Kétszeres látogatószám, számtalan rendezvény, szakmai konferencia - Interjú a makói József Attila Múzeum igazgatójával, Szikszai Zsuzsannával

Múzeumtrip 20.

Berényi Marianna
2020-12-20 20:00

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum, a Postamúzeum után a makói József Attila Múzeum lát vendégül  bennünket. A múzeum története után a gyűjteményekkel ismerkedtünk meg, most a múzeumpedagógiai kínálat megismerése után iránytűt adtunk a digitális és online anyagokban való kalandozáshoz!  Búcsúzásként  a makói múzeum igazgatójával, Szikszai Zsuzsannával beszélgettünk.

 

A makói József Attila Múzeum rendkívül összetett gyűjteménnyel és intézményegyüttessel rendelkezik. Mit tart az intézmény legfontosabb értékének, melyik kiállítóhely bizonyult zászlóshajónak, akár a látogatószám, akár a hírnév tekintetében?

 

A 70 éves József Attila Múzeumnak több értékes kincse, úgymond zászlóshajója is van. Négy nagy gyűjteménnyel rendelkezik és több kiállítóhellyel. Tulajdonképp három részre oszthatjuk a múzeumunkat. A főépületben található az egyik meghatározó kiállításunk, ami a „Küzdelmes évszázadok” címet viseli, melyet 2008-ban, az ALFA program segítségével tudtunk megújítani. A tárlat egy átfogó képet ad az újjátelepült Makóról, 1699-től a rendszerváltásig bezárólag. A látogatók itt találkoznak, szembesülnek először a város történetével, nagyjaival, híres szülötteivel és az itt történt eseményekkel.

 

A másik nagy húzóerőnk a József Attila emlékkiállítás, ami az Espersit-házban található, két házzal arrébb a főépületünktől. Espersit János, egykori makói ügyvéd, a művészetek mecénásának egykori lakóházában került kialakításra ez az irodalom kedvelőinek szóló gyűjtemény. A 20. század egyik legnagyobb költőjének neve az egyik zászlóshajónk, hiszen József Attila nevét mindenki ismeri Magyarországon, és nagyon sokan, csak miatta utaznak a városunkba, hogy József Attila itt töltött éveivel megismerkedjenek. Megismerkedjenek azzal, hogy mit jelentett a fiatal költőpalántának Makó, és mit jelentett és jelent mind a mai napig a városnak József Attila. A tárlat bemutatja azokat a férfiakat, akik támogatói, segítői és atyai jó barátai voltak József Attilának, de megtekinthetők a korai versei, a „Szépség koldusa” kötet, vagy a „Kiszombori versesfüzet”, olvashatnak szerelmeiről és Juhász Gyulához fűződő barátságáról.

 

A harmadik egységünk a szabadtéri néprajzi kiállítás, a skanzen. A múzeum épülete mögötti udvarban láthatóak a műhelyek, gazdasági épületek, a putri és a hagymásház. Ezen építmények, csak a mi vidékünkre, tájegységünkre jellemzőek épületek. A kotárkától kezdve a szántalpas gabonáskasig teszik különlegessé ezt a kiállítást. Megismerhetőek a hagymatermesztés speciális eszközei, a hagymakertészek, iparosok és gazdák életmódja. Makó sokáig egyet jelentett a hagymával. A hagyma fővárosa voltunk. Talán még most is azt mondjuk, de sajnos tudjuk, hogy már egyre kevesebben művelik ezt a népi termesztési módot, amely nagy szerepet játszott a városunk fejlődésében. Az egykori népi nemesítési móddal előállított vöröshagyma, aminek íze, különösen zamatos, csak a mi vidékünkön, vidékünkre, csak erre a hagymára jellemző. Ebből épült tulajdonképpen a város, emiatt tudott itt a térségben kiemelkedő központtá válni.

