Az ICOM Magyarország 2021. december 3-án a Budapesti Történeti Múzeumban tartotta meg tisztújító közgyűlését, amelyen leköszönt a Varga Benedek vezette elnökség. Az új elnök dr. Sári Zsolt, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese lett, aki több mint egy évtizede az ICOM Magyarország tagja. Részt vett az ICOM Rio de Janeiró-i, milánói és kiotói konferenciáján, az utóbbin előadást is tartott a Múzeumok és emberi jogok szekciójában. Több Európai Uniós projektet vezetett a Kultúra 2000, a Kultúra 2007-13 keretprogram támogatásával, valamint a Grundtvig és az Ersamus+ programokban. 2019-ben az USA State Department IVLP programjának ösztöndíjával egy hónapot töltött az Egyesült Államokban. 2019 óta az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetségében (AEOM) a board tagja, 2021-től az AEOM alelnöke.
Az új elnököt terveiről kérdeztük:
- Mi lesz az első dolog, amit meg szeretnél valósítani ICOM-elnökként?
- Az első dolgom a köszönet kifejezése volt a támogatásért, a bizalomért, valamint Varga Benedek előző elnöknek, aki a COVID-19 világjárvány miatt egy igencsak nehéz időszakon keresztól vezette az ICOM Magyarországot. Az elmúlt napokban bemutatkozó levelet küldtem Alberto Garlandini elnök úrnak és Peter Keller főtitkár úrnak, külön kiemelve, hogy fontos célnak tekintem az ICOM Magyarország tagságának növelését, a nemzetközi bizottságokban való jelenlétünk támogatását. De hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak, az egyik első dolog az ICOM Magyarország láthatóságának megerősítése, a szervezet honlapjának frissítése, illetve a social mediában is megjelenünk hamarosan. Emellett pedig egy rendszeres hírlevelet is indítunk a jövő év elején.
- Mi a létjogosultsága a globális világban ma az ICOM magyar bizottságának? Milyen feladatokban tud valós szerepet vállalni?
- Az ICOM idén 75 éves, a múzeumi világ legjelentősebb szervezete, komoly infrastruktúrával, nemzetközi hálózattal. Az elmúlt években ugyan jelentős problémák is megjelentek a szervezetben, még is azt hiszem, hogy szakmai szervezetként a legátfogóbb múzeumi hálózat nemzeti és szakmai bizottságokkal, amelyekben valóban komoly szakmai diskurzus zajlik. Ezekben a nemzetközi eszmecserékben ott a helye a magyar szakembereknek is. Az ICOM Magyarországnak hatalmas szerepe és felelőssége, hogy a magyar szakembereket segítse ezeken a nemzetközi fórumokon. Ugyanígy fontosnak tartom, hogy az ICOM Magyarország folyamatosan közvetítse itthon a nemzetközi fórumokon megjelenő új témákat, vitákat. Hozzunk Magyarországra vezető múzeumi szakembereket, kapcsoljuk be őket a hazai egyetemi- és felnőttképzési hálózatba. Segítsük megjelentetni magyarul a legjelentősebb muzeológiai könyveket, tanulmányokat.
- Az ICOM évek óta dolgozik a múzeum fogalmának frissítésén. Melyik múzeum definícióval tudsz leginkább azonosulni?
- 2019-ben ott voltam Kiotóban az ICOM kongresszusán, ahol bekapcsolódhattam a definíciós vitába. Jól lehetett érzékelni, hogy a különbizottság által bemutatott új definíció igazi vitát generált, szinte két táborra szakadt a szervezet. Két erőshangú, egymással szembe feszülő látásmód, múzeumi kép csapott össze. Félő volt, hogy ez akár szakadáshoz is vezethet. Kiotóban én az új definíció támogatója voltam, de megértettem azt is, hogy 70%-os többséggel a döntés elhalasztása mellett szavaztak. Ez amúgy az akkori elnök - mondjuk úgy - politikai húzása volt, szerintem ezzel a szervezet kettészakadást is megakadályozta. Az új definícióban megjelenő világkép közel áll hozzám, különösen akkor, amikor „egyenlő jogokat és egyenlő hozzáférést biztosítanak az örökséghez minden ember számára”, illetve hangsúlyozza, hogy „részvételt biztosítanak, átláthatóak és aktívan együttműködnek a különböző közösségekkel”. De be kell látni, hogy a világban számos helyen ez még csak maximum idea, egyfajta vízió, szemben a most érvényben lévő inkább technikai jellegű definícióval. Számos kritika elhangzott, amelyek között voltak olyanok, amelyekkel én magam is egyetértettem, így hiányoltam az oktatás hangsúlyos jelenlétét, vagy az állandó jelző (állandó szerkezettel rendelkező intézmény) elhagyását. Emellett sajnos szinte egyáltalán nem hagytak időt a nemzeti, illetve a nemzetközi bizottságokban megvalósuló vitákra, egyeztetésekre. Az elmúlt két évben ezt be lehetett pótolni. Így nálunk is voltak erről beszélgetések, fórumok. Kíváncsian várom a jövő évi prágai konferenciánkat, és az új definíciót.
