A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum, a Postamúzeum után a makói József Attila Múzeum lát vendégül bennünket. A múzeum története után most a gyűjteményekkel ismerkedünk.
A József Attila Múzeum területi múzeum, gyűjtőterülete a makói járás tizenhat községére terjed ki. Képzőművészeti, néprajzi, történeti és irodalmi gyűjteménnyel rendelkezik, melyekre az állandó és időszaki kiállítások is alapulnak.
TÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY
A múzeum történeti gyűjteményében 17 ezer darab tárgy és dokumentum volt leltárba véve 2019-ben. A gazdag gyűjtemény alapjait 1950-ben rakták le, amikor alapították a múzeumot. Kiemelkedő például a térképgyűjtemény, amelynek a város földrajzi helyzetén túl a történelmi állapotát is rögzítették, ezért Makó helytörténetének kutatásában fontos források. Ilyen például Vertics József Makó város határát ábrázoló térképe 1778-ból, vagy Giba Antal Makó várost ábrázoló műve 1824-ből. A múzeum gyűjteményében közel 500 db térkép és térképlap van. Ezek között kataszteri, megye- és ország, katonai- és turista térképek egyaránt előfordulnak.
A történeti gyűjteményben közel ezer darab kulturális és politikai plakát is elhelyezésre került a 20. század elejétől napjainkig. Az egykori színházi, mozi vagy választási plakátok egyaránt színesítik a gyűjteményt, és tanúi a város pezsgő kulturális és politikai életének. Szintén a 20. század elejétől meghívók, apró- és kisnyomtatványok, oklevelek, képeslapok is bekerültek a gyűjteménybe. Kiemelkedően gazdag a gyűjtemény 1945-47 közötti része.
Értékes a dr. Diósszilágyi Sámuel makói orvos hagyatéka, amelyben például fényképek, térképek, oklevelek, levelek stb. láthatók az első világháború idejéből. Hasonlóan gazdag anyag dr. Eperjessy Kálmán történész makói múzeumba bekerült hagyatéka. Ebben levelek, igazolványok és fényképek egyaránt megtalálhatók.
A múzeumban különálló történeti tárgyi gyűjtemény is van, amelyben a makói polgárság tárgyi kultúrája, illetve a szocializmus évtizedeinek emlékanyaga is megtalálható. Bútorok, használati tárgyak, ruházat stb. Itt kerültek leltárba például Espersit János bútorai, amely között a költő József Attila által is lakott vendégszoba berendezései is megtalálhatók.
IRODALOMTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY
A múzeum legkisebb gyűjteménye csak 2 ezer tételes, de a magyar irodalomtörténet számára rendkívül értékes József Attila kéziratokat tartalmaz. A költőre vonatkozó gyűjteményben több autográf kéziratot és dedikációt őriz a múzeum. Makói barátoknak, ismerősöknek dedikált Szépség koldusa kötetek (az első verseskötete József Attilának) mellett a Legutolsó harcos című füzet (71 költemény) és a kiszombori füzet (44 költemény) is a makói múzeum gyűjteményében található. Az első lapokat még dr. Péter László gyűjtötte, majd 1978-tól – az Espesit-ház megvásárlása és irodalomtörténeti kiállítóhellyé nyilvánítása – dr. Tóth Ferenc kutatásai révén újabb lendületet vehetett a József Attila relikviák feltárása. Verskéziratokat, dedikációkat tartalmazó köteteket vásárolt a múzeumnak például József Etelkától és Gebe Mártától.
Nagyságrendileg a legnagyobb dr. Diósszilágyi Sámuel makói orvos levelezése. Ezek között eredeti Móra Ferenc kéziratok, Tamási Áron és Rudnay Gyula levelek is vannak. Borbándi Gyula levelezése kalandos úton került a makói múzeumba Münchenből, az 1980-as években. A levelek az 1960-as és 1970-es évekről nyújtanak érdekes információkat.
KÉPZŐMŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNY
A makói József Attila Múzeum képzőművészeti gyűjteményének regisztrálása 1967-től kezdődött; abban az évben 75 műalkotás került az intézmény leltárába. Az ezredfordulóra már több mint 3500-ra gyarapodott a kollekció, jelenleg pedig 5724 műkincset – festményt, grafikát, érmet, kisplasztikát –tart számon a múzeum. Az értékes műalkotások impozáns sorát többek között olyan alkotók nevei fémjelzik, mint Barcsay Jenő, Székely Bertalan, Karlovszky Bertalan, de például Nagy Gyula, Torma Imre és Bánszki Tamás munkásságába is bepillantást nyerhetünk.
A művészeti gyűjteményben találhatók teljes életművek is, hiszen több művész – Hadik Magda, Szundy Gizella, Szekeres István – hagyta az intézményre alkotásainak java részét. Ezeket az értékes hagyatékokat – igény szerint teljességében vagy válogatás formájában, információs háttéranyaggal kiegészítve – a múzeum társintézmények részére is kiajánlja. Kutatások számára ugyancsak érdekes terület lehet ezeknek az alkotói pályafutásoknak a feldolgozása.
