EN facebook

MúzeumTrip 30. Üvegplafonon innen és túl - Ferencz-Mátéfi Kriszta, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója

Interjú

2022-05-12 07:00

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. A 30. túra Székelyföldre vezet: a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum csapata lát bennünket vendégül. Elsőként felfedeztük a múzeum történetét, majd az intézmény névadóját, a természettudományi és a képzőművészeti gyűjteményt ismertük meg. A múzeumtól egy interjúval búcsúzunk: Ferencz-Mátéfi Krisztát, az intézmény igazgatójával beszélgettünk - nemcsak az munkájáról, hanem a női vezetők életéről is.

 

Hogy kerültél a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum élére?

 

Mindig is szerettem múzeumi közegben dolgozni. Ez az a terület, ami igazán leköti az érdeklődési körömet. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy 2014-ben Csíkszeredából átköltözök Gyergyószentmiklósra, hogy a helyi múzeum művészettörténész-muzeológus állására jelentkezzek. 2016-ig szívvel-lélekkel végeztem is a munkámat, azonban az élet kényszerhelyzetbe sodort, és nagy váltásra kényszerített. Feladva a munkámat, más területen kellett megállnom a helyemet, majd nagy örömömre 2021-ben újra lehetőség adódott visszakerülni ide. 2021 márciusában kerültem megbízott igazgatóként az intézmény élére. A júniusi sikeres versenyvizsgát követően 3 évig tölthetem be az igazgatói tisztséget.

 

Székelyföld számomra sok tekintetben a woman power-t jelenti. Ez a fajta erő azonban ritkán jelenik meg az intézmények élén - már amennyire innen látom-, inkább a családi vagy más háttérmunkákban működik magas fordulatszámon. Még a negyventől is messze jársz, hogyan tudtad áttörni az üvegplafont?

 

Székelyföld a múltját tekintve mindig is rákényszerült, hogy asszonyai megbirkózzanak bármiféle kihívással. Ragaszkodunk a hagyományainkhoz. Meglátásom szerint a társadalom által támasztott elvárások a nők irányába annyiban változtak az elmúlt 100 évben, hogy kiegészült a karrier és munkavállalás, a szakmai előrelépés és profizmus elvárásaival. Ezzel még nagyobb teher nehezedik egy nőre, aki egyszerre kell megfeleljen a munkahelyi kihívásoknak és a háziasszonyi teendőknek úgy, hogy a család se kerüljön háttérbe. Én szerencsés életszakaszomban, gyerek nélkül, a közvetlen családom támogatását élveztem, amikor az első intézményvezetői tisztségemet megkaptam.

Viszonylag fiatalon kerültem bele ebbe a vezetői munkakőrbe. 2016-ban még a Tarisznyás Márton Múzeum művészettörténész-muzeológusaként tevékenykedtem, amikor meghirdettek egy állást a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár vezetői pozíciójára. Kihívásként tekintettem a 3 éves lehetőségre, és megpályáztam a posztot. Így utólag visszagondolva számomra is csodával határos, hogy ezt az „üvegplafont” fiatal, pályakezdő nőként sikerült áttörnöm. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam.

 

Milyenek a személyes tapasztalataid női munkavállalóként?

 

Kemény világnak tartom a vezetői szférát. Ennek ellenére mindig szem előtt tartom az egyik alapelvemet, amit annak idején egy tanárom tanácsolt, és eddigi életem során mindig építő jelleggel támaszkodhattam a szavaira: „Jegyezd meg jól! Semmi sem nehéz, ha tudod!”. Nekem folytonos fejlődési lehetőséget teremt ez a munkakör, ezért igyekszem minél tágabb körben napirenden lenni a lehetőségekkel. Mindig tanulok valami újat. Ha valamiben nem vagyok biztos, keményen utána nézek, mielőtt döntést hoznék. Nőként sok „helyzettel” szembesültem már, ami egy férfi vezetőnek nem okozott volna gondot, de a puszta jelenlétem, hogy női vezetővel kell szembeálljanak, tárgyaljanak, sokszor okoz problémát a mai napig. Számomra, nőként a tudásom érvényesítése a legnagyobb kihívás.