- Melyek azok a veszélyek, amelyek ma leginkább fenyegetik a múzeumi világot?
- Vannak valós távlati veszélyek és vannak napi problémák. Egyre több helyen az állam kivonul a szektor pénzügyi támogatásából, máshol ezeket politikai, hatalmi feladatokhoz kötik. Ezzel a múzeumok kénytelenek kereskedelmi tevékenységüket fokozni, belépődíjakat emelni. Egyre inkább a tehetős rétegek kiváltságává válhat újra a múzeum. Sok helyen az alacsony fizetés tömeges pálya elhagyáshoz vezet, ezzel sérül a múzeumok szakmai háttere, ami később hitelességi problémákhoz is vezet. Látható, hogy fokozatosan nő a szakadék a szegények és a gazdagok között, a világ különböző pontjai között, erősödik a centrum és a periféria közötti távolság. Hosszútávon a múzeumoknak fel kell lépni ez ellen, segíteniük kell, hogy a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkenjenek, biztosítsák az egyenlő hozzáférés elvét.
A múzeumokat is érinti a klímaváltozás negatív hatása is. A múzeumoknak kiemelkedő szerepük van a társadalomnak a klímaválságra adott válaszának alakításában. Ehhez növelnünk kell a nemzetközi együttműködéseket, ebben az ICOM-nak kulcsszerepe lesz a közeljövőben. Ebben a kérdésben azonban szembe kell nézni a múzeumok negatív történelmi szerepével is. Számos múzeum aktívan támogatta, így hozzájárult a biodiverzitás csökkenéséhez is. James Clifford hívja fel a figyelmet arra, hogy "az elképzelés, miszerint az emberek bármiféle hatalmat gyakorolhatnak a természet felett, mindig is illúzió volt. A múzeumok, mint az elitizmus és a változatlanság szimbólumai azonban túl sokáig hozzájárultak ezen világkép erősítéséhez”. Ma a múzeumok demokratizálódása, a közösségek felé nyitása változtathat ezen a szemléleten. Ezzel szorosan párhuzamba állítható a dekolonizáció jelensége. Azok az országok, melyeket egykor gyarmatosítottak, lehetőségeket keresnek a kulturális javak visszaszerzésére. Ez pedig rákényszeríti az érintett múzeumokat gyűjteményeik alapos kutatására, a szerzeményezési történetük feldolgozására, részvételre a párbeszédben.
- Hogyan képzeled a múzeumi világnapot jövőre?
- Pontos program még nincs kidolgozva, ezt az új elnökséggel fogjuk megfogalmazni. Abban biztos vagyok, hogy az ICOM Magyarországnak sokkal hangsúlyosabb szerepet kell vállalnia a világnap magyarországi eseményeiben. A világnap az ICOM-hoz kötődik, általa szervezett esemény minden év május 18-án. 2022-ben "The Power of Museums" azaz a Múzeumok ereje (hatalma) lesz a világnap témája. Az ICOM Magyarország a témával kapcsolatban biztosan fog programot, programokat szervezni.
- Más globális mozgalomhoz is aktívabban fog kapcsolódni az ICOM MNB?
- Ez nem az elnök egyszemélyi döntése, ebben a kérdésben az elnökség fog dönteni. Én magam minden olyan elképzelést támogatni fogok, amely segíti az ICOM Magyarország célkitűzéseit, a hazai múzeumok tevékenységét. Kiemelten fontosnak tartom a nemzetközi hálózatunk erősítését.
- Ha a ciklusod végén visszatekintesz, mi az, amelyet biztosan a megvalósult tervek között szeretnél látni?
- Lehet kicsit korai még ez a kérdés. Most még azon gondolkodom, hogy a terveimet hogyan tudom megvalósítani, mik lesznek azok az elképzelések, amelyekkel az elnökség, és végső soron a tagság egyetért. Szeretném, ha a ciklus végén egy taglétszámában megerősödött, aktív, nemzetközi téren is jelentős Magyar Bizottság működne.