Makó kulturális életében meghatározó szerepe volt a művésztelepeknek. 1925-től három esztendőn át Rudnay Gyula – a Képzőművészeti Főiskola legtöbb növendékkel büszkélkedő mestere – hozta el tanítványait festészeti gyakorlatra a Maros-parti városba. A példaértékű mecenatúra elsősorban Espersit János érdeme volt. A múzeum gyűjteményének a telep működéséhez köthető darabjai Weisz Emilió, azaz Vén Emil, Rudnay Gyula, Istókovics Kálmán, Tornyai János, Espersit János és Choma József keze munkáját dicsérik.
A Rudnay-féle alkotótelep szerepét 1971 és 1976 között a Maros Menti Művésztelep vette át; produktumaik ugyancsak számos – műfajában és stílusában egyaránt változatos – alkotással gazdagították a műkincsek gyűjteményét.
A városhoz kötődő művésztelepi mozgalom markáns irányváltását hozta 1977-től a Makói Grafikai Művésztelep (újjáalakulása után Makói Grafikai Alkotótelep néven), amely az addigi sokszínűséggel szemben, kiemelten a sokszorosító grafikai eljárások művelését célozta. Több mint egy évtizedes tevékenységéről hiteles és részletes képet adnak az ugyancsak a múzeumban fellelhető grafikai lapok és az évente kiadott mappák. A páratlanul bőséges kollekciót többek között Kocsis Imre, Benes József, Bak Imre, Eszik Alajos, Károlyi Zsigmond, Kéri Ádám, Kőnig Frigyes, Lengyel András, Lux Antal, Pataki Ferenc, Pinczehelyi Sándor, Schmal Károly, Szabados Árpád, Swierkiewicz Róbert és Veszely Ferenc neve fémjelzi.
A korábbi alkotóközösségek hagyományait elevenítette fel Jámborné Balog Tünde és Gilinger Katalin vezetésével a Makói Művésztelep, amely a helybelieken (Karsai Ildikó, Kis Jenő Ferenc) kívül a határon túl élő magyar művészek – Antal Imre, Biró Gábor, Földessy Péter, Gyurkovics Hunor, Kusztos Endre, Matl Péter, Márton Árpád, Miholcsa József, Miklóssy Mária, Nemes Fekete Edit, Orth István, Páll Lajos, Plugor Sándor, Sipos László, Torok Sándor és Véső Ágoston – számára biztosított lét- és munkafeltételeket. Az 1991-től 2006-ig tartó értékteremtő művészeti együttműködést a múzeum mintegy 500 műkincsből álló anyaga reprezentálja.
NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY
Pesovár Ernő (1926-2008) mint fiatal néprajzkutató került a múzeum élére 1950-ben, majd 1951 szeptemberéig dolgozott Makón. Ekkor vette fel a múzeum József Attila nevét. Pesovár Ernő indítja el a néprajzi tárgygyűjtést a régióban. Őt Szabó Mihály gimnáziumi tanár követ, majd 1952 és 1953 között Péter László, a későbbi irodalomtörténész került Makóra, aki az addigi és saját gyűjtéseit 1952-ben kezdte el leltározni. 1953-ban át akarták helyezni Kiskunfélegyházára, amit nem vállalt el, de a múzeum éléről távoznia kellett.
Egy nyolcoldalas hivatalos levélben – melyet a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya Vezetőjének írt – részletezi a makói múzeum akkori helyzetét és jövőbeli lehetőségeit (Makó város múltja, néprajza, természettudományi, művészettörténeti és irodalmi értékei, politikai és történeti hagyományai), mely felvetések a későbbiekben megadják a jelenlegi múzeum kiállítási struktúráját. A műtárgyállomány 159 leltározott műtárgyból állt. 1955-ig Buzás László gimnáziumi tanár vezette az intézményt, majd 1956-tól 1963-ig kizárólag teremőr dolgozott a múzeumban. 1963-tól 1964-ig Köpösdi Vera történész igazgatta az intézményt. A műtárgyállomány ekkorra 287 darabra bővült.
1964-től a korábban gimnáziumi tanárként működő Tóth Ferenc vezette a múzeumot 1988-as nyugdíjazásáig. Ebben a korszakban indul meg a múzeum gyűjteményeinek, így a néprajzi gyűjteménynek is a nagymértékű gyarapodása. Tóth Ferenc így emlékszik vissza a tárgygyűjtések jelentőségére: „A néprajzi tárgyak gyűjtését az életmódváltozás miatt kellett felgyorsítani. A népi kerámia, főleg a butellák gyűjtése és a tulipános ládák más parasztbútorokkal leletmentési feladatnak számítottak. Legemlékezetesebb kiállításunk a makói festett bútorokról készült kiállításunk volt, amelyet K. Csilléry Klára nyitott meg, és Csongrád megye népművészetéről Berlinben rendezett kiállítás volt, amelyen Juhász Antal néprajzkutatóval vettem részt.”