 

Zászlóshajónk továbbá Zala Györgynek az alkotása, Erzsébet királyné szobra. Zászlóshajónk a Székely Bertalan: Erzsébet királyné festmény. Zászlóshajónk a Ford T-modell, Galamb József életműve, aki egyik híres szülöttünk és Makó nevét híressé tette a nagyvilágban. Ugyanígy meg kell, említsem Návay Lajos országgyűlési képviselőt, országgyűlési elnököt, aki haladó szellemiségű politikus, és itt a környékben Földeákon földbirtokosként meghatározó szerepet vállaló család tagja volt. Ők is zászlóshajóink, de ugyanígy Pulitzer József életműve. Kicsi múzeum hatalmas gyűjteménnyel, rengeteg kinccsel, ami közül nehéz csak néhányat kiemelni, de zászlóshajónk a néprajzi gyűjteményünk, amely Csongrád-Csanád megyében legnagyobb és leggazdagabb anyaggal rendelkezik, a múzeumpedagógiai palettánk, a változatos kiállítás stratégiánk, az évközi ünnepekhez kapcsolódó családi napok rendezvényei is.

 

Mióta vezeti a múzeumot? Hogyan került ennek a fontos és összetett intézménynek az élére?

 

Eredeti végzettségem tanító és néptáncpedagógus. A néptánc, a népi kultúra mindig is nagyon közel állt a szívemhez, a néprajz egyik nagy „szerelem” az életemben. 2005-ben végeztem a Szegedi Tudományegyetem néprajz szakán. Fantasztikus tanáraim, professzoraim voltak, akiktől nemcsak szakmát, de emberséget is tanulhattam. 1993-tól a Makói Magán Zeneiskolában tanítottam néptáncot, majd 2013-ban kértek fel a Makói Általános Iskola Művészeti tagozatának vezetésére. Időközben a makói múzeumnál vállaltam gyermekfoglalkozások és nyári táborok vezetését, publikáltam a kiadványaikban. 2015-ben kiírásra került az intézményvezetői pályázat, melyre én is beadtam a jelentkezésemet. Azóta vezetem az integrált intézményt. Az oktatásban szerzett kapcsolatrendszerem, humánerőforrásaim, tapasztalataim segítették a múzeum programjait, gyűjteményeit népszerűsíteni, és beépíteni a helyi oktatási intézmények mindennapi életébe. Az elmúlt években az itt dolgozó muzeológusokkal és könyvtárosokkal egy jó szakmai csapatot sikerült létrehozni. Megőriztük értékeink javát, emberségünket, és önmagunkat. Győztük az elmúlt időszakot kitartással, türelemmel, ötletekkel. Lassacskán megtanuljuk, hogy egymással szót értve tudunk előre haladni, mert ebben van az erő.  Büszke vagyok munkatársaimra, és a közösen elért eredményeinkre.

 

 

 

 

Milyen módon működik egy ekkora múzeum egy integrált intézmény részeként?

 

A József Attila Városi Könyvtár és Múzeum 2013 óta a város integrált kulturális intézménye, így Makó kulturális örökségének ápolója. Tevékenysége ennek a felhalmozott tudásnak a szakszerű feltárására, gyűjtésére, megőrzésére és feldolgozására, valamint közzétételére irányul a történettudomány, az irodalomtörténet, a néprajz és a képzőművészet területén.  Az intézmény nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a szervezett kiállításai, programjai beilleszkedjenek a város komplex turisztikai kínálatába, továbbá arra, hogy az oktatási intézményekkel szoros együttműködést kialakítva bekapcsolódjanak az identitástudat-formálás, valamint a képesség- és kompetenciafejlesztés folyamatába.

A működésünket az önkormányzati támogatás mellett pályázati forrásokból igyekszünk pótolni, s így több kisebb-nagyobb fejlesztésre is sor tudott kerülni az elmúlt időszakban. Megragadunk minden lehetőséget a források előteremtéséhez. Mindkét intézménnyel számos projektet indítottunk útjára, melyekről elmondható, hogy általában a szakmai szervezetek által támogatásban részesülnek. Mind a szakmai munkában, mind a működés tekintetében kiegyensúlyozottságra törekszünk. Alaposan és nagy körültekintéssel tervezzük meg a rövid és hosszú távú munkatervünket, stratégiánkat. Kollégáimmal együtt tervezzük meg az intézmény szakmai jövőjét, a kiállítások tematikáját, a fejlesztéseket. Kevesen vagyunk, de mindenki nagy lelkesedéssel, lojalitással, hivatástudattal végzi a munkáját. A mi intézményünkben, ha kell mindenki kiállítást épít, vagy éppen a családi napon segédkezik, vagy éppen a revíziót végzi. Ebből adódóan nagyon kreatívak, rugalmasak a munkatársaink, és persze nagyon családias a hangulat is.

