A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. A 30. túra Székelyföldre vezet: a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum csapata lát bennünket vendégül. Elsőként felfedeztük a múzeum történetét, most pedig az intézmény névadóját, egy különleges személyiséget ismerhetünk meg!
Múzeumunk (újra)alapítója és névadója, a ditrói születésű, örmény származású Tarisznyás Márton (1927–1980) a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végezte tanulmányait történelem-földrajz szakon, de az etnográfia iránt is élénk érdeklődést mutatott már gimnáziumi évei alatt. Egyetemistaként néprajzi, muzeológiai szemináriumokat is látogatott, részt vett tanára, dr. Kós Károly szociográfiai-városnéprajzi kutatócsoportjában. Későbbi munkásságát, ennek megfelelően az alakuló múzeum profilját, első gyűjteményeit (néprajzi, történelmi) is ezek az kutatási irányok határozták meg.
A néprajzi gyűjteményből készült kiállítás
Tanulmányai végeztével, vállalva a vidéki kutatómunka hátrányait, Gyergyó néprajzi ismeretlenségét orvosolandó, hazatért, és az akkor formálódó, számos nehézséggel küszködő múzeum élére állt. Az anyagiak, a személyzet, a kiállítási felületek hiánya emberfeletti kihívást jelentettek az egyszemélyes intézménynek, de a törékeny egészségű fiatal tudós alkatát meghazudtoló szívóssággal és teherbírással vette vállára az újabb és újabb feladatokat. Küldetésében elkötelezett segítőre talált felesége, Gáll Julianna, „Juckó néni”, valamint számos barát személyében. A közösség, önkéntesek és más múzeumok szakembereinek bevonásával, kitartó munkával kutatta a múlt emlékeit, gyarapította a gyűjteményeket és szerzett nekik méltó otthont.
Installáció a múzeum udvarán az erdő néprajza témához: fakéregből készült erdei kalyibák
Sokrétű néprajzi kutatásainak főbb területeit az erdőgazdálkodás és a fa megmunkálásához kötődő foglalkozások, a gyűjtögető gazdálkodás hagyományai, az állattenyésztéshez kapcsolódó foglalkozások (méhészet, vadászat, halászat, pásztorkodás, mészárosság, tejtermékek előállítása, tímárság stb.), a vízhasználat és vízimolnárság, az árucsere (vásárok, tutajozás), a településnéprajz, műemlékvédelem és népi építészet, a népélet (szokások, hagyományok), valamint a gyergyói örménység múltja és öröksége képezte. Ennek a fókusznak köszönhetően a múzeum kiállításain is az erdő néprajzának és a különböző népi mesterségeknek bemutatására törekedett; ezt a képet szándékozott teljesebbé tenni a szabadtári kiállítás részét képező népi építészeti emlékekkel és technikatörténeti jelentőségű objektumokkal is.
(Fent említett múzeumi gyűjteményeink ma is ezekben a tárgykörökben a leggazdagabbak, később célzott gyűjtésekkel igyekeztünk tovább bővíteni más részterületeket is. A 2000-es évek elején az egész Gyergyói-medencére kiterjedő, szisztematikus gyűjtéssel igyekeztünk pótolni a textilgyűjtemény hiányosságait; ennek a munkának eredményeképpen jött létre 2006-ban egyik népszerű alapkiállításunk, a Gyergyó ünneplőben, amely a vidék településeinek és nemzetiségeinek hagyományos öltözködéskultúráját mutatta be, a textília előállításának eszközeivel együtt. A kiállítás a jelenlegi felújítás miatt lebontásra került, de terveink szerint a következő évek során új koncepcióval, modernebb köntösben fog visszatérni.)
Örmény utazóláda – a 2003-ban restaurált tárgy a Hungaricana képcsarnokában is megtekinthető: itt
Tarisznyás Márton muzeológusi munkája mellett szervezői tevékenysége is elismerésre méltó. A vidéken élő tudósember mintaképe volt, szellemisége az egész Gyergyó-székre kihatott. Szerteágazó munkát folytatott a régió értékeinek védelmében és népszerűsítésében. Amit ő maga nem tudott elvégezni, arra megtalálta a megfelelő embereket. Képzőművészeket, természettudósokat mozgósított a megfelelő múzeumi gyűjtemények kialakítására. Az ő műemlékvédő tevékenységének köszönhető első körben, hogy a gyergyószárhegyi Lázár-kastély nem vált a pusztulás martalékává. (Nem mellékesen az itt végzett ásatások leletei jelentős mértékben gyarapították a múzeum régészeti gyűjteményét.) A régió falvainak értelmiségét kutató-gyűjtő munkára, néprajzi, történeti gyűjtemények létrehozására buzdította: széleskörű mozgalmat indított el a gyergyói községekben tájházak, iskolamúzeumok létrehozására, amelyeknek szakmai felügyeletét a múzeum látta el.
A gyergyószárhegyi Lázár-kastély romjai
Kutatóként rangos rendezvények meghívottja, előadója volt, ahol Gyergyó legkülönfélébb történeti-néprajzi vonatkozásait ismertette. A múzeum fennállásának nagyobb évfordulóit rangos tudományos ülésszakokkal ünnepelte, bizonyítékául annak, hogy egy kis városból is lehet messzire látni. Kutatási eredményeit számos rövidebb-hosszabb tanulmányban, népszerűsítő írásban is ismertette, melyeket több kötetben tervezett megjelentetni, ám sajnálatos módon egyetlen tanulmánykötetének, a Gyergyó történeti néprajzának 1982-es kiadását sem érhette meg: a kéziraton végzett utolsó simítások közepette érte a váratlan halál múzeumi íróasztalánál az alaposságra, igényességre aggodalmasan törekvő tudóst, aki az intézmény és a vidék tudományos életének szíveként dobogott egészen 1980. október 9-ig. Dr. Kós Károly meleg ajánlásával posztumusz megjelent könyvét máig az egyetlen, az egész Gyergyói-medencét átfogó, a térség kutatásában megkerülhetetlen néprajzi monográfiaként tartjuk számon. Szellemi és tárgyi hagyatékát, emlékét az általa megteremtett és felnevelt múzeum őrzi.
Tarisznyás a Lázár-kastélynál – „közösségi régészet” az 1960-as években