 

Már a középiskolát is művészeti intézményben végezted, az egyetemen is - többek között - művészettörténetet tanultál. Miben gyökerezik ez az érdeklődésed?

 

Egyértelműen a családom és közvetlen környezetem, az ismeretségi körünk nagy befolyással volt a személyiségem alakulására. Édesanyám tanárnő, míg édesapám egy nagyon tehetséges grafikus, aki a történelem iránt is fogékony volt. Imádta a régi tárgyak gyűjtését, értékelte a régmúlt emlékeit, anekdotáit, mégis egy nagyon egyéni, haladó szellemiségű személy volt. Édesanyám mindig támogatta a család minden tagját az elképzelések megvalósításában. Ő volt az, aki folytonos támogatásával úgymond „szárnyakat adott” céljaink eléréséhez. Testvéremmel volt szerencsénk egy alkotó közegben, értelmiségi családban felnőni. Talán innen eredeztetném a művészet és történelem iránti elköteleződésemet.

 

A pályád során dolgoztál könyvtárban, adatfeldolgzóként, kurátorként, tanítottál, külföldön vállaltál munkát. Az alkotó művészettől miként fordult a figyelmed a muzeológia irányába? Mitől más ez a terület, mint minden más?

 

Tulajdonképpen ez egy hosszú folyamat része, amiben az ember egyre inkább rájön, hogy mit is szeret igazán. Minden területen kipróbáltam már magam, ami az érdeklődési körömbe tartozik. Fogalmazhatnék úgy is, hogy részben megmásztam a ranglétrát. Közel sem vagyok a „létra tetején”, rengeteg fejlődési lehetőség áll még előttem, de minden terület olyan plusz tudással vértezett fel, ami a későbbiekben csak az előrehaladásomat, szakmai tudásomat gyarapította. A művészeti iskolában például a szakmai gyakorlatok során rengeteg technikai tudás halmozódott fel, amit művészettörténészként mai napig kamatoztatok. Az iskolában szerzett tapasztalataimat tudom kamatoztatni a múzeumi közegben, alternatívát ajánlva a rendszer hiányosságaira. A külföldi munka megtanított még inkább megbecsülni az itthoni értékeinket, hagyományaink továbbadásának jelentőségét. A múzeumi közegben azonban minden, ami ezekben a szakmákban fontos volt számomra, egy helyen összpontosul. Számomra mai napig fontos a tudás átadása, amit a leglátványosabban egy-egy kiállításon keresztül tudunk közvetíteni az érdeklődők felé. A munkafolyamat során szükség van kreativitásra, kutatásra, pedagógiai érzékre, a tárgyak iránti tiszteletre, csapatmunkára, jó kommunikációra. Talán ez a sokszínűség teszi különlegessé a múzeumi közeget számomra.

 

 

A gyergyói múzeumban hogyan érhető ez a másság tetten?

 

Meglátásom szerint ennek a „másságnak” a gerincét egy kreatív, jó hangulatú szakemberekből álló munkaközösség képezi. Innovatív ötletekkel próbáljuk mindig felvenni a versenyt a piaci rések kitöltéséhez. Természetesen ez mindig pénzfüggő is, de rengeteg megoldással rukkolt már elő a múzeum, ami egyértelműen mutatja, hogy nálunk nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Örökösen azon vagyunk, hogy milyen módszerekkel, lehetőségekkel tudnánk még hatékonyabbá, szerethetőbbé tenni a múzeumi környezetünket úgy, hogy ne veszítse el tudományos jellegét sem az intézmény.

 

Számodra melyek a múzeum erősségei?

 

Elsősorban a jó munkaközösség, másodsorban a helyi értékek szakszerű megőrzése és bemutatása iránt való elköteleződés a kollégák részéről.

 

És a gyengeségei? Hogyan tudod kiegyensúlyozni ezeket?

