Cikksorozatunk bevezetőjében arról írtam, hogy a mai feszített tempójú, háborúk, járványok miatt kiszámíthatatlan világban ugyanannyira fontos a pszichés egészségünkkel foglalkozni, mint a testi, fizikai állapotunkkal. Az első cikkben külföldi jó gyakorlatokon keresztül mutattam be, hogy a múzeumok hogyan tudják elősegíteni a látogatók mentális jóllétét. A bemutatott példákat aszerint vizsgáltam meg, hogy az adott program milyen célcsoportot állít fókuszba.
A cikksorozat második részében eredetileg a mentális problémával küzdő egyénekre fókuszáló hazai programokat szerettem volna ismertetni, ám a cikk írása során inkább ezek hiányával szembesültem. Jelen írásomban azt szeretném bemutatni, hogy a magyar múzeumok milyen módon tudnának nyitni a mentális betegségekkel élő célcsoportok felé, továbbá két példán keresztül azt is szeretném szemléltetni, hogy ezek a törekvések miképp valósulhatnak meg a gyakorlatban.
Nemzetközi szinten, a kulturális intézmények repertoárjában, a különböző testi és szellemi fogyatékossággal élő látogatók mellett számos olyan foglalkozást találunk, amelyek pszichoszociális fogyatékkal élő egyéneket is megszólítanak. Sajnos Magyarországon ez a törekvés még gyerekcipőben jár, ugyanis a múzeumok, könyvtárak és más közgyűjtemények számos különböző társadalmi csoportból érkező látogatónak kínálnak kapcsolódási lehetőséget, azonban a mentális nehézséggel élőket lényegében nem szólítják meg.
Bár a pszichológia tudománya egyre fejlettebb és egyre nagyobb figyelmet kap, mégis előfordulhat, hogy azok az emberek, akik mentálhigiénés segítséget kérnek vagy kénytelenek valamilyen terápiában részt venni, még mindig előítéletek és megbélyegzés, azaz stigmatizáció áldozataivá válnak.
A görög eredetű stigma szó megjelölést, kiemelést jelent, és kezdetben nem társult hozzá pejoratív jelentés, csak évszázadokkal később azonosult a megbélyegzés a megalázás fogalmával. A hiányos vagy nem megalapozott ismeretekből fakadó téves ítéletek bárkivel szemben születhetnek, azonban a mentális nehézségekkel küzdő egyéneket (például függőséggel kezelteket) nagyobb mértékben érinti ez a probléma.
A stigmatizáció egyenes következménye az izoláció, a kiközösítés, rosszabb esetben a szociális lecsúszás. (2015 Sági) A stigmatizáció csökkenthető oktatással, antistigma programok szervezésével és ebben a kulturális intézmények, mint a tudásmegosztás elsődleges színhelyei (lehetőségeikhez mérten) szerepet vállalhatnak.
A következőkben olyan kulturális intézményeket szeretnék bemutatni, amelyeknek szívügye a mentális nehézségekkel küzdő személyek és alkotásaik bemutatása.
Az “art brut” franciául “nyers művészet” (angolszász területen az outsider, azaz “kívülálló” kifejezés az ismertebb) fogalom Jean Debuffet 20. századi festőtől, műgyűjtőtől származik. Az art brut alkotók olyan művészileg képzetlen egyének, akik valamilyen mentális zavarral élnek vagy a társadalom perifériájára szorultak. Ez a művészeti stílus eltér a hagyományos művészeti normáktól, a művészekre és alkotásaikra a sponetanaitás, a kulturális befolyástól és a divat hatásától mentes, individuális kifejezésmód a jellemző.
A fotót készítette: Turák Amadé
A Moravcsik Alapítvány 1991-es indulása óta vállal szerepet a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika betegeinek egészségügyi és szociális ellátásában. Az alapítvány által létrehozott Budapest Art Brut Galéria 2014-ben kezdte meg működését azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a hazai art brut alkotók munkásságára. E cél mellett további törekvése szerepet vállalni a pszichoszociális fogyatékossággal élők és a társadalom perifériájára szorult egyénekkel szembeni előítéletek csökkentésében, illetve rehabilitációjuknak és a közösségbe való visszailleszkedésüknek elősegítésében. Antistigma eseményeken, például mentális nehézségekkel küzdő alkotók munkáiból válogatott kiállításokon keresztül szeretnék elérni, hogy a bemutatott alkotásokban ne a betegséget, hanem az alkotót lássák a látogatók. A galéria minden évben számos programot rendez, amelyek elsősorban a mentális problémával küzdő egyéneket szólítják meg.