Felföldi László néprajzkutató 1973 szeptemberében kezdett dolgozni a gyűjteményben. „Számomra a múzeumi munka többet jelentett, mint az egyetemi tanulmányaim. Abban az időben dolgoztam ott, amikor korszakos változások történtek. Kezdődött a gyűjtemény nyilvántartásának rendbetételével, a szinte erőn felüli gyűjtemény-gyarapítással minden egységben. Azután következett a múzeumépítés, az állandó kiállítás, az Espersit-ház megnyitása, az ópusztaszeri hagymás-ház megépítése és berendezése.” A műtárgyállomány 1984 áprilisában, Felföldi László távozásakor 9391 leltárba vett néprajzi tárgyat tartalmazott.
Tóth Ferenc igazgatósága alatt megnyílt az Espersit Ház 1979-ben, 1980-ban átadták az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményének makói házát, továbbá felépült a makói múzeum új főépülete, melyet 1981. október 2-án avattak fel.
Markos Gyöngyi néprajzkutató 1983-tól 2008-ig dolgozott a gyűjteményben. Így idézi fel a kezdeteket: „Kezdő néprajzos voltam a múzeumba kerülésemkor (a tanári diploma mellé akkor végeztem Debrecenben a néprajz szakot). A mindennapi gyakorlatba Tóth Feri bácsi, s egy évig Felföldi Laci vezettek be, akiktől sokat tanultam. Legfontosabb feladataim közé tartozott az elődök által gyűjtött, hatalmas mennyiségű, be nem leltározott tárgyaknak a nyilvántartásba vétele, a raktárrend kialakítása.”
Fejér Gábor néprajzkutató 1985-től 1991-ig volt a múzeum munkatársa. A kezdetekre így emlékszik vissza Fejér Gábor: „Itt tanultam meg, mi az a muzeológia, a fény- és árnyoldalaival együtt, itt publikáltam először, vettem részt és adtam elő konferenciákon, jutottam el első ízben európai fórumokra, ahol azt se tudták, merre van Makó. Szervezhettem konferenciát otthon, rendezhettem kiállítást, és szerkeszthettem kisebb dolgokat, mellesleg szerezhettem egy diplomát.” A harmadik téma természetesen a festett ládák témaköre, és az először szintén Makón alkalmazott tektonikus (szerkezet-elvű) elemzések, amelyek, máig sajnálom, hogy nem teljesedhettek ki, további pályám során sem.”
Tóth Ferencet 1988-as nyugdíjba vonulása után Halmágyi Pál történész követte az igazgatói székben. Az ekkori műtárgyállomány 12683 darabot számlált.
2013-ban a megyei múzeumi rendszer megszűnésével önkormányzati fenntartásba került a múzeum és összevonták a könyvtárral, így József Attila Városi Könyvtár és Múzeum lett az intézmény neve. 2015-ben Szikszai Zsuzsanna néprajzkutató, néptáncpedagógus lett az intézmény igazgatója.
Börcsök Attila néprajzi tárgyakból álló magángyűjteményét 2014-ben Makó Város Önkormányzatának ajándékozta. A város és a múzeum használatba adási szerződést kötött egymással. A kollekció 8764 leltározott néprajzi műtárggyal a múzeumhoz került és megkapta a Börcsök Attila Néprajzi Különgyűjtemény elnevezést.
2015-től Nagy Gábor néprajzkutató lett a gyűjtemény felelőse. „Az 1990-es évek közepétől fordultam a pásztorkultúra felé, először a pásztorzene, a dudazene felől közelítettem, majd eljutottam a dél-alföldi pásztorművészet, –viselet és pásztor nemzedékek kutatásához. Szeretek terepen fellelhető, élő, hagyományos kulturális elemeket vizsgálni.”
A 2017. február 24-i leltározott műtárgyállománya a néprajzi gyűjteménynek 17340, a Börcsök Attila Néprajzi Különgyűjtemény leltározott műtárgyállománya 8918 darabból áll, így a két gyűjtemény összesen 26258 leltározott műtárgyat tartalmaz, amivel a megye legnagyobb néprajzi gyűjteménye.
BÖRCSÖK ATTILA NÉPRAJZI KÜLÖNGYŰJTEMÉNY
Börcsök Attila 1987-ben alapította a gyűjteményt. Gyűjtőterülete Makó és térsége (13 település), ezen belül fő gyűjtési területe Makó, Apátfalva és Magyarcsanád. 2000-ben ideiglenes, 2012-ben végleges működési engedélyt kapott. A tárgyi anyag szinte felöleli az egész paraszti kultúrát. A gyűjtő 2014-ben Makó Város Önkormányzatának ajándékozta az anyagot, így került letétbe a József Attila Múzeumban. 2019 végén az egyedileg nyilvántartott műtárgyak száma 9032 darab.
További tartalmak: http://www.muzeum.mako.hu/temak/gyujtemenyek/
Digitális adatbázis: http://www.museumap.hu/javkm
