2021-ben már másodszor indultak neki múzeumok, hogy a Beporzók napjáról a maguk lehetőségei szerint megemlékezzenek, illetve hogy közönségük körében ismereteket terjesszenek, és buzdítsanak a természetvédelemre.
Január 18-án online Beporzó Szalonban találkoztunk sokan, és átbeszéltük a problémákat (a rovarokét és a járványban nehezítetten működő országét), és kerestük a megnyilvánulási lehetőségeket. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület Beporzók munkacsoportja, a Szalonban tett ígéret szerint, egy sor elméleti, oktatási, foglalkoztató és természetvédelmi segédanyagot tett közzé március elsején. Ekkor már volt, aki előre haladt a maga múzeumi programjával. Március elejétől szaporodtak a fészbúkon vagy honlapon megjelent anyagok, és ez a forrás még e sorok írásakor sem apadt el teljesen. És mivel a legjobb tanítás a jó példa, sok múzeum maga is létrehozott valami konkrét dolgot a bajban lévő rovarvilág védelmére.
38 közgyűjtemény közös teljesítménye
Az elmúlt időszakban rengeteg időt töltöttem a képernyő előtt, mert nem lehetett átszaladni a kínálaton, lehetőleg mindent ki kellett próbálni. Az összegyűjtött anyag 30 oldalra kerekedett ki, ami túlmegy egy ilyen közlemény keretein, ezért letölthető pdf formájában a Beporzók napja honlapon helyeztük el. Nagyjából a bejelentkezések sorrendjében haladtam, és bevettem a meghirdetett nyilvántartásba be nem jelentkezett múzeumokat is, amikről sikerült tudomást szerezni. Jobb így talán, a bevásárlóközpontok példája szerint, nem ábécében vagy más szigorú rend szerint haladni, hogy kelljen kicsit barangolni, nézelődni, kedvet kapni erre-arra, amíg valaki rátalál a saját intézményére. Néhány könyvtár is bejelentkezett. Öröm az ő kínálatukat is megmutatni.
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum komoly és játékos anyagokkal jelentkezett
Ennek az összefoglalásnak a készítése során elkerülhetetlenül érzelmes állapotba kerültem. E bekezdést ezért kérem megértéssel olvassák tovább. Mire a végére értem, meghatottság és bámulat, tisztelet és zabolátlan öröm öntött el. Íme egy jót akaró magánkezdeményezés, amit sokan felkaroltak, mindenki máshogy, mindenki magánkezdeményezésként is kezelte. Igen ezt kimondhatjuk, mert olyan sok egyéni, személyes szín, forma, kreativitás sugárzik az anyagokból, hogy teljesen elfelejthető: egy intézményrendszer mutatja meg magát, mutatja meg elkötelezettségét a társadalom és a természet iránt. Egy kicsit a Múzeumok majálisán éreztem magam, ahol, ahová fordulok, ott van valami érdekes, valami új, ott rámköszönnek vagy ráköszönök valakire, ahányan találkozunk annyiféle módon. A múzeumi világ sokszínűsége, összetettsége, és ki ne hagyjuk: elhivatottsága együttesen hatalmas módszertani arzenált is létrehozott.
A Déri Múzeum vicces napi karikatúráinak egyike
Múzeumok marciálisa
Ha valaki végignézi az anyagot, megértheti, hogy miért éreztem úgy, mintha egy tematikus, márciusi Múzeumok majálisán sétáltam volna. Remélem a Kedves Olvasó is kedvező benyomásokat szerez vagy már szerzett is a dús és változatos kínálat láttán. Megállapítható néhány általánosabb észrevétel.