 

Milyen szakterületen, milyen végzettséggel dolgozik a csapat? Egyáltalán hány fős stáb látja el a feladatokat?

 

A József Attila Múzeumban 5 fő muzeológus és 3 fő kisegítő személyzet (1 adminisztrátor, 1 karbantartó, 1 takarító) dolgozik. A muzeológusaink történész, néprajzkutató, régész és gyűjteménykezelői végzettségűek. Mindenki a saját szakterületén végzi a mindennapi feladatait, kivéve a régész kollégánkat, aki gyűjtemény híján, a múzeumpedagógiai feladatokat vállalta fel. Fantasztikus, jó pedagógiai vénával rendelkezik. Elképesztően kreatív dolgokat tud kitalálni, úgyhogy nem véletlen, hogy intézményünkben megerősödtek a múzeumpedagógiai foglalkozások. A történész, néprajzkutató és a gyűjteménykezelő felügyeli a gyűjteményezést, az állományvédelmet. Kutatásokat folytatnak különböző témákban, tanulmányköteteket jelentetnek meg. „Börcsök Attila Különgyűjteménye” 2013-ban került a múzeumunkhoz, ő az, aki 30 éve gyűjtötte vidékünk tárgyi néprajzának lenyomatait. Az Ő lelkiismeretességére és alaposságára, gondosságára hagyatkozunk a gyűjteményeink tekintetében, bármi tárgyat, vagy műtárgyat szeretnénk előkeríteni, mindent tud, hol található, hatalmas tudással rendelkezik.

 

Kutatások többféle irányban folynak. Mindenki a maga szakterületén végzi a környék helytörténeti, néprajzi vonatkozású anyagainak összegyűjtését. A néprajzi kutatások 2015-ben új irányt vettek. Pásztornemzedékek és a pásztorgenerációk felkutatását végzi Makón és környékén Nagy Gábor, MMA ösztöndíjas doktorandusz hallgató, néprajzkutató. Ez egy hatalmas és még nem kiaknázott téma, ami feldolgozásra vár, de folynak kutatások népi építészet témában, feltérképezve a helyi hagyományos építészeti módokat, a napsugaras oromzatokat. Választ keresve arra, hogyan alakulnak, újulnak meg ezen fontos építészeti emlékek a 21. század városában. Amikor engedi időm és lehetőségem van rá, a saját kutatási területemen szakrális kis emlékek témában is kutatok, nemcsak Makón, de a környező 16 településen is. Ez a gyűjtés nemcsak az útmenti keresztekre szűkül le, hanem kiterjed a Mária szobrok elhelyezésére a Makó és a környékbeli házak homlokzatán, vagy éppen a megmaradt, vagy már elpusztult kápolnákra, kálváriákra is.

 

Mennyire látható a múzeum a makóiak számára, hogy integrálják a helyi közösségeket?

 

2015 óta nagyon nagy gondot fordítunk arra, hogy a civilszervezeteket, egyesületeket, alapítványokat, iskolákat, a közoktatási intézményeket, magánszemélyeket, a szállásadókat, megszólítsuk, bevonjuk a munkánkba. Együttműködéseket, partnerségeket alakítottunk ki velük, hogy ismerjék meg az intézményünk adta lehetőségeket, programokat. Tájékoztatást nyújtottunk számukra a programjainkon való részvételről, lehetőségekről. Próbáltuk kedvezményekkel, sokféle új lehetőségekkel bevonzani őket a múzeumba. Itt gondolok a nagy EFOP-os pályázatainkra, melyek segítségével a környező, hátrányos helyzetben élő falusi oktatási- és nevelési intézményekben tanulók ingyenesen tudtak beutazni és részt venni a különböző témanapokon. Az elmúlt években megismertek bennünket, és szívesen keresnek fel bennünket nemcsak múzeumpedagógiai foglalkozásaink miatt, de a kiállításaink, konferenciáink, családi napi színes rendezvényeink miatt is, de előfordul, hogy egy-egy klubfoglalkozás helyszíneként is a skanzenünket, vagy foglalkoztatóinkat választják.

