történészként mindenképp folytatni kívánom, hiszen a soron következő nagyobb feladatom a mohácsi csata témájához kapcsolódó kiállítás forgatókönyvének előkészítése lesz, amely nyilván kutatómunkát is megkíván majd. Néprajzos muzeológus kollégám, Bosnyák Éva Mirjana 2020 márciusa óta dolgozik az intézményben. Ő jelenleg a gyűjteménnyel ismerkedik, fő profilja pedig a délszláv viseletek kutatása.
Van-e lehetőségetek a műtárgyállomány gyarapítására?
Vásárlás útján szerzeményezni – más muzeális intézményekhez hasonlóan – kevésbé van lehetőségünk, az esetleg pályázati forrásból lehetséges. Gyűjteményünk elsősorban ajándékozások által bővül, amelyek szerencsére rendszeresnek mondhatók. Így került be korábban a múzeumba pl. az egykor sokak által a Dél-Dunántúl legjobb fényképészének tartott Predács Ferenc által működtetett mohácsi fényképészeti műterem teljes felszerelése, vagy éppen Horváth János sokác származású fazekas személyes dokumentumai, aki 1961-ben tudásáért „a Népművészet Mestere” díjat is megkapta. De napjainkban is rendszeresen kapunk pl. a Mohács melletti Somberekről német anyagot (teljes viselet és textil hagyatékokat), illetve az eladásra kínált régi házak padlásait is gyakran megnézhetjük, ahol néprajzi és helytörténeti szempontból sokszor igazi kincsekre bukkanunk. Nem is olyan régen hoztak be pl. egy 1938-ból származó, jó állapotban lévő katonaládát, amely egy a Mohács-szigeten található ház padlásáról került elő. Ez az értékes kordokumentumnak számító tárgy szerencsére a múzeum gyűjteményébe került. A másik opció a tűzifaként való hasznosítása lett volna...
Az a bizonyos szerencsés katonaláda
Melyek a legnagyobb kihívások 2020-ban a karantén vége felé?
Nagyobb hangsúlyt kívánok fektetni a digitális tartalmak létrehozására, gyűjteményünk online módon történő bemutatására, és MONARI adatbázisunk bővítésére. Ezek megvalósításához azonban olyan műszaki jellegű fejlesztésekre is szükség van, mint pl. az elavult szervergépünk és számítógépparkunk lecserélése, kézi szkennerek, videó és hangkazetta-digitalizálók beszerzése stb. Fontosnak tartom egy online látogatókutatás elvégzését a KDM célközönségének megismerésére. Miután ez megvan, meg kell találnunk azokat az eszközöket/csatornákat, amelyeken keresztül potenciális látogatóinkat meg tudjuk szólítani. A korábbi közönségigényeket figyelembe véve állandó kiállításunkat is szeretném felfrissíteni, interaktívabbá tenni. Nagy hangsúlyt kívánok fektetni továbbá a kommunikációra és a marketingre, hiszen az általuk nyújtott lehetőségeket eddig nem aknáztuk ki megfelelően. Munkatársaimmal dolgozunk a KDM arculatán, hogy a különböző megjelenéseink során egy egységes, könnyen beazonosítható képet mutassunk magunkról. Célunk továbbá létrehozni egy informatív, áttekinthető, folyamatosan frissülő honlapot, amely érdekes múzeumi tartalmával azok számára is vonzó lehet, akik eddig nem tartoztak a látogatói körünkbe. A vírushelyzet miatt elmaradnak az év közepére tervezett programjaink, reményeim szerint ezekből ősszel legalább egyet pótolni tudunk. Hosszútávú célom a városunkba látogató turisták megszólítása és a Mohácson eltöltött idejük kulturális szolgáltatásokkal való kitöltése. Ennek érdekében az eddigi partnerkapcsolatainkon túl olyan piaci szereplők (pl. idegenforgalmi hivatalok, utazási irodák, szállodák, éttermek, rendezvényszervezők stb.) felkutatását tartom szükségesnek, akik közvetíteni tudják „termékünket” (kiállítás, katalógusok, szórólapok) a potenciális „vevőkhöz”. Mindezek eléréséhez természetesen finanszírozási lehetőségeinket is bővítenünk kell (pl. pályázati források felkutatása, érdekes programkínálat és szolgáltatások kialakításával a fizető látogatók számának emelése, elkötelezett támogatók, szponzorok szerzése, kelendőbb ajándéktárgyak értékesítése).
A fenti célok megvalósítása során viszont kifejezetten ügyelni szeretnék arra, hogy maga a „múzeum” (’ars loci’, ’hiteles hely’) ne veszítse el varázsát a látogatók szemében, hiszen a helyszínen megélt eredeti múzeumi élményt (pl. hangulat, kézbevehető tárgyak, felpróbálható viseletek) egyetlen digitális vagy online tartalom sem pótolhatja.
