AZ ÉV MÚZEUMA 2022 díjat május 21-én, a Múzeumok Majálisán adják át a Múzeumkertben. Az elismerést a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület évente ítéli egy-egy kiemelkedő teljesítményt felmutató intézménynek. Idén két kategóriában 9 jelölt verseng: heten a kismúzeumok, ketten pedig a nagy múzeumok ütközetében mérettetik meg magukat. A díjkiosztó ünnepség előtti pár hétben ismerjük meg őket részletesebben az alábbi cikksorozatban és szurkoljunk nekik együtt.
Következzen most a nagy múzeumok kategóriájából a MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény!
Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény 2017-től új telephelyén, a Humán Tudományok Kutatóházában, a Művészettörténeti Intézet közvetlen szomszédságában működik. A tudományos munkára és a széles közönség fogadására nyitott gyűjtemény a pszichiátriai kezeltek alkotómunkájának százhúsz éves történetét teszi láthatóvá.
Az alapítójáról Selig-múzeumként is hivatkozott gyűjtemény 1931-ben nyílt meg az Angyalföldi Elme-és Ideggyógyintézetben: egy az intézeti élet kereteibe illeszkedő, sajátos orvos-beteg kapcsolatot tükröző gyűjtemény volt, amely 1937-ben Lipótmezőre költözött. A gyűjtemény a háborús pusztításokkal feledésbe merült, az ötvenes évek végén Fekete János intézeti orvos „élesztette fel”.
Pál István: Az Angyalföldi Intézet társalgójában biliárdozók. 1929, 55,5 cm x 75 cm, papír és tempera, MTA PMGY, 89.353
A gyűjtemény történetében radikális változást Veér András igazgató hozott 1988-tól, aki művészettörténészt kért fel a gyűjtemény vezetésére: Plesznivy Edit két évtizedes munkájával átjárást nyitott a művészeti intézményrendszer és az OPNI muzeális gyűjteménye között. A gyűjtemény 1990-től védett, 2002-ben bekerült a Magyarországi Muzeális Intézmények Anyakönyvébe (Pszichiátriai Betegek Művészeti Alkotásainak Muzeális Gyűjteménye.)
Az OPNI felszámolása (2008) a gyűjtemény életében is törést jelentett, de az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet hamar készen állt a befogadására. A gyűjtemény mára elismert erősségei a költözéssel együtt járó átrendezéssel, a megváltozott intézményi keretek jótékony hatásában alakultak ki. Az egészségügyi környezetből egy tudományos kutatóintézetbe kerülve megváltozott a kutatás iránya: keletkezési helyétől eltávolodva a gyűjtemény átfogó történeti kutatások tárgya lett, nemcsak az intézeti betegek alkotásai, hanem a pszichiáterek munkája, az „őrület” átfogó kultúrtörténete is érdekessé vált. 2009-től a Teréz krt. 13. alatti telephelyén a gyűjtemény konferenciák és kiállítások rendezésével kezdett közösségépítésbe.
N.N.(intézeti kezelt): Lipótmező makettje. 1917. k. , festett karton, 174x112cm, MTA PMGY 91.42, fotó: Hámori Péter
A pszi-tudományokon kívül az irodalom- és társadalomtudományok képviselőivel alakult ki együttműködés. Ennek eredménye az Ars Hungarica köteteként megjelent gyűjteményi kiadványunk: a Psyché képei c. tanulmánykötetet és katalógust már jelenlegi telephelyükön szerkesztették (2018). A legutóbbi költözés tovább oldotta e régi gyűjtemény előítéletekből formálódott béklyóit: a kutatóközösségbe ágyazódásával emancipációját élték át. A gyűjtemény gyarapításának lehetősége és öröme is megjelent tevékenységükben: pszichiáterek hagyatékát rendszerezik, art brut alkotók munkáját támogatják.
Jakab Irén pszichiáter a pittsburghi egyetemi klinika John Merck Programjának (komplex gyermekfejlesztő technika) megnyitóján, 1974, MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény – Jakab Irén hagyaték
2020-ban és 2021-ben folytatták a rendkívül rossz állapotban lévő, közel 100 éves grafikák restaurálását (Fehrentheil Henriette munkája). Jelentősen haladtak a gyűjtemény Jakab Irén hagyatékának rendszerezésében és kutatásában, melynek eredményeit az Ars Hungarica egy újabb tematikus-gyűjteményi számában adják közre.
Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény egy sajátos, a végrendelkező akarata szerint is egyben tartott gyűjteményi egysége Jakab Irén pszichiáter hagyatéka. Jakab Irén (1919–2011) két területen is maradandót alkotott: a gyermekfejlesztésben (John Merck Program) és a képi kifejezés pszichopatológiájában. Utóbbiról, mint egy fél évszázadot felölelő klinikai praxis interdiszciplináris kísérőjéről, az 1956-ban és 1990-ben megjelent könyve (MTA Kiadó), valamint művészetterápiás munkájának dokumentumai tanúskodnak. Jakab Irén 1959-ben hagyta el Magyarországot, de a kilencvenes évektől újra tevőlegesen részt vett a kifejezéspatológia hazai egyesületének életében.
2020-2021 folyamán a Magyar Képzőművészeti Egyetem művészetelmélet szakos hallgatóinak diplomamunkájában dialogikus formában működött közre. A diplomakiállítás részeként készült filmet (A sárga csendről) imázsfilmüknek is tekintik.
Palacknyitás – "A sárga csendről" c. diplomaprojekt kisfilmje / 2021, MKE–KET
Gyűjteményi munkájuk friss eredménye, hogy gyarapítási koncepciójuk immár nemcsak ideaként létezik. Az NKA-hoz 2021-ben decemberében benyújtott pályázatuk sikeres lett: így Balassa Mária Magdolna art brut alkotó munkáiból tudnak vásárolni. Ez nemcsak művészettörténet okán fontos, szociális oldala miatt ugyancsak. Balassa Mária unikális képeiért díjazást nem kap, saját érdekei képviselete alternatív életformájában messze a képalkotás és a kreatív önkifejezés öröme mögé szorul. Képeinek megvásárlásával az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény a történetébe kódolt szociális elkötelezettségének kíván eleget tenni.
