A MúzeumTrip 9. állomása a rövidesen 100 éves fennállását ünneplő mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum

Múzeumtörténet

Dr. Hasanovic-Kolutácz Andrea
2020-06-01 20:00

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca és Győr után most a  Mohács 100 éves intézményébe, a Kanizsai Dorottya Múzeumba kalauzoljuk el olvasóinkat! 

 

 

Mohács város egyetlen muzeális intézménye az 1923-ban alapított Kanizsai Dorottya Múzeum. A Mohács és környékének helytörténetét és néprajzát ápoló intézmény 1975-től a magyarországi horvátok, szerbek, szlovének által lakott területekre vonatkozóan országos gyűjtőkörrel rendelkezik.

 

Egy múzeum megalapításának gondolata valamilyen formában már igen korán jelen volt a mohácsi polgárság körében. Kezdetben mindez csak az 1526. évi gyászos mohácsi csatára való megemlékezés formájában jutott kifejezésre, de amikor a város környékén felszínre került egy-egy római-, vagy népvándorlás-kori tárgyi emlék – ami nem is volt ritka –, ez a szándék egyre erősödött. További ösztönzést jelentett Mohács és vidékének néprajzi gazdagsága is.

1907-ben, a Pécsett megrendezett országos kiállításra felállítottak egy sokác házat, melynek berendezéséhez Mohács és környéke adta a legtöbb anyagot. Emellett Németh Károly, Mohács szolgabírája, a pécsi múzeumba beküldött egy teljes busó felszerelést is. Miután 1912 áprilisában a város szőlőhegyén egy újabb római kori sír maradványai kerültek a felszínre, már a helyi hetilapban is megfogalmazódott a gondolat, hogy „…ha valaki annak idején utána járt és összeszedegette volna a már részben elkallódott tárgyakat: egy egész múzeumra való érdekes és kultúrtörténeti szempontból értékes anyagot gyűjthetett volna össze.” (Mohácsi Hírlap, 1912. ápr. 14. pp. 1-2.)

 

1923-ban a Magyar Néprajzi Társaság soron következő vándorgyűlését Mohácson tartotta. Ez alkalomból, a magasrangú vendégek tiszteletére rendezett műsorban, bemutatásra került egy-egy magyar, sokác, valamint szerb lakodalom, továbbá a vándorgyűlés idejére a helyi polgári iskola igazgatója, Brand Ede, sebtében összeállított egy helytörténeti kiállítást is. A sikeres rendezvényt követően a szervezők ismét összeültek, és megalakították a II. Lajos Múzeum Egyletet, amely a Kanizsai Dorottya Múzeum jogelődjének tekinthető. Elnöknek dr. Margitay Lajos főszolgabírót választották, a társelnök dr. Rüll Béla ügyvéd, az alelnök Ádám Imre református lelkész és Leovits János városbíró, a titkár pedig Rátkay István lapszerkesztő lett. Igazgatóőrnek Brand Edét választották. Az új egylet három szakosztályból – régészeti, könyvtári és okmánytári, néprajzi – állt.

 

A kezdeti idők

 

A választmányi tagok sorában már a kezdetektől ott volt a későbbi igazgató, Ete János is, a szomszédos Kölked község körjegyzője. Az új egylet 85 főből állt, a tagok közül sokan vidékiek voltak (pl. Bonyhád, Dunaszekcső, Kölked, Lánycsók, Monyoród, Nagynyárád, Bóly, Sátorhely településeken laktak). Az ülésen elfogadták Brand arra irányuló indítványát, hogy felkérjék „Mohács nagyközséget, miszerint a birtokában levő muzeális tárgyakat adják át a múzeumnak, továbbá rendeztesse arra hivatott szakértővel a város levéltárát és az értékesebb okmányokat és iratokat a mohácsi múzeumba helyeztesse el.” (Mohácsi Hírlap, 1923. aug. 19. pp. 2-3.)

 

Később a gyűjtés irányát is körvonalazták: „néprajzi tárgyak, könyvek és régi tárgyak gyűjtése”. A könyv fogalmába akkor még mindenféle írott dolgot, így például magánlevelet, céhlevelet és más hivatalos okmányt is beleértettek, míg a régi tárgyak fogalomkörébe többnyire a régészeti leleteket sorolták.