2010-ben indult a PsychArt24 – művészeti maraton elnevezésű program, ahol egészséges és pszichoszociális fogyatékkal élő emberek közös térben alkothatnak. A kezdeményezéssel a galéria teret ad a közös alkotásnak, hozzájárulva az előítéletek, a stigmatizáció csökkentéséhez, és minden résztvevő megtapasztalhatja az értékteremtés örömét. A program kiegészül egy vándorkiállítással is, amelynek darabjait a rendezvény során született alkotásokból válogatja össze egy szakmai zsűri. A Ki? Mit? Tud? tehetségkutató és tehetséggondozó program 2011-óta kínál lehetőséget a mentális nehézségekkel küzdő emberek számára, hogy egyéni vagy csoportos produkciókkal mutathassák meg tehetségüket. Az évente körülbelül 450 jelentkezőt bevonzó program lebonyolításában szintén mentális nehézséggel élő személyek működnek közre.
A Keddi kreatív egy nyitott művészetterápiás csoport, amely kedd délutánonként, körülbelül három órás időtartamra várja az alkotni és elcsendesedni vágyókat. Egy másik antistigma program a Csütörtöki alkotóműhely, amely az eszközök és a helyszín biztosításával, kötetlen keretek között (tehát nem irányított művészeti programként) kínál lehetőséget a résztvevőknek saját kreativitásuk megéléséhez. Fontos megemlíteni, hogy mindkét program regisztrációköteles és díjhoz kötött.
PsychArt24 – művészeti maraton
Budapest Art Brut Galéria
A Magyar Tudományos Akadémia Pszichiátria Gyűjtemény az első magyar elmeügyi múzeum, amely neves pszichiáterek hagyatékai mellett elsősorban pszichiátriai kezeltek alkotásainak (egyéni művek és művészetterápiás foglalkozások darabjai) közel százhúsz éves történetét teszi elérhetővé a kutatók és a széles közönség számára. A múzeum a gyűjtemény gondozásával járó feladatok mellett szem előtt tartja a közösségépítést, és szociális elhivatottságának is eleget tesz azzal, hogy 2009 óta szervez kortárs galériákkal, egyetemekkel és terápiás intézményekkel együtt kiállításokat, workshopokat, vetítéseket és konferenciákat, és a gyűjteménygyarapításon keresztül támogatja a hazai art brut alkotók munkáját.
Míg a Budapest Art Brut Galéria kifejezetten művészetterápiás és antistigma programokat szervez, addig például a múzeumok mentális betegségekkel küzdő embereket támogató társadalmi szerepvállalása más formában is megnyilvánulhat. Az erre nyitott magyar múzeumok jellemzően egy adott pszichológiai témára épített kiállítás, vetítés vagy műhelybeszélgetés formájában próbálnak meg segíteni a mentális betegségről alkotott előítéletek lebontásában, és a pszichés nehézségekkel élők életminőségének javításában.
Említésre méltó az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum, a Ferenczi Sándor Egyesület és a József Attila Társaság 2002-ben indult közös projektje, a Művészet és pszichoanalízis című műhelybeszélgetés sorozat. A tematikusan felépített, mindenki számára nyitott előadások, filmvetítések, és az azt követő beszélgetések lehetőséget teremtenek a pszichológia, az irodalom, a zene, a képzőművészet és a film kapcsolódási pontjainak bemutatására. A díjmentes programsorozat az évek során számos különböző mentálhigiénés témát tárgyalt, például a függőség, a pszichózis, a gyászfeldolgozás, a trauma és az ökológiai válság lélektani kérdéseit is.
A MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Malenkij Robot Emlékhely 2024. október 5-én tartott különleges tárlatvezetést Elhallgatott sorsok címen. A nem mindennapi esemény, amely a hagyományos tárlatvezetés, a traumafeldolgozás és a transzgenerációs traumák témájával is kiegészül, Móricz Emese vezetőfejlesztési specialista közreműködésével valósult meg. 2024. október 8-án a Magyar Nemzeti Galériában hasonló témában, A trauma kirajzolódása címen szerveztek kerekasztal beszélgetést, ahol a traumafeldolgozás és a művészet kapcsolatán volt a hangsúly. A program a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a Magyar Nemzeti Galéria közreműködésében megvalósult Így történt. A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain (2024) című kiállításra épült.