 

Az alacsony költségvetés, amit pályázatok és szolgáltatások révén próbálunk kiegyensúlyozni. Rengeteg ötletünk van, de mindezek megvalósítására sokszor nem kerül sor. Ez a lelkesedést is nagyon le tudja húzni. Több, a múzeum fenntartása alá tartozó épület és udvar kellene nagy felújításon átessen, ahhoz, hogy újra látogatókat fogadhasson. Ezekre csakis nyertes pályázatok útján történhetne előrelépés a közeljövőben.

 

Jelen pillanatban komoly fejlesztések zajlanak az intézményben. Melyek ezek? Mikor élvezheti a közönség az eredményeket?

 

A Tarisznyás Márton Múzeum Gyergyószentmiklós legrégibb épületében, az 1700-as évek végén barokk stílusban épült Vertán-házban működött 1961 óta. Az L alakú épületet az 1970-es években kiegészítették. Azóta nem történt komolyabb felújítás az épület homlokzatán. A barokk épületrészen egy EU által támogatott pályázat keretén belül került sor teljeskörű felújításra, hogy megfeleljen mindenféle kritériumrendszernek. Az építészeti kivitelezésen túl modern világítástechnikával, légtechnikával, központi fűtéssel, és védelmi rendszerekkel is kiegészítették a projektet. A munkálatok 2019-2022 között zajlottak, így csak pár hete vehettük vissza az épületet. A költözés folyamatosan zajlik, reményeink szerint május végére, június elejére már ünnepélyesebb keretek között is megnyithatjuk egy kiállítással a nagyközönség számára is.

 

Nagyon kevesen dolgoztok az intézményben. Hányan is? Hogy oszlik meg a munka közöttetek?

 

Igen. Valóban egy nagyon kis munkaközösségről beszélhetünk. Összesen 9 személy dolgozik az intézményben. Igyekszünk csapatként együttműködni bizonyos helyzetekben, de ennek ellenére mindenkinek megvan a saját feladatköre, amiért felel. Sokszor még több mindenhez is kénytelenek vagyunk „érteni”, mert másképp nem tudnánk tartani azt a szintet, amit a nagyobb intézmények vagy a kulturális szféra elvár. Természetesen nem tudunk, és nem is akarunk túllicitálni rajtuk, de a helyi szintű problémákra és a kulturális piac elvárásaira mindenképp reflektálni kell.

 

Tudományos munkára van kapacitásotok?

 

Kevesen vagyunk ugyan, de mindig, minden feladatkörben megpróbálunk évente újdonságokkal előrukkolni vagy tudományos tevékenységet folytatni. Több időt felemészt, de lassan csak van haladata az ilyen jellegű munkáknak is, ha minden nap egy kicsit foglalkozunk vele.

 

A múzeum gyűjteménye is fejlődik?

 

A múzeum gyűjteménye lassan elérte a 33 ezres darabszámot. Lehetőségeinkhez mérten minden évben igyekszünk újabb műtárgyakkal fejleszteni a gyűjteményeket. Ezt nagyon fontosnak tartjuk.

 

Milyen a lokális támogatottságotok? Hogyan tudjátok bevonni a munkába a helyieket?

 

A lokális támogatottságunk egyelőre még a személyes kapcsolataink függvényében alakult eddig. Terveink azonban volnának a közeljövőre. Sokat kell ebben a témában még alakulni.

 

Ha nincs újabb világjárvány, gazdasági válság, milyennek szeretnéd látni a Tarisznyás Márton Múzeumot 5 év múlva?

 

Nagyon szeretném a Tinka-malmot és a Képgalériát működőképes állapotában viszontlátni. Szeretném azon törni a fejem, hogy hogyan oldjam meg a személyzeti kérdéseit ennek a két kiállítótérnek, mert a látogatók száma annyira megnőtt. Ez hatalmas előrelépést jelenthetne nemcsak a múzeumnak, de a város közösségének is.

 

Fotó: Szőcs Levente

helytörténet, múzeumtörténet, MúzeumTrip
2022-04-15 21:00
gyűjtemény, képzőművészet, MúzeumTrip, művészet
2022-04-24 07:30