Úgy érzem fontos kulturális intézménnyé váltunk városunk közművelődésében. Nincs olyan megemlékezés, nincs olyan évforduló, amihez a múzeum ne csatlakozna. Tehát kinyitottuk az intézményünket a civilszervezetek számára, itt tartják a foglalkozásaikat, itt tartják az összejöveteleiket, itt tartják a megemlékezéseiket, az évfordulóikat. Ehhez mi a helyszínt és a felszerelési tárgyakat, eszközöket tudjuk biztosítani. Ideszoktak, megszerették bennünket. Nagy előnyünk, hogy a város közepén helyezkedik el a múzeum, egy szép zöld felületű skanzennel. Az udvar már nemcsak skanzen, hanem egy gyönyörű zöld kert, ahol sétálgatni lehet, vagy épp, elmélyülni, beszélgetni, egy fajta „nyugalomszigete”.

Az intézményünket a szülők is nagy szeretettel használják, vagy látogatják. A nyári táboraink, sokszínű palettájának köszönhetően egész nyáron, június 15-től egész augusztus végéig, az iskolakezdésig, minden héten tematikus táborokban vehetnek részt a makói gyermekek. Már köztudott, hogy a múzeum nyári táborai, nemcsak gyerekmegőrzők, hanem a minőségi ismeretátadás helyszínei, ahol a résztvevők játékosan ismerkedhetnek meg a múzeumi gyűjteményekkel, a történelem, a régészet, a néprajz, a kézművesség témáival. Szakavatott kollegák, pedagógusok vezetik ezeket a táborokat, akiktől érdemes tanulni, éppen ezért egy izgalmas, öt napot, egy hetet tudnak itt tölteni a gyerekek a nyári szünet alatt, de nagyon népszerűek és nagy tömegeket vonzanak a családi programjaink, a Busójárástól a Húsvétolón keresztül a Múzeumok Éjszakája, Múzeumok Őszi Fesztiválja, a Luca-nap, András-napig bezárólag. Vissza- visszajáró családok, gyerekek jönnek ezen jeles napokra, azt is mondhatjuk törzsközönségünk alakult ki.

 

 

 

 

Mit tart az elmúlt időszak legfontosabb eredményének?

 

Az elmúlt 6 évet szemlélve először is a gyűjteményünk gyarapítása, gyarapodása az egyik legnagyobb eredményünk. Ismét sokan ajándékoznak számunkra tárgyakat, hagyatékokat. Mind a néprajzi, mind a képzőművészeti gyűjteményünk nagysága megnőtt. 2015-ben újra nyitottuk a képzőművészeti gyűjteményünket, és ezáltal kutathatóvá, gyűjthetővé tettük. Szekeres István, makói származású grafikusművész gazdag életútját igazolja a több mint 600 db-os gyűjteménye is, mely bekerült a múzeumunkba, de az NKA pályázatoknak köszönhetően gyarapítottuk a képzőművészeti anyagunkat Kocsis Imre, makói születésű, Munkácsy-díjas festőművész alkotásaival is. Meg kell, említsem, az Istók-hagyatékot, melyet a várostól megkaptunk, s most már mi gondozunk. Ezen hatalmas anyag feldolgozása, tisztítása, leltározása folyamatos.

Nagy előrelépés is, valamint nagy eredménynek tartom az új raktárépületünket, ami korszerű gépészeti technikával, ill. polcrendszerrel lett felszerelve. A gyűjteményünk biztonságos és műtárgybarát környezet kialakítása egy nagyon fontos mozzanat, és nagy előrelépés.

Fontos számunkra, hogy minden évben végezzünk restaurálási feladatot. Sajnos az intézményünkben nincs restaurátori álláshely, így külsősök megbízásával tudjuk ezt a szakfeladatot ellátni. Egy-egy különleges, és értékes tárgy, ez a restaurálási stratégiánk.

Nagy előrelépés az új kiállítási stratégiánk. Minden évben, év elején a Magyar Kultúra Napján egy nagynevű, nem feltétlenül Makóhoz kötődő képzőművész anyagának, illetve gyűjteményes anyagának bemutatására kerül sor, ami nemcsak a helyieket vonzza be a múzeumba, hanem az ország különböző részéről is az érdeklődőket.