A jeles nap felvezetéseképpen sok múzeum idézett az interneten fellelhető forrásokból, elsősorban a wikipedia szócikkből. Az arra hivatott múzeumok legtöbbje valamilyen formában szakszerű ismereteket osztott meg a beporzó szervezetekre vonatkozólag. Hogy miért kerültek bajba a rovarok, azt nemigen részletezte senki. (Miattunk pusztulnak, akár az élőhelyek felszabdalását, eltüntetését nézzük, akár az emberiség megnőtt mobilitásából, a globalizációból következő flóra-és faunakicserélődést, a jövevény és invazív jövevény fajok megjelenését, akár az óriási mértékben megnövekedett vegyszer (rovarölőszer) használatot, akár az üvegházhatású gázok kibocsátásával táplált globális klímaváltozást.) Sokan utaltak tavalyi programokra, ez nagy öröm. Sok múzeum fordult a home-office közoktatás által is felismert és lendületesen birtokba vett online oktatástechnikai eszközökhöz (mint például a genially, a thinglink, a puzzle és memory). Hogy a kollégák digitális kompetenciáit mennyire fejlesztette a pándémia miatti kényszerűség, azt jelzik a házilag készült, olykor profi színvonalú, olykor bátran amatőr videók, és szerintem utóbbiakat sem kell egyetlen múzeumnak sem szégyellnie. Hiszen egy tárlatvezetésen is mindenki magát is adja, a személyiségét, és sok látogató érzi magát komfortosabban, ha emberközeli múzeumi kommunikációval találkozik.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a múzeumok, mint a társadalom nagy része által megbecsült intézmények, példát is adnak sokaknak. És ez vonatkozik a természet jelenségeit bemutató videók és egyéb programok bátorságára, és más kommunikációs eszközökre ugyanúgy, mint a múzeumok környékének virággal való belültetésére, a rovarszállók létesítésére, azaz a ténylegesen a természet védelmét szolgáló lépésekre. Most „nagyot hajtottunk”, de a beporzók a tél beálltáig röpülnek és keresik a virágokat, a búvóhelyeket, élvezik munkánk gyümölcsét. Konkrét lépéseket ezért a továbbiakban is tegyünk, és erre buzdítsuk is a látogatóinkat, közönségünket, a társadalmat.
Nagy figyelmet érdemel a változatosság, ami a vizuális megjelenésben, a módszerekben, az időzítésben és a kommunikáció folyamatosságában, kitartóságában, és legfőképpen abban mutatkozik meg, hogy milyen egyszerű, máskor rafinált módokon találja meg egy-egy múzeum (egy-egy kolléga) azt a kapcsot, ami a múzeum tudományos és gyűjteményi érdeklődése és a virágok, illetve az őket beporzó rovarovilág között fennáll.
A Rétközi Múzeum néprajzi kapcsolódást jelző plakátja
Utoljára hagytam a legfontosabbat: sok múzeum használta ki ezt az országos médiumokban is megjelenő alkalmat arra, hogy kinyújtsa kezét a közönsége felé. A nagy médianyilvánosság érzékenyíti a társadalmat a közlések befogadására, ez tehát igen jó időzítés. És amelyik múzeum kétirányú kommunikációt kezdeményezett, az „szüretelt” is. Gondoljunk az egyik múzeumba érkezett többszáz rajzra, egy másik múzeum közzétett rovarszálló-fényképeire megmozdult harmincezer szavazóra!
Köszönetnyilvánítás
A múzeumi világ megszólítása tavaly Berényi Marianna és Vig Károly közreműködésével történt. A Magyar Múzeumokban megjelenő anyagok kezelésében, mint az online Beporzó Szalon lebonyolításában, és az idei első híradás teljessé tételében is Antal József hatalmas munkát végzett. A Szalon a a Pulszky Társaság MME Múzeumandragógiai Tagozata, a Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ és a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület közreműködésével jött létre. A beporzoknapja.hu/letoltheto oldalon található, a múzeumok és iskolák tájékozódását és tevékenységeit segítő sok online anyag a MKNE Beporzók munkacsoportjának tagjaitól (konkrétan Bakonyi Gábor, Enyedi Zsuzsánna, Gyalog Éva, Forintos Krisztina, Hársas Éva, Jantnerné Oláh Ilona, Macalik Kunigunda, Vásárhelyi Tamás) származik, magának a honlapnak a kezelését és a múzeumainkat, könyvtárainak mutató interaktív térkép készítését Györfy Borbála végezte. Mellettük köszönet illeti mindazokat, akik az itt bemutatott gazdag anyag létrehozásában és működtetésében részt vettek, annak is, aki jóváhagyta, pénzt, munkaidőt engedett, vagy más módon segített, és annak is, aki munkaidőben vagy messze azon túl elkészítette az anyagokat! Köszönet – a méhecskék és társaik nevében is.
Dongó-popók összeállítása a Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumból
A #beporzoknapja hashtaget nem véletlenül hagytam ott a pdf-ben az utolsónak bemutatott poszt végén. Szeretnék mindenkit kérni, hogy utólag is minden megjelent posztot lásson el vele, hogy ha bárki bármikor keresi mások ötleteit, anyagait, akkor könnyebben szem elé kerüljenek. És jó volna minden múzeum idei teljesítményét összefoglalni és a honlapjára is kitenni, hogy a múzeum ezzel is megmutassa magát, és elkötelezettségét a természet védelme, a közösség igényes szolgálata mellett.
Borítókép:
A Zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum a rovaritató készítését is bemutatta.