A magyar társadalom számára nagyon fontosak lehetnek az ilyen jellegű rendezvények, hiszen ezáltal olyan témák kerülhetnek felszínre, amelyeket még a mai napig tabusítás hat át - akár a világháborúk okozta transzgenerációs traumák vagy a gyász kérdése.
A szerző 5. PsychArt24 – művészeti maratonon készített festménye
Megfelelő oktatással, felvilágosítással, a mentális betegségekről alkotott mítoszok és tények elválasztásával, akár antistigma programokon keresztül, csökkenthetőek a mentális betegek életére nehezedő terhek, elérhetőbbé válhat a gyógyulás, a társadalomba való reintegrációjuk. Ugyanakkor ebből a rövid áttekintésből is kirajzolódik az a kép, hogy a hazai múzeumokban még nem vetette meg a lábát a mentális nehézségekkel küzdőkre fókuszáló múzeumpedagógiai vagy művészetterápiás programok gondolata. Vagy, ha a gondolat jelen is van, a múzeumok jellemzően nem rendelkeznek olyan humán- és anyagi erőforrásokkal, amelyek révén megvalósíthatóak ezek az elképzelések.
A speciális igényű látogatóknak szóló programok megszervezése és lebonyolítása egyrészt különleges szakmai képzettségű munkaerőt igényel, másrészt komoly fizikai és lelki megterhelést is jelent. Ezek áthidalására megoldást jelenthet, ha a múzeumok kórházakkal és művészeti galériákkal együttműködve, a gyógyító és alkotó szakemberek bevonásával szerveznek közös szakmai programokat. A szakmai projektek megvalósítására fordított további anyagi források bevonására pedig megoldást jelenthetnek állami, önkormányzati és piaci cégekkel kötött együttműködések. Ebben a tekintetben is példaértékű lehet a Budapest Art Brut Galéria, amely a Semmelweis Egyetemmel a szükséges pszichiátriai, az állami, önkormányzati és piaci támogatók révén pedig a működéshez szükséges további támogatást is képes biztosítani vállalt feladatainak ellátásához.
Akik érdeklődnek a téma iránt, azoknak az alábbi forrást ajánlom szemlézésre:
Sági Zoltán, Dr: A kötődés hálói : Közösségben létezve. Árgus Kiadó. 2015.
Érdekes cikkek a témában
A mentális betegségek stigmatizációja. Mindennapi pszichológia
Rebecca Carlsson: Why We Need Museums Now More Than Ever The Importance of Museums. MuseumNext, 2023.
Van Gogh Museum Launches Mental Health Programme ‘Open Up with Vincent’. Van Gogh Museum, 2022.
Victoria Ryves: History can connect isolated people and make them feel good about themselves. Museums Association, 2022.
Podcastok a témában
Creatively Minded at the Museum: The Baring Foudation
Források
Art term: Art brut. TATE.
Az év múzeuma 2022 díj esélyese: MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény. Magyar Múzeumok, 2022.
Csütörtöki alkotóműhely. Budapest Art Brut Galéria
Dabi-Farkas Rita: A MÚZEUMCAFÉ KÖRKÉRDÉSE: Mit érez HIÁNY-nak a maga területén vagy a hazai múzeumi rendszerben, milyen HIÁNY-osságot tart a legégetőbbnek? MúzeumCafé.
Elene Kadagidze: The Representation of Mental Illness in Museums. MuseumNext, 2020.
Elhallgatott sorsok. Magyar Nemzeti Múzeum
Így történt, avagy egy holokauszt-kiállítás pszichológiai vonatkozásai. Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, 2024.
Keddi kreatív. Budapest Art Brut Galéria
Kerekasztal beszélgetés: A trauma kirajzolódása. Magyar Nemzeti Galéria, 2024.
Ki? Mit? Tud? – tehetségkutató és tehetséggondozó program. Budapest Art Brut Galéria
Magyar Tudományos Akadémia Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény.
Művészet és pszichoanalízis – műhelybeszélgetés-sorozat. Ferenczi Sándor Egyesület
Művészet és pszichoanalízis 2023-2024. Ferenczi Sándor Egyesület
Művészet és Pszichoanalízis. Petőfi Irodalmi Múzeum
Perenyei Mónika (2022) Oldások és kötések: A „pszichiátriai művészet” emancipációja az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény történetének tükrében. In: Látkép 2021 - Művészettörténeti tanulmányok, pp 671-681.
Sági Zoltán, Dr: Stigma – a mentális zavarok megbélyegzése. (kivonat, pdf dokumentum)