Eredményként értékelem a Múzeumi Évkönyv sorozat beindítását, amit 2015-ben álmodtunk meg és azóta folyamatosan, minden évben egy-egy kötetben mutatjuk be az itt folyó szakmai munkát. A periodika több témában készült el eddig, így olvashatnak a néprajzi konferenciáinkon elhangzott előadások anyagáról, a híres makóiakról, és tisztelegtünk az egykori múzeumigazgatónk, Dr. Tóth Ferenc munkássága előtt is.  Én azt gondolom, hogy ez is egy olyan hiánypótló sorozat, ami egy-egy ilyen muzeális intézménynek nagyon fontos felülete, ami által meg tudjuk mutatni szakmaiságunkat, az irányvonalat, amerre az intézményünk tart. Láthatóvá válik, hogy milyen szakmai munka folyik itt.

A Makói Múzeumi Füzetek sorozatát is bővítettük, és egy új katalógussorozatot indítottunk útjára. A néprajzi gyűjteményünk katalógusával kezdtünk, „Számadás” címmel, ami, ha nem is a teljes anyagunkat, de a legszebb, a ránk jellemző műtárgyakat mutatja be az érdeklődőknek. A sorozat második része, „Homonnai Nándor” fényképészmester üvegnegatívjainak válogatásanyagába enged betekintést. Kifejezett előrelépést jelent a skanzenbővítés, amit önerőből tudtunk megvalósítani az önkormányzat támogatásával.

Azt gondolom, hogy a látogatószám megduplázása, a rendezvényeink magas száma, a többféle tematikájú konferenciánk évről évre való megrendezése, az itt folyó munkát minősíti. Az itt dolgozók a munkájuk szerelmesei, teljesen elkötelezettek a muzeológia, a közgyűjtemény mellett.

 

Milyen változásokat jelentett a világjárvány ebben a láthatóan hatékony és pörgős intézményi működésben?

 

A pandémia, mint mindenkit egy kicsit bennünket is megváltoztatott. A bezárt intézmény falai között tovább folyt a szakmai munka. A leltározás, a revíziós feladatok kerültek előtérbe. Sok olyan feladatot tudtunk ezen időszakban elvégezni, ami már régóta váratott magára. Bár sok tervezett rendezvényünk, kiállításunk elmaradt, vagy épp más formában lett megrendezve, de ebben az időszakban sokat tanultunk magunkról, egymásról. Fantasztikus volt látni, milyen gyorsan alkalmazkodott az intézményünk a digitális, online világ adta lehetőségekhez.

Állandó kiállításainkról, gyűjteményeinkről tucatnyi videó-film, online-játék készült. Minden kollégánk egyformán kivette a részét ezen új tartalmak létrehozásában. Büszke vagyok kollégáim kreativitására, ötletgazdagságára. A nyár elejei megnyitást követően a látogatószámunk megnövekedett, a belföldi turizmus felélénkülése mind a bevételeinken, mind a látogatószámunkon észrevehető volt.

Most a második hullámban már kicsit felkészültebben tudtunk a feladatokra koncentrálni, és talán még bátrabban használtuk az online-tér adta lehetőségeket, hogy a látogatóinkkal a kapcsolatot ne szakítsuk meg. 

 

Hogyan készülnek a 2021-es évre?

 

Mint minden évben ilyenkor már a költségvetés tervezésén már túl vagyunk, és a hagyományos programjainkat is előkészítettük. Mindenképp szem előtt kell, hogy tartsuk a járványügyi intézkedéseket, de amint feloldják az intézmény látogatásának korlátozásait, azonnal teljes gőzzel indulunk és várjuk a látogatókat. Szeretnénk folytatni minden elkezdett fejlesztésünket, valamint a folyamatban lévő projektjeinket sikeresen lezárni.


Gyűjtsük össze a legkisebb történelmi morzsáját is a múltnak,

ami hazánk, nemzetünk…

megismerésére adalékul szolgálhat.”

                                                                       (Nagy Iván)

 

A József Attila Múzeum hitvallását tükrözi a fenti idézet. Ezt tartjuk legfontosabb feladatunknak, küldetésünknek, mint közgyűjteményi intézmény a 2021-es évben is.

 

helytörténet, múzeumtörténet, MúzeumTrip
2020-12-03 20:00
gyűjtemény, múzeumtörténet, MúzeumTrip, műgyűjtés
2020-12-07 20:00
#muzeumozzaszobadbol, MúzeumTrip
2020-12-14 20:30