 

A kezdeti gyűjtemény alapját Brand Ede mohácsi iskolaigazgató és igazgatóőr, valamint Ádám Imre kölkedi református lelkész magángyűjteménye képezte. Főleg ez utóbbi római és népvándorlás-kori gyűjteménye volt értékes. Ezek a tárgyak javarészt a Csele patak és Törökdomb környékén kerültek elő. Az első gyűjtemény még igen szerény volt, csupán 3 szekrényt töltött meg, tehát könnyen elfért egy iskolai teremben. Később, ahogy a gyűjtemény – leginkább adakozás útján – gyarapodott, kezdeti helye már szűkös lett, és mind gyakrabban kellett azt átköltöztetni új, és egyre nagyobb épületbe. A polgári iskolából először a Korona Szállóban működő kaszinóba költözött, majd 1927-ben az időlegesen megüresedő püspöki kastélyban (a mai Kisfaludy Károly Gimnázium épülete) kapott helyet. A kiállítást vasárnaponként 10.00 és 11.30 között lehetett megtekinteni, ekkor még díjtalanul.

 

Brand Ede és Ádám Imre, a mohácsi múzeum gyűjteményének megalapozói

 

Saját, önálló épületbe a II. Lajos Múzeum Egyletet csak 1943 szeptemberében költözhetett. A gyűjtemény ekkor már 7 termet foglalt el. A kiállított anyag gyarapodásával párhuzamosan a múzeum nyitvatartási ideje is meghosszabbodott, és a megtekintéshez 40 filléres belépőt kellett fizetni.

 

1949-ben – az egyletek általános feloszlatásával – a II. Lajos Múzeum Egyletet megszűntették, gyűjteményi anyagát államosították. Ettől kezdve Állami Múzeum néven működött tovább, melynek vezetésével Martinszky János festőművészt bízták meg, majd az ő röviddel később bekövetkezett halála után, a már korábban is igen elhivatott Ete János vette át az intézmény irányítását. Ete János több évtizedig tartó tevékeny működése során Mohács történetének gyakorlatilag valamennyi szegmensét feldolgozta és megírta a város néprajzát is.

 

 

A kezében kalapot tartó úr Ete János, a Kanizsai Dorottya Múzeum gyűjteményének lelkiismeretes gyarapítója

 

Az Állami Múzeum 1953-ban vette fel Kanizsai Dorottya nevét. A múzeum névadója Perényi Imre nádor özvegye, aki a mohácsi vész idején Siklós várának úrnője volt. A csata után néhány héttel elesett mostohafiát, Perényi Ferencet ment keresni a csatamezőre, és a szanaszét heverő maradványokat látva saját költségén jobbágyokat fogadott fel, és tömegsírba temettette a halottakat. A múzeumot 1963-ban a megyei múzeumi szervezetbe helyezték át, ezzel a pécsi székhelyű Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának tagintézményévé vált, melynek fenntartója a Baranya Megyei Önkormányzat volt.

 

A Kanizsai Dorottya Múzeum megalakulását követően gyűjteménye évről évre gyarapodott, különösen azután, hogy 1965-ben Dr. Sarosácz György személyében hivatásos muzeológus került az intézmény élére. A múzeum gyűjtőterülete kezdetben csak Mohács és a mohácsi járás térségére terjedt ki. Az 1970-es években azonban Sarosácz vezetésével – a kor kultúrpolitikájának részeként, állami támogatással – országos szinten megkezdődött a magyarországi horvátok, szerbek, szlovének néprajzi anyagának szisztematikus felgyűjtése, melynek kapcsán az egykori mohácsi városi múzeum 1975-ben a magyarországi délszláv népcsoportok országos gyűjtőkörű bázismúzeumává lépett elő. E szakmai besorolás eredményeként hatalmas kulturális értéket képviselő néprajzi anyag gyűlt össze az intézményben. Ugyancsak az 1970-es években Horváth Márta restaurátor és Késity György asztalos-segédrestaurátor, egy korábbi magtárban olyan raktárt alakított ki, amelyben a gazdag gyűjteményt már igen korszerű körülmények között tárolhatták.

 

Középen, fekete öltönyben Dr. Sarosácz György, a Kanizsai Dorottya Múzeum nemzetiségi bázisintézményi besorolását megalapozó igazgatója, a „Baranya horvát és szerb csoportjai” c. kiállítás megnyitóján 1976-ban

 

Az intézmény műtárgyainak nagy része – Sarosácz György gondozásában és rendezésében – számos helyi, országos, és külföldi kiállításon szerepelt, továbbá saját állandó kiállításai is voltak. 1976-ban, a mohácsi csata 450. évfordulóján, Parádi Nándor és Szakály Ferenc rendezésében „A mohácsi csata” címmel nyílt állandó kiállítás, amely 2006-ig állt fenn a múzeum Szerb utcai épületében.

 

 

A Kanizsai Dorottya Múzeum Szerb utcai épülete, amely „A Mohácsi csata” címmel 1976-ban megnyílt állandó kiállításnak adott helyet

 

 

Sarosácz György rendezésében 1990-ben nyílt meg „A magyarországi horvátok, szerbek és szlovénok népviselete és népművészete” című állandó kiállítás, amely 2011-ig volt látogatható. Ez a tárlat már a múzeum Városház u. 1. szám alatti épületében volt megtekinthető.

 

 

A Kanizsai Dorottya Múzeum Városház u. 1. szám alatti épülete, amely „A magyarországi horvátok, szerbek és szlovénok népviselete és népművészete” címmel 1990-ben megnyílt állandó kiállításnak adott helyet. Ebben a házban született 1913-ban Rozsda Endre szürrealista festőművész és fotográfus.

 

A Kanizsai Dorottya Múzeumot 2000 és 2019 között Dr. Ferkov Jakab etnográfus, történész-muzeológus igazgatta. Ferkov Jakab érdeklődési köre szerteágazó: megírta többek között a baranyai horvátok közművelődés-történetét a dualizmus korában, foglalkozott a mohácsi busójárás témájával, a mohácsi sokácok és a magyarországi szerbek történetével, a mohácsi csata hőseinek tiszteletére a városban emelt emlékekkel, a török idők utáni betelepítések témájával, stb.

 

2013. január 1-jén – a megyei múzeumi szervezet megszűnésével – a Kanizsai Dorottya Múzeum Mohács Város Önkormányzatának fenntartásába került.

 

 

Dr. Ferkov Jakab, Kanizsai Dorottya Múzeum 2019-ben nyugállományba vonult igazgatója, az új épület első időszaki kiállításának megnyitóján 2013-ban

 

2012-ben, a helyi önkormányzat kezdeményezésére, a Kanizsai Dorottya Múzeum egy újonnan tervezett és kivitelezett épületet kapott. Az 1200 m² alapterületű épület állandó kiállítása 2014-ben nyílt meg „Népek találkozása a mohácsi Dunánál” címmel.

 

 

A Kanizsai Dorottya Múzeum új, 2012-ben átadott épülete

 

Emellett sor került egy Látványtár kialakítására is, melynek földszinti részében a népi ruhatárolás bútorai kaptak helyet, galériáján pedig a mohácsi fekete-, és mázas edénygyűjtemény, illetve egyéb kerámiák legszebb darabjaiból látható válogatás.

 

 

A Kanizsai Dorottya Múzeum Látványtára

 

Az állandó tárlat mellett évente több időszaki kiállítás kínál számtalan látnivalót. A különböző Mohácson élő nemzetiségek néprajzi hagyatéka, a magyarországi délszláv népcsoportok viseletei, bútorai, használati eszközei, és a várostörténet gondosan ápolt emlékei felejthetetlen élményt nyújtanak a múzeumba látogatóknak. Emellett a Kanizsai Dorottya Múzeum őrzi a messze földön híres mohácsi busójárás legrégibb fennmaradt maszkjait is.

emlékezet, régészet
2018-10-07 08:20
#muzeumozzaszobadbol, gyűjtemény, helytörténet, kiállítás, néprajz, tárgy, virtuális
2020-05-07 07:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00